Nyugati Magyarság, 1995 (13. évfolyam, 3-12. szám)
1995-10-01 / 10. szám
1995. október Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 11. oldal Magyar Baráti Közösség Zárónyilatkozat A Magyar Baráti Közösség 1995. augusztus 19-26. között tartotta huszonnegyedik Magyar Hetét, az Ohio államban lévő Lake Hope-nál, amely az elmúlt negyedszázad alatt észrevétlenül a Reménység tavává változott. A mi célunk—immár 23 éve—a Herefordban elhangzott hívogató óta: magyarságunknak amerikai környezetben való megtartása és továbbfejlődésünk munkálása. Munkánkat kezdettől fogva a történelem által szétdarabolt, szétkergetett és ősi földjéről kiűzött népünk lelki-szellemi egységének helyreállítása vezérelte. A hidegháború reménytelennek tűnő korszakában léptünk a történelem színpadára—nyugati szétszórtságunkban. De az egymás iránti szeretet gyakorlásában sem a vasfüggönyt, sem a trianoni határokat nem fogadtuk el választóvonalnak. A diaszpóra-lét tudatos átéléséből ered folyóiratunk neve is: Itt-Ott. Találkozóink témája az elszakított magyarság küzdelmeinek támogatása, ifjúságunk megtartása és a magyar művelődés körül váltakozott. Az idén a művelődésre akartuk helyezni a fő hangsúlyt. Mint ezer év alatt annyiszor a magyar építő szándékokba, terveinkbe belegázolt a történelem. 1995-ben, kísértetiesen emlékeztetve 1956-ra, megint kiújultak a magyar nemzet történelmi sebei. Ellenfeleink leplezetlenül három és félmillió magyar etnikai megsemmisítésére törnek Pozsonytól Bukaresten át Belgrádig. A Magyarok Világszövetsége, a történelmi változások után az újjászületés nehézségeit legyőzve, egyre határozottabban kezdeményező és egyeztető szerepet vállalt a magyarság létküzdelmében. Bakos István, a Szövetség főtitkára elhozta közénk — élő képekben is — a Kárpát-medencei magyarság szellemi és politikai vezetőinek hívó szavát, a „debreceni lármafát”. A debreceni gyűlés azóta történelmi jelentőségűvé nőtt: ma a Pilvax kávéház helyébe vagy az 1956-os műegyetemi gyűlés örökébe a debreceni nagytemplom történelmi falai léptek. A video képein —nézők és szónokok között—legalább két tucat olyan arcot ismertünk fel, akiket az elmúlt Családi ház Egerben 360 m2-es, 3 szintes, 6 szoba + nappali, parkosított kerttel 25 millió Ft-ért eladó. Tel.: (36) 412-963 évtizedek alatt meghívtunk konferenciáinkra, hogy együtt töprenghessünk közös problémáinkon és a cselekvés lehetőségein. Debrecenben felharsant a kiáltás: Segítsetek megmenteni anyanyelvűnket, iskoláinkat, közösségeinket, és visszanyerni hetvenöt éve eltiport emberi méltóságunkat! A határon túli magyarság fennmaradását célzó debreceni határozatokhoz a Magyar Baráti Közösség szívvel-lélekkel csatlakozik és munkaerejét, befolyását, összeköttetéseit és lehetőségeit felhasználja—mind az amerikai, mind a nemzetközi fórumokon —, hogy a világ figyelmét felhívja a Jugoszláviában, Romániában és Szlovákiában folyó, erőszakosan felgyorsított asszimiláció aggasztó jelenségeire, demokratikus mezbe burkolt jogfosztó rendeletekre, új iskolatörvényekre, melyeknek egyetlen célja az ott élő magyarság tervszerű, szisztematikus megsemmisítése: a nemzetgyilkosság („cultural genocide”). Hasonló aggodalommal szemléljük a Horvátországból a megvert szerb hadsereg által (nyilvánvaló hátsó politikai szándékkal) otthonaikból elűzött szerb menekülők tömeges megjelenését a Bácskában. Számuk már most megközelíti a százezret. Számos faluból a horvátokat elkergették, a magyarokat ijesztgetik, több helyen otthonaikból elűzik. Fellépésük pánikot és rémületet keltett az őslakosság körében. A megrémült lakosságnak 1944 szörnyű emlékeit idézik fel, amikor szerb partizánok 40 ezer ártatlan magyart kegyetlenül meggyilkoltak. A szerb „menekültek” letelepítése teljesen megváltoztatná a Bácskában eddig is nagyon megritkult magyarság arányszámát. A délvidéki magyarság érdekében ebben a súlyos órában minden erőnket latba vetjük. Hogy minél hatékonyabbak lehessünk, elhatároztuk és megkezdtük egy azonnali magyar elektronikus fórum megszervezését, hogy azt a magyarság védelmének szolgálatába állíthassuk Washingtontól Brüsszelig, és lépésről-lépésre Budapestig, Pozsonyig, Ungvárig, Bukarestig, Belgrádig, Zágrábig és Lendváig. Másfél évszázada a reformkorban a „Tengerre, magyar!”jelszó jelképezte a kor politikai, kulturális és gazdasági eszméihez való felzárkózást. — Most, a Reménység-tó partján elhangzott a sürgető felhívás: „Internetre .magyar!" —jelezve eltökéltségünket, hogy nem hagyjuk a történelmet és a technikai fejlődést a körmünkre égni. Befejezésül szeretnénk hangsúlyozni, hogy noha a magyar kormány alkotmányos felelőssége 10,5 millió magyar állampolgárra teljed ki, történelmi felelőssége 15 millió magyar előtt van. Kérjük, ezt figyelembe véve hozza meg döntéseit. Az erdélyi kérdés amerikai szemmel A romániai magyarok azt igénylik, hogy ne őket tegyék meg bűnbaknak az ország gondjaiért, tovább szítva ezzel a feszültségeket. Azt igénylik, hogy a helyi és a területi kormányzatokban megkapják a számarányuknak megfelelő képviseletet, nemkülönben azt, hogy minden szinten anyanyelvükön tanulhassanak. Meg kívánják őrizni kulturális intézményeiket, egyházaikat, és igénylik, hogy végre visszakaphassák ezen intézmények és egyházak korábban elkobzott vagyonát. Azt is szeretnék, ha megszűnne a magyarokkal szemben alkalmazott megkülönböztetés a gazdasági életben és a közszolgálatban. Mindennek érdekében olyan polgárjogi törvényeket akarnak, amelyek rögzítik jogaikat az anyanyelv nyilvános használatához, a kétnyelvű táblákhoz és feliratokhoz. Ion Iliescu, Románia elnöke azt állítja, hogy mindezek az igények megalapozatlanok, pusztán az „elszigetelődést” és a potenciális „elszakadást” szolgálják. Iliescu támogatja Funar kolozsvári polgármester elméletét, miszerint a magyaroknak el kell fogadniuk helyüket—idegen népességként — egy „egységes” román államban. Funar és Iliescu szerint a magyaroknak csak két választásuk Budapest zöldövezetében, centrumtól 10 percre, 50 szobás hotelt étteremmel, bowling-pályával, vadász- és fegyverbolttal, úszómedencével, klimatizálva, panoráma-lifttel, ötcsillagos kivitelben, 310.000.000 Ft-os kiviteli költséggel, engedélyezett tervdokumentációval, meglévő telekkel eladok vagy tőkéstársat keresek hozzá. Megfelelő kihasználtságot tudok biztosítani, a leendő szálloda közvetlen közelében három-, illetve négycsillagos szállodák üzemeltetését végzem. Érdeklődés: Szöllősi Mihály, a „Hotel Tanne" igazgatója Tel.: (361) 1766-144, (361) (06) 30414-800 van: vagy románokká válnak, vagy elhagyják az országot. Persze, a határok újrarajzolása nélkül: azaz kétmillió romániai magyart cserélnének ki húszezer magyarországi románért. Természetesen sem Funar, sem Iliescu nem ismeri el, hogy ez a kétmillió magyar olyan ősök leszármazottja, akik már legalább ezer éve éltek Erdélyben. Funar városa, Kolozsvár például 80 százalékban magyar volt 1918-ban. Azóta a magyar lakosság aránya 30 százalékra süllyedt. Közép-Kelet-Európa jövője szorosan kapcsolódik e magyar kisebbség sorsához. Amennyiben sérelmeik, a velük szemben alkalmazott bánásmód következtében netán olyan robbanás keletkezik, mint Boszniában, az egész térség belebonyolódhat az etnikai háborúba. Ám a nyugat-európaiak, úgy látszik, azt gondolják, hogy semmi másra nincs szükség, mint barátsági és együttműködési egyezmény megkötésére a két ország között. Egy ilyen szerződés azonban csak akkor oldaná meg a problémákat, ha egyúttal szavatolná a kisebbségi jogokat is. E garanciák hiánya tartja vissza a magyarokat attól, hogy aláírják a szerződést, amelyben lemondanak Erdélyre vonatkozó igényükről, a nemzetiségi jogok garantálása fejében. A románok ugyanis az utóbbiról hallani sem akarnak. Ha azt akarjuk, hogy fennmaradjon a térség s tabilitása, a kétmillió romániai magyar sorsát rendezni kell. Kierőszakolt szerződések erre nem alkalmasak. Valódi demokratizálódásra van szükség Romániában, ahol a többség uralmát a kisebbség jogainak kell kiegyensúlyoznia. Prof. Ludányi András (Interco Press) NYILATKOZAT Magyar Környezetvédelmi Alap Vladimir Meciár jól tudja, hogy a Hágai Bíróság az 1997-ben várható döntésében a Duna egyoldalú elterelését illegálisnak fogja nyilvánítani, és Szlovákiát kötelezni fogja a Duna visszaterelése mellett még kártérítés fizetésére is. Ez az oka annak, hogy Szlovákia tárgyalásokat kezdeményezett Pozsonyban, remélve, hogy a Magyar- Szlovák Alapszerződés ratifikálásának feltartásával alkut zsarolhat ki a Hom-kormánytól. E- zért, és csak azért szeretné Meciár még a vesztésre álló bírósági döntés előtt lezárni a pert. Magyarország az elmúlt három év folyamán azért nem fordult az ENSZ-hez vagy egyéb nemzetközi fórumhoz határfolyójának visszaszerzése érdekében, mert tudta, hogy ugyan eltart öt évig, de végül a Hágai Bíróság nekünk fog igazat adni. A türelem csak akkor terem rózsát, ha kitartással párosul, s ezért a Hom-kormánynak ma nem az a kötelessége, hogy abortálja a pert, hanem az, hogy a követségeinken tartott sajtókonferenciák segítségével mellénk állítsa a világ közvéleményét. A nemzetközi környezetvédő szervezetek a francia atomkísérletek elleni tiltakozás mintájára és az „Internet” felhasználásával világméretű tiltakozást készítenek elő a hágai per idejére. Ma már a Duna ügye több, mint két nemzet vitája és az érdeklődés már régen elsöpörte Meciár álmát, hogy leszűkítse azt egy építkezési szerződés értelmezésére! Ez lesz a század környezetvédelmi pere! Ez a per fogja lerakni a folyók használatát illető nemzetközi jog alapjait. Ez a per fogja megfogalmazni nemcsak a nemzetállamok határfolyóit illető jogrendet, de azt is, hogy mihez van és mihez nincs joga egy államnak, ha a tett sérti akár az alvízi államok, akár az emberiség egészének érdekeit. A per alkalmat ad Magyarország anyagi veszteségeinek részletes ismertetésére, s azok kárpótlására is. A magyar nép, a magyar adófizető az elmúlt három évben nemcsak határfolyóját veszítette el, nemcsak hajózását, ivóvizét, természeti értékeit és egészségét érte kár, nemcsak a határfolyója termelte áramot bitorolják mások, de ezeken kívül elpocsékolt kétmilliárd dollárt körgátak és fenékgátak építésére, majd bontására, Dunakiliti és egyéb berendezések építésére. Ha nem a hágai bíróság, hanem Horn és Meciár döntenek a kárpótlásról, bizony elképzelhető, hogy még a kirabolt áldozat kényszerül az útonállót, Jcártéríteni”. Az MKA valamennyi érintett fővárosban, Hágában már háromszor is ismertette a Duna visszaterelésére vonatkozó kiegyezési tervet. A magyar kormánynak csak olyan megegyezést van joga kötni, mely összhangban van a Magyar Alkotmánnyal és a parlament korábbi döntéseivel. Ezért a megegyezésnek garantálnia kell, hogy Magyarország visszakapja határfolyóját, hogy az öreg Duna medrében biztosíttatik a hajózás (felszámolják a Szigetközt szennyvízzel elöntő fenékgátakat), és hogy a Duna „csapja”, az oldalcsatoma vízellátását szabályozó berendezés magyar felségterületen marad Dunakilitinél. Ä Magyar Környezetvédelmi Alap—miközben tiszteletteljes együttérzéséről biztosítja a francia atomkísérletek ellen tiltakozó budapesti környezetvédőket—felkéri őket és a Dunáért aggódó minden magyart, hogy határfolyónk elterelésének harmadik évfordulóján, október 22-én, hasonló megmozdulásokkal emlékeztessék a világot a Duna gondjára. Lipták Béla 84 Old N. Stamford Rd. Stamford, CT 06905, U.S.A. Tel.: (203) 357-7614; Fax: (203) 325-3922. Mindenszentekre, Halottak napi, éves sírrendezést, megváltást, javítást, karbantartást vállalunk, sírelhelyezésre megrendelést felveszünk. V. Römmer Erzsébet 1221 Budapest, Gerinc u. 116/c. Tel.: (361) 226-2351 Fax: (361) 226-0257 M.A. BLYTHE BERNIER, INC. Temetkezési vállalat Gyász esetén temetkezési vállalatunk együttérzéssel, a magyar hagyományok szerint nyújtja a kívánt szolgáltatást. 940 Ogilvy Street, Montréal, Qué. Elnök: William BURNE 495-8082
