Nyugati Magyarság, 1995 (13. évfolyam, 3-12. szám)

1995-12-01 / 12. szám

1995. december Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 5. oldal CZEGŐ ZOLTÁN: Ünnepi hitekben magasodván Üneppé válik egy nap. Végre egy ünnep, melyet nem az ember tesz azzá, hanem az isteni akarat. Úgy, de úgy telítődtünk az elmúlt néhány száz esztendőben ünnepekkel. Nekünk, idelenn mindig megmondták az odafenn valók, a hatalmasak, hogy mit és hogyan ünnepeljünk. Karácsonyt valóban a Legfönnebb­­való adta nékünk, fájdalmasan és a leg­tisztább szándékkal. Elküldte egyszü­lött fiát ezen a napon, az érettünk való megfeszítettés elhivatásával. Ez az ünnep, ez a kiskarácsony­nagykarácsony nem határozza meg s­­zigorúan az embernek, hogy kit szeres­sen, nem követel hódolatot. Ennek a napnak a szülötte csupán annyit mond—Apj a üzenetét —, hogy szeressétek egymást. És akkor az úgy jól lészen. Mégis, mégis mindenki magát a Jé­zust, azt az egyet szereti, érzi magához közellállónak! És benne ezt a kicsi mindenséget, amit nevezhetünk itt lenn a kövek között életnek, kiróttnak, makrokozmosznak, múló időnek, melynek egyetlenegyszeri voltáról úgy megfeledkezünk néha. Jó is talán? Bizonyára, hiszen maga a karácsony szülötte hív az élet szerete­­tére, és úgyan int bennünket, hogy ez a vonzalom mentes legyen az egymás meg az elmúlás iránti gyűlölettől, em­beri élet mételyétől: a félelemtől. Talán azt is mondta valahol abban a rövidke harminchárom esztendőben, amennyit köztünk töltött, igen, talán így is mondhatta akkor: Ha nem bán­tasz, nincs mitől félned, és ha nincs mi­től félned, ki gátolhat meg abban, hogy minden időkben emelt fővel állj ember­társaid elé, úgy, ahogy bátorsággal állhatsz elibém is egykor? Kis népek nagy karácsonya. Csak és csakis ebben az ünnepben lehet teljes a kis ember, kit kövek közt lökdösnek farizeusok. A szeretetben nőhet naggyá csupán a lélek, és szere­­tetre csak az képes, aki fondorlat nélkül való. Kis népek, mint a mienk, ez az Európa csudájára mai napig is élő s megélő cseppnyi jövevény magyar nemzet fölmagasodik minden áldott esztendőben a legnagyobbakig a meg­maradás hitében, hiszen Jézus előtt egyformák vagyunk — igen, azokkal egyformák, akik nemzetünk sorsát ilyenre formálták kegyetlen akarattal. A hit az egyszeri élet tisztaságában, családunk és népünk megmaradásá­ban, egyenértékű az emberi faj végső megmaradásának hitében. Hisszük, hogy jöhet még ezer esztendő, akár százezer is, és abban lészen még hasz­na, értelme s meghallója a magyar szó­nak. Meghallója az olasznak s a többi­nek. Mert nem egy napra születtünk Ebben az iszonyatos szétszóratás­­ban, melyben leledzik önakaratán kí­vül annyi ezer magyar lélek szerte a vi­lágban, ebben a bibliai súlyú megpró­báltatásban nemcsak befelé zendül a Pásztorok, pásztorok örvendezve..., vagy a száz nyelven ujjongó Csöndes éj..., de áthallatszik óceánokon. Meg­hallják az Igét Ausztráliában, Ashland­­ben, Sepsiszentgyörgyön, Erdélyben, ahol az ima szava is tilossá válik ma­gyarul. Gőgben sosem nőhet naggyá a lé­lek. Csak az tud örvendezve a szent ün­nepig emelkedni, aki adni tud a kevés­ből sokaknak. Ez a mi karácsonyunk. Egymás felé fordulván, mindig is Őt látjuk születése napján, ki mindig arra intett, hogy egy­mást szeressük. így látta Ő jónak. Higgyünk a szere­tet hatalmában s a magunk győzelmé­ben, a karácsony jegyében. Kis nép nem hajthat fejet soha, csak legbensőbb birtoka előtt. Egy mellkas, mely jó szándékkal és szeretettel va­gyon bebútorozva népek, népünk, nem­zetünk, hazánk iránt Jézus akarata sze­rint, az a mellkas kifoszthatatlan. Kifoszthatatlan, akár a fenyő- és zsoltárillatú karácsony