Nyugati Magyarság, 1996 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1996-04-01 / 4. szám

1996. április Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 11. oldal A montreáli Bethlen Gábor Irodalmi és Baráti Kör újraindulása 1996. március 31-én, vasárnap este templomi hangverseny és azt követő fogadás jelezte a Beth­len Kör űjraéledését. A nagyszámú közönség — a Kör hűséges és er­re az alkalomra régen váró barátai—a Bethlen Kör hagyományaihoz méltó, színvonalas esten vehe­tett részt. Az est védnökei, Dr. Persányi Ferenc főkon­zul, Takács Miklós karnagy, Nádasdy Ferenc, a Nádasdy Alapítvány elnöke személyes megjelené­sükkel is kifejezték a Bethlen Kör tevékenysége iránti nagyrabecsülésüket. Nt. Burián Tamás, az Egyház jelenlegi lelké­sze mint házigazda fogadta és üdvözölte a vendé­geket, majd Takács Miklós karnagy kedves, biz­tató gondolataival nyitotta meg a programot. Be­szédében utalt arra, hogy a Bethlen Kör örökös tag­jai közé választották meg, és így ő képviseli a zene művelőit a tudomány, az irodalom és a történelem területén jeleskedő örökös tagok mellett. A koncert szereplői — Csarnay Éva zongo­raművész, Lysy Antonio csellóművész, Molnár Krisztina hegedűművész és Zaalishvili Zaza operaénekes — kiváló előadásukkal nagy sikert arattak, mintegy alapot teremtve a Bethlen Kör kö­zeljövőben megkezdődő programsorozatához. A műsor után a háziasszonyok, a Református Egyház Bethlen Kata Nőegyesülete tagjai gazda­gon terített asztalokkal várták a vendégeket. Az alkalom még ünnepélyesebbé vált, amikor Csarnay Béla festőművész (a zongoraművésznő édesapja) átnyújtotta Mécs Endrének, a Bethlen Kör elnökének az általa festett Bethlen Gábor­­portrét. A kép a Kör örökös tulajdona lesz. A Bethlen Kör műsortervének megvalósításá­hoz sok sikert kívánunk! (R.M.) Magyar művészek a Montreáli Húsvéti Fesztiválon Még nem ért véget a Budapesti Tavaszi Feszti­vál, amikor Montreálban kezdetét vette az a hang­verseny-sorozat, amelynek Montreáli Húsvéti Fesztivál a neve. A Montreáli Filharmóniai Társaság igazgató­karnagya, Takács Miklós kezdeményezésére nagypénteken évről évre egy Requiem van a zene­kar műsorán. Idén Verdi Requiem-je került elő­adásra az óriási Saint-Jean-Baptiste templomban, amelynek befogadóképessége háromezer fő. A monumentális előadó-apparátust: a Montreáli Fil­harmóniai Társaság Zenekarát és 400 tagú kórusát Takács Miklós vezényelte. A meghívott szólisták között idén a Budapesti Operaház két magánénekese, Felber Gabriella és Kálmándy Mihály nevét is a műsoron találtuk. Felber Gabriella az 1992-es Pécsi Nemzetközi Fesztiválon, Liszt Missa Solemnis szoprán-szóló­jának emlékezetes teljesítményével hívta fel ma­gára Takács Miklós figyelmét. Kálmándy Mihály szépen ívelő pályája Kolozsvárról indult el. Az Európa legnagyobb operaházaiból jól is­mert Budai Lívia már több ízben szerepelt a Mont­reáli Filharmóniai Társaság Zenekarával, s mint mindig, ezúttal is páratlan sikerrel. A közismert kanadai tenor. Guy Bélanger már gyakran volt meghívott szólistája Takács Miklós karmesternek, többek között Salzburgban és New Yorkban, ahol a Carnegie Hall-ban nagy sikert ara­tott Kodály Psalmus Hungaricus-ának magyar nyelvű előadásával. A húsvéti hangverseny-sorozatnak még két magyar vonatkozású eseménye hívta fel magára a montreáli közönség figyelmét. A Bethlen Kör rendezésében március 31-én ke­rült sor arra a nagysikerű kamaraestre, amelynek közreműködői között hallhattuk az erdélyi szár­mazású Csarnay Éva zongorista és Molnár Krisztina hegedűs magával ragadó játékát. Április 3-án Jandó Jenő adott szóló-estet Montreál egyik legismertebb kamaratermében, a Pollack Hall-ban. A nemzetközileg jól ismert, ki­váló magyar zongoraművész a Nádasdy Alapít­vány vendégeként lépett fel Montreálban, osztat­lan sikert aratva. A rendkívül nagyszámú montreáli közönség nagy ovációval fogadta valamennyi magyar mű­vész vendégszereplését. A magyar zenészek körében pedig mostanában így lett új értelme a régi mondásnak: Minden út Mont reálba vezet... Marika Gélinas Horváth Kisebbségvédelem — nemzetvédelem (Folytatás az 1. oldalról) vege, hű angol fordításban. Az oktatási törvényt a román parlament és szenátus 1995 júniusában sza­vazta meg, és július 24-én lépett életbe. Higgadt összevetés következik: milyen lényeges változá­sokat hoz a törvény a kisebbségek számára a romá­niai oktatásban. Majd az 1995-ös új törvényt az 1978-es (tehát még a diktatúra idején hozott), illet­ve az 1993-as tanügyi törvények tükrében állítja elénk. A „szigorítások”, vagyis a kisebbségi jogok zsugorítása szembeszökő. Következik az új román oktatási törvény mélyreható, tárgyilagos elem­zése, amely kimutatja a törvény kisebbségellenes jellegét. Mindkét füzet mellékleteket is tartalmaz. A szlovákiai nyelvtörvényt megidéző könyv statisz­tikai adatokat közöl a mai Szlovákia területén élő nemzetekről, népekről, nemzetiségekről 1880-tól 1991-ig. — Ebben az időközben az összlakosság 2.472.437 főről 5.247.335 főre növekedett. Ebből 59,6 százalék volt szlovák nemzetiségű 1880-ban és 84,3 százalék 1991-ben. Ugyanebben az időszakban a magyar lakosság aránya 23,1 százalékról 11,5 százalékra zuhant. Még drasztikusabban esett vissza a németek száza­lékaránya, és a magyarokénál is nagyobb mérték­ben a ruténeké (ukránok). A mai felvidéki nemze­tiségi arányokat térkép is elénk vetíti: az államha­tárt követő „magyar sáv” - az 1938-ban visszatért terület - még mindig 50 százaléknál nagyobb arányban magyar lakosságú. A romániai iskolatörvényt bemutató könyv is megadja a mai erdélyi magyar arány számokat, a 84,72 százalékos Hargita megyétől és a 75,24 szá­zalékos Kovásznától az alig 4,26 százalékos Sze­­ben megyéig. Ezt a demográfiai helyzetet két tér­kép is érzékelteti a könyv melléktelében. Nincs e kötetekben egyetlen „uszító” szó, jel­ző. Rideg tények. Az olvasónak — a megcélzott nyugati olvasónak—kell leszűrnie a maga számá­ra a tanulságokat. Éppen ezért a saját véleményévé is válik, ami adott esetben állásfoglalásra serkenti. Következő kötetében a sorozat a délvidéki ma­gyar helyzetet mutatja be. És jöhetnek a könyvek, cikkek, tévéadások. Majdnem fél évszázadon át, a diktatúra idősza­kában, a némaságra kárhoztatott anyaország tét­lensége okán, a nyugati magyar emigrációtól vár­hattuk a nemzetközi közvélemény hiteles tájékoz­tatását. Az emigráció megtette azt, amit lehetősé­gei között megtehetett. Ilyen kezdeményezéshez, mint a Kisebbségvédelmi Egyesület megalakulása és könyvsorozatának elindítása, már az anyaor­szág erkölcsi és anyagi súlya kell. Ezért merem le­írni: a magyar kisebbségpolitikában, végre, új feje­zet nyílott. M.A. BLYTHE BERNIER, INC. Temetkezési vállalat Gyász esetén temetkezési vállalatunk együttérzéssel, a magyar hagyományok szerint nyújtja a kívánt szolgáltatást. 