Nyugati Magyarság, 1996 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1996-12-01 / 12. szám
1996. december Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 9. oldal Magyarok krónikája? Észrevételek tíz pontban Óva intjük Amerikát — üzente állítólag egy vidéki újságunk a tengerentúlra a második világháború első évében, hogy elrettentse Rooseveltet a hadbalépéstől. Most meg én üzenem az amerikai meg a többi olvasónknak a Duna és aTisza mentéről, óvakodjanak a magyarok krónikájától. Egészen pontosan A magyarok krónikája című, 816 oldalas hatalmas, de mégis súlytalan könyvtől, amellyel az Officina Nova nevű kiadó lepett meg bennünket, s amelyről a szocializmus egy régi bajnoka azt írta, hogy úttörő öszszefoglaló, amely a valóságnak megfelelő történeti áttekintést ad nemcsak a magyar, hanem az európai és a közép-európai történelemről is. Univerzális megközelítésének fő kiindulási pontja a mindennapiság, célja az objektivitás érvényesítése. Magamfajta nem mindennapi és nem úttörő történész nem tehette meg, hogy egy ilyen remekműbe ne pillantson bele. Hasonlóan ahhoz a néhány kollégához, akik már megírták, hogy a vastag és objektív könyv ravasz módon bolsevista szamárságokat és álnokságokat tüntet fel történeti tényékként, méghozzá oly módon, mintha mindez véletlenül, csak a történelem menetének megfelelően történne. Holott napnál is világosabb, hogy ez a becsempészés mesterien hangszerelt, tudatos szerkesztéssel történt. Nos, belepillantottam a kötetbe, és szőkébb szakmám, a régészet szempontjából is megosztom az olvasóval tapasztalataim egy aprócska részét. A lapokon olvasható silány ostobaságok száma ugyanis akkora, hogy puszta felsorolásukhoz egy kis kötetre lenne szükség, megvitatásukra pedig még a Krónika terjedelme sem lenne elég. 1. A 8. oldal szerint a magyarok ősei a 3. évezredben a mai Oroszország Uráltól északra eső részén éltek. Én egyetlen alkalommal repültem át éjszaka az Urál fölött kelet felé, és ekkor — természetesen — balra volt a derengő (északi) fény, jobbra a sötétség, de most egy pillanatra azért zavarba kerültem, hogyan is fekszik ez az Urál. Szégyenszemre térképre fanyalodtam, és megerősödött a gyanúm: nincs a földön gazdagabb, szebb ország (bocsánat, csak egy pillanatra elrévedtem a bolsevista Krónikában), szóval nincs még egy hegység, amely annyira pontosan északról dél felé húzódna, Greenwichtől 60 fokkal keletre, mint az Urál. Ha őseink ötezer éve ettől északra, az Északi Jeges- vagy Kara-tengerben éltek (a Bajdarata-öbölben), akkor alighanem finnugor fókák voltak. Mikor egy részük ezer év múlva onnan — a tanulmány-író főszerkesztő szerint — északnyugatra húzódott, akkor nyilván a Novaja Zemljára érkezett, és ez lehetett a kettős honfoglalás közül az első, helyileg tehát az Új Föld (kérem, ne keverjék össze a Kis Föld-del, az Brezsnyev elvtárs önéletrajza volt.) 2. A 8. oldal szerint a magyar szókincs állattartással kapcsolatos része török-bolgár (a helyes kifejezés persze bolgár-török) lenne. Közhely a magyar tudományban, hogy a legfontosabb rész, a lótartás esetében a honfoglalás előtti szókincsünk szinte érthetetlen módon nem török, hanem ugor, sőt, finnugor eredetű. Hogy az állattartás területéről vegyünk példabeszédet, a Krónika eltalálta a szarva közt a tőgyét. 3. A frankok soha nem verték tönkre az avarokat, amint azt ma már baloldaliakon, a liberálisokon, no meg a Krónikán kívül mindenki jól tudja, és különösen nem 804-ben. Az egyetlen komoly csatára 791. szeptember 25-29. között került sor St. Pölten közelében. Az eredmény döntetlen volt, de stratégiai győzelem a frankoknál. Azt is el kell árulnunk még a kiváló szerkesztőnek, hogy a trákok nem dákok, még akkor sem, ha hajdan mindkét nép délkelet felé élt az Úri utcától. Ki kell, hogy ábrándítsam a főszerkesztőt és munkatársait egy másik népügyben is: a kelták nem későbbiek, mint a szarmaták, sőt ellenkezőleg! A gepidák viszont nem északnyugatról, hanem északkeletről vonultak be a későbbi Hungáriába. 4. A vértesszőlősi emberlelet nem előember, mint a 10. oldal állítja, ugyanis a rendszertani neve Homo erectus seu sapiens palaeohungaricus. A kérdés egyetlen komoly szakértője, Thoma Andor szerint (aki a megtalálás után azonnal megvizsgálta a koponyadarabot, akkor, amikor Vértes László, állítólag az ÁVH egykori lovagja, a későbbi feltáró régész még nem törte azt ketté és nem deformálta) a darab anatómiai sajátságai és méretei modem emberre, Homo sapiensve mutatnak. 5. Csekélység, de tény, hogy a legelső fémeszközök nem Kr.e. 2800 körül jelentek meg (13. oldal), hanem vagy ötezer évvel korábban: ezt mutatják a törökországi Cayönü Tepe leletei. Erről persze nem kell feltétlenül tudni, de ha a szerkesztők kíváncsiak a dologra, akkor nézzenek utána, ha meg nem, akkor hagyják az egészet a fenébe. Kis-Ázsiával különben is bajban van a Krónika, hiszen úgy saccolja, hogy a korai bronzkorban onnan indoeurópai nép költözött be térségünkbe (14. oldal). Sajnos, nem árul el erről a mesebeli népről további részleteket, így nem tudjuk népszerűsíteni ezt a jelentős felfedezést. 6. A 16-19. oldalakon csak aprócska szamárságokat találtunk: ismét trákok lettek a dákokból, illetve dákok a trákokból, kiderült, hogy a történelemben vannak történelem előtti idők is (nincsenek, de a szerkesztő számára vannak általam nem ismert történelmek, és neki ezek a történelem előtti idők). Végül a szkíták soha nem éltek Közép-Azsiában, így onnan nem is vándorolhattak be Európába. Az a régi adat, amelyet így gondolt a szerkesztő, arról beszél, hogy a szkíták a Kúra és Araxesz folyókon átkelve érkeztek. Megint az a fránya földrajz: ez a két folyó nem a Káspitól keletre, hanem a Kaukázustól délre van. Nekem nem mindegy — nekik igen! 7. Marcus Aurelius császár felirata nem Trencsén városa mellett olvasható (20. oldal), hanem benn a városban, és ha valaki a trencséni vár tövében, a régi K.u.K. szálloda éttermében reggelizik (mai nevét nem tudom), akkor szépen olvashatja a terített asztal mellől is. Én azért egy ekkora Krónikában még azt is megemlítettem volna a császárról (jóllehet kétségtelenül nem volt sem az MSZMP, sem az MSZP tagja), hogy Vallomásait valahol Esztergom környékén írta volt. A rómaiak körül maradva, nem derül ki a műből, hogy mi a fenét kellett volna a múlt században rekonstruálni a Rómában álló Traianus-oszlop domborműves rajzain. Ott láthatók azok azóta, mióta 106 és 112 januárja között damaszkuszi Apollodoros kifaragta őket. 8. Ma már csak a balosok és a liberálisok vélik úgy, hogy Attila és Aetius nagy csatájára 451. június végén Catalaunumnál (Chálons-sur- Mame) került volna sor. Minden művelt ember tudja ugyanis, hogy a csata a Szajnánál, egy Campus Mauriacus nevű helyen volt. A távolság itt légvonalban már 80 km, és az egyik mező a Mame, a másik meg a Szajna mentén fekszik. Tessék elképzelni, ha Izrael határait illetően tévedne valami antiszemita 80 kilométernyit, és az derülne ki, hogy Haifánál nincs is Izrael. 9. Örülünk, hogy a lexikon tudja, hol volt a szlávok őshazáj a. A nemzetközi tudomány ugyanis nem tudja, de remélem, hogy a Krónika tudósai megírják nekem, és akkor következő cikkemben értesítem erről a tudományos világot. 10. Egy hasonlóan ragyogó felfedezése a Krónikának, hogy az onogurok magyar nyelven beszéltek. Meg az is, hogy a 33. oldal ezüsttálján nomád fejedelem látható vadászaton a 7. századból. A darab a 8. században készült, a férfiú meg nem nomád, hanem perzsa előkelő. Egyébként minden rendben van. Az, amit a Krónika a 35. oldalon a szlávok földváráról rajzol, az avarok gyűrűjéről (hring) térképez, színtisza szamárság. Éppen úgy, ahogyan az Eszlár/Oszlár helynév nem kabar, hanem iráni, ha úgy tetszik, jász eredetű. A különbség kb. akkora, mint amekkora a zsidó és a palesztin között van. Nem folytatjuk. Csak a legkirívóbb szamárságokat pécéztük ki, tehát nem olyasmiket, amelyek a tudományban még ma is vitatott kérdések, s lehetne így és úgy is értékelni őket. Ha a kötet színvonala ilyen (márpedig miért lenne jobb a 35. oldalt követő 781 oldal?), akkor nemcsak kiváló baloldali krónika született, hanem elképesztően trehány alkotás is. Éppen olyan szakszerű, mint a szakértő koalíciós kormány. Az olvasó valószínűleg érti tehát, hogy miért óvjuk ennek a Krónikának a megvásárlásától, olvasásától és használatától. Makkay János A Canada-Transatlantic Kiadó gondozásában MEGJELENT KRISZTINKOVICH MÁRIA Híd a víz alatt című regénye A kanadai Vancouverben élő írónő az 1937—1945 közötti időszak polgári világának megpróbáltatásait dolgozza fel egy fiatal lány, illetve asszony szemével. A 320 oldalas, ízléses kivitelű, illusztrált könyv kapható budapesti könyvesboltokban, a New York-i Püski Könyvesházban, a torontói Pannónia könyvesboltban, a montreáli B.C. Promotions-nél (481-2447), valamint megrendelhető budapesti szerkesztőségünk címén: 1022 Budapest, Bimbó út 53., fsz. 2. Ára: 950 Ft (postaköltséggel együtt), illetve montreáli szerkesztőségünk címén (nyugati olvasóink számára): P.O.Box 125, Mt. Royal Stn., Montréal, QC H3P 3B9, CANADA Ára: 30 kanadai dollár vagy 27 US-dollár (postaköltséggel együtt) Kérjük Észak-Amerikán kívüli olvasóinkat, megrendelésüket nemzetközi pénzesutalványon (money order) küldjék be. /----------------------------------------------MEGJELENT Dr. Fazekas Árpád Gyula AFRIKA GYÉMÁNTJA Utazás és vadászat Dél-Afrikában 1983—1993 című könyve A szerző, a kanadai Montreálban élő orvos többször utazott és vadászott Dél- Afrikában. Élményeiről írt könyve minőségi kiadásban, színes, keménytáblás kötésben jelent meg. Terjedelme 240 oldal, nagyméretű, 80 színes, eredeti fényképpel, térképekkel és egyedülálló művészi illusztrációkkal. Az első magyar nyelvű kiadás a szerző aláírásával, csupán 1000 számozott példányban jelent meg, ami biztosítja a könyv értékének emelkedését. Az útleírásokat kedvelő olvasó számára a könyv gazdag anyagot nyújt. Részletesen tárgyalja Dél-Afrika természeti szépségeit, gazdag állatvilágát, bepillantást ad történelmébe és földrajzába, ismerteti a híres arany- és gyémántbányászatot, valamint leírja változatos tájait, főbb városait és nemzeti parkjait. A vadászat iránt érdeklődők részére pedig nem csupán öt szafári izgalmas élményeit írja le a szerző, hanem részletes felvilágosítást is ad a napjainkban megvalósítható dél-afrikai vadászatról. Megrendelhető: Zoosystems Enterprises 222 Stillview Rd. Pointe Claire, QC, Canada H9R 5B5 Tel ./Fax: (514) 695-1273 Ára: 49.95 USA-dollár vagy 65 kanadai dollár postaköltséggel együtt. Kérjük Észak-Ameríkán kívüli olvasóinkat, hogy megrendelésüket nemzetközi pénzesutalványon (money order) küldjék be. Az Akadémiai Könyvkiadó exkluzív ajánlata Karácsonyra: ATLAS HUNGARICUS Magyarország nyomtatott térképei 1528—1850 Összeállította: Szántai Lajos A kétkötetes katalógus azokat az elmúlt évszázadok során készített térképeket tartalmazza, amelyek Magyarországot vagy területeit ábrázolják, és nyomtatásban különálló lapon, atlaszban vagy egy-egy könyv mellékleteként jelentek meg. A katalógusban leírt térképlapok száma a variánsokkal együtt meghaladja az ezret. E rendkívül gazdag gyűjteményből mintegy 700 térképet fényképen is megcsodálhatunk, közülük 100-at színesben. A könyvhöz CD-ROM is készült, hogy a modern technika segítségével könnyebben mélyedbessünk el egy-egy részlet élvezetében . A két kis lemez bemutatja a legszebb 45, kézzel színezett térképlapot. A CD-ROM már novembertől kapható, ára: 6000,- Ft (áfával) A könyv december elején jelenik meg, ára: 18.500,- Ft (áfával) A könyv és a sugárlemez együttes ára: 23.500,- Ft (áfával) y
