Nyugati Magyarság, 1996 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1996-02-01 / 2. szám
12. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1996. február fó R u A „FÓRUM”-ban közölt írások beküldőik egyéni véleményét fejezik ki, amely nem feltétlenül esik egybe a szerkesztőség álláspontjával. — A szólás- és véleménynyilvánítási szabadság jegyében készséggel adunk helyet leveleknek, rövid polemikus írásoknak, de fenntartjuk a rövidítés jogát. —A szert Pozsgay Imre és néhai Antall József politikai működéséről Levelekből... Az első főszereplő időrendben Pozsgay Imre. Az 1992. június 5-én a Kossuth Klubban tartott előadásából tudjuk, hogy a Máltai Konferencia előtt meghívták Amerikába. Akkor Bush elnök bizalmasan közölte vele, hogy nemsokára találkozik Gorbacsovval Máltán, s megegyeznek a szovjet csapatok kivonásáról Kelet-Európából. A térségben parlamentáris demokráciákat hoznak létre. E változások végrehajtásában számolni kívánnak vele mint kommunista reformpolitikussal. Pozsgay Imre hazatérte után nyilvánvalóan beszámolt útjáról. Az MSZMP vezérkara pánikszerűen hozzálátott a párt- és állami vagyon átmentéséhez, hogy a rendszerváltozás utáni gazdasági életben a kommunista vezetőké legyen a hatalom. Ezt sikerült is elérnie a Németh-kormány alatt hozott gazdasági törvényekkel és a gyorsan elindított spontán privatizációval. Köztudott, hogy több száz milliárd forintot sikerült is átmenteniük. A politikai hatalom átmentését az Ellenzéki Kerekasztal körüli manőverezéssel kellett biztosítani. — Ezért került Pozsgay Imre az MSZMP delegációjának élére. A Bush-Pozsgay-találkozón elhangzottakról „New York titokban tájékoztatta azt a pesti liberális csoportocskát is, amelyik akkoriban Rajk-csoport néven volt ismeretes”. Ebben a jelenlegi liberális pártok vezető személyiségei tömörültek. Az Ellenzéki Kerekasztal mellett a Pozsgay vezette MSZMP, a liberális csoportok (SZDSZ, FIDESZ), a társadalmi szervezetek és a népi-nemzeti tábor (MDF, Bajcsy-Zs. Társaság) képviselői foglaltak helyet. Ez utóbbiak nem tudtak a Bush-Pozsgay párbeszédről, amint azt Vígh Károly, a Bajcsy-Zs. Társaság akkori elnöke közölte velem közvetlenül Pozsgay előadása után. Pozsgay érthetően nem kezdeményezett semmiféle le- és elszámoltatást saját pártjának vezetőivel szemben, sőt, igyekezett őket a lehető legkedvezőbb tárgyalási pozícióba hozni. - Mint kiderült, teljes sikerrel. A liberálisok végig asszisztáltak az előnytelen megegyezéshez (a „kétharmados törvények” minden jelentős kérdésben megkötötték a majdani Antall-kormány kezét), pedig az információ ismeretében rákényszeríthették volna a kommunista delegációt egy sokkal előnyösebb megállapodás elfogadására. Nem ezt tették. A kommunistákhoz fűződő politikai, gazdasági és családi kapcsolataik révén ők is érdekeltek voltak abban, hogy a népi-nemzeti tábor számára a lehető legkedvezőtlenebb megállapodás szülessen. Ennek és a választók megnyerése érdekében, valamint a Bush-információ ismeretében elég bátrak voltak ahhoz, hogy felálljanak a Kerékasztaltól: ők, úgymond, ezt a rossz szerződést nem írják alá. Mindenki meghatódott ekkora gerincesség láttán: ezek aztán nem hódolnak be a kommunistáknak! Ezutánjött a radikális kommunistaellenes kampány, és az SZDSZ lett a legnagyobb ellenzéki párt. Más irányt szabott volna az eseményeknek, ha Pozsgay bizalmasan elmondja a Bush-információt MDF-es barátainak. Akkor ők is kitarthattak volna egy eredményesebb megegyezés mellett. Ebben az esetben a liberális csoportnak sem lett volna oka felállni az asztaltól. Minimális lett volna a „kétharmados törvények” aránya és az új kormány minden lényeges feladatot a nemzeti érdekeknek megfelelően oldhatott volna meg. Pozsgay Imre azonban nem tájékoztatott. Vajon miért? Ha pedig tájékoztatott, akkor azoknak az MDF-es vezetőknek, akik tudtak róla és nem tették meg a helyes lépést, alaposan szembe kell nézniük lelkiismeretükkel. Az utóbbi időben több MDF-es politikus megnyilatkozásából az derül ki, hogy Antall Józsefet netán presszionálták volna (többek között a Nemzeti Bank devizakészletének kivonásával), és ezért jött létre az MDF-SZDSZ paktum. 1990. április 29-én a paktum létrejött, és Antall József mellett Balsai István, Kónya Imre, Kutrucz Katalin és Salamon László, az SZDSZ részéről pedig Kis János, Tölgyessy Péter, valamint Pető Iván írták alá. Megvalósulásához tehát nem a teljes MDF-elnökség járult hozzá, hanem csak egy szűk csoport. Miért utólag tárta Antall József a teljes MDF-elnökség elé az SZDSZ feltételeit? A teljes elnökség egy demokratikus döntéssel talán lemondott volna a hatalom átvételéről. De miért hagyta jóvá utólag is a teljes MDF-elnökség a szűk csoport által aláírt paktumot? Hol volt a nép-nemzeti. a liberális, a kereszténydemokrata csoport, amely megakadályozhatta volna ezt a lépést? Példát vehettek volna a pár hónappal előtti SZDSZ-, FEDESZ- magatartásból, akik a Bush-információ biztos tudatában ugyan, de felálltak az Ellenzéki Kerékasztaltól szűk pártérdekek miatt, nem törődve a nemzet, az ország jövőjével. Az MDF teljes elnökségének sem kellett volna utólag beleegyezni a paktumba, ugyanis az SZDSZ által diktált föltételek akadályozták a nemzeti érdekek maradéktalan szolgálatát. Mindezt a legszélesebb hazai és nemzetközi nyilvánosság elé kellett volna tárni. Ezzel a világraszóló botránnyal a szovjet csapatok kivonulása előtt (1990 májusát írjuk) ha többet (pl. forradalmat) nem, legalább új választások kiírását lehetett volna elérni. Viszont az így erkölcsileg teljesen semmivé lett SZDSZ ellenében az MDF elsöprő, valószínűleg kétharmados többséggel győzhetett volna. Ez után az MDF valóban véghez vihette volna a „tavaszi nagytakarítást”. (Lásd a mai kétharmados többségű MSZPSZDSZ-koalíció ténykedését!) A gazdasági törvények, a privatizáció stb. segítségével és a parlamenti kétharmados többség birtokában egy új honfoglalást vezényelhetett volna le a magyar nép javára. Antall József nem ezt tette. Az MDF teljes elnökségének megkérdezése nélkül inkább paktumra törekedett. Mintha a biztos miniszterelnöki széket nem akarta volna feláldozni, hiszen évtizedeken át tudatosan erre készült. És ki nyert mindezen? Ilyen módon Pozsgay Imre után Antall József is hozzájárult ahhoz, hogy az ország sorsát hosszabb ideig ne a nemzet szempontjából konstruktívabb konzervatív erők irányítsák. Ennek negatív hatása a nemzetre ma még föl sem mérhető. dr. Horváth László (Budapest) Öröm és felemelő érzés, hogy egy, a világ magyarságát összekötő nívós lap kiadása lehetővé vált. Nagy szükség van atra, hogy valós, tényszerű információkat, őszinte, egyenes, hátsó gondolattól mentes hangot hallajanak magyar nyelven is azok, akiket ez a föld, ez a nyelv, ez a kis haza köt össze. A híd és a fény szerepét várjuk a .Nyugati Magyarságától. Anyanyelvűnk a kincsünk, de látnunk kell, hogy rokonság híján korlátot is jelent. Ez a tény még fokozza a Nyugati Magyarság jelentőségét. Több elemző, értékes gondolattal gazdagított bennünket eddig is. Olvashatjuk ezenfelül lelkes hazánkfiainak tüzes szónoklatait is. Bizonyos, hogy Trianont és a történelem igazságtalanságait nem könnyű magyar szívvel megérteni. Hadd idézzem mégis a gall vezért, akinek egy mondata: „Vae victis” mindmáig szállóige. A rómaiak a vereség után mégsem az ellenség aljasságainak boncolgatásával foglalták el magukat, hanem felmérték helyzetüket, új stratégiát dolgoztak ki, megváltoztatták harci taktikájukat, és győztek. Trianonnak 75 éve már. Nem olvastam még gondolatot sem arról, hogyan, mit kell tennünk, közösen és külön-külön, mindnyájunknak, hogy sorsunkat megváltoztassuk, a hátrányokat úgy fordítsuk javunkra, ahogy lehet. Carnegie jut eszembe: If you have a lemon, make a lemonade. Tetszik, nem tetszik: Trianonról Európában azt sem tudják legtöbben, hogy mi fán terem. Az újságot nem mi szerkesztjük, de felelősséget érzünk mi is. Ezt a felelősséget érezzük a világba üldözött és hazatérő magyarok aggodalmában. Nem hisszük, hogy bármilyen sérelem felhánytorgatása segíthet bennünket Európába tartó utunk sikerében. Másra van szükségünk. Ha csak könnyeket tudunk hullatni és másokat vádolni, anélkül, hogy céltudatos, megfontolt, hideg fejjel kidolgozott cselekvéssel törekednénk a lehetőségek kihasználására, menthetetlenül egy végleges „C” variánssal nézünk szembe. Örömmel olvasnánk szakértői elemzéseket az Európai Közös Piacba történő belépés gyakorlati előnyeiről, hátrányairól, a szegényebb és más tagországok jó és rossz tapasztalatairól, a monetáris politika kilátásairól, szakértői összeállításokat, amelyekben történelmünket elfogultságtól, ideológiától, napi politikától mentes, tárgyilagos hangnemben és megközelítésben, tárgyi ismeretek birtokában tárgyalják. Őszinte, egyenes hang az, ami ebben az országban ezer éve hiánycikk. dr. Desics István (Budapest) A romániai Arad városában működő, magy ar érdekeltségű Tulipán Kft. igazgatójaként írok Önöknek, kérve, hogy az alábbi levelet lapjukban szíveskedjenek leközölni. Tekintettel arra, hogy a Németországban létrehozott Librii Transsylvaniae Alapítvány címét nem ismerem, Önökön keresztül szeretném megköszönni az Alapítványnak az aradi magyaroknak nyújtott önzetlen támogatását. Történt, hogy az aradi származású Hollai Hehs Ottó újságíró tavaly szeptemberben az Alapítvány nevében felajánlott 1,5 millió lejt arra, hogy a Tulipán könyvüzletén keresztül előfizessünk a Romániai Magyar Szó című, Bukarestben megjelenő napilapra kispénzű nyugdíjasok, munkanélküliek, nagycsaládosok számára. A Jelen című aradi napilapban közzétett felhívásunkra összesen 36-an jelentkeztek, akik számára hat hónapra, 1966 márciusáig sikerüli előfizetnünk az említett kiadványra. Az ő nevükben és kérésükre szeretnénk ilyen mó dón köszönetét mondani az Alapítványnak, a nyugati magyarságnak. Segítségük nélkül a jelenlegi el keserítő gazdasági helyzetben ezekhez a többségében idős, kisnyugdíjas, kisjövedelmű emberekbe; egyetlen magyar nyelvű kiadvány sem juthatna el. Ujj János (Arad (ír This Eastern European ad took us over 60 years to write. It isn’t often that an airline gets the opportunity to boast about six decades of service to one part of the world. So we went for it. Frankly, because we’re quite proud. Not many airlines can make that claim. So if you’re doing business or visiting friends or relatives in Eastern Europe, there’s never been a better time to do it. Or a better airline to do it with. After all, we’ll take you to any country in Eastern Europe in a style that only Swissair Travel on our very spacious MD-11 from Toronto and Montreal to Zurich with connections to our extensive Eastern European network. can offer. With, of course, a stop in Zurich, where we have our own terminal, considered to be one of the best airports in the world. No matter where you’re going to in Eastern Europe, go with the one airline that’s been going there for more than 60 years. Swissair. For reservations, call your travel agent or Swissair. Toronto (local) 360-7992 Montreal (local) 879-9154 Outside Toronto and Montreal 1 -800-26-SWISS swissair Time is everything.18 %