maga. MATULA GY. OSZKÁR Meghamisított történelem Nyár végén Erdélyben jártam, né­hány barátommal végiglátogattuk azo­kat a helyeket, melyek múltja kapcso­lódik a magyar történelemhez. így ju­tottunk el Kolozsvárra is. Beparkol­tunk a Szent Mihály térre, részt vettünk egy misén a nagy múltú székesegyház­ban, álltunk Fadrusz Mátyás szobránál, s tisztelegtünk a reneszánsz kor nagy királyának szülőházánál. A Szent Mihály téren láttuk a Má­tyás-szobor melletti ásatásokat. Amit Gheorghe Funar, Kolozsvár polgár­­mestere, s az úgyszintén dákoromán el­méletet valló nacionalisták szorgal­maznak a kincses város főterén. Állít­ják, hogy a szobor alatt olyan tárgyi le­letek lapulnak, melyek döntő bizonyí­tékai a románság Erdélyhez való jogá­nak. Bár a régészek mindeddig nem ta­láltak semmit, azt senki sem vitatja, hogy Kolozsvár helyén kétezer évvel ezelőtt egy római telpülés húzódott Na­­poca néven. Az más kérdés, hogy mi köze volt a Moldova területén—tehát a Kárpátokon túl—elő dák őslakosság és az ott állomásozó római légiók fri­gyéből létrejött románságnak Kolozs­várhoz, mi több, Erdélyhez. Mátyás szobrát csodálva a társaság egyik tagja megjegyezte: vajon med­dig áll még itt, mikor viteti el Funar? — Ne beszélj szamárságokat! — horkantam rá. — Ez a templom és ez a szobor az egyetemes világörökség egy-egy darabja, ezeket nem lehet csak úgy lerombolni, elvinni. Úgy látszik, tévedtem. — Azóta szárnyra kapott a hír, Funar fütyül az egyetemes világörökségre, a közvéle­ményre, bejelentette, hogy Mátyás szobrát el viteti Vajdahunyadra, a Cor­vinok ősi fészkébe, s a szobor helyén táblát helyez el, mely hírül adja a világ­nak, hogy Mátyás román volt. Ennek ismeretében már az sem látszik kizárt­nak, hogy a Szent Mihály templomot, ahol az erdélyi fejedelmeket választot­ták, s ahol az erdélyi diéták zajlottak, kövenként elhordják, vagy átalakítják ortodox székesegyháznak. Az már szinte biztos, hogy a nyár végén utoljá­ra láttam a Mátyás-szobrot Kolozsvár főterén! Szerte a világon a bűnt — annak minden kategóriáját—pontosan beha­tárolják a jogászok, a bűnhődést parag­rafusok rögzítik. A hamisítás bűn, an­nak számos változata van. Hamisíta­nak pénzt, műkincset, okiratot, tv-hír­­adót stb. Sajnos a történelem megha­misítására nincs utalás a törvényköny­vekben, következésképp büntetést sem szabnak ki a hamisítókra. Jut eszembe ennek kapcsán egy pi­tiáner, félbemaradt jogász ismerősöm, aki szorult helyzetében érettségi és fő­iskolai diplomákat gyártott, viszony­lag olcsó pénzért. Hamar lebukott, há­rom évre ítélték. Funart és társait, akik a történelmet próbálják meghamisíta­ni, senki sem vonja felelősségre, nem kell attól tartaniuk, hogy börtönbe ke­rülnek. Lelkész barátom — ő is ott volt ve­lem a Mátyás-szobornál—meggyőző­déssel mondja: az Isten ítélőszéke előtt mindenki felel a tetteiért! Veretes, szép mondás, de engem nem nyugtat meg. Mert én láttam már egyet s mást Er­délyben, álltam már máskor is a Szent Mihály téren. Például 1959-ben, amikor Moldo­va és Munténia egyesítésének százéves évfordulóját ünnepelték. Vad, fanati­kus mócok táncolták a hórát Kolozsvár főterén s a környező utcákban. Már ak­kor felrémlett, ami ma bizonyság. Az ősi jussot bizonyító tárgyi emlékek szép lassan eltűnnek, átlényegülnek, s az unokáim már csak Decebal, Mihai Viteazul és Avram láncú szobrait lát­hatják a patinás erdélyi városokban. Kolozsváron, Gyulafehárváron, Bras­sóban, Enyeden. S vajon ezek alapján elhiszik-e nekem, vagy az apjuknak, hogy Erdély Magyarország szerves ré­sze volt, s Trianon nem rajtunk múlt, hanem a kis nemzeteket eltipró nagy­­hatalmokon?! Mint minden más, a bűn és bűnhő­­dés is relatív. Van, aki el nem követett bűnökért is bűnhődik, és van, aki az el­­követettért elismerést kap. Nem kizárt, hogy ötven év múlva Gheorghe Funar szobra áll majd Kolozsvár főterén — egy Kárpátokon túlról jött nép hálája jeléül. Székely Faluért Alapítvány 4000 Sepsiszentgyörgy, Bánki Donáth 40, Románia A Székely Faluért Alapítványt abból az elgondolásból hoztuk létre, hogy elősegítse a romániai magyar társadalom anyagi gondjainak meg­oldását, mindenekelőtt a magántulajdon gyarapodását, a privatizációt és a piacgazdaságon alapuló reformokat. —Az alapítvány létesítésének célja a mezőgazdasági területek éssze­rű kihasználása, a falvak gazdasági, társadalmi és kulturális színvonalá­nak emelése. — A közösségek közötti együttműködés, a kölcsönös segélynyújtás és szolidaritás elősegítése, valamint a nemzetközi kapcsolatok kiépítése. —Az egyéni gazdák, gazdaságok, farmok és magánjellegű szövetsé­gek megsegítése megfelelő mezőgazdasági gépekkel és felszerelésekkel, magas biológiai értékű vetőmagokkal és növényvédő szerekkel. —A modem növénytermesztési és állattenyésztési technológiára vo­natkozó információs adatszerzés és dokumentáció biztosítása, ezeknek a termelők rendelkezésére bocsátása. — A magánjellegű termelés anyagi alapjának megteremtése. A Székely Faluért Alapítvány „KALÁKÁT” hirdet a romániai ma­gyar társadalom anyagi gondjainak megoldását célzó pénzügyi intézet kiépítéséhez szükséges pénzalap előteremtésére. A „KALÁKA” meg­hirdetése a romániai magyar társadalom összefogását, szolidaritását és önsegélyezését jelöli meg mint legfontosabb módozatot a falusi társada­lom megerősítésére. MHB (Magyar Hitelbank), Budapest: FORINT: 222-214897021; DEVIZA:218160-1351 Király Károly elnök / s BARTIS FERENC: Egy hajléktalan karácsonyi üvöltése Adjon Isten, vétkesnek és ami nincsen! vérbírónak, Nincs szabadság? fölfeszített Nincsen béke? mementónak, Béke Hazám s mindennek, s így Magyarságom jónak, rossznak, poraira...(?) orzónak és Porunkból is elorzottnak, föltámadok! szégyennek és Támadok vagy gennyes sebnek, — megfarolok? legyen, kitől Farára csap, reszkessetek! kinek nincsen Undorodva, kapcsolata félrenézve semmi szinten... kerülgettek, Pénz-szabadság! de mivégre? Pénzért béke! Én vagyok ma Bank-mennyország! MAGYARORSZÁG: Még mi kéne csonka-bonka fejcserébe? hajléktalan Csaljál lépre ész-fölösleg, egy új fonák kinek sorsát ezredévre, Júdás-pénzen de mivégre, sokszorozzák! ha kihűlt a Sokszorozom, jóság vére ami nincsen... s a szeretet Majd megsegít ünnepére a jó Isten, nem tűzöm a hacsak nem lesz rongyos égre hajléktalan Isten-arcom s munkanélkü­torzult mását, li, mint magam... hogy nézzék és Magam volnék, megcsodálják? aki voltam, De kik? S miért? utolsó az Miért sírnak első sorban? itt a házak? Sorfalat áll Térdig ér az Hazám Népe ál-bűnbánat egy-egy bankár s torkig már a megjöttére: szó-gyalázat! sokat visznek. Gyalázkodom kicsit hoznak, s meggyaláznak, hozzák, ami alázkodom nem kell holnap... s megaláznak, Holnapután bujkálok és és azután nem rejtnek el, még több koldus robotolnék lesz az utcán! s nincs munkahely; Hej, útszéli szeretnék is történelem, s nincsen asszony, legyél kegyes ki szerelmet hozzám-velem: ingyen adjon... mikor a lét­Adakozó morzsát osztják, koldus vagyok, ne én legyek kit a halál MAGYARORSZÁG! hátra hagyott Országiásom jelképnek és karácsonyján kép jelének: kérlek. Uram, pogány magyar add, mi nincsen: jelenésnek, ha megdöglöm, kérdőjelnek, pusztuljak el kettőspontnak, mégis, mégis rablónak és MAGYAR HITBEN! kiraboltnak, (1995 decemberében) V_________________________________________________________y

Next

/
Thumbnails
Contents