Nyugati Magyarság, 1996 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1996-05-01 / 5. szám

10. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1996. május A magyar katolicizmus ezer éve Interjú dr. Seregély István egri érsekkel, a Magyar Püspöki Kar elnökével —A millecentenárium, illetve a ma­gyar katolikus kereszténység ezeresz­tendős évfordulója alkalmával az egy­ház is elkészíti a maga mérlegét. Mit tart Érsek Úr a magyar katolicizmus döntő szerepének a magyar nemzet, a magyar állam ezer esztendjében ? —Mindenkor az egész emberiség és az örökkévalóság határozta meg szem­léletemet. Hazámat és népemet is ezzel nézem. így az ezeréves magyar keresz­ténységnek tulajdonítom megmaradá­sunkat. A történelemben mindazt az ér­téket, amit Európa és az emberiség elő­rehaladásához hozzá tudtunk tenni, a keresztény középszerűséget felülmúló élet adta meg. A kereszténység azért ké­pes erre, mert értékei a világ rendjét meg­határozó, teremtő Istentől vannak, Jé­zus Krisztus által. — Milyen nyomokat hagytak az o­­lyan nagy történelmi tragédiák, mint a tatárjárás, török uralom, kuruc szabad­ságharc, 1848 a magyar katolikus egy­ház életében, hagyományaiban ? —Azt hiszem, minden nép számon­­tartja történelmének viszontagságait, akár mások, akár a saját hibájukból ne­hezedtek rájuk. Mi is ezt tesszük. Költő­ink sokszor megfogalmazzák ezt. Ok, a mai idők veszélyes szemléletétől elté­­rőleg, a bajok mögött tévedéseinkben és bűneinkben keresték a hibát. „Haj, de bűneink miatt gyűlt harag kebledben...” — Másrészt látnunk kell, hogy keresz­tény hitünk és életrevalóságunk révén nem vesztünk el a súlyos idők során. Mindig lényegesen több a jó, mint a rossz ezen a világon. — Szeretném, ha ezek az emlékek úgy befolyásolnák szemléletünket, hogy a jövőben se fél­jünk e világ viszontagságaitól, és azon legyünk, hogy keresztény örökségün­ket el ne veszítsük. —Miként és mennyiben épülnek be a magyar nép hagyományai az egyházba és a katolikus eszmények, hitvallás a nemzet tudatába? — Úgy gondolom, hogy nem ke­vésbé, mint a világ többi életképes né­pének lelkületébe és életvitelébe. Ez nem azt jelenti, hogy jobbak lennénk bárki másnál, de talán nem vagyunk rosszabbak sem. Ha megmaradunk elő­deink Istenhez mindig visszatérő lelki­ségében, a jövőben is bízhatunk. — Miként ítéli meg a katolikus egy­ház ma — visszatekintve — a hosszú testvérharcot az ugyanazon Krisztust másként imádó magyarok között? A re­formáció korszakára és annak követ­kezményeire gondolok. És például arra, hogy az akkori irodalomban a két nagy magyar vallási irányzat hívei egymást okolták a nemzeti katasztrófákért, első­sorban Mohácsért. —Nemzetünk is hordozta korok ter­hét és szemléletét. így mi is megvívtunk testvérharcokat. Csak mondani lehet, hogy bár ne vívtuk volna. Ám kisdiák­koromtól fogva megjegyeztem egykori tanárom figyelmeztetését. Minden kort a saját szemüvegén keresztül kell nézni. Még egy emberöltőn belül is könnyű utólag okosnak lenni. Nem vállalkozom arra, hogy azok felett ítélkezzem, akik miatt ma, mi itt vagyunk, és akik nélkül ma nem lenne Magyarország. —A kibékülés, a megbékélés milyen hagyományaira