Nyugati Magyarság, 1996 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1996-12-01 / 12. szám
12. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1996. december A „FÓRUM”-ban közölt írások beküldőik egyéni véleményét fejezik ki, amely nem feltétlenül esik egybe a szerkesztőség álláspontjával. — A szólás- és véleménynyilvánítási szabadság jegyében készséggel adunk helyet leveleknek, rövid polemikus írásoknak, de fenntartjuk a rövidítés jogát. — A szerk. A Világszövetség és a csodaszarvas Sajnálatos, hogy a Nyugati Magyarság, amely azzal a céllal indult, hogy szócsöve legyen és összehozza a világban szétszórtan élő magyarokat, most olyan írásokkal segíti rombolni a magyar nemzet egységét, mint ifj. Fekete Gyula cikke a novemberi számban. Már a cím is, amely „baloldali értékmentésről” szól, jellemzi azt a mentalitást, mintha a Magyarok Világszövetsége nem minden „magát magyarnak valló” személyé lenne, ahogy azt az alapszabály kimondja, nem jelzők nélkül kívánná a világ 15 millió magyalját összefogni, hanem valamilyen „oldal” társasága lenne, amelyben nincsen helye a másik „oldalnak”. Ez pedig gyökeresen idegen attól a szellemtől, amellyel a Magyarok Világszövetsége 1938-ban megalakult és 1992-ben újraéledt. Egy ilyen ferdítésekkel és valótlanságokkal teletűzdelt cikk megtámadja azokat, akik töretlenül hiszik, és negyven éve szolgálják a 15 millió magyar egységét, és nem hajlandók abból senkit kiszorítani vallása, világnézete vagy politikai véleménye miatt. A cikkben kifejezett megosztó, magyarságromboló mentalitás az, amely lelkileg sorvasztja, életerejét pusztítja, az öngyilkossági és népfogyási statisztika élére, letargiába kergeti a magyar népet. Mert mi értelme van nemzeti érzésről, összetartásról, magyar jövőről beszélni, ha a fékevesztett gyűlölet taszít el mindenkit, aki nincs egy véleményen, hanem másként látja a magyar problémák megoldását? „Kerestetik az a csodaszarvas, amelyik közös nevezőre hoz bennünket, magyarokat”—mondotta Kosa Ferenc a Magyarok Világkongresszusán. Ha nem is várhatjuk el a feketegyuláktól azt, hogy segítsenek ezt a csodaszarvast megtalálni, azt hittük volna, hogy a Nyugati Magyarság segít a keresésben. Lehet, hogy vannak még Magyarországon olyanok, akiknek fáj az, ha a határon kívüli magyarság Erdélytől Amerikáig testvéri kézfogással erősíti és támogatja egymást, meggyőződésem azonban, hogy ezek csak egy elenyésző kisebbség szélsőséges álláspontját képviselik. ígérhetem, hogy a Magyarok Világszövetsége egésze megmarad azon az úton, amelyet számára az alapító Perényi Zsigmond és Teleki Pál kijelölt, vagyis, hogy minden magyar világszövetsége legyen. Azt várjuk a Nyugati Magyarságtól is, hogy megosztás helyett legyen az összefogás kovásza, a pozitív érzésű és egymást támogató magyarok szószólója, amely nem valamilyen jelzős irányzat színeiben képviseli a nyugati magyarok véleményét. Papp László az MVSZ Nyugati Régiójának elnöke Az MVSZ tisztújító közgyűléséről írt tudósításom mindeddig nem váltott ki rosszallást, legfeljebb csak hiányérzetet. A visszajelzések azt igazolják előttem, hogy minden úgy történt, ahogy azt leírtam, azaz Papp úr konkrétumokra nem utaló, „valótlanságokat” általánosságban említő véleményét megalapozatlannak kell tekintenem. Sok-sok küldött-társam tanúsíthatja a megtörtént és a Világszövetséghez méltatlan praktikákat, a bizottsági köntösben előadott számvizsgálói magánvéleményt, a szavazási eredmények semmibevételét, illetve a kívánt eredményig folytatódó szavazásismételtetéseket, tendenciózus és egyoldalú felszólalási lehetőségeket, a már két nap múlva működésléptelenséget okozó alapszabály erőből, vita nélküli elfogadásának kierőszakolását. Hogy milyen erők, kik és miért tették ezt— nos, ennek megválaszolására valóban nem vállalkoztam, maradtam a puszta tényéknél. A jelek szerint van, akinek ez is fáj. Nem „vallást, világnézetet vagy politikai véleményt” kirekesztő szándék, nem is „fékevesztett gyűlölet” vezérel engem a botfülűek, analfabéták és kontárok ellen ebben a magatartásban, hanem az a mindennapos meggyőződés, hogy másként nem funkcionálnak ezek a társadalmi szervezetek. Ipartestületet iparosokkal kell működtetni — és nem másokkal! Ugyanez a véleményem a Világszövetséggel kapcsolatban is. Itt a magyarság érdekében fáradozóknak kell tevékenykedni. Nem minden magyarnak—ahogyan ezt a levélíró javasolja (hiszen sokan közömbösek a magyarság sorsproblémái iránt)—és különösen nem azoknak, akik üldözik a magyar kultúrát (pl. a reggeli rádióműsorokból népdalainkat tudatosan kirekesztik), akik adópolitikájukkal pusztítják a magyarságot (a mai kormányzat a benzinnél is jobban adóztatja a gyermeknevelést), akik elkótyavetyélik az ország vagyonát.(Példákat mellékelek e lap harmadik oldalán.) Sajnos, a magyar családok, a nemzeti kultúra és a hazai vagyon ellenében ma leginkább magukat „baloldalinak” valló politikusok tevékenykednek. Ennek ellenére nem állítható, hogy a magyarság érdekében cselekvők ellenzéki pártokhoz vonzódnának. Nagyon is kritikusan értékelik az előző kormány tetteit is! Éppen apáitokban való csalódottság kényszerítheti ki, hogy pártoktól független nemzetpolitikai program készüljön az MVSZ bizottságaiban. Ilyen program elkészítésére — és közreadására is! — az MVSZ a legilletékesebb. Pestiesen szólva: „Cipőt a cipőboltból!” — és nem máshonnan. ifj. Fekete Gyula Papp Lászlónak a Nyugati Magyarságot érintő' észrevételeire következő számunkban adunk választ. —A szerk. Tom Lantos ne nyilatkozzék! Nádas Gyula, a XXXVI. Magyar Kongresszus elnöke (USA) az alábbi levelet intézte a Magyarországról elszármazott Tom Lantos amerikai képviselőhöz: „Ön egy szeptember 5-ei, az újraválasztása érdekében kiadott többoldalas kéregető levelét azzal kezdte, hogy — szó szerint — egész életén keresztül szenvedélyes harcosa volt minden fontos ügynek. Állította ezt önmagáról annak ellenére, hogy az elmúlt évek során olyan ügyekről, amelyek az amerikai magyarság nagy többsége számára szinte életbevágóan fontosak, mintha teljesen megfeledkezett volna. Különösen helytelenítjük, hogy a Romániának adott legnagyobb kedvezmény végleges megadását biztosító törvényjavaslat kérdésében nem az elnyomásban élő kisebbségek szempontjait vette figyelembe, hanem a törvényjavaslat előteijesztői közé sorakozva a kedvezmény feltételek nélküli végleges megadása mellett foglalt állást. Ennek következtében kénytelenek vagyunk a Képviselő Urat nyomatékosan arra kérni, hogy ezentúl az amerikai magyarság nevében — az amerikai magyarok által megválasztott csúcsszervezetek vezetőinek megkérdezése nélkül — ne szíveskedjék nyilatkozni vagy tevékenykedni, mert az ilyen eljárás már eddig is több ízben félreértésre adott okot és káros helyzeteket teremtett.” Csángó hagyományok Akik hallottak már rólunk, a csángókról, és tudják, hogy kik vagyunk, azokat biztosan érdekli az a kérdés, hogy annyi időn át, elszigetelve a magyar kultúrától, meg tudták-e őrizni szokásaikat, hagyományaikat. Mivel moldvai csángó vagyok, jobban ismerem a mi szokásainkat a bukovinai, a gyimesi vagy a hétfalusi csángókénál. A különbség köztünk az, hogy mi vagyunk a leginkább elszigetelve a magyar kultúrától. Könnyebb volt a hagyományokat megtartani ott, ahol a csángó falvak közelebb voltak egymáshoz, és a falu lakói csak csángók voltak, mint azokban a falvakban, ahol a falu vegyes lakosságú volt, lakói románokkal együtt éltek. A régi magyar szokások egy részét megőriztük, de sajnos, nem lehet tudni, hogy meddig, hiszen most már egyre nagyobb a romanizálás, a modernizálás, a fiatalok a régit megvetik, pedig azt kellene átvenni és ápolni a szülőktől, az öregektől, mert az öregek hamar eltávoznak ebből a világból, a szokásokkal együtt, és így eltűnik a szép, régi magyar kultúra, a hagyomány, és akkor sajnos, már csak énekelhetjük: .Megfogadnám, de már késő, hull a könnyem, mint az eső.” Moldvában körülbelül 300 ezren vagyunk csángók, de magyarul már csak 150-180 ezren beszélünk, a többiek csak a vallásukat tudták megőrizni. Már maga a csángó szó is egy régi magyar szó. Az 1240-es években kezdték csángóknak nevezni azokat, akik átmenekültek a tatárjáráskor Moldvába. Persze nemcsak ekkor menekültek át, hanem a török korban, az 1500-as évek végén a nagy pestis-járvány idején, a kuruc-labanc összecsapások során, az 1600-as évek végén, az 1700-as évek elején, azután a madéfalvi veszedelemkor, 1764- ben. Ezek csak a nagyobb, főbb átmenekülések, más alkalommal is jöttek át Moldvába, hiszen aki odament, megszerette azt a földet, megszerette azt a népet. Nem véletlen a Szeret folyó elnevezése sem (ami több száz évre visszamenőleg történhetett), amikor valamelyik magyar hadvezér azt mondta: „Szeretem ezt a földet, szeretem ezt a folyót, szeretem ezt a helyet.” Örököltünk egy jó tulajdonságot: a kitartó erőt; hosszú időn át ki tudtunk tartani a vallásunk mellett, ami nagyon nehéz volt, hiszen könnyen átvehettünk volna egy másik vallást is. A nyelvünk is a régi magyar nyelv, a XI-XII. század nyelvezetét idézi, a nyelvtan is és azok a román szavak is, amiket átvettünk, magyar végződésűek. Jó 70 évvel ezelőtt még biztosan nagyon jól beszéltek magyarul, és alig használtak román szavakat. Megőriztük az igen értékes és szép klasszikus népdalokat és archaikus balladákat, amik igen nagy értéket jelentenek a magyar kultúrában. A népviseletünkkel a közép-európai paraszt viseletét mentettük át. Az egyik legrégibb (ma is élő) ősmagyar szokás a ráolvasás. A ráolvasó versek évszázadokkal, évezredekkel ezelőtti kultúrába nyúlnak vissza, és hosszú évszázadok folyamán alig vagy egyáltalán nem változtak. A ráolvasások nagy része valamilyen betegség múlására, gyógyítására szolgál. Inkább a nők (édesanyák) szoktak ráolvasni a beteg gyermekükre. A nők emberekre szoktak ráolvasni, a férfiak inkább állatokra. Édesanyám is tud ráolvasni fejfájásra, igézésre, szemárpára és több más betegségre is. A csángók szeretik szokásaikat, népdalaikat. Körülbelül 6-8 éves lehettem, amikor megtanultam egy régi csángó éneket, és egyszer elénekeltem egy szomszéd lakodalmán. Mindenki leállt, a konyhából is kijöttek az asszonyok, a muzsikusok is elhallgattak, és mindenki meghatódva hallgatta a szép csángó magyar éneket, ami után nagy viharos tapsot kaptam, és ha a szomszédban volt lakodalom, akkor mindig hívtak, hogy énekeljek. Mindezeket a szép szokásokat, hagyományokat úgy lehet megőrizni és ápolni, ha a csángó diákok, akik akár Erdélyben, akár Magyarországon tanulnak, tanulmányaik után visszajönnének Moldvába, a saját falujukba, és ott tanítanák a magyar nyelvet, és magyar szellemben nevelnék a gyerekeket. De sajnos, aki onnan elmegy — akár tanulni, akár dolgozni —, megkóstol egy másik életmódot, nemigen akar visszajönni, pedig azért kell visszamenni, hogy mi, fiatalok építsünk magunknak és gyermekeinknek egy olyan jövőt, amilyet szeretnénk. Adja Isten, hogy úgy legyen! Csemik József IMPORTE Produit de Hongrie IMPORTED Product of Hungary ET Y,EK WHITE QUALITY WINE VIN BLANC DE QUALITF, Produced and bottled by Produit et embouteille par Hungarovin, Budapest. Hungary / Hongrie St. Stephan's Crown Etyeki Sauvignon Blanc félszáraz, minőségi fehérbor Az etyeki borvidéken termelt francia eredetű szőlőfajtából készített, harmonikusan finom ízű fehérbor. Illata és zamata fajtájára jellemzően határozottan karakteres. 10-12 fokos hőmérsékleten különösen halételekhez ajánljuk. A tanácsadás korszakát éljük, és ez így igaz a borászatra is. Híres szakértők járják — meghívásra — a világot, hogy tapasztalataikkal nagyvállalatok borainak minőségét fejlesszék. Hungarovin a nemzetközileg ismert ausztrál Jacob's Creek borászati cégtől Robin Day borszakértő közreműködését vette igénybe. Az 1995-ös szőlőtermés leve már az ő tanácsaival, tudásával gazdagított eljárással ért borrá. St. Stephan's Crown Szekszárdi Merlot félszáraz, minőségi vörösbor Ez a szekszárdi borvidéken termesztett, híres francia eredetű szőlőfajtából készített vörösbor mély bíborszínű, gyümölcsillatú és bársonyosan finom zamatú. 16 fokos hőmérsékletre hűtve vadételekhez, pörköltekhez ajánljuk. CP+ 204743 IMPORTE Produit de llongrie IMPORTÉI) Product of Hungary 750 ml 11.5%alc.Aol. RED QUALITY WINE VIN ROUGE DE QUALITÉ Produced and bottled by Produit et embouteillé par Hungarovin, Budapest, Hungary / Hongrie