940 Ogilvy Ave., Montréal, Qué. Elnök: Craig E. J. WINNETT 495-8082 Imádok férjhez menni Magyar nyelvű színházi bemutató körút Kanadában Gyabronka József, Vass Gábor, Frajt Edit és Korcsmáros György Nyilvánvaló, hogy a hölgy házasulandó fajta. Holtomiglan-holtodiglan először, másodszor... harmadszor? Az első világháború utáni London a színhelye Somerset Maugham vígjátékának, amelyhez Ná­das Gábor és Szenes Iván komponált kitűnő zenét. Bizonyára felismeri majd és szívesen dúdolja a közönség is a „Kicsit szomorkás a hangulatom máma... ”, „Mikor egy angol mulat, csodás a han­gulat... ” és az „Engem nem lehet elfelejteni... ” kezdetű slágerek örökzöld dallamát. Ennek a kellemes szórakozást ígérő színdarab­nak előadására készül a legnépszerűbb hazai szín­művészek kis csoportja. Sokunk számára ismerő­sen cseng Frajt Edit, Gyabronka József, Korcsmá­ros György, Vass Gábor neve. A társulat tagjai még Molnár Judit, Horváth Ibolya és Kertes Anna zongorista. Az előadást Korcsmáros György ren­dezi, a díszleteket tervezte és kivitelezte Csanádi Judit és a montreáli Ciamarra Julia. Magyar kulturális életünk kimagasló esemé­nyét várja e bemutatótól az ottawai, a montreali és a Torontó környéki magyarság színházszerető kö­zönsége. A bemutató-turné első állomása június 1- én Ottawa, majd 2-án Montreál. Ezt követi 6-án Delhi, 7-én Mississauga, 8-án Kitchener, 9-én To­ronto. Sűrű, elfoglalt program a művészeknek, bő­kezűen mért lehetőségek sora a közönségnek: anyanyelvén élvezheti a világirodalom egyik re­mekművét. Kedves Színészek! A várakozás és az elvárás óriási. A legjobbat nyújtani az egyetlen megoldás. A közönség hálája pedig tapsban mérhető. Vincze Vera y Segítse nyugdíjas honfitársaink kellemes lakóhelyét, a Magyar Otthont, a „Foyer Hongrois"-t adományaival, hogy azt továbbfejlesztve bentlakóinak biztosíthassuk nyugdíjas éveik gondtalanságát! 2580 St-Jacques W., Montreal, Qué. H3J 2M8 Tel.: (514) 934-1777 NOMÁD TÁBOR MAGYARORSZÁGON Magyar Gyermekek Világtalálkozója 1996 Június 27. - július 8. - július 30. - augusztus 10. - augusztus 21. A tábor szervezője évről évre a Forráshely Alapítvány Az idei már a negyedik táborozás lesz, az Alapítvány saját, kiépített táborhelyén, Nyugat-Magyarországon, Csáfordjánosfa határában, a Répce folyócska által közrefogott és a partról kis fahídon megközelíthető „Lakatlan Szigeten” és a folyóparton. A szakképzett felnőtt felügyelet melletti tartalmas, érdekes programok (a gyermekek által kedvelt formában): anyanyelvűnk gyakorlása, a magyarság története, népmesék, népdalok, néptánc, népi hagyományok, játékok, kézműves kismesterségek, kirándulások az országrész nevezetességeihez, természetjárás, szellemi és ügyességi vetélkedők, sportolás. Elhelyezés 6-8 személyes, berendezett sátrakban. Étkezés naponta négyszer; vendéglői friss, változatos étel. Orvosi ellátás biztosított. A tábor telefonon elérhető. Részvételi díj: 250 USD/fő, turnus. A résztvevők 10-16 éves lányok és fiúk, akik az Alapítvány honismereti pályázatának nyertesei, művészeti gyermekcsoportok, cserkészcsapatok és a szórványmagyarságból egyéni és csoportos jelentkezők. Kísérőknek, családtagoknak szállást, étkezést tudunk biztosítani a faluban. Az érdeklődők számára részletesebb tájékoztatással szolgál a Forráshely Alapítvány 1536 Budapest 114, Pf. 310 Tel./Fax: 011-361-176-2119

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents