Nyugati Magyarság, 1996 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1996-12-01 / 12. szám
1996. december Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 7. oldal A Kereszténydemokrata Néppárt egyik alelnöke nemrég úgy nyilatkozott, hogy a párton belül egy radikális és egy mérsékelt beállítottságú csapat áll egymással szemben, s az előbbit Giczy György pártelnök, a másikat Latorcai János vezeti. Az alelnök szerint szerencsésebb lenne egy közbülső, harmadik utat járni. Giczy Györgyöt először arról kérdeztük, egyetért-e ezzel a vélekedéssel. — Azért nem értek egyet az említett, részigazságokat tartalmazó nyilatkozattal, mert Magyarországon az az alapvető kérdés, hogy hozzá akarunk-e nyúlni a gyökeréig igazságtalan tulajdoni struktúrákhoz, vagy nem akarunk hozzányúlni. Ez a dolognak a lényege. Ha történik egy kormányváltás, de a tulajdonviszonyok érintetlenek maradnak, akkor bárki is legyen kormányon, folytatódni fog az a társadalmi igazságtalanság, ami a rendszerváltoztatás óta elkezdődött, nevezetesen, hogy egyes emberek egyre jobban meggazdagodnak, míg mások — és ez a szélesebb társadalmi réteg—egyre jobban elszegényednek. Magyarországon tehát az az alapvető kérdés, hogy akarunk-e érdemi változásokat, vagy sem. Én változtatni akarok. Ebben a vonatkozásban harmadik út nincs, tehát nem tehetjük meg, hogy csak kicsit változtatunk. A jelenlegi kormány programja alapvetően rossz. Könnyű belátni, hogy ezekből az igazságtalan tulajdonviszonyokból például igazságtalan oktatáspolitika következik: akis létszámú gazdasági elit tagjainak gyerekei jó iskolákba fognak járni, a többiek számára pedig marad az átlagos ismereteket nyújtó oktatás, amivel tulajdonképpen semmit nem lehet kezdeni. Nagyon jól összekapcsolható tehát a gazdasági-anyagi és a szellemi-kulturális téren mutatkozó kiszolgáltatottság és egyoldalúság. Itt nincs harmadik út, nincs harmadik megoldás. Olyan ellenzéki együttműködést és olyan KDNP-t kell teremteni, amely a változtatások végrehajtásban érdekelt, és ezt következetesen akarja véghezvinni. Könnyű a liberálisoknak — Ön szerint elfogadható az a nézet, hogy a KDNP-nek — függetlenül attól, hogy hatalmon van-e vagy ellenzékben — következtésen egyazon arcát kell mutatnia a társadalom felé? —Nem elfogadható, mert a pártoknak mindig azokra a kérdésekre kell felelniük, amelyek a társadalomban felmerülnek. Ha a magyar társadalom olyan nehéz helyzetbe kerül, mint amilyenben most van, akkor nem lehet visszafogottan reagálni. Amikor egyre több társadalmi réteg kerül a tűrőképesség határára, vagy már azon túl is, akkor nem lehet álszent módon társadalmi békét hirdetni. Azért ilyen ellentmondásos a magyarországi rendszerváltozás, mert az új hatalom birtokosai túl hamar megkötötték a paktumot, a kiegyezést a volt kommunista, félkommunista nómenklatúrával. Nem lehet konszolidáltan nyilatkozni akkor, amikor az emberbe kést döfnek. Ezzel a társadalommal most ez történik, ezért nem lehet azt mondani: üljünk le, beszéljük meg. A magyar családok elindultak az elszegényedés útján, s ez ajövőnket kockáztató, elviselhetetlen helyzet. Aki azt gondolja, hogy további tárgyalásokra lenne szükség, vagy az érvek és a programok további cizellálására, az nem való politikusnak. A mai kommunista és szélsőségesen liberális politikusok szeretnek konszolidáltnak mutatkozni. Mi sem könnyebb nekik, az ő megélhetési körülményeik között, és azoknak az érdekcsoportoknak a vonzásában, amelyekben működnek. Magyarországon a rendszerváltoztatási folyamatnak és a politikai változásoknak az a tétje, hogy mindez úgy fejeződik-e be, hogy az európai demokráciákhoz hasonló körülmények közé jut az ország, avagy sem. Én úgy gondolom, ha valaki tényleg kereszténydemokrata, és fontosnak tartja az embert mint értéket, akkor elsősorban a legszegényebbek iránt kell elkötelezettnek lennie, a legszegényebbekért kell a legtöbbet megtennie. Ez erkölcsi kötelességünk, és ez az egyetlen elképzelhető, emberinek nevezhető magatartásforma. A többi hazugság. A dolog ilyen egyszerű. Ez a kormány már megbukott Beszélgetés Giczy Györggyel, a Kereszténydemokrata Néppárt elnökével — Emiatt is igen nagy a tétje a KDNP-n belüli tisztújításnak, mert nyilvánvaló, hogy ennek eredménye és a jelenlegi ellenzéken belüli erőviszonyok alakulása között szoros öszszefüggés van. Ennek az összefüggésnek melyek a legfontosabb elemei? —Nyilvánvaló, ha én egy bizonyos típusú programot szeretnék végrehajtani, akkor ehhez keresek együttműködő partnereket. Tehát a dolog nem úgy működik, hogy előbb kössünk mindenféle kompromisszmot, és utána majd meglátjuk, mi lesz belőle, ha a hatalmat megszereztük, hanem éppen azért van jelentősége az ellenzéki pártok között jelenleg is folyó együttműködésnek, mert lehetőség szerint minél szélesebb körben elfogadtatható és megvalósítható programot szeretnénk összeállítani. Ha ezt a programot feladnánk, akkor történhet elitváltás Magyarországon, vagyis személycserék a különféle posztokon, azonban valójában nem történne meg a posztkommunista káderek leváltása. Márpedig enélkül nem lehet továbbmenni, a demokrácia útján legalábbis nem. Én ehhez keresek együttműködő partnereket, és ezért gondolom azt, hogy az ellenzéki pártok közül az MDF, a Független Kisgazdapárt, a Fidesz-Magyar Polgári Párt érdekelt egy ilyen program kialakításában, és úgy gondolom, a parlamenten kívüli pártok között is lesznek olyanok — például a Magyar Igazság és Élet Pártja —, amelyek meg tudják támogatni ezt a programot. Természetesen nem akarom előre meghatározni az együttműködők körét. Minden azon múlik, akarunk-e tenni végre valamit a nemzetért, vagy nem akarunk tenni semmit. Nincs lehetőség a kompromisszumra, mert a kétféle politikai magatartás fényévnyi távolságra van egymástól. Nagyobb erőre lesz szükség — Ami a távolságokat illeti, nemrég éppen Torgyán József kisgazda elnökfoglmazta meg, hogy ő a Fideszben egyfajta liberális csapdát lát, s kétségtelen, igen sokan tartanak attól, hogy a liberalizmus és a nemzeti konzervatív vonal esetleges vegyítése miatt nem érvényesülhető tiszta nemzeti érdekek képviselete. —Együttműködő pártok estében is vannak bizonyos távolságok. A KDNP szeretné kihasználni azt a helyzeti előnyt, hogy mindegyik előbb említett párt szóba áll vele. Reméljük, hogy egymással is szóra tudjuk bírni őket. Azért is kezdődött el ilyen korán az ellenzéki pártok programszerű egyeztetése, mert itt is nagy távolságok vannak, mégha nem is fényévnyiek. Nem szeretnék elsietett véleményt mondani sem a Fideszről, sem más ellenzéki pártokról, hiszen együtt akarok működni velük, és rosszul tenném, ha egyiket vagy másikat valami miatt elmarasztalnám. Az elkövetkezendő kormányzatnak minden eddiginél nagyobb erőre lesz szüksége, mert nehezebb helyzetben lesz, mint az Antallkormányzat volt a rendszerváltoztatás idején. A társadalomból sajnos hiányzik az az erő, ami akkoriban megvolt, márpedig újból lendületbe kell hozni a társadalmat... — A gazdasági szférában már eldőltek az erőviszonyok. Ilyen körülmények között mit tud nyújtani a politika a kisemmizett embereknek? — A Kereszténydemokrata Néppárt Országos Elnökségének fontos döntése volt az, hogy kormányra kerülésünk esetén visszavásároljuk az energiaszektort azon az áron, amelyen eladták. Nagyon sok olyan része van ennek a folyamatnak, ahol tetten érhető a visszaélés vagy a felelőtlenség. A következő kormánynak tiszta lappal rendelkező új hatalomnak kell lennie, és ennek akormányzatnakígy is kell majd viselkednie. Valóban fölhalmozódtak nagy vagyonok, amelyeket nehéz viszszaszerezni. De politikai döntés kérdése, hogy akarunk-e változtatni a tulajdonviszonyokon. Magyarországon az elosztási rendszerek sem működnek megfelelően. Éppen ebben a folyamatban játszana fontos szerepet, ha a következő kormányzat komoly luxusadót verne ki. Hiába mondja egy nagyvállalkozó, hogy neki nullszaldós a vállalkozása, ha közben százmilliós villában lakik. Külföldön is azok fizetnek nagy adót, akik gazdagok, nem pedig a bérből és fizetésből élők. A mezőgazdasággal kapcsolatban el kell mondanom, mi már a régi ciklusban is tiltakoztunk amiatt, hogy a mezőgazdasági termékeket feldolgozó szektort külföldi kézbe adják. Mégis eladták. Ezért a hús-, a gabona-, a cukor-, az olajiparban ma külföldi csoportok vannak monopolhelyzetben. Ha a kormányzat támogatná a termelők által működtetett feldolgozást, akkor versenyhelyzet alakulna ki, és anélkül, hogy bármiféle tulajdoni elvétel történne, ez a versenyhelyzet megteremtené a túlzott meggazdagodás korlátáit. Józan kormányzati politika tehát a mezőgazdaság vonatkozásában is sok mindent tehetne. Láttam olyan térképeket Magyarországról, amelyek jelezték a különféle termőföldeket. Ezek alapján meg kellene mondani a termelőknek, hogy például a biotermékek közül hol és milyen föltételrendszer mellett érdemes termelni. Nem igaz az, hogy aki tisztességes munkát akar végezni ebben az országban, annak feltétlenül el kell szegényednie. Igenis van kiút ebből a nehéz helyzetből, amiben vagyunk. Emberellenes demokrácia — Az SZDSZ-nél megtörtént a tisztújítás, és a belső bírálatok dacára Pető Iván maradt a pártelnök. Ennek tükrében milyen veszélyekkel járna a KDNP-n belül egy esetleges elnökváltás? — Én olyan ellenzéki együttműködésben gondolkodom, amely meghatározza a következő kormány politikájának irányát, s ennek megfelelően az összetételét. Ha valaki másfajta irányzatban gondolkodik, és másfajta ellenzéki együttműködést, kormányzati magatartást képzel el, akkor arról beszéljen ő. Véleményem szerint a KDNP egyre jelentősebb része érzi azt, hogy miről van itt szó. Megértették ezt más pártok vezetői is. Vannak, akik éppen ezért nagy rokonszenwel figyelik a tevékenységemet, és nyilvánvalóan vannak olyanok is, akik ellenszenvvel. Ez magától értetődő. Ha most sem sikerül meggyőznöm a tagságunkat arról, hogy igazam van, akkor 98-ban még kevesebb esélyem lesz arra, hogy a magyar társadalom előtt bebizonyítsam: jók az elképzeléseim. Fontos ez a tisztújítás, hiszen itt sok minden el fog dőlni, de egy párt mindig a következő nagy megmérettetésre, a választásra gondol elsősorban. —Elképzelhető-e, hogy a jelenlegi kormánykoalíciót támogató erők a választások előtti időszakban szalonképtelen eszközökhöz nyúlnak, hogy lejárassák az ellenzéket? Gondolok a szélsősobboldaliság, a privatizációellenesség, azantiszemitizmus, a dilettantizmus vádjára, avagy keményebb provokációkra. Reálisnak tartja ezt a veszélyt? — Ettől a kormánykoalíciótól minden rossz várható, és bizonyára erőszakosabbnak fognak mutatkozni, ha egyértelműen érzékelhető lesz a számukra, hogy a társadalom messze nem támogatja őket úgy, mint korábban. Engem is vádoltak már szélsőséges magatartással, s előfordul, hogy a nemzet érdekében szükséges privatizációt összekeverik a nemzet kifosztására irányuló privatizációs módszerekkel, mintha a kettő között nem lenne semmi különbség. Aki pedig a visszaéléseken fölháborodik, az szerintük privatizációellenes. A félrevezetésnek és a manipulációnak sokféle módozata van, de a magyar társadalmat egyre kevésbé lehet félrevezetni, mert azok az emberek, akik csak a saját hétköznapjaik egyre nehezedő világából indulnak ki, tudják, hogy a helyzetük tarthatatlan. Az a legfájdalmasabb, hogy itt olyan demokráciát valósítottak meg, ami nem az emberekért, hanem az emberek ellenére tevékenykedik. Egy darabig lehet hazugságokkal etetni a társadalmat, viszont ezekkel jóllakni nem lehet. Azt gondolom, hogy minden ügyeskedés ellenére ez a kormány ténylegesen már megbukott. Nem lenne elfogadható megoldás Hóm Gyula lemondása sem, mert helyette jönne egy másik szocialista. Itt egyet lehetne tenni: ez a kormányzat már ne hozzon döntéseket az ellenzéki pártokkal kötött konszenzus nélkül. Elveszítették a támogatást — Ennek milyen előnye lenne? —Az, hogy nem hoznák nehezebb helyzetbe a következő kormányzatot. Tehát ne akarjanak tovább alkotmányozni, privatizálni, lehetőség szerint több alapszerződést már ne kössenek, és a magyar-román alapszerződés ratifikálását is el kellene felejteni. Ez a kormányzat elveszítette a társadalom többségének a támogatását, fölemésztette azt a bizalmat, amellyel a legutóbbi választások idején tévedésből megajándékozták. Ma olyan helyzet van Magyarországon, amilyen az ellenzéki kerékasztal-tárgyalások idején volt. Az akkori hatalom is önkorlátozásra kényszerült. — Csakhogy ennek az önkorlátozásnak nem mutatkoznak a jelei. Erre az alkotmánybírák kinevezésével kapcsolatos kormánypárti magatartás a legékesebb példa. Ez nem épp az ellenkezőjét bizonyítja annak, amit Ön remél? —Csupán azt próbáltam megfogalmazni, amit ma az ellenzék reálisan fölvethet. A kormánypártok lelkén szárad, hogyan élnek vissza a kétharmadot meghaladó parlamenti többségükkel és kormányzati pozíciójukkal. De a társadalom számára világossá kell tenni, hogy miről van szó. Azt sem tartom kizártnak, hogy 98 előtt lesznek a választások. Ez attól függ, milyen gyorsan emésztik föl azokat a még meglévő, de már ugyancsak gyérnek mondható támogatást, amely a sajtó által elvarázsolt közönség részéről némi demokratikus látszatot biztosít nekik. A magyar társadalmat nem szélsőséges kijelentésekkel lehet forradalmi állapotba hozni, hanem ezzel a kormányzati munkával. Úgy látszik, ők mindent meg is tesznek ezért. Nem érzékelik, hogy a magyar társadalom elkeseredése milyen mérvű, és könnyedén játszadoznak a hatalommal, a biztosnak látszó védettség tudatában. Annak idején azt énekelték: a Föld fog sarkából kidőlni. Most majd kiderül, mit tesznek akkor, ha megmozdul alattuk a föld. A KARÁCSONY ÜZENETE —A közvéleménykutatók minderről mintha semmit sem tudnának. Változatlanul Göncz Árpádot tüntetik fel a népszerűségi listák élén, és az SZDSZ-es, illetve az MSZP-s politikusok is az élbolyban sorakoznak. Hogyan lehet ezt összeegyeztetni az Ön által mondótokkal? — Úgy, hogy a népszerűségi listák feltehetően nem tükröznek reális képet, hiszen az ilyen listákra való fölkerülés ma pénz kérdése, másrészt pedig személy szerint Horn Gyulának a népszerűségi mutatói még így is elég roszszak. Igaz, a társadalomban nem eléggé tudatosult, hogy a kormány egésze felelős, és nagyon sokan egyáltalán nem tudják, hogy miben felelős Göncz Árpád. A szocialisták egy része már kongatja a vészharangot, tehát amiről eddig beszéltem, az nem csupán ellenzéki vágyálom. Göncz Árpádot egyébként nem nagyon érdekli, mi történik az országban, Hóm Gyula pedig álomvilágban él. — Úgy is mint a KDNP elnöke, s úgy is, mint keresztény szellemiségű honpolgár, tud-e mondani valami biztatót a jövőre nézve? — Közeledik a karácsony, s a hívő embereknek nagyon fontos üzenetet tartalmaz ez az ünnep, hiszen Jézus Krisztus életében látjuk azt, hogy az ember mivé lehet a nehézségek ellenére is. A legfontosabb az, hogy az életkörülményeinktől függetlenül képesek legyünk megőrizni emberségünket. Tudom, hogy a karácsony ünnepköre túl szépre sikeredett az átlagos hívők körében, de a Szentírást olvasva tapasztalhatjuk, hogy sok negatív figura is feltűnik a születés pillanatában, akiknek később szerepük lesz abban, hogy Jézust megfeszítik. Ezt a nemzetet sokszor fölfeszítették úgy, hogy ölbe tett kézzel nézte a világ. Remélem, a magyarok közt, függetlenül attól, hogy hol élnek, van elegendő lelki rokonság és kötődés, ami a valláshoz és a nemzethez való tartozás kapcsán közös erőfeszítésekre sarkallhat valamennyiünket, s hogy ennek eredményei sokkal biztatóbbak lesznek, mint a mai helyzet. Én ebben reménykedem karácsonykor, és bizakodom, hogy azok a gyermekek, akik a következő generáció szülöttei lesznek, emberhez méltóbb körülményeket találnak majd itt, a Földön, mint amilyeneket ma a magyar állampolgárok jó része kénytelen elviselni az anyaországban. Bánó Attila
