Nyugati Magyarság, 1996 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1996-12-01 / 12. szám
1996. december Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 11. oldal A nemzet színházáért Az MVSZ küldöttközgyűlésének ajánlásai az új elnökségnek A küldöttgyűlés üdvözli az MVSZ egyik korábbi határozata alapján létrehozott Új Nemzeti Színház Alapítványt, messzemenően egyetért annak programjával, célkitűzéseivel, az általa kidolgozott törvényjavaslattal, valamint azokkal a konkrét bíráló megjegyzésekkel is, amelyeket nemrég a miniszterelnökhöz írt nyílt levél formájában hozott nyilvánosságra az Alapítvány. Meggyőződésünk: Magyarországon csak akkor van értelme új Nemzeti Színházat építeni, ha az — valamennyiünk örömére — a világ egyik legszebb színházaként a „saját képünkre és hasonlatosságunkra”, s a nemzet szellemi-lelki energiáinak mozgósításával épülhet meg. Tekintettel arra, hogy a jelenlegi kormánykoalíció elképzelése — több jel is utal erre — nem ebbe az irányba mutat (az eddigi döntések közül nem egy máris a feladat teljes meg nem értéséről tanúskodik), a küldöttközgyűlés követendő irányvonalként az alábbi meghagyásokat ajánlja az MVSZ elnökségének figyelmébe: 1. Változatlanul úgy gondoljuk: az 1965-ben lerombolt régi Nemzeti helyett —jogos kárpótlásként — a nemzetnek minél előbb fel kell építeni — méltó alapterületen és környezetben, méltó méretben és formában — az egyetemes magyarság, az Összmagyarság Nemzeti Színházát, de ugyanakkor vissza kell utasítani az elsietett rossz döntéseket, s az ügyhöz méltatlan, tisztán hivatalnoki megközelítési módokat és eszközöket. 2. Az MVSZ továbbra is tartsa szem előtt a Magyar Szellemi Védegylet és a Nemzeti Együttműködési Bizottság eddigi ajánlásait, a „Nemzet Színházáért” című dokumentumgyűjteményünk (1992) alapelvárásait és alapkövetelményeit, s gondoskodjék arról, hogy az új Nemzeti Színházért folyó küzdelem 1992-től máig terjedő időszakának dokumentumai is kiadásra kerüljenek. 3. Az új Nemzeti Színház kérdésében az MVSZ ne engedjen; ne fogadjon el „szükségmegoldásokat”, álmegoldásokat, illetve esetleges újabb „ideiglenes” megoldásokat. Akadályozza meg, hogy a korábbi közadakozás összegét a jelenlegi kormánykoalíció „Új Nemzeti Színház építése” címén esetleg olyan célokra használj a föl (pl. újabb kamaraszínház a leghangosabb nemzeti színházellenes „szakmai” csoportoknak, vagy egyszerűen egy választási alibi-színház), amelyeknek az évszázados probléma megoldásához semmi közük. 4. Amennyiben az „Új Nemzeti Színház Alapítvány törvényjavaslatát nem fogadná el az Országgyűlés, az MVSZ-nek, mint a magyarság legátfogóbb, legegyetemlegesebb szervezetének magának kell mielőbb létrehoznia — önnön szakbizottságaira, illetékes társszervezeteire, regionális és országos tanácsaira, illetve az Új Nemzeti Színház Alapítvány Kuratóriumára támaszkodva — az Egyetemes Magyar Nemzeti Színház (az Összmagyarság Nemzeti Színháza) Szervező Bizottságát, amelyben az állami, önkormányzati és szakmai képviselet mellett maga a társadalom, a magyar szellemi élet legjava, a világmagyarság valamennyi fontosabb rágiója is kellő súllyal lesz jelen. A Magyarok Világszövetsége küldöttközgyűlése Festa Hungarica 1100 A montreáli St. Jean Baptiste templomban, december 14-én, nagyszabású ünnepi hangverseny zárta le az 1996-os emlékévet. A nemzetközi hírű karmester, Takács Miklós, ezúttal nemcsak mint dirigens, hanem mint az ünnepi műsor összeállítója, egyes részeinek alkotója is szerepelt. Vezényletével megszólalt a Montreáli Filharmonikus Zenekar, az UQAM (egyetemi) kórus — több mint 300 tagú együttes —, s rajtuk kívül a kitűnő operaénekesek előadása is nagyban hozzájárult a műsor forró hangulatú fogadtatásához, sikeréhez. A montreáli közönség hallhatta Beethoven Egmont nyitányát, amely az 1956-os forradalom és szabadságharc hősi halottainak emlékére csendült fel, továbbá Liszt Ferenc Les Préludes című művét, Berlioz Rákóczi-indulóját, s végül Liszt Missa Coronationalis — Offertorium című darabjának Takács Miklós által kórusra és zenekarra alkalmazott változatát. Az emlékezetesen szép ünnepi hangverseny védnökei voltak: Geday Károly nagykövet és Persányi Ferenc főkonzul. R.M. Emléktábla Pestszentlőrincen Budapest XVIH. kerületében, Pestszentlőrincen egy baráti társaság elhatározta, hogy emléktáblát állíttat a millecentenáriumi év alkalmából. Az ötlet sokaknak megtetszett, talán azért, mert a kerület távol esik azoktól a helyektől, ahol igazán szép és bensőséges ünnepségek voltak az évforduló alkalmából, de egészen biztos, hogy azért is, mert cselekvő részesei akartak lenni az ünneplésnek. Sokan pénzt adtak, volt aki a munkájával segített. A pestszentlőrinci főplébániatemplom újra festett homlokzatára helyezték az emléktáblát, melynek leleplezésére 1996. október 23-án délben került sor. Száz-százötvenen várták a harangszót, mely most is — mint minden délben — a magyar történelem hős napjaira emlékeztetett. Keszthelyi István mérnök a következő szavakkal nyitotta meg az ünnepséget: , Azért gyűltünk ma itt össze, hogy kőbe vésett emléket állítsunk 1100 éves hazánknak, és lehetőséget teremtsünk arra, hogy alkalmanként visszavissza térve felfrissítsük hazafiúi érzéseinket.” A Főplébánia kórusa Halmos László: Hálahimnusz a magyarság millecentenáris jubileumára című kórusművét énekelte (Csanád Béla szövegére). Kölcsey Ferenc Himnuszát és Gray János Az Árpádokhoz írt vezérhang című költeményét Szabó Gyula Jászai Mari-díjas kiváló művész gondolatokat ébresztő erővel adta elő. Az ünnepség szónoka dr. Fila Béla teológiai tanár volt. Beszédében közös érzéseket fogalmazott meg: „Mi, pestszentlőrinci állampolgárok most az ünnepben egy saját ünnepet teremtünk. Az ember akkor teremt ünnepi légkört magának, ha valami fontos dolog történik vele, vagy valami fontos dologra emlékezik, ami mélyen érinti őt, és ezt ki akarja fejezni, s együtt, közösségben akarja ünnepelni. 896-1996: magyarságunk, nemzetünk történelmi íve. 1100 esztendő. Érezzük, hogy nemcsak múltunkra, hanem eredetünkre is emlékezünk. Az eredet mindig szent. Amire emlékezünk az a miénk, az a földdarab, amelyre szeretettel gondolunk, az a mi hazánk. Az eredet jelenné válik, most, amikor 1996. október 23-án emlékezünk. Történelmünk egy fényes és gyászos pillanata jut eszünkbe. Fényes, mert akkor, 1956. október 23-án föllobbant a szabadság lángja, a függetlenül, a nemesen élni akarás gondolata. Gyászos, mert ezt a lángot rövid idő múlva kioltották. Ma szabadok vagyunk, függetlenek vagyunk, igaz megtörtek, megszégyenítettek is, de kimondhatjuk azt, amit akarunk, visszatekinthetünk eredetünkre, kereshetjük önmagunk helyét a világban. Megítélhetjük önmagunkat, hogy vajon helyt álltunk-e, azok voltunk-e, akinek lennünk kell. Nemcsak létezni, lézengeni akarunk ebben az országban, hanem tudnunk kell, mi a célunk, mit akarunk. Csak azok tudnak igazán helyt állni és megmaradni egy bizonyos földdarabon, akiknek ez a céljuk. Azok a nagy és szent szavak, melyeket márványtáblába véstünk: Isten szent neve, a haza, a szabadság, a béke, ezek a legszentebb értékek, melyek az alapot jelentik számunkra. Hányszor homályosították el és maszatolják el most is ezeket a szent értékeket, amelyek pedig tartást, belső nyugodtságot és biztonságot adnak, az együvétartozás, a közös múlt, a közös célok és a közös jövő élményét és biztonságát.” Végezetül Fila Béla atya e szavakkal zárta beszédét: „Őszintén kívánom, hogy annak, aki erre a táblára tekint, öröm töltse el a szívét és a lelkét, s alapértékeink bizonyosságának tudata adjon erőt neki.” M.A. BLYTHE BERNIER, INC. Temetkezési vállalat Gyász esetén temetkezési vállalatunk együttérzéssel, a magyar hagyományok szerint nyújtja a kívánt szolgáltatást. 940 Ogilvy Ave., Montréal, Qué. Elnök: Craig E. J. WINNETT 495-8082 Házat-Hazát Hírérték December 10-én, kedden délelőtt fél tíz körül (valószínűleg) meghalt egy hajléktalan Budapesten, a Lehel téri metrómegállóban. Magam csak a szerelvényből láttam az esetet: ötvenes férfi feküdt hasmánt a betonon, növekvő vértócsával a feje alatt. Két rendőr álldogált tanácstalanul mellette... Néhány másodperces életkép (halálkép?) és már robogtunk is tovább. Nem fogom átlapozni a másnapi újságokat, hogy megtudjam, mi történt, hogy egyáltalán szóra érdemesíti-e az esetet valamelyik lap. Egy hajléktalan férfi halálának csekély a hírértéke manapság errefelé. Mert különös dolog ám a hírérték. Talán egy hónapja sincs, hogy a Házat-Hazát Alapítvány, amely éppen azon fáradozik, hogy hajlékot teremtsen a rászorulóknak, összehívott egy sajóértekezletet. Nem országos botrányról, sokmilliós sikerdíjakról, korrupt igazgatókról akart beszámolni, csak egy szeretetközpont építéséről és csak arról, miként próbál meg az ellehetetlenedés körülményei között is otthonhoz juttatni minél több embert. Negyvenhét helyre ment ki a meghívó. Lehet találgatni, hány szerkesztőség küldte el a képviselőjét. Kettő. Pedig nem igaz, hogy az Olvasót nem érdekelné a téma. Nem igaz, hogy botrányon csámcsogó, eltompult, közömbös, sivárlelkű a magyar e hazában s a haza határain túl. Támogató és biztató levelek tucatjai, nyugdíjasok párszáz forintos adományai és külföldre szakadtak többezer dolláros küldeményei győznek meg bennünket hónapról hónapra, hogy érdemes folytatnunk, amit elkezdtünk, érdemes megpróbálni újra összekovácsolni a magyar családokat. Tudjuk, a politikusok közül is sokan figyelek ránk: egy bizottsági ülésen a Házat-Hazát Alapítványnak szánt kétszáz milliós állami támogatásról szóló beterjesztést alig néhány százalékos többséggel szavazták le az első körben. Többen vagyunk, mint gondolnánk. Hadd köszönjem most meg, itt a Nyugati Magyarság hasábjain is, kinek-kinek a jó szót, a segítő szándékot és a nemes adományt. Alapítványunk valamennyi tagja, a lakásra, a család melegére vágyók százezrei nevében is áldott karácsonyi ünnepeket és nagyon boldog új esztendőt kívánok minden eddigi és jövőbeni barátunknak és támogatónknak. Szilágyi Károly Csakazértis lesz házunk és hazánk! r Házat-Hazát Alapítvány Forintszámla: Budapest Bank Rt., Belvárosi Igazgatóság 10102086-06389002-00000001; Devizaszámla: Budapest Bank Rt.; Belvárosi Igazgatóság 401-208-941-801-680 A Nyugati Magyarság HIRDETÉSI DÍJSZABÁSA 1/8 oldal = 25.000 Ft 1/4 oldal = 50.000 Ft 1/2 oldal = 100.000 Ft 1/1 oldal = 200.000 Ft Hirdetésfelvétel magyarországi irodánkban: 1022 Budapest, Bimbó út 53., fsz. 2. TeL/Fax: 326-7531 vagy közvetlenül kiadóhivatalunknál: P.O.Box 125, Mt. Royal Stn., Montreal, QC H3P3B9 CANADA Tel/Fax: (514) 731-4192 A világ minden részében jelen vagyunk! Szendrői Sándor
