Nyugati Magyarság, 1996 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1996-05-01 / 5. szám
1996. május Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 9. oldal DOMONKOS LÁSZLÓ: Az ötvenedik nap Furcsa fényképet kaptam ajándékba nemrég. Nyugat-Dunántúlon készült, kiránduló fiatalok fedezték föl valahol a Kemenesalján, s annyira sokatmondónak, kifejezőnek, sőt, jelképesnek tartották, hogy nemcsak a megörökítésre, a továbbadásra, a figyelemfelkeltésre is érdemesnek ítélték. (Jó megjegyezni, ilyen fiatalok is vannak ám — tán nem is oly kevesen — ebben a magyar hazában.) A kép útmenti kő-Krisztust ábrázol. Ez a megfeszített Megváltó hamisítatlan, igazi magyar parasztarcot visel; ezrével látni modelljét évszázadok óta mindenfelé a magyar vidéken. „Népek Krisztusa, Magyarország” — írta Márai Sándor a Mennyből az angyalban, A nép ösztönösen ráérzett volna sorsára, ezeréves kereszténységünk előtt tisztelegve, s az Ács Fiát ábrázolván? Nemcsak ez — nemcsak ennyi — olvasható le erről az arcról. A húsvét, a Feltámadás ünnepe utáni ötvenedik nap: Pünkösd. Keresztény emberek ilyenkor a Szentlélek eljövetelét ünnepük. A magyar szakrális néprajz legnagyobb alakja, az életében nem becsült, halála után több mint másfél évtizeddel méltatlanul elfeledett Báünt Sándor azt úja: pünkösdkor „a üturgia szavaival: a Szentlélek hét ajándékával megújítja a föld színét és betölti híveinek szívét. Lángra lobbantja bennük afervor caritatis tüzét, a felebaráti szeretetszolgálat készségét, minden rászorulónak önfeláldozó gondozását”. Pünkösdkor zöld ággal, a tavasz, a megújult föld színének jelképével díszített házat, kerítést, ablakot a szegedi táj népe és a Székelyföld ősi magyarsága, a Dunántúlon, Székesfehérvárott várandós anyák fürdővizébe tettek szárított pünkösdi virágot és ágat, a Csallóközben, Somotján a templomot díszítették föl pünkösdi rózsával, s mindenütt énekelték valamilyen változatban a pünkösdölőt, amelynek legrégibb ismert szövegét Dugonics András jegyezte föl: „A pünköstnek jeles napján/Szentléleklstent küldötte /Megerősíteni szívókét/ Az apostoloknak. ” Ha jobban megnézzük azt az útmenti paraszt kő- Krisztus arcot: ez az ének és ez a szellem szólal meg benne, rajta és általa. Az ezer éve keresztény magyar nép lelke. A magyarságról, a mi népünkről csak azt nem mondhatjuk el soha mostanában: mi az, amiben nem változott. Amiben nem változhatott meg az elmúlt évek, évtizedek irtózatai során sem. Pedig ha nyitott szemmel és—főként—nyitott, azaz a fajtánkat szerető szívvel járunk-kelünk „az istenadta” között, minden torzítás, butítás és megnyomorítás ellenében észre kell vegyük: váltig jó, igen jó nép a miénk. Nemcsak szívósságában, találékony alkalmazkodóképességével, munkabírásában — lelkében is. Ha rejtve, lappangva, leszorítva is, ha „most alszik a magyar a magyarban” is: a segítőkészség, a vendégszeretet, a jóság, a humánum nem tovatűnt rekvizítum. Egy, gyermekedre őszinte örömmel mosolygó ismeretlen asszonyban, egy, bottal a buszra fölsántikálónak sietősen helyet adó, zordon tekintetű férfiben, egy, a pultnál meglepően udvarias és kedves „divat-fiúban” egy-egy politikai tömeggyűlésen összeverődött ezrek furán-borzongatóan meghitt szoüdaritásában, jelzett vagy éreztetett cinkos egymásra kacsintásaiban megfigyelhető, tetten érhető mindez. Mint az útmenti Krisztus-arcban. A Szentlélek még mindig, váltig képes betölteni híveinek szívét. Ha pedig ez így van, s a Feltámadás utáni ötvenedik napon ünnepelendő: akkor igenis, volt—és van — Feltámadás itt. Nagyon-nagyon nehéz ma ilyesmiben hinni Magyarországon, még akkor is, ha az ember sokáig nézegeti ezt a fényképet. Viszont ez a szobor ugyanolyan valóság, mint a mai, vigasztalannak látszó magyar világ körös-körül. V agy éppen — az ünnep maga. Az ötvenedik nap ünnepe. Eljövend a Szentlélek „megerősítni szívókét” a mennybemenetel utáni ötvenedik napon. A kemenesaíji keresztről üzen. Minden napunk az ötvenedik legyen. 25. évfordulójára készül a Magyar Baráti Közösség A nagy évfordulók éve az amerikai eredetű Magyar Baráti Közösség (MBK) számára is évfordulót jelent. A 25. évi konferenciát tartják az ismert Lake Hope-on, Ohio államban aug. 17-24. között. Saját évfordulójuk keretén belül emlékeznek a honalapítás 1100., valamint a forradalom és szabadságharc 40. évfordulójára. Az emlékév alapgondolata: Uj magyar szellemi honalapítás. —Az összmagyarság lelki egységének keresése, művelése és megteremtése. A meghívó idézi még Sütő András 1973-ban, Clevelandban lejegyzett gondolatát: „Egy nép határait nemcsak sorompók jelzik; némelykor—s mindenekelőtt—az a vérpiros vonal, mely szívkamrákon át húzódik és zárul körbe kontinensek és óceánok fölött.” A Közösség döntése alapján megosztják ünneplésüket és fizikailag is kapcsolódnak a magyarországi rendezvényekhez. Június 13-án, 9 órai kezdettel egynapos találkozó keretén belül a Semmelweis utca 1-3. alatti Magyarok Házában emlékeznek a Közösség létrejöttére, a legjelentősebb tevékenységére: 1. Nyári magyar hét, konferencia a Reménység tava mellett, melynek fő célja a közösségi szellem fejlesztése. 2. Közös elmélkedések a magyar szellem szabadon választott képviselőivel. 3. Könyvakciók. 4. Politikai cselekvés a magyarság érdekében és védelmében. 5. A magyar nemzeti közösségek támogatása politikailag (beadványok, petíciók, olvasók levelei, felvilágosító hadjárat) és anyagilag (csángó árvíz-segély, parabola-antennák, sajtóalap). Bojtos László, az MBK elnöke szerint „létrejövésünk fő igénye magyarságunknak amerikai környezetben való megtartása és továbbfejlődésünk munkálása volt. Akkor is előre néztünk, kerestük a feladatainkat. Most a célok időszerűségét kell felülvizsgálni és naprakésszé tenni. Programjainkat, tennivalóinkat, évi találkozóinkat a jövőben még határozottabban a szellemi honalapítás egyetemesen egybefogó gondolata stratégiájának kidolgozására és végrehajtására kell fordítanunk”. A budapesti összejövetelre várják a régi résztvevőket és azon szellemi emberek jelenlétét, akik az évek folyamán vendégelőadóként szerepeltek Lake Hope-on, majd előadó körút kapcsán látogattak végig 12-14 amerikai-kanadai várost. Várják rövid reflekcióikat a „hogyan tovább" együttgondolkodás e napján. Az amerikai összejövetel a szokásos augusztus 20-át magába foglaló héten lesz. Itt hat napon át a formális programokat szórakozás és nyaralás lazítja. Meghívott előadók: Görömbei András (Debrecen), Marácz László (Hollandia), Tarján Gábor (Pécs), Galánfi András (Hajdúszoboszló), Faludy György, Zalán Tibor (Budapest), Ghymes Együttes (Szlovákia), Bokor Erika. Bognár István, Boros Lajos, Bojtos László, Cseh Tibor, Gellert Judit, Várdy Agnes és Béla (USA). Bojtos László szerint „A szétszórtságot lehetőségként és feladatként kell felfogni. A szellemi honalapítás alapjaként a Sütő-i megfogalmazás értelmében a magyar szolidaritást, a határoktól független együvé tartozásunk tudatát kell kifejlesztenünk. Ez a mi egyik első számú feladatunk a nagy évfordulók évében. ” Jelentkezés Budapesten Koronczy Ildikónál a 267-4508 (MVSZ) telefonszámon. V A 25 éves New York-i Fészek Klub kéthetente rendszeresen tartja összejöveteleit. Az április 10-i program előadója Papp László építész, a Magyarok Világszövetsége Amerikai Tanácsának elnöke volt. Ismertette azt az 1996. évi mintegy 6 hónapon át tartó megemlékezés-sorozatot, amelynek során a honalapítás 1100. és a forradalom 40. évfordulóját ünnepük az ország és a Kárpát-medence számos helyén. Ugyanakkor ez az év a tömeges magyar bevándorlás 100. évfordulója is Amerikában. Papp László beszámolt a Honalapítás dombormű májusi leleplezéséről, az októberi „New York köszönti Magyarországot" estről, valamint a novemberi „EmlékezzMagyarországra” eseménysorozatról. Imából védelmet Gondolatok a honmegtartás ügyében Ódon családi irattárat lapozva, életesülnek az elhaltak, újból látni ekére görnyedve azokat, akik a nagy családi Biblia hátlapjain bejegyezve, a múlt században születtek. Bizony mondom néktek, hogy megszólal Visegrád ősi vára, meg alant a Salamon tornya, és fölszusszan Mátyás híres reneszánsz