Nyugati Magyarság, 1996 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1996-02-01 / 2. szám

1996. március Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 11. oldal A Magyar Amerikai Koalíció vezetőinek találkozója Clinton elnökkel Magyar reformátusoknak tilos belépni! A Közép- és Kelet-Európai Koalíció (CEEC) vezetősége, valamint tizennyolc más, nemzeti pol­gári szervezet vezetői, akik több mint 22 millió Közép- és Kelet-Európából származó amerikai polgárt képviselnek, február 12-én találkozón vet­tek részt Clinton elnökkel, melyen az Egyesült Ál­lamok nemzetbiztonsági érdekeit tárgyalták meg. Az őszinte hangvételű és produktív találkozó so­rán a résztvevők az esetleges új NATO-tagorszá­­gok felvételének kérdésére összpontosítottak, to­vábbá a jól irányzott és hatékonyan megszervezett külföldi támogatások fontosságára, amelyek az Egyesült Államok érdekeit szolgálják. Az elnök kifejtette nézeteit az Egyesült Álla­mok és Oroszország kapcsolatáról, és vázolta kor­mányának stratégiáját a folyamatos amerikai elkö­telezettséget és irányítást illetően Európában. Biz­tosította a CEEC-et arról, hogy a NATO bővítésére vonatkozó időbeosztást nem fogja késleltetni, azaz a bővítés a már előre meghatározott időkereten be­lül fog haladni. A békepartnerséggel való elégedett­ségét e szavakkal fejezte ki: „A békepartnerség si­keresebbnek bizonyult, mint ahogy azt európai szö­vetségeseink vagy akár mi magunk vártuk volna.” Lauer Edit, a Magyar Amerikai Koalíció el­nöke és Bertalan Imre, a Koalíció tiszteletbeli elnökemeghívást kaptak a február 12-ei találkozó­ra, melyen az alábbi kormánytagok is részt vettek: Anthony Lake, az elnök nemzetbiztonsági tanács­adója; Álexis Herman, a Fehér Ház Külső Kapcso­latok Irodájának igazgatója és helyettese, Marilyn DiGiacobbe, Dan Fried, a Nemzetbiztonsági Ta­nács orosz, ukrán és eurázsiai ügyekkel megbízott munkatársa, valamint a Külügyminisztériumból Richard Momingstar, a volt szovjet tagállamok­nak nyújtott amerikai segélyek koordinátora, Ja­mes Holmes, a kelet-európai segélyek koordináto­ra. Bertalan Imre megkérdezte, hogy a NATO- tagság egyik követelményeként szándékában áll-e az Egyesült Államoknak figyelembe venni az egyes országok nyilvántartását arról, hogy nem­zeti kisebbségeinek emberi jogait mennyire tartják Első lépteit Géza fejedelem szálláshelyén, a székesfehérvári Árpád-kori királysírok és a közép­kori romkertek árnyas fái alatt botladozva tette meg, ahol öntudatlanul is magába szívta a sasbérc­ként húzódó Vértes-hegység minden titokzatossá­gát és rejtélyét. Gimnaizsta korában a leikéből fel­törő miértekre kereste a jövő felé mutató biztos ki­bontakozást, melyet kamaszodó ifjú lelke az Isten és haza fogalmában összegezett. E kettős célt a hi­vatásos katonatiszti pályán vélte elérni. A vitéz Horthy István Repülő Akadémián 1942-ben avat­ták hadnaggyá, majd két év múlva főhadnaggyá léptették elő. A háború után a Kisgazdapárton be­lül gondolta az országot tovább szolgálni, melyért alig két évi szolgálat után jutalmul börtönbüntetés­ben részesítették. Hitét és reményét itt sem vesz­tette el, és hála az akkori megvásárolható közer­kölcsnek, sikerült kerülő úton a kiszabott éveket erősen lerövidíteni. 1951- ben az ontarioi dohány vidéken mező­­gazdasági munkásként magyar hetilap szerkeszté­séről álmodik, hogy a bizonytalan magyar holnap feladatait és eseményeit erkölcsi alapról elfogad­ható módon hirdethesse. Szolgálatra vállalkozott. Nyílt előrelátással, kötelességtudóan, jövőbe néz­ve szolgálta a magyarságot, hogy az a társadalom, melyben benne élt, még szebb, nemesebb és boldo­gabb életet élhessen a felvilágosult emberi együtt­élés kereteiben. 1952- ben Montreálban a kanadai rádió nem­zetközi szolgálatánál kezdi majd három évtizeden át tartó hírközlését, mintegy Mikes Kelemenként a soha nem látott, de létező magyar hallgatóságnak az éter hullámain sugározza a fejleményeket, az események kiértékelését. Az igazság nyílt kimon­dásával harcolt a zsarnokság megszüntetéséért. Ellene volt az évszázadok folyásában bebizonyo­sodott és a társadalmat fenntartó erkölcsi tényezők elferdítésének. A becsületes szemléletek kifejlesz­tését tartotta a túlélés egyedüli lehetőségének. A Magyar Hírlapban, rádióadásaiban, írásai­tiszteletben. Dan Fried válaszában kifejtette, hogy az emberi jogok kérdése az egyike annak a számos területnek, melyeket figyelembe fognak venni, olyan más fontos szempontokkal együtt, mint az adott ország gazdasági, politikai és katona ügyei­nek demokratikus reformjai. Mr. Fried hangsú­lyozta továbbá, hogy ezen szempontok alapján nem mindig könnyű meghatározni, hogy egy or­szág „eléggé demokratikus-e”. Minden országot egyként kell megítélni aszerint, hogy mekkora elő­rehaladást tesz a demokratikus reformok terén, va­lamint annak alapján, hogy „mit tesz, és nem fel­tétlenül, hogy mit mond”. Lauer Edit köszönetét mondott az elnök úrnak Taszáron tett január 13-i látogatásáért, ahol elis­meréssel szólt arról, hogy Magyarország részt vesz a boszniai békefolyamatban azáltal, hogy „otthont ad a II. világháború utáni legnagyobb amerikai ka­tonai hadműveletnek Európában”. Ms. Lauer hozzátette: „Most, hogy Magyarország NATO- nak nyújtott támogatása elismerést nyert, örömmel tölt el minket, hogy történelmünk során először földrajzi helyzetünk végre előnyt jelent, s nem hát­rányt.” Mind az elnök, mind Anthony Lake megje­gyezték, hogy Magyarország valóban szép példája annak, hogy milyen jó szogálatot tehet a békepart­nerség és a katonai együttműködés Közép-Európa NATO-hoz való csatlakozásában még mielőtt az országot hivatalosan NATO-taggá nyilvánítanák. Egy, a NATO-tagság időrendjére vonatkozó kér­désre Anthony Lake kijelentette, hogy az 1996. decemberi NÁTO-ülésen várhatóan szóba kerül majd a felvehető országokra vonatkozó kiválasz­tási eljárás. Az elnök köszönetét fejezte ki a Közép- és Ke­let-Európai Koalíció tagjainak azért, hogy támo­gatják az Egyesült Államok boszniai politikáját és folyamatos jelenlétét a nemzetközi porondon. Vé­gezetül további támogatást kérve hangsúlyozta, hogy a Koalíció tagj ainak nagy hitelük van az ame­rikaiak szemében, mert „ők a kommunizmus elleni és a szabadságért folytatott harc jelképei”. ban, társadalmi munkásságában az együttműkö­dés lehetőségeit kereste, mérlegelve felfogása he­lyességét. Szelleme és erkölcse szigorú követel­ményei alapján vizsgálta és kutatta a követendő út járhatóságát. 1959-ben szellemi és alkotó, cselekvő tagként részt vett az alig pár személyből álló tömörülés­ben, mely létrehozta a montreáli Bethlen Gábor Irodalmi és Baráti Kört. Szüntelenül dolgozott an­nak szervezésén, fejlesztésén és fenntartásán. Ki­vette részét a munkából és az áldozatból, bárhová állította a közgyűlés bizalma, az elnöki, alelnöki vagy titkári tiszt betöltésében. Egyik szervezője és tulajdonosa volt a körön belül alakult Hargita gaz­dasági csoportnak, mely a Laurentien-hegyvonu­­lat egyik tavát megvette és Bethlen-tó néven örö­kítette meg Kanada hivatalos térképén. Több évti­zeden át élvezte a tó partján épített nyaralójában a természet szépségét, dolgozva a szétszórt magyar­ságért, keresve a nagy közösség által járható célra­vezető utat, az új, a továbbélő, fejlődő nemzet ösz­­szefogása jegyében. Őre és terjesztője volt a magyar nyelvnek, hitt a szellem szabadságában és vallotta, hogy az esz­mét nem erőszakkal kell másra kényszeríteni, ha­nem annak alkalmazását, elfogadását példaadással és útmutatással kell követendővé tenni. Elismerte, hogy a társadalom nem épülhet egy személyre, ez­ért kereste és szolgálta a közösséget, és ennek meg­erősítéséért harcolt. Élte és ápolta az örökséget. Temetése 1996. február 21-án volt Montreál­ban a Magyarok Nagyasszonya Római Katolikus Egyházközség templomában. Főtisztelendő Deák Ferenc római katolikus plébános, Nagy tiszteletű Burian Tamás, a Montreali Első Magyar Reformá­tus Egyház lelkipásztora és Nagytiszteletű Nitch Gábor, a Kanadai Református Egyházak lelkésze közös szolgálatában. Mécs Endre Évek óta készül a Magyar Reformátusok III. Világtalálkozója. Végül döntés született, hogy Nagyváradon (Románia), Ady Endre és a Holna­­posok annyi kulturális esemény és magyar iro­dalmi folyóirat városában kerüljön sor a tanácsko­zásra. Gondolom, nem kis része van ebben a nagyvá­radi református püspök, Tőkés László személyé­nek, annak a püspöknek, aki megalázott, halálra üldözött, létében fenyegetett temesvári lelkész­ként elindította 1989-ben a romániai, hasonlókép­pen pusztulásra ítéltetett és megnyomorított ma­gyarság védelmében a Ceausescu-diktatúra pusz­tulásához vezető szembenállást. Jellemző a román politikára, hogy épp ezt az ellentmondást, egy lelkész és hitközsége áldozat­­vállalását lovagolták meg, sajátították ki Bukarest­ben az egykor és akkor is kommunista vezérek, egykor és ma is nacionalisták és fasiszták saját bi­rodalmi álmaik és fölülkerekedésük érdekében, valamint a magyarság további pusztítására. Továbbá az is jellemző, hogy a mostani Iliescu­­féle kormányzás nemkívánatosnak tartja a refor­mátusok nagyváradi világtalálkozóját. A demokrácia szelídebb, tisztességesebb or­szágainak bármelyike kémé, versengene azért, hogy ez és a hasonló találkozó igenis nála kerüljön megrendezésre. A „sajátos” román politika egy­szerűen nem hajlandó beengedni a lelkészeket, egyházpolitikusokat, egyháztörténészeket Romá­niába. Az okát nem kell keresnünk. Túl sok takar­­gatnivalója van ennek az országnak a külföld előtt, ami a nemzetiségek, főként a megmaradt magyar milliók sorsát illeti. Házi szokás, hogy azt mutat­nak meg az idegennek, már a beengedett hivatalos­ságoknak, amit akarnak. Ezt még a bölcs szovjet vezérektől tanulták és alkalmazták, igen természe­tes módon. Csak a kirakat látható, a mosdó, a rak­tárhelyiség meg a személyzeti öltöző sosem. De hát valamelyes indoklás mégiscsak szüksé­ges, legalább ama külföld felé, mely annyira hajla­mos mindent elhinni, csak békén hagyják őt a ke­let-európai, a balkáni „kérdésekkel”. Bukarest az­zal indokolja a nagyváradi találkozó elutasítását, hogy az „esetleg nacionalista felhangokat kapna, fölkorbácsolná a politikai közhangulatot, éppen a magyar honfoglalás 1100. évfordulója, valamint a romániai választások idején”. Erre mit mond a tájékozatlan Nyugat? Nem lenne az első eset, ha azt, hogy valóban, miért kell ingerelni Romániát állandóan?! Viszont: mindehhez tudni kell azt is a megfon­toltabb nyugati és magyar (vagy nem magyar!) kö­rökben, hogy a nacionalizmus lészen a román vá­lasztásokon az egyik fő fegyver a mostani és le­endő kormánypártok kezében! Nevezetesen éppen a román nacionalizmusnak az a formája-fajtája, mely érintőleges a fasizmus jelenségével. A Ro­mániai Magyar Demokrata Szövetségnek, ennek a nem politikai, hanem társadalmi szerveződésnek a megsemmisítése, a magyarok és Erdély végső el­nyomása, Nagy-Románia és a fajtiszta román nem­zeti állam megteremtése — ezek voltak és lesznek a válsztási jelszavak. No meg természetesen hala­dó hagyományként továbbvive a Ceausescu-kép­­letet: minél nagyobb a nyomorúság, annál inkább /-------------------------------------------------------------­MEGHÍVÓ a montreáli Bethlen Gábor Irodalmi és Baráti Kör 1996. március 31-én, vasárnap este 18:30 órakor rendezendő hangversenyére és az utána tartandó fogadásra. A szokott helyen, a Református Egyház templomában, majd pedig társadalmi termében (Graham Blvd. 50.) Szerepelnek: Csarnay Éva — zongoraművész Lysy, Antonio — csellóművész Molnár Krisztina — hegedűművész Zaalishvili, Zaza — operaénekes Közvetlenül a hangverseny után a templom társadalmi termében enni- és innivaló kíná­lása mellett a hangverseny résztvevőit ven­dégül látja az egyház Bethlen Kata Nőegye­sülete és Férfiköre. Ez utóbbi vállalta a zon­gorabérlés költségeinek fedezését. Költséghozzájárulás személyenként $15.00 a hangversenyre és a megvendégelésre. Mindenkit szeretettel hív a Rendezőség Érdeklődés telefonon: 731-5732 j kiabálni az általános jólétet, szabadságot stb. Hogy a világ magyar reformátusai tudnak-e konferenciázni Romániában, az a nyugati magyar­ság határozottságán is múlik. Szuverenitásának szakadatlan hangoztatásának leple alatt Románia minden elkövet, hogy saját belügyeként kezelve, üldözve és anyanyelvétől, egyházától, iskoláitól megfosztva a magyarságot, az etnikai tisztogatás szabad területe legyen, ahogy volt is szakadatla­nul, mióta a világ józan politikusainak elképedé­sére megkapta Trianonban Erdélyt, Magyaror­szágnak közel felét. íme valami adalék, igen mai és közelálló a romániai emberi és egyházi jogokról, a vallássza­badságról. Középkor, nem egyéb. Bordosi Jenő Magyar Iskola Montreálban Montreál egy több mint kétmillió lakosú világ­város, ahol a többségben lévő francia-quebeci mel­lett a világ csaknem minden nemzetisége megta­lálható. Ezek a nemzetségek büszkék származá­sukra, kultúrájukra, s igyekeznek megtartani és gyermekeiknek átadni nemzeti örökségüket. Ugyanakkor ezeket a sajátos értékeket szeret­nék megismertetni a velük együtt élő többi nem­zetiséggel is, hogy a másság ne elszigetelődéssé, hanem egymás kölcsönös megbecsülésévé váljék. Az előbbi célok érdekében számos nemzetiség működtet Montreálban saját nyelvű iskolát, s ezek­nek egyike a Magyar Iskola, amely szombat déle­lőttönként működik a Magyar Katolikus Templom által fenntartott Ifjúsági Otthonban egy tucatnyi lelkes önkéntes pedagógus közreműködésével. Az idén, február 10-én megtartott nemzetiségi napon tizenegy iskola küldöttsége jött össze az egyik iskola nagy előadótermében, hogy bemutas­sák egymásnak és a közönségnek képességeiket, hagyományaikat, és hogy együtt töltsenek el né­hány vidám órát. A Magyar Iskola különböző tánc- és zeneszámokat adott elő egy kis tréfás jelenet kí­séretében a csaknem ezer főnyi közönség zajos tet­szésnyilvánítása közepette. Köszönet a Nemzetiségi Iskolai Közösség el­nöknőjének, Maria Gerych Bussiére-nek a nagy­szerű rendezésért és Ciamarra Júliának, a Ma­gyar Iskola tanulmányi igazgatójának a magyar műsor összeállításáért. Farkas Barna f > Várom a bemutatkozó, magyar nyelven írott levelét annak a férfinak, aki békés ott­hont, rendes családot, jó feleséget keres. 50 éves értelmiségi asszony vagyok. Válaszolni fogok. Levélcím: „Tisza-Parti”, 6701 Szeged, Postafiók: 1233, Hungary. s____________________________________/ r _ s Értesítem betegeimet, hogy új fogorvosi magánrendelőmet (Budapest, VII., Damjanich u. 31/a.). megnyitottam. Időpontegyeztetés a 12-16-819,15-58-400 telefonszámokon lehetséges. Dr. Vág János fogszakorvos _________________________________________/ /--------------------------------------------------------------\ 27 éves férfi és 21 éves nő Kanadában munkát keres. Megbízható és becsületes emberek vagyunk. Minden megoldás érdekel. Bátori Attila, 2500 Esztergom, Budapesti út 18. Tel: (33) 316-313. s__________________ __________________4 ?------------------­Segítse nyugdíjas honfitársaink kellemes lakóhelyét, a Magyar Otthont, a „Foyer Hongrois"-t adományaival, hogy azt továbbfejlesztve bentlakóinak biztosíthassuk nyugdíjas éveik gondtalanságát! 2580 St-Jacques W., Montreal, Qué. H3J 2M8 Tel.: (514) 934-1777 M.A. BLYTHE BERNIER, INC. Temetkezési vállalat Gyász esetén temetkezési vállalatunk együttérzéssel, a magyar hagyományok szerint nyújtja a kívánt szolgáltatást. 940 Ogilvy Street, Montréal, Qué. Elnök: William BURNE 495-8082 VÉGH IMRE 192D—1996 V.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents