Nyugati Magyarság, 1995 (13. évfolyam, 3-12. szám)

1995-03-01 / 3. szám

1995. március Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 9. oldal Gondolatok a Templomról, a Világmagyarság Nemzeti Színházáról A Magyar Szellemi Védegylet tézisei (Előterjesztette: Dr. Varga Mihály) „Örömhír" a példamutatásról 1. A múlt bűnét jóvá kell tenni, a lerombolt Templomot föl kell építeni. A magyarság ebből nem engedhet. 2. El kell érni, hogy ez a Templom, a Világmagyarság Nemzeti Színháza a kedvezőtlen körülmények ellenére a 2000-ig tartó ún. millecentenáriumi időszakban mégiscsak megépüljön, s 1996 végéig az alapkőletétel megtör­ténjen. Az 1100. évforduló nem múl­hat el a nemzet újjászületés-vágyának e jelképes aktusa nélkül! 3. Nincs értelme a korábbi pályáza­tok díjnyertes műveit elővenni (szinte valamennyi jellegtelen és semmit­mondó), zárolni kell a korábban ösz­­szegyűlt pénzt, be kell fagyasztani a Szinetár-színházra való gyűjtést, és létre kell hozni „A nemzet színházá­ért” Alapítványt. Ahogy Szervátiusz Tibor mondta: „Az egészet újra kell kezdeni — tisztán és becsülettel!” Új lapot kell nyitni a történetben, mert a Nemzeti Színház eszméjét lényegé­ben megtagadó, azzal szembeforduló korábbi építészeti tervpályázat elfo­gadható eredményre nem vezetett, u­­gyanakkor az akció irányítói a világ­magyarság áldozatkészségéből gúnyt űzve a közadakozás intézményét be­szennyezték. 4. A korábbi elképzeléstől eltérő­en: nem egyszerűen egy új színház­­épületet kell emelni Budapesten; nem egy új regionális (fővárosi) Nemzeti Színházat a szegedi, miskolci, pécsi, stb. nemzeti színházak mellé, hanem a Világmagyarság, az Összmagyarság Nemzeti Színházát, Csík István villa­mosmérnök szerint „a világ legszebb színházát” kell és lehet itt létrehozni, mert ehhez ma még van magyar, nem­zeti szellemű építészeti kapacitás. 5. Egy ilyen építkezés előkészítése és megszervezése csak mint pártoktól, kormányoktól, állami hivataloktól füg­getlen társadalmi kezdeményezés és vállalkozás érheti el a célját (az állami beavatkozások — eddig legalábbis — csak rontani tudtak a dolgon). 6. Elengedhetetlenül fontos, hogy az új színház építése a magyarság vi­lágméretű szellemi, lelki építkezésé­vel párosuljon. Mert a magyar kultúra, a magyar szellem Templomát, a nem­zet színházát egyúttal még a jövendő nézők lelkében is föl kell építeni. 7. Fentiek miatt szinte megkerül­hetetlen, hogy ennek a rendkívül sok­rétű és összetett vállalkozásnak a gaz­dája, fővédnöke, szellemi irányítója a magyarság legátfogóbb, legegyetem­legesebb, pártoktól független, szélső­ségektől és extremitásoktól mentes szervezete, vagyis a Magyarok Világ­­szövetsége legyen, pontosabban az MVSZ Előkészítő (vagy: Új Nemzeti Színházi) Bizottsága, a maga létesí­tendő Ügyvivő Testületével, széles­körű Tanácsadó Testületével, speciá­lis munkacsoportjaival, különbizott­ságaival és így tovább. 8. Törekedni kell arra, hogy az álla­mi és kormányszervek ezt az elképze­lést elfogadják és az MVSZ ehhez az előkészítő és szervező munkához megfelelő jogosítványokat és költség­­vetési támogatást is kapjon. 