Nyugati Magyarság, 1996 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1996-05-01 / 5. szám
1996. május Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident . 11. oldal Elnémuló harangok Ötvenéves a nyugati magyar cserkészmozgalom 1945 emlékezetes tavaszán ért véget a II. világháború Európában. A japánok harcoltak még néhány hónapig, de az atombomba apokaliptikus érvei előtt ők is letették a fegyvert. Magyarország történelme még egy vesztett háborúval lett keserűbb. Szétlőtt főváros, kifosztott ország, meggyalázott nők tízezrei, a vonatok hónapokon át, éjjel-nappal marhavagonokban vitték az utcáról, lakásaikból, munkahelyeikről elhurcolt emberek hadseregszámba menő tömegeit Szibériába. Onnan évek múlva csak egy töredék tért vissza, csonttá soványodva, testileg-lelkileg összetörve. Ugyanakkor Nyugat felé, hitelt érdemlő becslések szerint egymillió kétszázezer magyar hagyta el a hazáját. Nyugatra menekültek, hogy elkerüljék az ismeretséget a szovjet stílusú kommunizmussal, a proletár diktatúrával. Később legnagyobb részük a honvágytól és a szerettei utáni vágyakozástól hajtva hazatért, de még mindig legalább százezer magyar szorongott Ausztria és Németország menekülttáboraiban. Ezekhez hozzájöttek a késői 40-es és a korai 50-es évek menekültjei Magyarországról és a környező országok magyarlakta területeiről. így a magyar menekültek száma valószínűleg megközelítette a 200 ezret. A magyarokat mint volt ellenséget kezelték, a negatív megkülönböztetés élvonalába kerültek, mindenben hátrányt szenvedtek. A fiatalokat, akik Európa országútjain kóboroltak, feketézők, csempészek, szélhámosok, „fezőrök” kerülgették, hogy tapasztalatlanságukat kihasználják. S ez volt a jobbik eset, mert sokan bedőltek az Idegen Légió mézes-mázos ügynökeinek— az éhség és a 10 dolláros előleg csábítása miatt —, s rövid észak-afrikai kiképzés után néhány hónap múlva már Vietnam őserdeiben harcoltak. Nagyon sokan közülük Dien Bien Phu alatt porladnak jeltelen sírokban. Ebben a történelmi órában, ilyen sanyarú testi és lelki körülmények között, ilyen rideg, fekete csillagok alatt indult meg a nyugati magyar cserkészet szervezése Európában. Már 1945-ben 2-3 cserkész összejött valahol, megalakítottak egy kis őrsöt, és várták a jelentkezőket. Ezek a szórvány őrsök szaporodtak, s még ugyanabban az évben megalakult az első csapat Esens-ben. Ezt rövidesen követte a második, majd a harmadik, aztán a többi. A cserkészvezetőknek nem volt semmijük, amivel vonzerőt gyakorolhattak volna a fiatalokra, csak a lelkűk. Sőt, a cserkészek voltak azok, akiktől kértek. Az első években, a hétvégi táborozásra hívó levelek ilyen szavakkal fejeződtek be: „Ne felejts el magaddal hozni 3 hasáb fát, 4 szem krumplit és egy hagymát.” Németországban és Ausztriában a háború után élelmiszert, tüzelőt és háztartási cikkeket csak szigorúan ellenőrzött jegyekre lehetett vásárolni. Menekülteknek, mivel az Egyesült Nemzetek által igazgatott táborokban kaptak szűkös ellátást, nem járt élelmiszeijegy. így vásárolni nem lehetett, csak „szerezni”. Az első csapatok megalakulása után hamarosan megszerveződött a cserkészet központja is. Ezt tizenkét 20 év körüli fiatal hozta létre Németországban. Élükre Bodnár Gábor került, aki otthon már több mint tíz éve cserkészkedett, és még húszéves sem volt, amikor elérte a legmagasabb cserkészvezetői tisztséget. Bodnár Gábor energiája és szervező képessége új lendületet adott a fejlődésnek.Létrehozták a Teleki Pál Cserkész Munkaközösséget, mely 1948-ban, miután a mozgalmat Magyarországon betiltották, felvette a Magyar Cserkészszövetség nevet. A vezetőség nagy súlyt helyezett a cserkész könyvkiadásra, sajtóra és különösen a vezetőképzésre, az utánpótlásra. 1949-ben már 32 európai csapatról és 2100 cserkészről számol be a jelentés. A cserkészetnek ezt a korai, koldusszegénységben tündöklő, sóvárgó honvágytól fűtött és léleképítésben kimagasló éveit nevezhetjük a romantikus korszaknak. 1949-ben megindult a kivándorlás, először Ausztrália és Dél-Amerika felé, majd lassan, nagyon lassan („Volt ellenség, hátra, a sor végére!”) Amerikába is. Minden felvevő országba jutott a kiképzett vezetőkből, és minden kivándorolt cserkész belekerült a központi nyilvántartóba. így a cserkészek nem kallódtak el, az alakuló csapatok parancsnokai fel tudták kutatni őket. Rohamosan megindult a fészekrakás a tengerentúlon. 1952-ben már a központ is áttelepült a New Jersey állambeli Garfield-re. Az 1956-os forradalom leverése újabb érvágást jelentett a pusztuló-porló magyarságnak. 150 ezer menekült hagyta el az országot, kiket ezúttal megértéssel és szimpátiával fogadtak be a nyugati országok. A cserkészetnek erőteljes fellendülést hozott az 56-os fiatalok jelentős részének bekapcsolása. Alkotó évtizedek következtek, cserkészintézmények, cserkészházak, cserkészparkok, hétvégi iskolák, szakosított nevelő táborok létesítése, könyvkiadás megindítása, vezetőképzés megszervezése. A hetvenes években érték el a legmagasabb lélekszámot: 6000 cserkész 82 csapatban, 15 országban. A zenit már elmúlt. Ma a cserkészet létszáma 4500 körül van. Ezek 4 világrészben, 11 országban, 70 csapatban működnek. Nagyon jó kezekbe került a cserkészet, nemcsak a magyarság, hanem az emberség és az istenhit szempontjából is. Ez különösen fontos ma, amikor az amerikai élet minden szelvényében az erkölcsi züllést tapasztalhatjuk, és ennek a média az egyik fő ösztönzője. Fiataljainkat olyan zene mételyezi, mely rendőrök meggyilkolására és nők kínzására ösztönöz (rap music). De ez egy másfajta fiatalság. Rájuk nemcsak büszkék lehetünk, hanem reményt is adnak a jövőre. Igaz, hogy kevesebben vannak, mint azelőtt, és a számuk lassan fogy, de ez nem az ő hibájuk. Sajnos, az utóbbi években rohamosan zsugorodnak a magyar szórványok. Az elnémult harangok korát éljük újból Amerikában. Ezzel együtt kulturális és társadalmi egyesületeink is eltűnnek az olvasztó kohóban, mely könyörtelenül magába szívja a támpontok nélkül maradt harmadik és negyedik nemzedéket. Sokáig fog tartani, míg befogadó hazánk megérti majd, hogy retrográd és XIX. századbeli csökevény az a felfogás, mely monokultúrás klisében látj a nemzete boldogulását. Kövessünk el mindent, hogy megmentsük templomainkat, ahol magyar nyelven szól az Isten igéje. Ha a magyar szó a templomban elnémult, elnémul a környéken is. S a veszély már legnagyobb magyar szórványainkat is fenyegeti. A Kárpát-medencében a szlovákok és a románok a törvény erejével indultak rohamra a magyar nyelv ellen. Magyarországon a média, különösen a rádió és a televízió rombolja, pusztítja szépséges anyanyelvűnket. Cserkészeink mindenképpen állni fogják a sarat. A szívükbe olyan mélyen elültetődött a magyarság szeretete, hogy onnan kitépni nem lehet. Ok szeretik és tisztelik hazájukat, ahol születtek és élnek, de szívük a magyarságé. És ennél a pontnál megkérdezhetjük: mit ér a cserkész, ha magyar? A válaszért nézzünk körül a magyar szórványokban Montreáltól Buenos Airesig vagy Sydneytől Stockholmig, a még működő egyházközségekben, társadalmi és kulturális egyesületekben, magyar házakban, kórusokban és néptánc-együttesekben. Mindenütt ott találjuk a cserkészeket, sok helyen vezetői minőségben. A nyugati magyar életnek ők a legerősebb tartóoszlopai. Kétszáz körül van a száma azoknak a cserkészvezetőknek, akik ma Budapesten dolgoznak, jó néhányan igen fontos pozíciókban. Olyanok is vannak köztük, akik az otthoni letelepedés mellett döntöttek. Történelmi jelentőségű volt 1989 után a külföldi cserkészet testvéri támogatása a magyarországi, felvidéki, kárpátaljai, erdélyi és vajdasági magyar cserPénteken, május 3-án búcsúztunk Tekker Józseftől, a montreáli magyar egyesületi élet egyik jelentős alapító és még utána is sokáig intenzíven működő tagjától. A budapesti József Nádor Műegyetem egykori végzettje (1929) itt, Montreálban fejezte be mérnöki pályáját. Elkötelezett magyarságáról két működő szervezet is tesz tanúságot. Hagyományaink megőrzése és továbbadása, a magyar mérnökök jó hírnevének az új hazában való öregbítése volt a szeme előtt, amikor 1958-ban negyedmagával megalapította a Kanadai Magyar Mérnökegye-M.A. BLYTHE BERNIER, INC. Temetkezési vállalat Gyász esetén temetkezési vállalatunk együttérzéssel, a magyar hagyományok szerint nyújtja a kívánt szolgáltatást. 940 Ogilvy Ave., Montréal, Qué. Elnök: Craig E. J. WINNETT 495-8082 készet megindulásához. Több mint 30 ezer cserkészpedagógiai könyvet nyomtattak Budapesten és juttattak el a frissen megalakult magyar szövetségekhez, egyéb szükséges felszerelési tárgyi segítség mellett. A legnagyobb gond a vezetők hiánya volt. Ezért vezetőképző-táborok sorozatát rendezték először Angliában, majd az osztrák Alpokban, azután kétszer is egymás után Gödöllőn, végül a felvidéki Paláston. A kiképzett több száz vezető felbecsülhetetlen segítséget jelentett a Kárpát-medencei cserkésztestvéreknek. A vállalkozás méreteire jellemző a költségszámla, mely meghaladta a 300ezer dollárt. Fél évszázad történetére tekint vissza a nyugati magyar cserkészet. Kora ellenére ma is fiatal, életerős, dinamikus mozgalom. Ez a siker sok száz magyar cserkészvezető önkéntes és lelkes, sokszor áldozatos munkájának köszönhető. Ezen a jubileumon a köszönet szavai hozzájuk szólnak. És szólnak Bodnár Gáborhoz, aki az indulás korai éveitől közel ötven éven át napjainkig vezetője és ösztönző szelleme volt a külföldi magyar cserkészmozgalomnak. Mint ügyvezető elnök évtizedeken át újból meg újból bejárta a négy világrész minden zugát, ahol magyar cserkészek élnek. Életét a magyar cserkészetnek szentelte, neki köszönhető, hogy a mozgalom életképes, hatékony, ízig-vérig magyar lelkiségű és — szétszórtsága ellenére — egységes szervezetté fejlődön. A jubileumi táborban az ötvenéves és az 1100 éves jubileum mellett még egy évfordulóról megemlékeztek: az utolsó tábortűzön szeretettel köszöntötték Gábor bát 75. születésnapja alkalmából, hoszszú életet és további jó munkálkodást kívánva neki. A Külföldi Magyar Cserkészszövetség ötvenéves évfordulóján Isten további áldását kérik és remélik a nyugati magyar cserkészek. Cseh Tibor LISZT FERENC EST Csamay Éva zongoraművésznő előadásában 1996. május 22-én, 20 órakor Montréal, Théátre Maisonneuve (Place des Arts komplex) 260 de Maisonneuve West Jegyek: $10.00 ($5 diákoknak) Meghívó A montreáli Bethlen Gábor Irodalmi és Baráti Kör következő rendezvénye 1996. június 9-én lesz, amikor bemutatjuk Domonkos László írót, a Duna Televízió műsorszerkesztőjét, aki tíznapos kanadai útján Toronto és Montreál körzetében élő magyar személyekről és szervezetekről, valamint az indiánokról készít felvételeket. Domonkos László ismert a Nyugati Magyarság olvasói előtt — a lap állandó munkatársa —, értékes írásait rendszeresen olvashatjuk. Előadásának címe: A mai magyarországi sajtó helyzete — Történelmi tudat a közvélemény alakításában. Rendezvényünkre szeretettel hívjuk. Felvilágosítás a következő telefonszámokon: 738-5939,488-6057,669-3378. ^ A Püski Kiadó gondozásában megjelent ^ Bánó Attila MAGYAR ÖSVÉNY (Volt egyszer egy Pest Megyei Hírlap) Az újságíró szerző e kötetében, amelynek előszavát Kosa Csaba írta, válogatott publicisztikáin kívül beszélgetéseket ad közre Tőkés László, Hegedűs Lóránt, Szebik Imre és Ladocsi Gáspár püspökökkel, valamint olyan ismert művészekkel, tudósokkal, újságírókkal, mint Szokolay Sándor, Szervátius Tibor, Szörényi Levente, Duray Miklós, Bugár Béla, Lezsák Sándor, Gémesi György, Kónya Imre, Kosa Ferenc, Balsai István, Chrudinák Alajos, Kahler Frigyes, Döbrentei Kornél, Tamáska Lóránt, Gedai István, Szalatnyai József, Csúcs László, Püski Sándor stb. A névmutatóval ellátott kötet kapható: Püski Books 217 E. 83rd St. New York, N.Y. 10028 Püski Könyvesház 1013 Budapest, Krisztina krt. 26. sületet. És ugyanígy, a régi, nagy magyar bálok tradícióinak ébrentartása és azok gyermekeinknek való továbbadása indította arra, hogy néhány mérnök kollégával megszervezze a montreáli Szent István Bált. Az idei, immár 38. bál sikere az eredetileg kidolgozott és azóta is érvényben lévő alapos terveket dicséri. Emberszeretete, jó humora és tisztánlátása népszerűvé tette azok körében, akik ismerték. Tisztelte az embert és őt is viszonttisztelte, szerette mindenki. Emlékezetünkben sokáig élni fog. (R.M.) NOMÁD TÁBOR MAGYARORSZÁGON Magyar Gyermekek Világtalálkozója 1996 Június 27. - július 8. - július 19. - július 30. - augusztus 10. - augusztus 21. A tábor szervezője évről évre a Forráshely Alapítvány Az idei már a negyedik táborozás lesz, az Alapítvány saját, kiépített táborhelyén, Nyugat-Magyarországon, Csáfordjánosfa határában, a Répce folyócska által közrefogott és a partról kis tahidon megközelíthető „Lakatlan Szigeten” és a folyóparton. A szakképzett felnőtt felügyelet melletti tartalmas, érdekes programok (a gyermekek által kedvelt formában): anyanyelvűnk gyakorlása, a magyarság története, népmesék, népdalok, néptánc, népi hagyományok, játékok, kézműves kismesterségek, kirándulások az országrész nevezetességeihez, természetjárás, szellemi és ügyességi vetélkedők, sportolás. Elhelyezés 6-8 személyes, berendezett sátrakban. Étkezés naponta négyszer; vendéglői friss, változatos étel. Orvosi ellátás biztosított. A tábor telefonon elérhető. Részvételi díj: 250 USD/fo, turnus. A résztvevők 10-16 éves lányok és fiúk, akik az Alapítvány honismereti pályázatának nyertesei, művészeti gyermekcsoportok, cserkészcsapatok és a szórványmagyarságból egyéni és csoportos jelentkezők. Kísérőknek, családtagoknak szállást, étkezést tudunk biztosítani a faluban. Az érdeklődők számára részletesebb tájékoztatással szolgál a Forráshely Alapítvány 1536 Budapest 114, Pf. 310 Tel/Fax: 011-361-176-2119 TEKKER JÓZSEF 1904 —199B