épülhet tovább a mai magyar ökumené? —Az ökumené nem magyar privilé­gium, hanem a technika révén kicsivé lett világban minden hitelesen Krisztus­hoz életét igazító keresztény köteles­sége és feladata. Azt hiszem, hogy ezt máról holnapra sem honi, sem világmé­retben nem lehet megoldani, de szünet nélkül fáradozni kell érte. — Pannonhalma ezeresztendős év­fordulója felidézheti a magyar egyházi oktatás, a felekezeti iskolák szerepét a nemzet, az állam életében. Tudatoso­dott-e ez eléggé a mai magyarokban? De kérdezhetném azt is: hát a mai egy­házban, a mai papságban ? — Tisztában vagyok vele, hogy e­­gyetlen nép sem éri meg a következő emberöltőt, ha nem állít múlandó élete során új nemzedéket a maga helyébe. Ezért a keresztény lelkiismeret elsődle­ges világi kötelességként tartja számon a jövő nemzedék általunk ismert leg­jobb úton való felkészítését, a keresz­tény nevelést. Ezért az ezer éve keresz­ténnyé lett Magyarországban ezeréves a keresztény oktató-nevelő szolgálat. Akiben ez nem tudatosodik, annak nincs jövője. —A magyar szentek, István, László, Imre, Gellért, Margit, Erzsébet az első keresztény magyar századokban döntő szerepet játszottak — életpéldájukkal — a keresztény hit meggyökeresedésé­­ben. Hosszú századok múltán jelentek meg ismét magyar szentek az egyház­ban és a nép életében. Mi a magyará­zata a „kiesésnek" ? Es a szentek feltá­madó kultuszának? Egyáltalában: a modern ember és a modem egyház mi­ben tiszteli másként a szentjeit, mint ezer évvel ezelőtt? — Soha sem tagadtam, hogy hálás vagyok mindazoknak az előttem élő ke­resztény magyaroknak és nem magya­roknak, akik révén én megismertem és megszerettem hitemet és hitem irányí­totta életemet. Ebből következik, hogy különösen jelentős szerepet szeretnék adni életemben és életünkben közülük mindazok emlékének és szerepének, a­­kik mint az egyház kanonizált szentjei célhoz ért, útmutató életükkel hazám és nemzetem tanítói és pártfogói lehetnek. Szentek ma is vannak. Személyesen is ismertem többeket. Szeretném, ha so­kan felismernénk őket. Szeretném, ha a mai viszontagságok után kanonizáció­­juk is megvalósulna. Tudom, hogy min­dennek eljön az ideje. —A pártdiktatúrák mély sebeket ej­tettek nemcsak az egyházakon, hanem az egész nép, illetve népek erkölcsi ar­culatán. Miként egyik erdélyi magyar tudós mondja: két nemzedék nem tanul­ta meg a Tízparancsolatot. Ez tükröző­dik az általános erkölcsi züllöttségben, társadalmi közönyben, a bűntudat és az erkölcsi érzék kipusztulásában. Mikor süllyedt még ilyen mélyre a magyar nép erkölcsi felfogása? Akkor mi emelte ki a kátyúból? Mi állíthatja helyre ma a ma­gyar nemzet erkölcsi egyensúlyát, s eb­ben milyen szerepet játszhat a katolikus egyház, illetve a keresztény egyházak? — Valóban súlyos az erkölcsi vál­ság, amely hazánkra nehezedik. Sajnos, a diktatúrát át nem élt Európa erkölcsi­sége sem jobb. Gondolok csak a lépten­­nyomon világgá kürtőit korrupcióra, a terrorizmusra. A katolikus egyház két­ezer éves erkölcsi üzenetet képvisel ta­nító hivatala és hívő népe által. Ez nem azt jelenti, hogy a magukat keresztény­nek mondó emberek nem esnek áldoza­tul egy megzavart világ szellemének. A különbség a más szemlélethez viszo­nyítva, hogy nem másokban keresik a baj okát, hanem saját magukban, nem másokat hibáztatnak, mert tudják, hogy a többi ember szemében mi vagyunk a mások. A bűntudat és bűnbánat szelle­mének ébresztése volt és lesz az első lé­pés, mely felfelé vezet. — Milyen tudati átalakulásokat ho­zott az egyházba, á papság gondolkodá­sába az 1962 és 1965 között tartott va­tikáni zsinat? Egyebek között az anya­nyelvűség törvényre emelése a szertar­tásokban? Volt-e, van-e ellenállás a ma­gyar papság körében? — A kérdés sajnos idegen gondolko­dásból fakad. A magyar egyházban min­den nehézség nélkül elfogadottá vált a nemzeti nyelv liturgikus használata. A gondot az új magyar nyelvű könyvek el­készítése és kiadása okozta és okozza még ma is. Erre a munkára felszabadít­ható emberünk nincsen, és anyagiakban sem áll a rendelkezésünkre a megfelelő fedezet. Azon pedig nem szabad cso­dálkozni, hogy amikor negyven éven át veszélyes volt beszélni Istenről, mint ezt Gorcseva ismert könyve hirdeti, az em­berek nemzedékváltással lesznek csak képesek a világ elé állni a hitükkel.—A szemléletváltás, ami elsősorban a világ felé forduló missziós szemléletben, a közérthetőségre való törekvésben kö­vetkezménye a II. Vatikáni zsinatnak, máshol is több időt igényel. A hívő em­ber nem fél sem a változásoktól, sem a­­zoknak az élet rendjében szükséges, időt igénylő folyamatától sem. — Milyen felelősséget vállalhat a magyar katolikus egyház a kisebbségbe szakadt magyarságért? Mit tehet tehet Mit tehet egy rendőrkapitány, ha meghal valamelyik hozzátartozója? Részvétet nyilvánít, elmegy a temetésre, és koszorút visz a ravatalra. így tesz minden kegyeletet ápoló, jó­érzésű ember. Akár civil, akár rendőr­tiszt. Persze, lehet a gyászoló szegény em­ber vagy túlzottan takarékos. Ilyenkor kisebb virágcsokor kerül a koporsóra, vagy egyáltalán elfeledkezik az emléke­zés koszorújáról. Szegény ember eseté­ben el is nézi ezt a mulasztást a gyászoló gyülekezet. De egy rendőrtiszt, egy me­gyeszékhely kapitánya nem állíthat oda üres kézzel a ravatalhoz. Szerencse is van a világon és ez gyak­ran a rendőrkapitányok szolgálatába sze­gődik. Mondjuk, éppen azokban a na­pokban koszorúznak meg a városban emléktáblákat vagy szobrokat. Ezekre gazdag virágcsokrok kerülnek, hiszen érte ? Például lenne-e módja elsősegíte­ni, hogy a moldvai csángók is—a zsinat szellemében — anyanyelvükön imádják Istent, gyónjanak, énekeljenek? — A magyar egyház nem a politikai határokhoz kötődik. Ugyanazon ma­gyar nyelvű liturgia, igehirdetés és ka­­tekézis kapcsol össze minket egymás­sal, ugyanazon hit és erkölcsiség tart meg a Világegyház közösségében. Anyagi lehetőségeinkhez mérten, liturgikus és hittankönyvek kiadása, közös sajtóor­gánumok, a magyar ajkú püspökök, pa­pok állandó kapcsolattartása az a lehe­tőség, amely a papságot illetőleg ébren tartja az együvé tartozást. Sajnos az egész világon érvényes hatalmi szemlélet nem érvényes az egyházra. Itt nincs rendele­tekkel irányító kormány és helyettünk gondolkozó központi bizottság. A ke­resztény ek közösségeinek, akár etnikai, akár területi alapon rendeződnek, saját maguknak kell igazodniuk, saját szán­dékaik szerint Isten országának rendjé­hez, gyakorlatához. Ezért kívülről sen­kit sem lehet egyetlen néphez tartozóvá tenni. Legalábbis Krisztus egyházában. — A két világháború és az 1956-os magyar forradalom százezreket szórt szét a világban. Van-e kapcsolata a ma­gyar egyházaknak a nagyvilág magyar szórványaival? Például Burg Kastl ma­gyar katolikus gimnáziumával? — Minden számottevő külföldi uta­mon módom van találkozni régebben, újabban idegenben élő magyarokkal. A világháború és az 1956-os szabadság­­harc után külföldre távozó magyarok fe­lett, mint felettem is, eljárt az idő. Az ott felnőtt nemzedékek képzettsége, meg­élhetése már nem történelmi hazánkhoz kapcsolódik. A harmadik nemzedékből sokan már nemcsak idegen anyanyel­vűket, de saját szülőhazájukat helyezik előtérbe. Ezen nem lehet csodálkozni. Magyarország csak ott van és lesz, ahol eddig volt és ahol magyarok lesznek, ott lesz, ahol azok élnek, akik tudják, hogy „a nagyvilágon e kívül, nincsen szá­modra hely, áldjon vagy verjen sors ke­ze, itt élned, halnod kell”. Az, természe­tesen, nagyon jó lenne, ha külföldön élő befolyásos magyarok, magyar szárma­zásúak, amíg el nem felejtik eredetüket, történelmi hazájukért mindent megten­nének, ami tőlük telik. — Hogyan áll ma az ezeresztendős magyar felekezeti oktatás helyzete? Mennyiben épült ki újra a majdnem fél évszázaddal ezelőtt szétzúzott felekezeti iskolahálózat? Mik a kormány által tel­jesített és eddig nem teljesített egyházi kívánságok? — Az 1948-ban megszüntetett fele­kezeti oktatás a gyermeküket keresz­tény iskolában nevelni szándékozó szü­lők kívánsága szerint elindult a megúju­lás útján. Annyi felekezeti iskola, mint a háború előtt volt, nem lesz Magyaror­egész közösségek kegyeletét fejezik ki. Csíkszeredában — mert ez történe­tünk színhelye — egymás közelében áll Petőfi Sándor és Nicolae Balcescu szob­ra. A Mikó-vár előtti kicsiny parkban. Hivatalos állami ünnepeken vagy a ma­gyar nemzet emlékezései alkalmával egyképpen megkoszorúzzák mind a két szobrot. Iuliu Crisan rendőrkapitány úgy gondolta, hogy az ő véletlen szerencséje a koszorúzásnak és személyes gyászának az egybeesése. Miért rendeljen drága ko­szorút a virágüzletben, mikor a szobrot elborító csokrokból jut a hozzátartozója koporsójára is. Tevékeny emberként nem tétovázott. Egy napig elég volt a kö­zös emlékezésből, immár neki szolgál­nak tovább a koszorúk. Nem is titkolta szándékát és cseleke­detét. Társakat is vett maga mellé, és ajá­­rókelők szeme láttára dézsmálta meg a két szobor virágait. Úgy képzelhette — szágon. A kívánt igénynek megfelelő tíz százalék is huszonöt éven belül vár­ható. Ennek feltételeit nem a papság, hanem a keresztény parlamenti képvi­selők és a keresztény hívő társadalom fogja megteremteni. Szükséges hozzá a tanító szerzetes rendek megújulása is. Jó tudni, hogy egy szerzetes tanár ki­képzése kilenc, egy szerzetes tanárnő kiképzése hét év. Ezen felül legalább tízéves szelektáló gyakorlatra is szük­ség van. — Miként ítéli meg az elszaporodó egyházellenes merényleteket, papgyil­kolásokat, templomgyalázásokat: a dur­va vandalizmus művei-e vagy az egy­ház, a papság tudatos megfélemlítése ? — Algériában például számos életét Istennek szentelő ember hal meg ma is az egyházat gyűlölő emberek által. A- hol létezik vagy szítják ezt a gyűlöletet, ott ez mindenhol megnyilvánul. Az egy­ház egész életét végigkísérte ez az ala­pító Jézus Krisztus által előre jelzett sors. Vértanúk vére mindig keresztények magvetése volt, ahogyan ezt Tertullián megírta. Ettől függetlenül szomorú, hogy gyáva emberek a védtelen embe­rek és intézmények ellen fordulnak. Ez hazánk és népünk dicsekvésre nem mél­tó leromlását jelenti. —Ezekben a hetekben kezdte el papi szolgálatát egy baranyai faluban egy fiatal pap, aki Moldvából, a csángók kö­zül érkezett. Ilyen kevés a pap Magyar­­országon? Mi magyarázhatja a fiatal­ság közönyét ebben az irányban ? Elhal­kult az isteni hívás ? Elnyomja a modem élet kényelme, a pénzhajsza, az erkölcsi nihilizmus? És miként lehet változtatni ezen? — Ha szellemet keresünk, a paphi­ány mögött a szekularizáció áll. Ez a kommunizmus utáni vákuumban még hatékonyabban érvényesül. A fő ok a­­zonban a magyarság elmúlásának ve­szélyét is hordozó gyerekhiány. Amíg a családok egy-két gyereket fogadnak el, addig papnak igen keveset enged el a gyermek jövőjéért hamisan aggódó csa­lád. Isten ma is elegendő papot hív népe szolgálatára. Ha hallgatnánk hívó sza­vára, talán evilági életünk is hamarabb javulna. — Miként látja Ön, Érsek Úr, a ma­gyar katolikus egyház jövőjét az elkö­vetkező ezer esztendőben? — Jövendőmondással nem foglal­kozom, futurológus nem vagyok. An­nak idején nagy szenzáció volt egy kiéli professzor, Fritz Baade könyve: „Ver­senyfutás a kétezredik évig”. Nagy bi­zalommal olvastam megállapításait, a­­melyek túlnyomó részben, sajnos, már nem igazolódnak. Ezért erre a kérdésre majd a jövő évezred adja meg a választ. Hitemből fakadóan azonban nem va­gyok pesszimista. Beke György bizonyára nem ok nélkül —, hogy neki, a román államhatalom fegyveres képvise­lőjének semmi sem tilos egy székely vá­rosban. Ki meri megszólítani vagy egye­nesen felelősségre vonni érte? Merték. Csíkszereda polgármestere és a Romániai Magyar Demokrata Szö­vetség helyi elnöke egyenesen a rendőr­ségre ment, és felháborodott panaszt tett a kapitány ellen. Aki tettével nemcsak közönséges tolvajnak bizonyult, de az ilyen cselekedetek — hangsúlyozták — „mindannyiunkra nézve káros etnikai feszültségeket és konfliktusokat okoz­hatnak”. A kolozsvári Szabadság értesülése szerint a rendőrség vizsgálatot indított, és Crisan kapitány „azonnali tartalékállo­mányba való helyezését javasolták”. Már csak a „mundér becsületéért” is meg kell tenniük. Pálfy Géza ■ — — — MEGRENDELŐ SZELVÉNY 'Ma' Kérjük a megrendelő szelvényt nyomtatott betűkkel kitölteni és kivágva — csekket mellékelve — címünkre beküldeni: NYUGATI MAGYARSÁG P.O.Box 125, Mt. Royal Stn., Montreal, QC H3P 3B9, CANADA NÉV: CÍM:. Megrendelés egy évre: Kanada: CA-$30; egyéb országok: US-$30 TÁMOGATÁST KÖSZÖNETTEL FOGADUNK! Eredeti „koszorúmegváltás tf Amikor a rendőrkapitány a tolvaj

Next

/
Thumbnails
Contents