Nyugati Magyarság, 1995 (13. évfolyam, 3-12. szám)
1995-12-01 / 12. szám
1995. december Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 7. oldal Készül A nemzeti megmaradás „a külsejében is magyar” Új Nemzeti Színház terve és felemelkedés útja (Hogy Magyarország magyar ország maradjon) c. koncepció-pályázat eredményhirdetése Az Új Nemzeti Színház felépítésének ügye az utóbbi időben újra a közfigyelem középpontjába került. Mivel a régi Nemzeti lebontása után meghirdetett építészeti tervpályázatok az itt jogos társadalmi elvárásokhoz képest elfogadható eredményre nem vezettek, érthető, hogy a magyar építészek közül egyre többen vállalkoznak arra, hogy mintegy magánszorgalomból, pályázaton kívül, felkérés nélkül is szembenézzenek a nagy feladattal. így tett Finta József és Schwajda György is, de szinte biztosra vehető, hogy titokban sok más terv is elkészült már, vagy készül, s az Erzsébet téri helyszín valószínűleg még nem egy építészünk képzeletét fogja megragadni. Kevesen tudják: több mint öt évvel ezelőtt, 1990 elején a Magyar Szellemi Védegylet körkérdést intézett a hazai és határon túli magyarság jeles személyiségeihez arról, hogy milyen legyen és milyen ne legyen az Összmagyarság Nemzeti Színháza — az Új Nemzeti Színház. Az után történt ez, miután nyilvánvalóvá vált, hogy az 1989-es építészeti tervpályázat preambulumában tévesen, félrevezető módon fogalmazták meg a Nemzeti Színház feladatát, s ennek nyomán többnyire jellegtelen, erősen „semlegesített hangvételű” építészeti megoldások születtek, amelyeket viszont nem tudott és nem tud elfogadni a nemzeti szellemű építészetünk kiszorítása miatt háborgó magyar társadalom. A tiltakozásból valósággal társadalmi mozgalom támadt, amelyhez 44 hazai és határon túli társadalmi, kulturális szervezet csatlakozott, s a Magyarok Világszövetsége és a Magyar Szellemi Alapítvány kiadásában később megjelent szöveggyűjtemény (A nemzet színházáért, 1992) pontosan ennek a mozgalomnak a dokumentumait tartalmazta. Bizonyára a semmitmondó, „semleges kompozíciókkal” szembeni ellenérzés hívta életre akkoriban a „külsejében is magyar Uj Nemzeti Színház” gondolatát, amely a mozgalom egyik fő követelménye volt. S mivel számos nemzeti elkötelezettségű építészünk a sok tekintetben dezorientáló szövegű pályázatban eleve nem vett, illetve nem vehetett részt, a körkérdésre válaszolók joggal követelhették: „új pályázat kell - új szellemi társulással”, illetve hogy „az egészet újra kell kezdeni —tisztán és becsülettel”. A válaszokból az is kiderült, hogy az épület megtervezésére a legalkalmasabbnak Makovecz Imrét tartják. Ezt a véleményt az azóta megboldogult Ruffy Péter a következőképpen fejezte ki: „Milyennek szeretném látni? Ószszeté\’eszthetetlenül magyarnak, ugyanakkor az Európán végigvonult stílusokat (román kor, gótika, reneszánsz, barokk, szecesszió) szerencsésen összesimító alkotásnak. Erre pedig egyetlen építészt tartok alkalmasnak. Makovecz Imre a neve. Ebben az esetben a pályázatnak híve nem vagyok. A pályázat következményei (mindenki beleszólása, az eredeti megmásítása, végeláthatatlan viták) kiszámíthatatlanok. A nép akarata alapján egyetlen ember álmát kellene megvalósítani, mert a sokak álma mindig Zdvaros.” Az Antall-kormány, legnagyobb sajnálatunkra, semmit sem tett azért, hogy előbbre mozdítsa az Új Nemzeti Színház ügyét. A Magyarok Világszövetsége azonban, amely már 1992-ben teljes egyértelműséggel állt ki az Összmagyarság Nemzeti Színházának felépítése mellett, természetesen nem nézhette tétlenül a véget nem érőnek látszó huzavonát és késlekedést, ezért kezdeményező lépésre szánta el magát, s felkérte Makovecz Imrét a tervezésre. Ez a felkérés előzetes testületi állásfoglalások alapján történt. Az MVSZ Nemzeti Együttműködési Bizottsága például, amely több mint 40 hazai társadalmi, kulturális szervezet tagjaiból áll, egyik határozatában már 1995. február 28-án kimondta: „Egyetértve azzal a célkitűzéssel, hogy a Világmagyarság Nemzeti Színháza a kedvezőtlen gazdasági körülmények ellenére a 2000-ig tartó úgynevezett millecentenáriumi időszakban mégiscsak megépüljön, a Nemzeti Együttműködési Bizottság javasolja a Magyarok Világszövetsége elnökségének, illetve az Új Nemzeti Színházi Bizottságnak, hogy hozza működésbe A Nemzet színházáért' Alapítványt, s haladéktalanul kérje föl Makovecz Imre építészmérnököt—a magyarság világszerte kinyilvánított közóhajának is eleget téve —, hogy mielőbb készítse el egy külsejében is magyar Új Nemzeti Színház — az Össszmagyarság Nemzeti Színháza építészeti tervét.” A Magyarok Világszövetségének nagyválasztmányi ülése 1995. ápr. 22- én szintén döntést hozott az Új Nemzeti Színház kérdésében. Ez felhatalmazza az MVSZ Új Nemzeti Színházi Bizottságát, hogy hozza létre az Összmagyarság Nemzeti Színházáért Alapítványt, és kérje föl Makovecz Imrét az építészeti terv megalkotására. Figyelemre méltó, hogy ezt a határozatot egyhangúlag, ellenszavazat és tartózkodás nélkül fogadta el az MVSZ Választmánya. Ilyen előzmények után kérte föl Makovecz Imre építészmérnököt az Erzsébet téren megépítendő Új Nemzeti Színház vázlattervének elkészítésére Fekete Gyula mint az MVSZ elnökségi tagja, illetve mint elnöke az Új Nemzeti Színházi Bizottságnak és a Nemzeti Együttműködési Bizottságnak. Válaszlevelében Makovecz Imre „a megtisztelő és megrendítő felkérést az Új Nemzeti Színház terveinek elkészítésére” köszönettel elfogadta. Készül tehát még egy pályázaton kívüli alkotás, „a külsejében is magyar Új Nemzeti Színház Erzsébet téri épületének vázlatterve. Mert megmagyarázhatatlan, megbocsájthatatlan dolog lenne, ha ebből a nemzet számára kivételes jelentőségű akcióból éppen a nemzeti elkötelezettségű és szellemű hazai építészeti irányzat egyik reprezentánsa, korunk egyik legnagyobb építésze kimaradna. Makovecz Imre tervét a Magyarok Világszövetsége megfelelő időben ismertetni fogja az egész magyarsággal. M.V. „Népek Krisztusa, Magyarország” címmel rendezte meg bensőséges emlékünnepségét 1995. október 22-én a Magyar Szellemi Alapítvány és a .Magyar Jövőért” Alapítvány. A rendezvény népes hallgatósága nagy érdeklődéssel fogadta Dr. Andrásfalvy Bertalan egyetemi tanárnak, a „Magyar Jövőért” Alapítvány Kuratóriuma elnökének ünnepi beszédét a 20. század legnagyobb jelentőségű forradalmáról, a magyar 1956-ról. Ezután került sor „A nemzeti megmaradás és felemelkedés útja — (Hogy Magyarország magyar ország maradhasson)” című koncepció-pályázattal kapcsolatos eredményhirdetésre. A Bíráló Bizottság döntését, ajánlásait Dr. Andrásfalvy Bertalan ismertette. A közel 100 helységből érkezett több mint 120 érvényes pályamű értékelését a Bizottság — külső szakértők bevonásával—elvégezte, s utolsó, 1995. október 18-i ülésén az alábbiak szerint döntött: Az értékes dolgozatok nagy számára való tekintettel a Bizottság a rangsorolástól eltekintett, s a tervezettől eltérően nem egy-két dolgozat, hanem valamenynyi közlésre érdemes pályamű részbeni vagy teljes terjedelmű közzétételét javasolja. Ennek érdekében a Bizottság javasolja: az ilyen szövegek egy speciális kiadványban (dokumentum- és szemelvénygyűjteményben) kerüljenek kiadásra még 1996-ban, azzal a meghagyással, hogy a kötet szerkesztése során lehetőleg egyetlen értékes gondolat vagy jól megfogalmazott javaslat se menjen veszendőbe. Ebben a kötetben a pályázók teljes névsorát is közzé kell tenni, amennyiben a pályázók ehhez beleegyezésüket adják. Ugyanakkor a Bíráló Bizottság javasolja, hogy a legmagasabb pontszámot elért néhány dolgozat az Alapítvány egy másik, ugyancsak millecentenáriumi reprezentatív kiadványában is helyet kapjon. Ebben az elismerésben az alábbi pályaművek részesülnek: 1. „AZÉLETÉRT” jeligéjű dolgozat. Címe: A nemzeti megmaradás és felemelkedés népesedéspolitikája. Szerzője: Dr. Jobbágyi Gábor (Budapest) 2. „HOLISZT1KA ” jeligéjű dolgozat. Címe: Az idők jelei. Szerzője: László Ruth (Budapest) 3. Magyar formula az államhatárokról. Szerzője: Dr. Zétényi Zsolt (Budapest) Az értékelésnél a legtöbb szavazatot — a fentieken kívül — még az alábbi pályázatok kapták (a jeligék ABC-sorrendjében, a szerzők nevének feltüntetése nélkül): 4. ALGOL: Adalékok egy új környezetpolitikához. Koncepció és program. 5. A NEMZET PILLÉRE A CSALÁD: A régi háromgenerációs családmodell mint a vidéki magyarság megmaradásának és felemelkedésének egyik lehetséges eszköze. 6. B.S. MIHÁLYI: A nemzeti megmaradás és felemelkedés cél- és eszközrendszere, stratégiája és taktikája. 7. DÉLI HARANGSZÓ: Egy három adóval működő közszolgálati nemzeti rádió. Koncepció és program. 8. EGYSÉGBEN AZ ERŐ: A nemzeti megmaradás és felemelkedés útja. 9. ERKÖLCS: A nemzeti megmaradás és felemelkedés cél- és eszközrendszere, stratégiája és taktikája. 10. HITEL: Polgárosítás és nemzettudat. 11. — (jelige nélkül): Elemzés és értékelés a magyar nép egészségi, pszichés és szomatikus állapotáról, demográfiai mutatóiról a XX. század végén. 12. — (jelige nélkül): Szórvány és asszimiláció. 13. MAGYAR NEMZET: Hogy Magyarország magyar ország maradjon. 14. MAR NEM VAGYUNK EGYEDÜL: A nemzeti megmaradás és felemelkedés külpolitikája. 15. MAROS: Transzilvánizmus és népiség (Tamási Áron társadalmi nézetei). 16. NAGYKUNSÁG: Magyarország magyar szellemi termékekkel és termelésijavakkal való ellátásának megteremtése. 17. NEMCSAK MAGUNKNAK: Népesedéspolitikánk. 18. NUNC INCIPIO: Könyörgés, kérés, követelés cselekvésért az ország sorsát szívükön viselőkhöz. 19. VERECKE: A Duna TV nemzetnevelő és nemzetszervező funkciója. 20. „ZSÓFI”: Az életvédő szemlélet hatékonyabb elterjesztésének lehetőségei, valamint a megvalósítás stratégiája Magyarországon. (Fenti pályamunkák szerzőinek nevét akkor hozzuk nyilvánosságra, ha ehhez megkapjuk tőlük a hozzájárulást.) E tájékoztatónkban — legnagyobb sajnálatunkra — nem térhetünk ki a soksok értékes gondolatra és javaslatra külön-külön; azt azonban megígérhetjük, hogy a nekünk megkülödtt dolgozatokat, hozzászólásokat egyrészt számontartjuk és gondosan megőrizzük, másrészt gondoskodni fogunk arról, hogy az utóbbiakból legalább részletek, idézetek formájában nyilvánosságra kerüljön mindaz, ami a nemzeti megmaradás és felemelkedés szempontjából közérdekű és fontos lehet. A Bíráló Bizottság ezért javasolja, hogy a szerkesztők a szóban forgó, illetve az itt fel nem sorolt, de közlésre alkalmas pályázati szövegek rövidített formában való közzétételéhez a pályázók beleegyezését szerezzék meg. Ugyanakkor a Bíráló Bizottság indítványozza, hogy egy meghatározott fővárosi intézményben, a Ráday Gyűjtemény Könyvtárában (1092 Budapest, Ráday utca 28.) a pályázat teljes anyaga 1996. január 1-től megtekinthető legyen. Dr. Andrásfalvy Bertalan ismertetője után Mózsi Ferenc író a Magyar Szellemi Alapítványról, Dr. Varga Mihály pedig a .Magyar Jövőért” Alapítvány további terveiről és feladatairól beszélt. Javaslatként hangzott el, hogy a pályázók közreműködésével hozzunk létre egy nemzeti műhelyt, a .Magyar Jövőért” Alapítvány és a Magyar Szellemi A- lapítvány barátainak körét. Ennek megszervezésével a jelenlevők Mózsi Ferencet bízták meg. Ezután került sor Tompa László előadóművésznek a pályázók tiszteletére adott - nagy tetszéssel fogadott - ajándékműsorára, amely Adytól Veres Péterig a magyar szellem legjobbjainak üzenetét tolmácsolta. Méltó befejezése volt ez a műsor a „templomépítés” jegyében megtartott alapítványi ünnepségnek. Reméljük, hogy a most lezárult pályázat résztvevői észrevételeikkel, javaslataikkal a Magyar Szellemi Alapítvány folyamatos és önkéntes közvéleménykutató szolgálatát is támogatni fogják. A telefonügyelet száma hétköznapokon 15-17 óra között: 267-4515/122. Dr. Varga Mihály A NEMZET SZÍNHÁZÁÉRT A Nemzeti Együttműködési Bizottság nyilatkozata Az ez idő szerint 44 hazai társadalmi, kulturális szervezet tagjaiból álló Nemzeti Együttműködési Bizottság — csatlakozva a Magyar Szellemi Védegylet, a Magyarok Világszövetsége, a Magyar Művészeti Akadámia és más egyesülések állásfoglalásaihoz — a lehető leghatározottabban elutasítja azt a szakmailag és eszmeileg egyaránt képtelen tervet, hogy az Új Nemzeti Színházat a New York Palotába telepítsék. A Bizottság megerősíti azt a korábbi álláspontját, mely szerint „a külsejében is magyar Új Nemzeti Színháznak”, az Összmagyarság Nemzeti Színházának — a rendszerváltás kezdetén megfogalmazódott alapelvek és alapelvárások figyelembevételével — méltó formában, méltó helyen és méltó környezetben kell felépülnie. — Ez a helyszín az ERZSÉBET TÉR. Ezt a helyszínt a Nemzeti Színház számára azonnal és egyszer s mindenkorra zárolni kell. Akkor is, ha a jelenlegi ciklusban nem lenne mód az építésre. Nem engedhető meg, hogy ez az eszményi hely is a Grassalkovich-telek sorsára jusson. Mint ahogy az sem, hogy a korábbi közadakozás összegét más célra használják föl. A Nemzeti Együttműködési Bizottság javasolja, hogy a kormány ennek megfelelően döntsön. Budapest, 1995. november 21. Az ülés résztvevői RENDÜLETLENÜL 1995. október 23-án, idén negyedik alkalommal osztotta ki a Magyar Szellemi Védegylet az általa 1992-ben alapított Rendületlenül-diplomákat. A díjátadás helyszíne a budapesti Szabadság téri Hazatérés Református Templom volt, ahol a Magyar Szellemi Védegylet és Dr. Hegedűs Lóránt református püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának elnöke együtt emlékezett az 1956-os magyar forradalomra és szabadságharcra. A Rendületlenül-kitüntetésben — az alapító okirat szerint — olyan hazánkban élő személyiségek részesíthetők, akik munkájukkal, tetteikkel, életük példájával a magyarság rendületlen szolgálatában maradandót alkottak a nemzet szellemi, anyagi fölemelkedéséért... Idén a következők részesültek a Magyar Szellemi Védegylet elismerésében: Budai Ilona énekművész Faragó Laura énekművész Dr. Gidai Erzsébet közgazdász Jancsó Adrienne előadóművész László Gyula régész G. Nagyné Dr. Maczó Ágnes képviselő G. Nagy Ilián költő Páskándi Géza író (posztumusz) Raffay Ernő történész Szabó László építész, főiskolai docens Szokolay Sándor zeneszerző Tompa László előadóművész Vödrös Attila újságíró, szerkesztő A diplomákat Mózsi Ferencnek, az MSZV társelnökének bevezető szavai után Fekete Gyula, az MSZV soros elnöke nyújtotta át. (V.M.)