palotájának romhalmaza is, csak az önmagáért aggódó nemzet lelke felől kell közelíteni hozzá. Ősi pogány hitünk szerint az embernek két lelke van. Az egyik nem mozdul ki a testből haláüg. A másik „csak hálni jár” a múlandó testbe. Keresztény mivoltunkban is gyakori a kényszerű fölvetés: tán száz lelke volt a magyar nemzetnek, hogy megmaradott vala a Visegrádot építő Béla és Mária királyi pár idején, az iszonyú tatárdúlás fergetegében? Egy német szerzetes jegyezte akkoron: A 350 évig fennállott Magyarország megszűnt a tatárok pusztítása nyomán. Punktum. Nem a magyar lett volna az első a teljes elmúlásban. IV. Béla királyunk egyike volt azoknak, akik előre is, de a múltba is tudtak tekinteni a nemzeti megmaradás érdekében. Őfelsége, hallván, hogy keleten élnek még a honfoglalás idejéből hátramaradott magyarok, 1235-ben, hat évvel Batu kán betörése előtt, Julianus barátot meneszti ama maradék fölkutatására. Megható arra gondolni, hogy 350 évvel a honfoglalás után létezett egy Magna Hungária, Nagy Magyarország Baskíria földjén, és a két néprész egyesítésére gondolt Béla király. Mi lett volna, Istenem? Julianus barát két esztendő múltán, második útján már egy leket sem talált az üzenet átadására: A magyar király befogadná a másik magyar népet. Hajlamosak vagyunk sokszor csodára gondolni, látván, hogy mennyi pusztulás ellenére maradt meg a magyarság államként, kultúmemzetként a latin, germán, szláv tengerben. Nem Európa rábóüntásával jöhettünk és maradhattunk Vereckétől, a Békás, Ojtoz meg a Tölgyes szorostól erre a magunk területén. Minden patakért, minden elesett gyermekért, asszonyért külön le kellett hajolni a lóról, és az új hazát kereső hittel vállalni a csatákat is. Legendában jó játéknak tűnik az eset, hogy Árpád küldöttei fölnyergeit, kantározott lóért cserébe „vették meg” e földet a morva Szvatopluktól. Valójában a rettenet kísérhette azt a honfoglaló nyolc törzset, melynek megképzelt vezérei, táborai ott vannak a Feszty-körképen, Ópusztaszeren. Az is lehet, száz lelkünk volt, mondja a keresztény, ki ott imádkozik Zsámbék romtemplomának kövein vagy az erdélyi Gelence Árpád-kori istenházában. Vén avar férfi ül a Balaton menti erdőben, s mormolja a maga imáját. Ő talán meg tudná mondani, mi igaz a kettős honfoglalásból, abból, hogy magyart talált a magyar honfoglaló a Kárpát-medencében, úgy, ahogy Julianus lelt magyar néprészre Baskíriában. Hont foglaltak gepidák, gótok, longobárdok, helyezkedtek a népek az életterekben lehetőségeik szerint. Odoakeregy intésével megszűntnek jelentette a Római Birodalmat 476-ban. És bizony így jártak volna el vélünk, magyarokkal is az Ottók, Ferdinándok, Károlyok, ha tehették volna. A kereszténység kiirtotta a pogány két lélek hitet, a tűz imádatát. Ä sámánt tűzzel hallgattatta el. Géza, István és utódaik templomokat építettek, imából védelmet, de jó seregeket is raktak a határok gyepűire. IV. Béla várakat, városokat rakatott kőfalakkal. „Minden tíz falu templomot, köréje aztán falat s kemény házakat és mindenhová fegyveres készenlétet!” Hunor és Magor csodaszarvast űző megiramlásától eddig ha csodákban reménykedett volna a magyarság vagy más népek kegyeiben, aügha éltük volna túl az első kegyetlen szembesülést is Európával, nemhogy az ezerszázas évfordulót. Hajoljunk csak hódolattal arra a földre, Csíksomlyótól a nyugati Őrségig, melynek minden négyzetméterén magyar sír óvja csöndben egy-egy halottunkat. Az évezredes ünnepeket a mellkasban csak egyszemélyesen lehet megélni, akár a pusztulás rettenetét vagy a fölemelő szerelmet. A magyarság megtartó ereje nem más volt, mint a saját hite létjogában, boldogság-elhivatottságában és ragaszkodása saját kultúrájához. Bennünket nem csodák, kegyek őriztek meg a XXI. századig ezen a földön, hanem történeti tudatunk és művelődési hagyományrendszerünk. A hon kényszere, a csataterek és temetők, templomok esengő felénkfordulása mellett a nemzeti sors tudata volt a gyökér, mely itt- és megtartott. Ä honfoglalók kalandozásait ugyancsak megjegyezte Európa, ahogy a vandálok, vikingek s mások dolgait. Ez a történelmileg röpke idő volt a fészekkeresésé. Hogy aztán rögvest valami lázas építkezésbe kezdjen a nép, megépítvén Könyves Kálmán, Nagy Lajos, Mátyás ragyogó, újabb Magna Hungáriáját. Megszólíthatod Muhi, Mohács, Nagymajtény, Világos romtemplomait, temetőit, vallanak azok, de csak lélekközelben s a meghalló figyelmében. Mert a Magna Hungária ott vagyon belül, ha emlékezik egy nemzet önmagára, s jövendőt gondol a maradék számára. Hét törzs, meg a nyolcadik, a kabar figyeli az elfoglalt és valahogy megtartott hon földjén vergődő mostaniakat. Ha földmozgás vagyon itt, akkor az az ők dübörgésétől vagy pedig a vesztünkre törők aknáitól. Mondottam, csodák nincsenek köröttünk. Ezért kell figyelnünk mindenekre a belső vagy a külső mezsgyéken egyaránt. És akkor megnyugosznak odalenn ők is, az egykor emberként dicsők és akként szenvedők. Czegő Zoltán The Gift of HUNGARIAN HERITAGE for You and Your Family HUNGARY — A VIDEO HISTORY An Eight-Part Video Series A definitive video resource created from the combined collections of all major Hungarian museums, libraries and archives (together with footage from Austria, Croatia, Slovakia and Transylvania) to tell the story of Hungary’s history and culture for universities, colleges, schools, libraries, cultural organizations, and homes. Each program illustrates a comprehensive yet concise narrative about Hungarian history and the development of the country’s art, religion, architecture and literature from prehistoric times to the present. The series is accompanied by a rich sampling of Hungarian music through the ages and 90 animated computer graphic maps. Produced by RC Presentations in cooparation with the History Institute of the Hungarian Academy of Sciences, the National Library, Indiana University — Bloomington, and the US Department of Education. To ensure the highest standard of scholarship, internationally recognized authorities on each period of Hungarian history have participated as script consultants. Onlocation shooting and studio production have been organized by Hungarian Television to guarantee broadcast quality. Volume One: Mediával Hungary, containing the first three parts of the Series is presently avalable. Volume Two and Three (parts 4-8) are scheduled for release in late 1996 at a discount price of purchasers Volume One. * "The Video History is a very real artistic and scholarly achievement" — Dr. Denis Sinor, Distinguished Professor Emeritus, Indiana University — Bloomington. * not only very educational but also entertaining and of high artistic and professional quality" — Prof. Gustav Bayerie, Dept, of Central Eurasian Studies, Indiana University — Bloomington. * "...an objective, well balanced and interesting presentation which pays equal attention to political, institutional, social and cultural history, but what catches the eye and ears of the viewer are the parts dealing with the arts and culture." — Prof. István Deák, Seth Low Professor of History, Columbia University. ORDER FORM VOLUME ONE — MEDIEVAL HUNGARY — 135 min. Part One: Árpád Hungary (earliest orogins to 1301) — 45 min. Part Two: The Golden Age of Hungary (1301—1437) — 40 min. Part Three: Hungary in Greatness & Decline (1437—1526) — 48 min. Volum One (3 Casettes) 1/2" VHS Format.......$140 USD including shipping/handling Please send........................Set(s) Total Amount of Order.......................... Name:...........................................................................................Telephone:... Address:.................................................................................................................... City:....................................................................State (Province) and ZIP: . Authorized Signature:................................................................Date: . Make all checks payable to RC Presentations Return order form to: RC Presentations, 7-B Brook Hill Lane Rochester, N.Y. 14625, USA — Tel./ Fax: (716) 586-1241
