Nyugati Magyarság, 1996 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1996-03-01 / 3. szám
4. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1996. március MEGTORLÁS 1956—57 A halálosztók egyike: A Budapesti Rendőrfőkapitányság Krajczár Gyula nyugalmazott rendőrszázados dokumentum-sorozata BESZÁMOLÓ Elhangzott a Budapesti Rendőrfokapitányság Budapest V., Deák téri épületének VI. emeleti mozitermében, a Magy ar Szocialista Munkáspárt-tagok küldöttértekezletén, 1957. március 26-án. Kedves Elvtársak! Úgy gondolom, hogy most, miután az ellenforradalommal szemben végrehajtott feladataink nyomán túlhaladtuk 1957. március 15-ét, azt az időt, amely az ellenforradalomnak az utóbbi hónapokban a „márciusban újra kezdünk” dátuma volt, röviden értékelni kell munkánkat és azt a helyzetet, amelyben feladatainkat végeztük. Értékelni kell elsősorban felkészültségünket március 15-ével kapcsolatban, értékelni kell a végrehajtott feladatokat, és meg kell határozni az elkövetkezendő időszakban — elsősorban április 4-ével kapcsolatban — a tennivalókat. Fasiszta munkástanácsok... Az elmúlt hónapokban az volt a feladatunk, hogy az ellenforradalom fegyveres és erkölcsi vereségét elősegítsük, biztosítsuk. Ennek jegyében indítottunk eljárást a központi, területi és üzemi munkástanácsokban lévő fasiszta és egyéb ellenséges elemek ellen, valamint az író és Újságíró Szövetség ellenforradalmi tagjai ellen. Az első időszakban a legfontosabb feladat az volt, hogy a Központi Munkástanácsot — amely az üzemekben akadályozta a kibontakozást és mindenáron a kettős hatalom mgalakítására törekedve politikai hatalmat igyekezett biztosítani a maga részére — betiltsuk. Ugyanakkor az író és Újságíró Szövetséget is betiltsuk, amelyek a szellemi irányítást adták 1956. október 23. előtt és után -=■- legálisan és illegálisan — az ellenforradalomnak. Ezeknek és más feladatoknak a végrehajtása segítséget nyújtott a konszolidáció megtreremtéséhez. Ha most utólag visszatekintünk, látjuk, hogy sokkal gyorsabban haladtunk előre, mint ahogy azt bárki is gondolta volna. Kevés még a besúgó... Novemberben az ellenség már azt várta, hogy az ENSZ beavatkozik a magyar ügyekbe és csapatokat küld Magyarországra. Miután az ENSZ-beavatkozás elmaradt, az ellenforradalom elsősorban a munkástanácsokra, az írókra és az újságírókra épített. Mikor az imperialisták látták, hogy rendet teremtünk ebben az országban, majd elutasítottuk az ENSZ főtitkárának hazánkba történő beutazását is, akkor provokációs úton akarták az ENSZ főtitkárát, Hammarskjöldöt Magyarországra hozni. Ezzel egy újabb tüntetést, majd fegyveres felkelést akartak kirobbantani. Miután az imperialisták látták azt, hogy egy ilyen eljárás sem hozhatna eredményt a részükre, az ellenforradalom lemondott a közvetlen beavatkozásról. December végén úgy látták, hogy tavaszra kell elhalasztani a fegyveres felkelést. Kiadták a MÚK jelszót és ellenforradalmi szerveiknek azt az utasítást, hogy rejtsék el fegyvereiket, kezdjenek illegális csoportokat létrehozni, emellett téljenek át illegális röplapok terjesztésére. Meg kell mondani, hogy az illegális röplap- és rémhírterjesztés — bár rendkívüli erőfeszítéseket tettünk a megakadályozására — többé-kevésbé sikerrel járt és nehezen tudtunk ez ellen harcolni. A legnagyobb akadály az volt, hogy az újonnan létrejött ellenséges csoportokban nem rendelkeztünk megfelelő hálózattal. Rögtönítélő bíróság elé! Ebben az időben folytattunk kutatásokat, akciókat a fegyverek felkutatására is. A rendőrség, honvédség úgyszólván minden szerve igyekezett az ellenség birtokában lévő fegyvereket felkutatni. Ez február 25-ig igen eredményesen haladt. Az ellenség, miután látta, hogy a fegyverek összeszedése közben nap mint nap lefogott különböző csoprtok tagjait rögtönítélő bíróság elé állítjuk, úgyszintén hasonlóan jártunk el a röplapterjesztők ellen is, változtatott a módszerein. Február 25-től az imperialisták, valamintezek különböző rádióállomásai már nem fegyveres felkelést, hanem békés tüntetést ajánlanak a magyarországi ellenforradalmároknak. Az ellenség ráeszmélt arra, hogy államhatalmunk, a rendőrség és karhatalmi szervek megerősödése, a konszolidáció következtében egy esetleges március 15-i fegyveres felkelés csak az ellenforradalmárok vereségéhez vezetne. Ezért igyekezett kádereit és még meglévő erkölcsi tekintélyét menteni. Világosan látnunk kell, hogy az ellenségnek a türelemre intő jelszava csak a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány és a mi szerveink határozott fellépésének az eredménye. Az ellenség az erkölcsi vereséget is el akarta ezzel kerülni, ami nem sikerült, mert a március 15-i fegyveres felkelés elmaradása, amelyet hónapokon keresztül hangoztattak, az ellenforradalom erkölcsi vereségéhez vezetett. Ma már mind nagyobb tömegek fordulnak el az imperialista hírverőktől és mind több üzemben lehet hallani, hogy nekünk már ígérhet a Szabad Európa Rádió, a „szabad világ hangja” bármilyen határidőt, már nem hiszünk benne. A március 15-i felkelés elmaradása egyben előkészítette az ellenforradalom politikai leverését is. Az első időszakban csak arról beszélhettünk, hogy az ellenforradalmat fegyveresen levertük, ma elmondhatjuk, hogy erkölcsileg is megvertük és politikai leverése folyamatban van. Az ellenség hírverése ma azt akarja elhitetni a tömegekkel, hogy a harc még hátra van, csak ezután kezdődik. Érthető, hogy továbbra is ezt a hitet akarja fenntartani, hiszen az imperialisták és a belső ellenség nem mondottak le a szándékaikról, ahogy ezt előző évtizedünk története is bizonyítja. Az ellenség törekvése most az, hogy minél több illegális csoportot hozzon létre, amelyeket röplapterjesztésre és di verzióra készít elő. Jelenleg is erős propagandát fejt ki olyan vonatkozásban, hogy az ellenforradalmat továbbra is nemzeti forradalomként tüntesse fel, és tovább igyekszik soviniszta uszítással a tömegeket ellenséges magatartásra buzdítani. Felszabadulásunk ünnepe közeledik... Most, április 4-e előtt mind szélesebben kerül előtérbe az ellenség szovjetellenes uszítása is. Igyekszik a nemzeti kommunizmus eszméjét továbbra is propagálni, amellyel széles értelmiségi- és diák-köröket próbál megtartani, továbbá fertőzni. A hazánkban lévő nyugati diplomaták jelentős része törekszik a nemzeti kommunizmus eszméjének fenntartása érdekében illegális csatornákat építeni, amelyeken keresztül igyekeznek befolyásukat érvényesíteni nemcsak a régi úri osztály maradványai, hanem a kispolgári rétegek és a kispolgári nézeteknek behódolok között is. A nemzeti kommunizmus eszméje az ellenség kezében nemcsak ideológiai fegyver, hanem ennek jegyében szervezeteket is igyekeznek létrehozni, és erre a meglévő Nagy Imre-Losonczicsoportok maradványait használja fel. Ezen kívül az imperialisták rendkívül erősen tevékenykednek a Vörös Keresztben, amely — meg kell mondani — nekünk nem hoz annyi gazdasági segítséget, mint amennyi politikai kárt okoz. Rendkívül erősen szervezkedik az ellenség egyházi vonalon is. Az amerikai imperialistákkal együtt a pápa az utóbbi időben mind inkább igyekszik a papokon keresztül a tömegekre hatást gyakorolni. Megállapítható, hogy mind nagyobb a papok részéről a házi agitáció, különböző szeretetcsomagok szétosztásának leple alatt. Igen valószínű, hogy a húsvéti egyházi ünnepekre való előkészületet az egyház arra is felhasználja, hogy a tömegeket izgassa a munkás-paraszt hatalom ellen. Kintlévő emigráció... Az imperialisták nemcsak a belső ellenségre számítanak, hanem a kintlévő emigrációt is igyekeznek egységessé tenni, hogy minél alkalmasabb legyen a hazánk elleni ellenséges feladatok végrehajtására. Nemrégen hozták létre Ausztriában a Koalíciós Illegációt. Ez a szervezet több, hazánkból szökött jobboldali pártokcsoportjaiból tevődik össze, amelyek most ellenforradalmi egységfrontot alkotnak. Ez alatt a lobogó alatt tevékenykedik Kéthly, Király, Kővágó, akik az úgynevezett Magyar Forradalmi Tanácsban igyekeznek az imperialisták terveit megvalósítani. Ennek az úgy nevezett Forradalmi Tanácsnak az a célja, hogy az októberi ellenforradalmat itthon megismételje. Ennek érdekében megkezdték itthon az ellenforradalmi csoportok szervezését. Ugyanakkor Király Béla a különböző nyugati országokban lévő emigrációból toborozza ellenforradalmi katonai csoportját. Várták... Március 15-ét megelőzően arra lehetett számítani, hogy demonstráció lesz az utcákon, főleg a Körúton, a Rákóczi úton és a Petőfi-szobomál. Az iskoláknál azt lehetett várni, hogy a diákság soviniszta, állam- és szovjetellenes demonstrációt szervez. Azt is lehetett várni, hogy az üzemekben sokan betegség vagy más okokból nem jelennek meg a munkahelyükön. De várható volt az is, hogy az ellenség szabotázs- és diverziós cselekményeket hajt végre. Voltak jelek arra, hogy a határon ellenséges csoportok igyekeznek rendzavarásokat, esetleg a határon való betöréseket végrehajtani. A Párt és a Kormány ezért megerősített szolgálatot rendelt el, és ahogy ez mindannyiunk előtt ismeretes, jól be is vált. Az ellenség, látva, hogy felkészültünk, akcióit nem merte végrehajtani. Igyekeztek... Valamennyi operatív szervünk igyekezett az ellenséges elemek elleni bűnvádi, közbiztonsági, preventív őrizeti vagy figyelmeztetési rendszabályokat foganatosítani. Nem jelentéktelenek azok a számok, amelyekkel lemérhető munkánk eredménye. Ezek a számok nem csupán azt jelentik, hogy dolgoztunk, személyeket őrizetbe vettünk, internáltunk, hanem azt jelentik, hogy ezek az eljárások, az ellenforradalmi személyekkel szemben tanúsított fellépésünk célba talált, intézkedéseink helyesek voltak. Összeszedtük azokat az elemeket, akiktől előző magatartásuk és jelenlegi cselekedeteik alapján arra lehetett számítani, hogy március 15-re ellenséges lépésekre készülnek. Intézkedéseink helyességét bizonyítja az is, hogy amikor március 4-én Budapest legnagyobb üzemeiből az ellenforradalmi elemeket őrizetbe vettük, az ellenség táborában nagy zavar keletkezett. Ezekben az üzemekben mind több nagyhangú fasiszta vált félszeggé, zárkózottá. Úgy megzavarodtak, hogy nem mertek egymással az üzemben beszélgetni, nem mertek egymás lakására elmenni, távol tartották magukat még a szórakozóhelyektől is. Ugyanakkor a dolgozók körében helyeslésre talált ez az intézkedésünk, mert például amikor Báli Sándor munkástanács-elnököt és társait a Beloiannisz-gyárban letartóztattuk, azonnal szavuk lett a becsületes dolgozóknak, megszűnt a kommunisták üldözése, és egyik napról a másikra nyugalom lett a gyárban. De hasonló volt a helyzet az Óbudai Textilkikészítő Gyárban, amikor Rózsahegyi Oszkárt és társait letartóztattuk. ...mindenütt igyekeztek... A belső reakció vonalán helyes volt az az intézkedésünk, amelynek során Peteresz László, vitéz dr. Lengyel Albert tanárokat, Götz Kálmán és Lévai Imre gimnáziumi tanulókat letartóztattuk, több pedagógustfigyelmeztettünk március 15-ével kapcsolatosan. Ezek után az akciók után egyik napról a másikra észre lehetett venni, hogy a pedagóguskörökben alábbhagyott az ellenséges, diákokat izgató, illegális diákszervezeteket létrehozó magatartás. De hasonló példát hozhatnánk fel a többi területről is. ...rendet teremteni. A helyes párt- és kormányintézkedések, valamint a rendőrségi és más hatósági szervek egységes fellépése alapján márcus 14-én, 15-én és az utána következő napokban is rend volt Budapesten. Az utca képe csendes, mondhatnám nyugodtabb volt,mint más napokon. Ez valószínűleg abból is adódott, hogy sokan féltek az esetleges provokációtól, így voltak, akik a nap bizonyos szakaszában inkább lakásukban tartózkodtak. De hozzájárult az utca nyugalmához az is, hogy a diákok részére 14-én tartották meg az iskolai ünnepségeket. Az egybehangolt helyes intézkedések következtében nem sikerült az ellenségnek elérni azt sem, hogy az üzemekben a munka leálljon, de azt sem — amire pedig az ellenség számított —, hogy a közlekedés rendje felboruljon. A besúgó terem mint a dudva Itt külön meg kell mondani, hogy a közlekedés zavartalanságának biztosítása terén a közlekedési vállalatot tartó alosztály kiváló munkát végzett. Kiemelte a sztrájkra és fegyveres akciókra uszító elemeket, állandóan szem előtt tartotta a munkástanács és a vállalat tevékenységét. Ez a terület volt az, ahonnan igen jó tájékoztató jelentéseket kaptunk. A közlekedéssel kapcsolatban tanúsított magatartásunk helyes volt. Jól láttuk, hogy az ellenség a közlekedés leállítására spekulál, mert ez alkalmas arra is, hogy az üzemekben sztrájk kezdődjön, miután a dolgozók közlekedés hiányában nem tudnak megjelenni. De igen káros hatása lett volna pszichikailag is a tömegekre. Mint látjuk, intézkedéseink eredményesek voltak, de világosan kell látni azt is, hogy a helyes és kemény intézkedéseink mellett is történt egy-egy személy vagy egy-egy csoport részéről ellenséges fellépés, ellenforradalmi tevékenység. Például a XI. kerületben, Osztyapenko kapitány szobránál találtak robbanóképes kézigránátot. A IX. kerületben egy ellenséges csoport megvert egy fegyvertelen rendőrt. A XVIII. kerületben ellenséges elemek provokációs célból leverték az 1848-as emlékmű tábláját. Az Amerikai Követség előtt két fegyveres személy megtámadta és megsebesítette az ott szolgálatot teljesítő rendőr elvtársat. Külföldről az ellenség március 15-re igen sok címre küldte el az ellenforradalmi Irodalmi Újságot. Az osztrák határon — megerősített osztrák határőr védelmi szervek fedezete mellett — civilruhás csoportok közelítették meg a határt, gépkocsikon és gyalog, ott fényképezéseket végeztek, de mivel látták, hogy a mi határőrségünk helytáll, nem mertek provokációt kezdeni. Megnyerték... Most már világosan láthatjuk, hogy a gazdasági és politikai konszolidáció következtében az ellenséges tevékenység lecsökkent, s az ellenség bázisa is kisebb lett. Ez nemcsak nekünk, a magyar munkásosztálynak az eredménye, hanem a szocialista táboré is, amely sokat segített, és a nemzetközi munkásosztályé is, hiszen szinte az egész világ figyelte a március 15-i napokat, hogy vajon Magyarországon mi fog történni. A haladó emberek az ellenség vereségére, az ellenség pedig provokációra számított. A március 15-i csatát megnyertük. Ez erőt, tapasztalatot kell, hogy adjon a jövőre vonatkozólag és elsősorban az április 4-ei felkészülésünkhöz. Elvtársak! Tény, hogy biztosíttottuk a rendet, és a MÚK jelszót az ellenség nem tudta megvalósítani, de ez még nem jelenti azt, hogy az ellenforradalmi erőket megsemmisítettük! Sok elvtársban felmerül az, hogy vajon hol az ellenség? Sokan úgy vetik fel, hogy már nincs is Magyarországon ellenség. Világosan kell látni azt, hogy az ellenség kénytelen volt abbahagyni a nyíltsisakos politikát, és mély, földalatti szervezkedésre, ellenállásra rendezkedik be. Az ellenség az elkövetkezendő időben igyekszik olyan propagandát folytatni, amely az elmúlt időszak és a jelenlegi helyzet tisztánlátását zavarja. Fel kell készülnünk az ellenség esetleges ideológiai támadására, ennek visszaverésére és földalatti illegális szerveinek felszámolására. Úgy az előkészítő időszakban, mint a március 15-i feladatok elvégzése terén a szolgálat ellátását, a feladatok megoldását áldozatkészség és rég nem látott lelkesedés jellemezte. A harci szellem kiváló volt az elvtársaknál, és csak elvétve találkoztunk olyan esettel, amikor egy beosztott részéről hanyagságot észleltünk. A Párt és a Kormány az elvtársak munkáját az elmúlt időszaban általában igen pozitívnak értékeli. Erre most készül a Miniszteri Parancs, ami dicséreteket és jutalmakat ad. Amellett, hogy megmondjuk, elismerjük eredményeinket, előre kell néznünk, és fel kell számolnunk a még meglévő hiányosságokat. Milyen fő hiányosságokat tapasztaltunk a tavaszi terv végrehajtása során? A vezetőknél. A vezetők nagy része, az osztály- és alosztályvezetők annyira belemerültek a gyakorlati munkába, hogy a tulajdonképpeni vezetést nem tudták megvalósítani, nem tudták a napi, végrehajtott feldatokat és jelenségeket kellően elemezni, értékelni. Ennek következtében nem is tudtuk pontosan a következő lépéseket meghatározni. Az ilyen vezetésből nem származhat más, mint az, hogy hadakozásunk össze-vissza folyt. Mindenki dolgozott, mindenki csapkodott, de hogy az jó vagy rossz helyre sikerült, az a beosztott operatív tiszttől függött. Nem akarom itt a spontán hadakozás károsságát elemezni, de ajövőre úgy kell felkészülni, hogy amikor az ellenség bel- és külföldön egyaránt a legmélyebb illegalitásba vonulva politikai, gazdasági és más területen igyekszik támadni, akkor nekünk a legpontosabban kell elemezni adatainkat, az egyes jelenségeket azért, hogy az ellenség tevékenységét meg tudjuk előzni, kellő időben fel tudjuk számolni. A fegyelemben. Amint már mondtam, igen nagy lelkesedéssel dolgoztunk, de ez nem párosult a testületünknél elengedhetetlen pontossággal, a fegyelem betartásával. Ha csak a kiadott utasítások végrehajtását nézzük meg, lehet látni, hogy dolgoztunk az utasítások végrehajtásán, de az utasítások pontos betartásáról még nem lehet beszélni. Például a preventív őrizetesekkel való eljárásokban odáig eljutottunk, hogy a személyeket behordtuk, de hogy ezeknek az ügye határidőre el legyen intézve, hogy ezekből a beszervezendőkkel foglalkozzunk, hogy ezekből az internálandókat kiválogassuk — ezen a téren bizony nem végeztünk el mindent. De ha a napi jelentéseket vizsgáljuk, akkor is megállapíthatjuk, hogy sok felületes jelentés jött, sok jelentést nem ellenőriztünk le, a hálózati személyek egy része nem kapott megfelelő eligazítást — és így tovább. A fegyelem kérdését tárgyalva szeretném megemlíteni másik súlyos hibánkat — az ittasságot. Azt hiszem, szükségtelen, hogy neveket emlegessek, de alig múlt el hét, hogy két-három ember ellen ne kellett volna fegyelmit indítani szolgálatban vagy szolgálaton kívüli ittasság miatt, ami általában azzal járt, hogy az ital hatása alatt a kocsmában verekedtek, az utcán lövöldöztek, amiből halálos eset is származott, amint tudják, egy házmestert agyonlőttek. Egy embert súlyosan megsebesítettek, gépkocsival számtalan esetben karamboloztak, embereket elgázoltak, de úgy, hogy az áldozatot is cserbenhagyták az utcán. De gyalázták a Kormányt is. Az ittasság következtében megtizedelték képkocsiparkunkat, hiszen két-három hónap leforgása alatt több mint 10 (tíz) gépkocsit törtek össze. Fegyelmi helyzetünkre jellemző, hogy sok elvtárs ellen folyik fegyelmi vizsgálat. Nekünk, parancsnokoknak, itt fel kell vetnünk a saját felelősségünket, az elnéző magatartást, ami nemcsak a munka eredménytelenségében mutatkozik meg majd, hanem, ha ez így megy tovább, ha nem lépünk fel a fegyelmezetlenségek ellen, akkor magunk leszünk állományunk megtizedelői. A súlyos fegyelmezetlenségek oda vezetnek, hogy le kell szerelni elvtársakat — a Katonai Ügyészségnek kell átadni elvtársakat. A lefokozás, a fogda, de maga a fegyelmi eljárás is hoszszabb vagy rövidebb időre kizökkenti az elvtársakat a normális napi munkából, más irányba tereli figyelmüket, ami csökkenti a munka hatékonyságát. (Folyt, köv.) Feldolgozta: Fejér György