9. Az építés előkészítéséhez és megszervezéséhez, a helyes irány ki­jelöléséhez az iránytű és mérce néze­tünk szerint „A nemzet színházáért” című kis füzet lehet, amelyben néhány évvel ezelőtt már megfogalmazódtak bizonyos alapelvek és alapelvárások arra vonatkozólag, hogy milyen le­gyen és milyen ne legyen az Új Nem­zeti Színház. A Kultúra-Ökológiai Munkaközösség, a Magyar Szellemi Védegylet, a Szellemi-Erkölcsi Parla­ment, a 43 hazai és határon túli mgyar társadalmi szervezet közmegegyezé­se, közös álláspontja ezekben a kérdé­sekben, valamint Dobossy László, Szilágyi Ferenc, Makovecz Imre, Csík István, Szörényi Levente, Ruffy Péter, Beke György és mások értékes útmu­tatásai e füzetben és végezetül a Ma­gyarok Világszövetsége küldöttköz­gyűlésének 1992. augusztus 21-én ho­zott határozata — ez az a fundamen­tum, amelyre valóban Templom épít­hető. Az Előkészítő Bizottság kiindu­lópontnak és helyes iránynak ezt tart­ja, ezt ismeri el, s nem teheti meg, hogy a magyarság korábbi jóhiszemű adakozását is elárulva esetleg egy nemzetietlen vállakózáshoz statisztál­jon. Az Új Nemzeti Színháznak ugya­nis csak akkor van értelme, ha az a Vi­lágmagyarság Temploma, az Összma­gyarság Nemzeti Színháza lesz, s ha ezt a szent helyet a magyarság „a maga képére és hasonlatosságára”, vagyis a legjobbjainak álmai szerint tudja kia­lakítani, megformálni. 10. Mivel garancia erre nincs, a megoldás gyakorlatilag csakis onnan várható, hogy a nemzetpolitikának és nemzetpedagógiának ezt a nagy fela­datát maga a társadalom vegye kézbe. Hozzánk írt levelében Makovecz Imre már 1989-ben akövetkezőket mondta: „A Nemzeti Színház ügyét csak akkor lehet képviselni, ha a helykiválasztást, a tervezést, a zsűrit kiveszik a hatalom kezéből. Önállóan kell lebonyolítani, pénz nélkül egy pályázatot és a vége­redményt ki kell erőszakolni. Ebben az esetben azok is pályázhatnak az épí­tészek közül, akik nem .árulók', ahogy Önök fogalmazták”. Mint tudjuk, 1989-ben nem ez tör­tént. 1989-ben kivették a társadalom kezéből, mintegy „államosították” az Új Nemzeti Színház építésének ügyét, s az eredmény szükségképpen siral­mas lett. Ennek most nem szabad meg­ismétlődnie! Az ügynek nem szabad visszacsúsznia a korábbi Szinetár­­szintre, mert egészen biztosra vehető, hogy ebben az esetben csak az fog tör­ténni, ami eddig: a pénzt elfogadják, lehet, hogy még el is költik, de ebből Templom, Magyar Nemzeti Színház soha nem lesz. Február 6-án, sajtótájékoztatón je­lentette be Vödrös Attila főszerkesztő, hogy a Pest Megyei Hírlapot belátha­tatlan ideig szüneteltetik. A látszóla­gos ok az anyagi—valójában a politi­kai konstelláció hazai alakulása okoz­ta a lap sorsának ilyetén fordulatát. Már jó ideje a senki földjére csúsztak. A MIÉP-nek túl MDF-es, a KDNP- nek túl MIÉP-es, az MDF-nek túl KDNP-s voltunk — foglalta össze rö­viden ennek okát a főszerkesztő. Az ügyhöz azonban szervesen hozzátar­tozik előzményként az is, hogy a me­gyei önkormányzat megvonta tőlük a megyei címer használati jogát, s az amerikai VICO cég által finanszíro­zott, riválisként indított Pest Megyei Híreknek adta át. A lapot Bánó Attila búcsúztatta az Új Magyarország február negyedikéi számában. Mint írta, a PMH egyetlen pillanatra sem került olyan helyzetbe, hogy „igazán megmérettessék a hazai sajtópiacon... Talán egy alkalommal. Mert azért nem adtuk fel a reményt, hogy feltámadunk.” Véleményünk Lapunkban az utóbbi időkben érte­sülhettek az immár ötödik éve műkö­dő magyar protestáns ökumenikus színházról, az Evangélium Színház­ról, amely Budapesten a Duna Palotá­ban (V„ Zrínyi u. 5.) működik. A rend­szerváltás okozta lelkesedésünkben hoztuk létre a református, az evangéli­kus és az unitárius egyház alapvető tá­mogatásával. Cégére az evangélium, vagyis az örömhír. Célunk humanista, a megértést, az élet szépségét és értel­mét sugárzó művek bemutatása, ame­lyekben a vox humana révén az Ige testet ölt. Időszakos játszási rendünk­ben évente kétszer tartunk bemutatót: tavasszal Húsvéttól Pünkösdig, ősszel pedig a Reformáció Ünnepétől az Ad­ventben. Eddigi bemutatóink sora: 1992 őszén Tamási Áron: Hegyi patak (ősbemutató) 1993 tavaszán Németh László: A két Bolyai 1993 őszén Thornton Wilder: Hajszál híján szerint Vödrös Attila nem túlzott, ami­kor a lap 1992. szept. 15-től 1995. febr. 4-ig tartó működését sajtótörté­neti jelentőségűnek minősítette. A provinciális jellegű újságot heteken belül színvonalas napilappá fejlesztet­ték, amelynek a nemzeti érdekek o­­ly an elkötelezett írói, publicistái lettek állandó munkatársai, mint Benedek István, Fekete Gyula, Lovas István, Sándor András és Török Bálint. A pub­licisztika mellett kiválóan szerkesztett kulturális és levelezési rovattal büsz­kélkedhettek, s külön említést érde­mel magyar művelődéstörténeti cikk­sorozatuk, amely egyedi értéke és szín­foltja volt a nevezett korszaknak. Mint azt e cikk címében jelezni kí­vántuk, nem tekintjük véglegesnek a PMH eltűnését. Indoklásául álljanak itt Sándor András bizakodástól átha­tott bűcsűmondatai: „A hitet és a bi­zalmat el ne veszítsétek. Jézusnak sem volt több három évnél, amíg tehette, amit tenni kellett, azután megölték. Csakhogy: feltámadott. ” Zászlós Levente 1994 tavaszán Tamási Áron: Vitéz lélek 1994 őszén Kovács Aladár: Téli zsoltár A két Bolyai előadásunkkal 1993 nyarán Kárpátalján, őszén pedig Deb­recenben nagy sikerrel vendégszere­peltünk. Ezekben az években egy előadás költségvetésének nagyobb részét a há­rom protestáns egyház fedezte, míg a fennmaradó részt a Kultuszminiszté­rium és a főváros. Az 1995. évben az egyházak a je­lentősen megnőtt anyagi terheik miatt csak egyszer, az őszi bemutatót képe­sek támogatni. Az állami és a fővárosi szervek viszont már nem támogatják színházunkat, így még az őszi bemuta­tónk is kétségessé válik. És csoda történt! A színház társula­ta kiállt az Evangélium Színház folya­matos működése mellett: hogy ne sza­kadjon meg folyamatosságunkat, ál­dozatos munkafelajánlással szerződés (gázsi) nélkül vállalta a soron követ­kező tavaszi előadás előkészítését. így jön létre — Isten segítségével és a tár­sulat áldozatával — április 22-i bemu­tatónk, A mi kis városunk (Thornton Wilder). S hogy fennmaradjunk, vala­mint az őszi bemutatónk anyagi fede­zetének még hiányzó részét megte­remtsük, a hazai és a külhoni keresz­tyén hívők szíves támogatását kérjük. A forint-támogatás folyószámlája: Magyar Külkereskedelmi Bank Rt. 203-57964-7007 (A támogatás hazai vonatkozásban az adóalapból levonható.) Külföldi barátaink és segítőink szá­mára pedig: Swift Transfer MKKB HU HB 401-0373-897-99 (US-$) Swift Transfer MKKB HU HB 407-0373-897-99 (DM) Ökumenikus Színház Alapítvány Ezzel az erkölcsi erővel készül és várja közönségét az Evangélium Szín­ház társulata és művészeti vezetője, Udvaros Béla ( ^ 1. Játékos magyar nyelvi sporttábor (8-14 éveseknek) 2481 Velence, Tópart u. 34. 1995. július 11-23. Részvételi díj: 220,- US dollár 2. Dunakanyar magyarságismereti tábor (9-15 éveseknek) Hotel Manreza, 2099 Dobogókő, Fény u. 1. 1995. július 18-31. Részvételi díj: 320,- US dollár 3. Anyanyelvi tábor az erdélyi havasokban (10-16 éveseknek) Kommandó (Kovászna megye) 1995. július 31—augusztus 11. Részvételi díj: 320,- US dollár 4. Sárospataki Nyári Kollégium (15-18 éveseknek) 3950 Sárospatak, Tompa M. u. 1. 1995. július 17-29. Részvételi díj: 300,- US dollár 5. Tanártovábbképző tanfolyam (a magyar nyelvet és kultúrát tanító határon túli tanároknak) Hotel Hőforrás, 5700 Gyula, Rábai u. 2. 1995. augusztus 1-14. Részvételi díj: 590,- US dollár A jelentkezés és a részvételi díj befizetési határideje: 1995. május 10. Anyanyelvi Konferencia 1905 Budapest, Benczúr u. 15. Telefon: 268-1059 Telefax: 268-1054 Bankszámlaszámunk: Budapest Bank Rt. (Bp. XI., kér. Etele út 57.) 209-29772 V____________________________________________________________/ Nekrológ helyett Szüneteli?) a Pest Megyei Hírlap Hámori Attila felvétele Pilinszky János-est Nagysikerű Pilinszky János-estet tartott a ,JEL” Irodalmi és Művé­szeti Társaság február 10-én a Pilvax Kávéház történelmi falai között. Az első pesti irodalmi kávéház zsúfolásig megtelt szalonjában pályatársak, barátok, neves előadóművészek emlékeztek meg a kivételes kifejezőerő­vel, formakultúrával és igényességgel megáldott nagy spirituális költőről. Pilinszky János mint az Uj Ember című katolikus hetilap belső munkatár­sa és a Vigilia hasábjain — természetesen más rangos lapok mellett — rendszeresen publikáló költő kimondva és kimondatlanul vállalta azt a „virrasztó” szerepet, amely az 50-es évektől kezdve hazánkban csak igen kevés művésznek sikerült a kétségkívül erős politikai nyomással és avatat­lan cenzúrával szemben. De Pilinszky János annyira felette állt a művé­szettel kufárkodó politikai széllovasok olcsó, fajsúlytalan világának, hogy első megszólalásától kezdve nem kellett eszmeiségét ki- és befordítani, megtagadni, változtatni. Méltán jelent komoly értéket kristálytiszta hangvételű költészete a zavaros időkben. Csillaghálóban hányódunk partravont halak, szánk a semmiségbe tátong, száraz űrt harap. Suttogón hiába hív az elveszett elem, szúró kövek, kavicsok közt fuldokolva kell egymás ellen élnünk-halnunk! Szívünk megremeg. Vergődésünk testvérünket sebzi, fojtja meg. Egymást túlkiáltó szónkra visszhang sem felel; öldökölnünk és csatáznunk nincs miért, de kell. Bűnhődünk, de bűnhődésünk mégse büntetés, nem válthat ki poklainkból semmi szenvedés. Roppant hálóban hányódunk, s éjfélkor talán étek leszünk egy hatalmas halász asztalán. ( ' ^ PILINSZKY JÁNOS: Halak a hálóban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents