Nyugati Magyarság, 1996 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1996-12-01 / 12. szám
10. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1996. december Akik már megérkeztek Európába s Árpád-házi szentjeink képcsarnoka Assisiben Magyarságunk kárpát-medencei történelmében meghatározó jelentőségük van Árpád-házi szentjeinknek. Hitéleti szerepükhöz nem fér kétség, s az idők során a keresztény Európához való korai csatlakozásunk egyik jelképévé váltak. Példamutató erkölcsi fogódzóink voltak és maradnak minden megpróbáltatásunk idején. Ma, amikor „liberális szellemiség” címén nemzetünktől idegen értékrendet akarnak úton-útfélen ránk kényszeríteni, különösen időszerű szentjeink felidézése. Tiszteletük korán átlépte határainkat is, amint az leginkább Assisiben látható. A magyar nyelvű Itália-útikönyvek sommásan foglalják össze Assisi nevezetességeit, kiemelve a Szent Ferenc-bazilikát és kolostort. Ennek magyar vonatkozásait azonban alig említik, csupán annyit írnak, hogy a bazilika alsó templomának falait nagy szentek, így magyarországi Szent Erzsébet képei is díszítik. A szerzők feltehetően a bal oldali első, úgynevezett Szent Márton kápolna bejárati ívére gondoltak. Itt—többek között—Szent Ferenc, IX. vagy Szent Lajos francia király és Szent Lajos toulouse-i püspök alakja mellett látható Szent Erzsébeté is. Számunkra azonban az altemplom jobb oldali kereszthajójának első kápolnája tartogatja az igazi meglepetést: glóriás Árpád-házi szentjeink galériáját, Erzsébet, Margit és Imre herceg félalakos képét Szent Ferenc és a már említett toulouse-i püspök társaságában. A csatlakozó másik falon a képsáv folytatásában a Szűzanya, két oldalán István és László királyunk alakja látható. Egyazon kéz festette a Szent Márton kápolnát és az utóbbiakat, s mindez a siena-i Simone Martini művészetét hirdeti évszázadok óta. A magyar szentek képeinek azonosítását azonban csak az elmúlt évtizedek restaurálásának és művészettörténeti kutatásainak köszönhetjük. Felmerül a kérdés: ki volt ez a festő, mikor és kinek a megbízásából alkotott a bazilika altemplomában, és miért festett magyar szenteket? A harmadik kérdés még indokoltabb akkor, ha tudjuk, hogy ecsetje Szent Lászlót egy másik képen is megörökítette. Ez ma a dél-itáliai Altomonte-ban (Cosenza tartományban) látható. Simone Martini a 14. század első felében működött. A középkor művészetének megújulását vezető toszkán festészet meghatározó, nemzetközi hatású, rendkívüli egyénisége volt, 1284-1344 között élt. Sikerekben bővelkedő pályafutásának igazi kezdetét az 1315-ben — alig harmincévesen — alkotott Maestra (Fölséges Úrnő, azaz Szűzanya) jelzi, amely a siena-i Városi Tanács Földgömb-tennének egyik falát díszíti. A felemelő hatású, monumentális méretű freskót bizonyára megelőzték Martini korábbi munkái, amelyek alapján a kitüntető feladatot kapta. Fiatal művész volt, amikor már Itália-szerte ismerték hírét. így felkeltette a nagyhatalmú politikus, az egykori ferences barát, Gentile bíboros érdeklődését is. A nápolyi udvar megbízásából a kardinális kérte fel őt 1312- ben a Szent Márton kápolna díszítésére, és hatszáz aranyforintot adott erre a célra. A több képből álló sorozat a Krisztus utáni 4. században élt Márton tours-i püspök (aki 316-ban Savariában, a mai Szombathelyen született) legendás történetének legismertebb eseményeit mutatja be. Ez év novemberében. Szent Márton napján, külföldi püspökök részvételével emlékeztek meg Szombathelyen Savaria nagy szülöttéről. A felkérő Gentile nevét a magyar történetírás is számon tartja. A pápai udvar tekintélye révén, hatalmas pénzösszegekkel ő segítette uralomra Károly Róbert királyt Magyarországon az Árpád-házi származék Csák Mátéval és más trónkövetelőkkel szemben. A nápolyi királyfi nem jogtalanul, hanem leányági leszármazás jogán tartott igényt a magyar trónra. Magyar őse IV. Béla király volt. Béla fiának, V. Istvánnak egyik leánya, Árpád-házi Mária férjhez ment Anjou II. Károlyhoz, és az ő egyik unokájuk volt Károly Róbert. Mária királyné Gentile bíbomok társaságában 1310 körül felkereste Magyarországot, és hazafelé menet útját megszakította Assisiben is. Bizonyára szerepe volt egy Simone Martininak adott újabb megbízásban: örökítse meg a bazilika szentélyében az Anjoukkal rokon Árpád-ház szentjeit is! Több forrás is megemlékezik arról a szoros kapcsolatról, amely a nápolyi Anjou-házat az utolsó Árpádokhoz fűzte. Az Anjouk nem késlekedtek megtalálni a módját, hogy még a művészet segítségével is bizonyítsák az Árpád-ház iránti tiszteletüket. így válik teljesen érthetővé, miért festette meg szentjeinket Simone Martini 1317-1318 között. Szent Erzsébetet, IV. Béla nénjét két képen is, feltűzött, dús, aranyszőke hajfonattal, drága kelméből készült ruhában. Igéző szépségű fiatal asszonyként látjuk őt, az alig 24 évesen elhunyt, hányatott életű, legendák övezte magyar királylányt, az Aranybullát kiadó II. Endre és merániai Gertrud gyermekét. Mellette van az apácafátyolba burkolt Szent Margit, V. István király testvére, kezében jelképével, a finom művű kis kereszttel. Átszellemült arca, törékeny alakja a Nyulak szigetének — a róla elnevezett Margitszigetnek — szentéletű, ifjú apácáját idézi fel. Fogadalmi áldozat volt ő, hiszen még meg sem született, amikor atyja, IV. Béla már Isten szolgálatába ajánlotta, cserébe a tatárjárástól éppen megszabadított országért. Ezt a képet korábban, a festmény restaurálása előtt Assisi Szent Klára arcmásának tartották. A Szent Margit balján lévő, liliomot tartó ifjú alakját is csak az utóbbi évtizedben azonosították Szent Imre herceg személyével. A koronás-palástos szent uralkodók, István és László királyok, kezükben jogart és országalmát tartva joggal kerültek a Szűzanya képe mellé. A művész bizonyára tudta megrendelőjétől, hogy országunkat egykor ők ajánlották a Boldogasszony oltalmába. Kérdés azonban: miért társította Simone Martini Szent Lajos toulouse-i püspököt kétszer is a magyar szentekkel? A magyarázat: a szent püspökben Károly Róbert apai nagybátyját tisztelte. A nápolyi udvarban is tevékenykedő festő ismerte az Anjou-ház dinasztikus érdekeit, amelyek a két uralkodóház szentjeinek kölcsönös tiszteletét és ezzel együtt ábrázolásaikat is magukkal hozták. Az utókor szerencséje, hogy mindez éppen egy olyan nagy alkotó, mint Simone Martini képein maradt ránk. O volt az első középkori művész, aki szakítva a bizánci hagyomány merev, szomorú vagy szigorú arcaival, egyéni vonásokat, portrékat festett. Képein oldottság, franciás hatás tükröződik, noha csak élete utolsó évtizedében — 1334-1344 között — működött az avignoni pápai udvarban. Ott ismerkedett meg és kötött szoros barátságot Petrarcával. Még Avignonba való költözése előtt fejezte be lenyűgöző hatású oltárképét, az Angyali Üdvözletét, amelyet gyönyörű színek, tökéletes szerkezet és kidogozás jellemez. Ezt a művet méltán tartják a keresztény egyházművészet egyik kiemelkedő alkotásának. Itt nemcsak vallási igazság kinyilvánításáról, azaz Jézus megtestesülésének titkáról van szó. A művész hittel és alázattal figyelmeztet a maga eszközeivel a pillanat jelentőségére: Jézus életének története kezdődik ezzel a jelenettel. Amint a legrégibb magyar imaszövegek egyike mondja: Az Úr angyala köszönti a boldogságos Szűz Máriát, és ez méhébe fogadó Szentiélektől Szent Fiát. A sienai gótika csúcsának tartott, selymes arany színekben ragyogó festmény igéző arcú, kecses alakjaival ma a firenzei Uffizi-képtár egyik legféltettebb kincse. A kérdésre: miért éppen Assisi adott helyet Simone Martini magyar szentjeinek, maga a kor adja meg a választ. A 14. század elején, de már az előző évtizedekben is, a Szent Ferenc dicsőségét hirdető gótikus bazilika kiemelkedő szellemi műhellyé vált. A legkiválóbb itáliai mesterek versengtek a művészi megnyilatkozás lehetőségéért, és ebben befolyásos egyházi és világi körök támogatták őket. Ilyen pártfogóként szerepelt Gentile bíboros is, az egykori franciskánus barát, a nápolyi anyakirályné, Árpád-házi Mária megbízottja. Ismeretes az is, hogy az Anjoukirályok szorosan kötődtek a ferences rendhez. Lajos toulouse-i püspök ebben a szerzetben kezdte egyházi pályafutását. IX. Lajosnak a tanítómestere ugyan domonkos szerzetes volt, de későbbi életét Assisi Szent Ferenc eszmevilága hatotta át: az a gyorsan követőkre találó ferences eszmény — a szegénység, tisztaság, engedelmesség —, amely új és friss áramlatot hozott a 13. század egyházi és világi életébe. Azt tartják, Olaszország zöld szíve Umbria, és Umbria lelke Assisi. A Subasio-hegy gerincén épült, etruszk-római eredetű középkori város nagy fia, Szent Ferenc révén vált ismertté és világhírűvé. Évente több mint négymillió ember csodálja meg művészeti alkotásait, és hódol kegyelettel a szent emlékhelyeken. Szerény számban ugyan, de egyre több hazánkfia is van közöttük. Itáliába készülő honfitársainknak mi mást mondhatnánk, mint azt, hogy —Assisiben járva—ne felejtsék el felkeresni Árpád-házi szentjeink képcsarnokát, Martini csodálatos freskóit. Illesse főhajtás a földi érdemekért mennyei karba emelt magyaljainkat - ők már régesrégen megérkeztek Európába. Tulok Magdolna MEGRENDELŐ SZELVÉNY © i Kérjük a megrendelő szelvényt nyomtatott betűkkel kitölteni és kivágva — csekket mellékelve — címünkre beküldeni: NYUGATI MAGYARSÁG I P.O.Box 125, Mt. Royal Stn., Montreal, QC H3P 3B9, CANADA | I NÉV:........................................................................................................... í CÍM:........................................................................................................... I I I ................................................................................................................................. I Megrendelés egy évre: Kanada: CA-$30; egyéb országok: US-$30 I TÁMOGATÁST KÖSZÖNETTEL FOGADUNK! I Simone Martini: Szent István király, Szűz Mária, Szent László király (Assisi, Szt. Ferenc bazilika, Altemplom) Harc az ideológiák ellen Molnár Tamás: Az értelmiség alkonya Az ötven esztendeje emigrációban élő filozófus, keresztény politológus szerző műve első ízben 35 évvel ezelőtt jelent meg az USA-ban, angol nyelven. Majd a német, olasz és spanyol nyelvű kiadást követve ez évben itthon is megjelent Mezei Balázs fordításában az Akadémiai Kiadó gondozásában. Molnár Tamás 1991 -tői az ELTE-n (évente egy szemeszter) vallásfilozófiát oktat. Az USA-ban él, járja a világot, előadásokat, vitaesteket tart, mintegy 40 könyv szerzője. Publikációi magyar folyóiratokban is hozzáférhetők. Tájékozottsága zavarba ejtő. Keresztény vallásfilozófiája, amely — mint vallja — vezérfonalként igazítja el őt a valóságban, lenyűgözi az embert. Világlátottságából és tapasztaltságából fakadóan túlemeli hallgatóit és olvasóit a mindennapok ügyetlen bukdácsolásain, és valóban magasabb történelmi vonulatokra nyújt rálátást. Az értelmiség alkonyának tizenegy fejezete elegánsan kalauzolja olvasóit az értelmiség és az ideológiák kialakulásától az értelmiségi filozófusig. A hiábavaló illúziók kergetése és a szappanbuborék utópiák elpukkanása után visszaadja a csalódott értelmiség önbecsülését: csupán elidegenedett ideológiáit kell elvetnie és gőgjét felszámolnia, amelylyel a változásokat erőltetni és sürgetni akarja kívülről, nem tisztelvén az Isten képét az emberekben, mert filozofálni annyit jelent, mint rehabilitálni az embert, s visszaadni az embernek a méltóságát. Az értelmiség három fő típusát írja le: a marxista, a haladó és a reakciós típust. Külön elemzi az európai és az amerikai értelmiséget. Az értelmiség alapvető tévedésének azt tartja, hogy egyetemes világi társadalmat akar létrehozni. E réteg túlzásai és tévedései a társadalomépítés új tanát, a social engineering-et szülték meg, márpedig a planetáris együttélés, vagyis nemzetközi közösség (amely egyes értelmiségi körök célja) olyan tapasztalatok meglétét feltételezi, amelyek még sohasem jelentek meg az emberiség életében, mivel ilyen közösség nem is alakulhat ki. A folyton változó világban nem kristályosodhat ki egyetlen, örökérvényű minta. Egy ideológia, amely egyetlen társadalmi formát próbál kialakítani, azt tartván mindenkire nézve a boldogság forrásának, csak utópia lehet. Az ideológia Molnár Tamás megfogalmazásában intellektuális rendszer, amely egyetlen eszme körül alakul ki, és minden más eszmével szemben elsődleges kíván lenni. Mint ilyen, vakmerő behatolás a lehetőségek világába, hipotézis csupán, amely féltékenyen követeli a történelemtől a feltétlen elismerést. Az ideológiai egyeduralmak és a modem tumultus váltógazdálkodásában a szerző arra int, hogy minden ideológia ellen fel kell venni a fegyvert. A modem világ politikai és társadalmi erői nem kényszeríthetők és nem szoríthatók ideológiákba. A planetáris együttélést célzó törekvéseknek semmi közük a békéhez, az igazi együttműködéshez. Az ilyen törekvések árnyékában mindig egyes országok egyoldalú előnyeinek biztosítása történik. Látszólag a keresztény testvériség mintái lennének, ám azok transzcendens jellegét teljesen félreértelmezik, meghamisítják. Mint ahogyan a keresztény vallás szeretetének természetfelettiségét sem értik, amely mindent Istennek rendel alá. Minden egyénnek feladata önmaga megmentése, és semmilyen államnak, társadalomnak, politikának nem lehet joga az állampolgárok természetfeletti rendeltetésének megakadályozása. A respublica Christiana is megvalósíthatatlan konkrét értelemben, mivel szellemi testvériséget hangsúlyoz. Az újkori ideológiák nem transzcendens jellegűek, s mint ilyenek, teljesen megalapozatlanok. Az igazság megvalósítása nem azon a szélsőségen alakulhat ki, amely az erőszakot teljesen elvetni igyekszik, s azon a szélsőségen sem, amely az erőszakba veti minden bizodalmát (a liberális szabadosság éppúgy kudarcra ítélt, mint az az utópia, amely csupán etikai-társadalmi szürrealitás, a valóság pótléka az egyénben gyökerező tásadalom realitása helyett). Az etikai törekvések mögött ugyanis nem racionális rendszerek, hanem mélységes-mély emberi tapasztalatok húzódnak. Az emberi természet makacsul viszszautasít minden egyetemes társadalmat, uniformizált ideológiát, az erőszakolt cselekmények pedig leértékelődnek és nevetség tárgyai lesznek. A kereszténység társadalmi és szellemi széttöredezettségéből származó problémák vonulatai érintik a hatalom kérdését is. Molnár Tamás az újkorból származtatja az értelmiséget, amely azóta küzd, hogy felismeréseit a gyakorlatba is átültesse, vagyis alakítsa a társadalmi környezetet. Ám a mindenkori világi hatalmat birtokló osztályok mellett vagy peremre szorul, vagy a kormányzó elit szolgálatára kényszerül. Mindkét szerep elfogadása mély csalódást és meghasonlást eredményez. Nagyobb bölcsességet feltételez az ember erkölcsi természetének mélyebb megismerése — amelyen a politikai élet is nyugszik —, amely az embert arra korlátozza, hogy a világot olyannak fogadja el, amilyen: gazdagnak és változatosnak. A földi rend és az ember élete, a társadalom szerkezete olyan, hogy azt minden embernek, minden nemzedéknek minden korban újra meg kell ismernie, értelmeznie, alkalmaznia és kifejeznie, miközben az alkotóelemek nem változnak. E bölcsesség megértéséhez nyújt segítséget Molnár Tamás könyve. László Ruth
