Nyugati Magyarság, 1996 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1996-12-01 / 12. szám

1996. december Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 3. oldal IFJ. FEKETE GYULA A kleptokrácia hétköznapjai A nyugat-európai politológiai-szocio­lógiai szakirodalomban közismert a kelet-európai privatizáció és gazdasági átalakulás gyakorlata: a volt kommu­nista egypárti elit szinte mindegyik or­szágban óriási vagyonokat hasított ki önmagának az egykori szocialista tu­lajdonból. A lopási-rablási folyamat következményeként létrejövő régi-új osztályt az őt jellemző tevékenysége nyomán újabban egyszerűen kleptok­­ráciának — tolvajló vezetői rétegnek —, tagj ait pedig kleptokratáknak neve­zik. Magyarország kleptokráciája pél­damutató szakértelemmel és gyakori­sággal könyökig-hónaljig nyúlkál a közvagyonba. Csak az utóbbi két hó­nap nyilvánosságra került bűnlistája döbbenetes rablásokról tanúskodik, pedig az ilyen esetek zöme értelemsze­rűen nem kerül napvilágra. Ha ki is tu­dódnak visszásságok, feltárásukban a kormánypárti és a fosztogatásokban kollaboráns médiokrácia ellenérde­kelt. A jéghegy csúcsaként csupán idén ősszel felszínre került 15-20 milliárd­nyi lopás többszáz milliárdnyi feltárat­lan és sikerrel végrehajtott közvagyon­eltulajdonítást valószínűsít. Az év bűnügye az úgynevezett „Tocsik-botrány”. Tavaly december­ben bíróság döntött az állami vagyon­kezelők és a helyi önkormányzatok kö­zötti vagyoni vitában és az önkormány­zatok javára ítélte oda az addig vitás, privatizált belterületi ingatlanok érté­két. Törvények felett álló bolsevik arro­gancia és tüntető semmibevétel fogad­ta ezt a bírói döntést, pl. az állami va­gyonkezelőkegy ik szocialista vezetője csak annyit nyilatkozott, miszerint „nem tudja akceptálni” a Legfelsőbb Bíróság precedens értékű ítéletét sem. A kormányzat emberei érzékeltették az önkormányzatokkal, hogy akár évekig is elhúzzák a jogerős bírói döntések teljesítését, ezért ha sürgős nekik a pénz, akkor mondjanak le jogos köve­teléseik egy részéről. Ismerve a kommunista Jogállami­ságot”, sok önkormányzat engedett a zsarolásnak, hiszen ugyan milyen ha­talmi erő révén kényszeríthették volna ki jogos járandóságukat. Egy szocia­lista és egy szabaddemokrata kézben lévő gazdasági társaság, továbbá „aTo­­csik” közvetített az állami vagyonke­zelő és a megszorult önkormányzatok között. Az uzsorás kleptokraták úgy saccolták, hogy legalább 30 milliárd forinttal megkopasztható az önkor­mányzatok bíróilag megítélt járandó­sága és 10%-os (3 milliárdos!) „siker­díjat” állapítottak meg önmaguknak. Több kritikus jogász ezt az önszerző­dést eleve a közbeszerzésről szóló tör­vény megsértésének vélelmezi, mivel 10 milliós összeget meghaladó állami és önkormányzati megrendelést pá­lyáztatni kell. Persze meglehetősen bi­zarr dolog lett volna zsarolási célzatú munkaterveket nyilvánosan verse­nyeztetni egymással, hiszen okiratha­misítást sem szokás a megtévesztőké­pesség sikeressége szerint zsűriztetni, bérgyilkosságot sem tanácsos apróhir­detés útján meghirdetni! A megpuhított és megszorult ön­­kormányzatok már a megcélzott ösz­­szeg feléről lemondtak, amikor közis­mertté vált a harácsolás forgatóköny­ve. Az első híreket követően természe­tesen minden érintett tagadott, a felelős miniszter „nem szokványos, de törvé­nyes” módszernek minősítette a bírói­lag megítélt összegek kifizetése feletti alkudozást. A belügyminiszter is vizs­gálatot helyezett kilátásba—no, nem a zsarolók irányában, hanem azon ön­­kormányzatok ellen, amelyek közgyű­lési határozatnélkül önkormányzati tu­lajdonról mondtak le. Való igaz, hogy megsértették az államháztartási tör­vényt, de a kormányzati oldalról elin­dult törvénytelenség ismeretében köz­gyűlésijóváhagyásra komolyan nem is gondolhattak. A zsarolási díjakról, „vé­delmi pénzekről” sehol a világon nem szokás számlát kérni és adni! T ermészetesen nemcsak a Tocsik­­ügy révén hízott ősszel a hazai kleptok­rácia. Feltűnést keltett, hogy mintegy 7 millió adóigazolvány elkészítésének zsíros megrendelésével egy még be sem jegyzett céget tisztelt meg az adó­hivatal vezetősége... Az oktatási mi­nisztérium szocialista államtitkárhe­lyettese szintén még be sem jegyzett cégnek ítélt oda mintegy 300 milliós támogatást... Az állami vagyon keze­lőitől bankgaranciával sem rendel­kező, be sem jegyzett cég kapta meg a Kőolajkutató 3 milliárdos vagyonát és archívumát. A tulajdonosok volt kom­munista pártvezetők... A kötelező pá­lyáztatást megkerülve 50 millió forint­tal támogatott az ipari minisztérium egy számára nyilván kedves céget és emellett még a nyári szuperkoncert jegyárusítási jogát is ennek adta — pattant ki a panama ősszel. A szabadde­mokrata államtitkár gyorsan kereket oldott... Fegyvercsempészés és raké­ták eltulajdonítása miatt alezredeseket függesztettek fel állásukból... Egymil­­liárd forintot adtak át az állami vagyon­kezelők „megegyezés” címén egy régi elvtársak által uralt vendéglátóipari cégnek — meghamisított jegyzőköny­vek és utólag datált aláírások révén — minden információ szerint teljesen tör­vénytelenül... A főváros szabaddemokrata irányí­tás alatt álló szociális intézményeit ha­nyag és követhetetlen gazdálkodás mi­att 100 millióval kellett kisegíteni... 150 milliós összegben, versenytárgy­alást mellőzve, szerződtetett egy céget környezetvédelmi vizsgálatok elvég­zésére az ipari minisztérium... Olyan alapítványnak szavazott meg 36 milliót az állami költségvetésből a szocialista parlamenti frakció, amelyik az összeg felét átadta a szocialista pártkasszába. .. Hat szociálliberáli s üzletember néhány lakóház áráért megszerezte a diósgyőri gépgyár 2 milliárdos vagyonát... Vár­hatóan mintegy 4 milliárd forint keze­lésre átadott állami vagyonnal nem tud majd az év végén elszámolni a kor­mányhoz közelálló politikusok által vezetett Co-Nexus Rt... Pénzügymi­nisztériumi főosztályvezető cége ka­pott minisztériumától pályázat nélkül megbízást többszáz milliós, nem re-CZEGŐ ZOLTÁN Úgy vélem, az adventi nagy csönd­ben tűnődvén, két araszra a jellegte­len csupaszra didergetett lombhulla­­tóktől, hogyha a jóság meg a lelki adakozó kedv jobbára a szegények világában találtatik, akkor bárki prófétának vagy megváltónak a dús­gazdagokkal kellene foglalkoznia nagyobb figyelemmel. Úgy lehet, hogy a szegénység ki­termeli a maga meg a Jézus örömére a mindennapi jóságot. Az is bizonyosnak tűnik, hogy az Isten már azért is elnéző az erősen szegények irányában, mert hogy vál­lalják bajban is az életet magát, s an­nak gyümölcsét, a kisgyermeket, ki éppúgy áldás, akár a kenyér. Ebben a földi világban nagy több­ségben található a szegénység, és ezt már letagadni sem tudják azok, akik a letagadásokból élnek. Ott, aholmegsiratják, családi me­legségben marokból marokba ado­gatva konyhatűz melegénél a megfa­gyott lepottyant pár dekás verebet, ott minden bizonnyal nagyobb a föllel­­hetősége az egymás iránti figyelmes felelősségnek, mint a finnyás palo­tákban. Közhelyeken gondolkodom ? Nem, köztudottakon. Jézus eljövetelét, kínszenvedését, feltámadását ott tudják ujjongva megszentelni, ahol örülni tud a csa­lád egy marék diónak, és egy fényes alma tükrében csak azért nem látni a karácsonyfa körül nagymamákat, apát meg anyut, meg a testvéreket, mert örömtől, miegymástól elfátyo­­losodik a jó lélekből való kifelé látás. Itt aztán már ugyanvalóst nem válogat a fehér hálóingben lelibegő angyal, palota meg kunyhó között, mindenüvé lerakja a szeretetajándé­ménytelen orosz államadósság behaj­tására... Pályázat nélkül adták — a Pénzügyminisztériumból — ajándék­ba szabaddemokrata bankároknak a Dunabank Rt. portfoliókezelését... 83 milliós megállapított vámot mérsékelt önhatalmúlag a Pénzügyminisztérium 200 ezerre, holott a végrehajtó hata­lomnak nincs joga eltérni a törvény elő­­írásaitól.(Ez a gyakorlat bolsevik típu­sú országokban megszokott és általá­nos volt). 210 millióval nem tud az év végén elszámolni egy liberális vezetés alatt álló művészeti közalapítvány... 215 millió forinttal szökésben van egy, az ipari minisztérium által felügyelt idegenforgalmi cég vezetője. A bűnlista folytatható, némelyik 200-300 milliós panama csak egy rövid hírecske a lapokban. Ha összevetjük a felsorolt és csupán a közelmúltban el­lopott százmilliós, milliárdos össze­gekkel Csurkának az előző kormány alatt hónapokig emlegetett és unásig csócsált (mert más „ügy” nem volt) szerény 26 millióját, akkor rádöbben­hetünk a „változatlan helyzetet” su­galló „semleges” politológusok elfo­gultságára. (Az csak apróbetűs hír volt —néhány újságban —, hogy a bíróság minden vád alól felmentette Csurka Istvánt, azaz a koholt vádak bírói mér­legelés szerint is alaptalannak bizo­nyultak.) A többi napfén yre került síbolás­­sal párhuzamosan, továbbá az ügyben kompromittálódott miniszter menesz­tése után a Tocsik-pénzek egyre köze­lebb kerültek a kormánypártokhoz. Az „ügyvédnő” megbízatásával kapcsola­tos mindkét igazgatósági jegyzőköny­vet és szerződést kilopták az állami vagyonkezelés irattárából, ennek el­lenére kiderült, hogy egyik igazgató­­sági protektora bennfentes szocialista. Bennfentes, mert kapcsolata van egy, a kát meg az égi üzenetet: Megszületett a kis Jézus ma este. De mi lészen azok testével meg lelki szükségleteivel, akiknek kuny­hó sem jutott erre a Szent estére? Mert hiába hunyja le szemét az ég meg az ember, a Mindenható, aki a szegénységet s a szenvedést is gondo­san ide rendezte közénk, látja ám, tettünk-e valamennyit és elégsége­set a fedélhez, a kenyérhez nem jutó­kért. Sorolhatnak engem vagy téged bárhová, attól még nem leszünk sem jobbak, sem bűntelenebbek. Mégis, a szemhéjam mögötti for­róságban ilyentájt, a karácsonyig fölfutó alvásidőket számlálván, hi­hetetlen messzi mélységből bukkan rebbenő nyelvem alá az ős-gyermek­­korból a versszakasz: Egy nap meg egy este, minden esztendőben, szeretném, ha király lehetne belőlem. A gond akkor is megvolt a pici lélekben: Mihez kezdenék királyi va­gyonnal meg hozzá való adakozó kedvvel? Először is a sok testvérem... meg Apám, Anyám..., egy szánkó, az igen, az nagyon kellene..., és az Al­­szeg minden családját felöltöztet­ni..., és a Szoros utcában mind a ci­gánygyermekeket. Hát mibe kerülne az egy királyi vagyonnak? Aztán tovább, az egész Küküllő mentén, majd a Tisza, a Duna, a Bodrog mentén mindenütt, azon az egy karácsony estén, sietve, akár a pásztorok Betlehem felé, Jézust látni. Na de a gond abból is megvolt, hogy hát a maradék 364 napon mi légyen a szegények sorsidejével? szocialista pártvezéreknek százmilliós villákat, uszodákat építő részvénytár­sasággal. Magánvillákba lényegült volna át a közvagyon? Az bizonyos, hogy eddig a szociálliberális képvise­lők keményen ellenálltak a fényűző életvitelük fedezetét firtató vagyonbe­vallási felszólításoknak. Tocsik egyik alvállalkozója — micsoda véletlen! — a szabaddemokrata elnök kampányfő­nöke volt 1994-ben, és mellesleg a párt pénztámoka is. A blamázs hallatán a szabaddemokrata pártvezér színpadia­sán lemondott, majd társai látványos unszolására meggondolta lemondását. November utolsó napjaiban az ügyet vizsgáló parlamenti különbizottság előtt elhangzott egy volt alpolgármes­ter levele, amely szerint a szabadde­mokrata vezérkar már 1993-ban ön­­kormányzati vagyonátadási ügyekkel kapcsolatban foglalkoztatta az „ügy­védnőt”, akiről most kiderült, hogy a neve nem is szerepel a bejegyzett ügy­védek között. Az akkori találkozók összefüggés­ben lehettek a budapesti szabaddemok­rata kleptokraták ügyleteivel, akik ere­detileg egymilliárd forintot kívántak bezsebelni „sikerdíjak” révén. Bár a zsiványbecsület működött, azaz a szo­cialista és szabaddemokrata városa­tyák leszavazták a szerződés semmis­ségét indítványozó ellenzéki javasla­tot, a tolvajláson rajtakapottak önként lemondtak a díj feléről. Nyilván 480 millióval is busásan megtérült sem­­micske munkájuk, amire sutyiban, közgyűlési felhatalmazás nélkül tettek szert! Ezzel egy időben kiderült, hogy az önkormányzatok tulajdonát meg­­rabló szocialista kft. vezetői és tulajdo­nosi szálai elvezetnek a szocialisták pénzügyi államtitkárához, parlamenti elnökéhez és az állami vagyonkezelő egyik igazgatósági tagjához, aki esze-Jézus, akit tízéves koromig női lénynek tudtam (anya-illata volt kö­röttünk mindennek abban a matri­­árchátusban), nem azért járkált sza­kadatlan s fáradhatatlan az elesett szegények között, mintha őket akarta volna elsősorban a jó útra vezetni. O föllelte a tisztaságot a megtévedt asz­­szonyban is, és föloldozta azt. Jézus, ha tudott mosolyogni (kevés szó esik mosolyáról a Szentírásban), akkor leginkább a köré sereglő gyermekek láttán tehette azí. — Engedjétek hoz­zám jönni... Aj, nagyon meghurcolja felnőtt korára az embert az a sokminden, gyúródik a test, s még jó, ha a lélek s a jellem mentes marad ettől. Aztán nagy kegy az Úrtól, ha nem jeges ágon elfagyott verébként pottyan belé az ember az örökkévalóságba. No, ezért is fordul karácsonyi nagy ragyogásban a felnőtt a gyermek fe­lé, hasonlítván ebben valamelyest Jézushoz; merthogy ott vagyon a meg-megújuló tiszta jóság az ő kö­rükben. Isten a maga képére formálta az embert, ha jól tudom. Most ezen az adventi órán éppen erre hivatkozom, igen-igen nagy ravasz szeretettel. Mert ha a saját képére képzelt meg bennünket elejétől, akkor nekünk reménykednünk kell, hogy mi is ha­sonlítunk az O Fiára, aki kis fenyőfa bölcsőben reng valahol, s mindenütt lélekközelben a rettenetes nagy vi­lágmindenségben. Tegyetek egy szál virágot meg sze­let kalácsot mellé, osztaná el belá­tása és igazságérzete szerint nekünk, rászorulóknak. Ha éjszaka fölébredsz, vess egy meleg szvettert a te alvódra, meg ne fázzék az a gyermek. rint önmagának adott milliárdos meg­rendelést! A parlamenti vizsgálóbi­zottság azt is feltárta, hogy az állami vagyonkezelőnél foglalkoztatott 30jo­gász egyenként 19 átlagos magyar al­kalmazott keresetét zsebeli be havonta, azaz 750 ezer forintot. Nyilván zúgo­lódtak a szerintük botrányosan rossz járandóságuk miatt, ezért kerülhetett sor munkájuk maradéktalan ellátása érdekében külső alvállalkozók (Tocsik és a többiek) bevonására. A kleptokraták összetartása látvá­nyos. Betyárbecsületük érvényesül a Parlamentben, városházákon, sajtóban és egyénenként is. Példamutató szoli­daritásukat tükrözi Zemplényi úszó­menedzser esete, aki a közhit szerint milliárdos — saját bevallása szerint „csak” 800 milliós - adóssággal hagy­ta maga mögött az országot 1992-ben. Időközben Izraelben is több millió dol­lár miatt keresik, Svédországban is 2 millió koronás adósságot halmozott fel. A sarkában loholó hitelezők miatt a Magyar Köztársaság lehetővé tette szá­mára hamisított közokiratokkal az ál­néven történő hazajövetelt. Az eset ki­vizsgálására felszólított ügyész a ha­mis útlevéllel történő hazacsempészést nemes egyszerűséggel „társadalomra nem veszélyes”, illetve „nem történt bűncselekmény” megállapítással jóvá­hagyta! Hazajött tehát övéi közé — itt közteherviselés nélkül is kórházi lu­xuskezelést és ellátást élvez —, azok­nak a járulékot fizetőknek a terhére, akik ma egyre több egészségügyi ellá­tásból szorulnak ki. A gyorsan olvadó állami és önkor­mányzati vagyon miatt a kleptokrácia egyre kevésbé tudja megdézsmálni a köztulajdont, azaz egyre gyakrabban nyúl a lakosság zsebébe. Politikai kap­csolatai révén ezt büntetlenül megte­heti, tettenérés esetén legfeljebb évekig elhúzott vizsgálattal, enyhe ejnye-bej­­nyével kell számolnia. Már négy és fél év eltelt az Ybl Bank többmilliárdos sikkasztása óta, de a gyanúsítottak vál­tozatlanul alapíthatnak cégeket, sza­kérthetnek és igazgatósági tagok lehet­nek. ítélet? Esetleg évek múlva... A fiktív tőkeemelés és vesztegetés miatt vádolt szocialista agrobankos vezetők a közeljövőben inkább számíthatnak 40-60 milliós végkielégítésekre, mint néhány napos elzárásra. Egy, a kötvé­nyeseknek 4 milliárddal tartozó lízing­cég Tocsikkal is megvásároltatta a fel­számolás bejelentése előtt ingatlanait, aki azóta szintén túladott ezeken. A kifosztott kismegtakarítók pénze nyomtalanul eltűnt a kleptokrácia va­gyonelnyelő gépezetében... Egy szintén fizetésképtelen — a la­kosságot 1,7 milliárddal megvámoló — befektetési alap vezetősége a bara­nyai megyebálon együtt mulatott szo­cialista vezetőkkel és magas beosztású adószedőkkel. 500 millióval rövidí­tette meg a Budapest Bank részvénye­seit hitelcsalások révén a miskolci fiók­vezető. Nem kell sajnálni persze a fő­­részvényeseket sem, ők 12 milliárddal kívánják megrövidíteni az állami költ­ségvetést a volt bankelnök kezesség­­vállalására hivatkozva. Az Országgyű­lés adatvédelmi biztosa hónapok óta hiába bizonygatja, hogy a közvagyon eladásának feltételei nem minősülhet­nek üzleti titoknak, a bankeladási ügy­let részletei változatlanul titkosak... Megjegyezni érdemes, hogy ugyane­zen bank 12 milliárdos mérleghamisí­tása felett az adóhivatal szemet hunyt, míg kisvállalkozóknál egy-két napos késést, adatpótlást 50-100 ezer forint büntetésekkel torol meg. Elkerülendő a jogállamiság hiányának a látszatát, a bankfelügyelet a mérlegmanipuláció miatt akkor 20 ezer forint büntetésre szántad magát... A hazai kleptokrácia mohósága a külföldi befektetőkre is elriasztólag hat. Politikai erejét jellemzi, hogy a rendőrségi nyomozók a „Tocsik-pén­zek” folyását követve két ízben is kér­ték a Ház elnökétől a szocialista párt pénztárosának a kihallgatását és or­szággyűlési képviselői mentelmi jogá­nak a felfüggesztését. A határozott vá­lasz nem is késett: rövid egy nap alatt útilaput kötöttek a rendőrség teljes ve­zérkarának a talpa alá... A lopási-rablási folyamat példái­nak további sorolása, sajnos, hosszú ideig tartana. Még legalább másfél évig... Mindennapi karácsony

Next

/
Thumbnails
Contents