Nyugati Magyarság, 1995 (13. évfolyam, 3-12. szám)
1995-10-01 / 10. szám
1995. október Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 5. oldal A nyelvháború csatái Mozgósítja erőit a nemzet Nem a magyarság üzent hadat, hanem a román és a szlovák nacionalizmus indult rohamra — egybehangoltan, egymást támogatva—a magyar nyelv és ennek létfontosságú műhelye, a magyar iskolák ellen Erdélyben és a Felvidéken. A júliusi debreceni tiltakozó nagygyűlés a debreceni Nagytemplomban minősítette —teljes joggal—nyelvháborúnak a magyar iskolák kényszerű szabadságharcát, amit a kisebbségi magyar nemzeti közösségekre kényszerítettek. Csoóri Sándor, a debreceni tiltakozást szervező Magyarok Világszövetségének elnöke hangsúlyozta költői számyalású beszédében, hogy „a magyar nemzetközösségek eddig egyetlen országban sem nyúltak békéden eszközökhöz. Ha harcoltak is, a jog eszközeivel harcoltak mindig". Trianon óta, 75 éven át végtelen türelemmel türtőztette magát a megkísértett, próbára tett, igazságával magára maradt magyarság Észak és Kelet halálos szorításában. Nincs hová hátrálni tovább, nem lehet újabb jogokat és követeléseket feladni, egyetlen iskolát, egyetlen diákot, a nyelv egyetlen mondatát, egyetlen szavát sem. „Ezt a küzdelmüket nekünk, magyarországi magyaroknak, a Magyarok Világszövetségének becsületbeli ügyünk támogatni" —jelentette ki Debrecenben Csoóri Sándor. Történelmi jelentőségű változás ez a kisebbségi magyarság önvédelmi harcában. A nemzet egységesen fogja körül iskoláit, a sokszáz esztendős kollégiumoktól a legkisebb elemiig, és békés, józan elszántsággal hiúsítja meg a támadók gyilkos terveit. Mi is a tét ebben a nyelvháborúban? A szlovák kormányzat teljes egészében szeretné felszámolni a magyar iskolák hálózatát, amely amúgy is évről évre szőkébb körre szorul vissza. Az 1955/58-as tanévekben még 566 önálló magyar iskola működött a Felvidéken, az 1992/93-as tanévben már csak297. Az elmúlt évtizedekben a pozsonyi kormányzat kétszer próbálta meg bevezetni az „alternatív” oktatást, vagyis azt, hogy a tárgyak nagy részét a diákok nem magyarul, hanem szlovákul tanulnák. Először 1976/77 táján hirdették meg az „alternatív” oktatást, de a szülők és a tanárok erélyes fellépése, még a pártdiktatúra körülményei közepette is, meggátolta a terv valóra váltását. A második ostrom 1981—83. között következett. Az anyanyelvű oktatás védelmezői ezt a támadást is elhárították. Most, a pártdiktatúra megdőlte után, harmadszor vették elő a régi tervet, és immár a demokrácia nevében kívánják a magyarságra erőszakolni. Az új román oktatási törvény, amelyik oly heves felháborodást váltott ki Erdélyben és az anyaországban is, nagy vonalakban a „szlovák példát” másolja. Távlatban a magyar oktatás teljes felszámolását vette célba. Nyílt megkülönböztetést téve magyarok és románok között, minden helységben — ha egyetlen román sem lakik ott—kötelezővé teszi román tannyelvű osztályok indítását. De az anyanyelvű oktatást a nemzeti kisebbségeknek minden esetben külön kérvényezniük kell. Szakképzés, minden szinten, csak románul folyhat. Egyetemi felvételi vizsgát csak románul lehet tenni. Nem ismeri el a törvény a vallásfelekezetek iskolaalapítási és fenntartási jogát, csak a teológiák és kántoriskolák esetében. Állami kezelésben hagyja, vagyis nem adja viszsza jogos tulajdonosaiknak az 1948-ban elkobzott egyházi iskolák épületeit, kollégiumait, könyvtárait. Történelmet csak román nyelven szabad tamtam a magyar tannyelvű osztályokban is. Ez a tantárgy nem a romániai népek, hanem kizárólag a román nemzet története. Mivel nyilván a nacionalista román történelemfelfogást érvényesíti, „hazafias nevelés” címén a kisebbségek és a szomszédos népek ellen folyó uszítás tantárgya. Ide jutottunk — a halál pitvarába! Ilyen szemérmetlen nyíltsággal asszimiláló törvényre még a Ceausescu-diktatúra sem vetemedett! Oly nagy a veszély, hogy az egyes kisebbségi közösségek önerejükből nem tudnának szembeszállni vele. A nemzet egésze felvette a küzdelmet. Tanárok, akik akár állásukat kockáztatják, szülők, akikre szintén megtorlás várhat, papok és püspökök valamely felekezetből, írók, kisebbségi politikusok és diákok. A Felvidéken a polgári engedetlenség igazi hulláma vonult végig. Székelyudvarhelyen húszezer magyar gyűlt össze Erdély minden részéből, és imponáló egységben emelte fel a hangját, eddig soha nem tapasztalt eréllyel, a magyar oktatásért, óvodáktól egyetemekig. A magyar diákok — japán mintára — fehér karszalaggal jöttek iskolába. Somorja nagyközség a Felvidéken, Csallóközben, Pozsonytól alig 25 kilométernyire. Árpád-kori település, erre vall öreg temploma, ezt igazolják az okiratok. A Duna partján fekszik, a bősi erőmű közelében. Mindig a történelem közelségében éltek a somorjaiak, az 1918- as államváltozáskor még kivétel nélkül magyarok. A város háromnegyede most is a honfoglalók leszármazottai közül való. Úgy tartják a történészek, hogy itt, a Kisalföld szélén volt a magyar törzsek egyik első szállásterülete. Hétvégeken Somorja lakója Pogány Erzsébet, a Magyarok Világszövetségének felvidéki szaktanácsadója, akinek a munkahelye Budapesten van. Izgalom érzik a hangjából. Csatából érkezett, ha békés csata volt is. Fő, hogy győzelemmel végződött. Somorján is, akárcsak az egész magyarlakta „sávon”, Pozsonytól az Ung-vidékig, a felvidéki magyarok— Kodály városa, Galánta kezdeményezésére —egységesen kinyilvánították tiltakozásukat az anyanyelvűkre törő „alternatív” oktatási törvény és az ennek ellene szegülő magyar iskolaigazgatók leváltása ellen. A tanévnyitás délutánján gyertyás tüntetést tartottak a Fő téren, majd az égő gyertyákat a Szentháromság-szobor talapzatára helyezték. Felolvasták a magyar pedagógusok szlovákiai szövetségének közleményét. A tüntetés résztvevői, mintegy ötszázan, egyöntetűen csatlakoztak a felhíváshoz. Ennek szellemében az első tanítási napon egyetlen szülő sem engedte iskolába gyermekét. Elkeseredésének milyen fokára érhet a szülő, ha eltiltja gyermekét az iskolától? Ha csak egyetlen napra is. Legtöbb helyen maguk az anyák, apák ültek be az iskolapadokba. Polgári engedetlenségnek nevezik az eljárást, amit általában a demokráciákban alkalmaznak. Mifelénk újdonság, most tanuljuk. És a kisebbségi életben elég alkalom adódik az efféle tanulásra. A Felvidéken ezen az őszön százezren foglaltak állást ilyképpen az „alternatív” oktatás, a nyelvgyilkolás ellen. Nem fogadják el a magyar gyermekek nyelvtudásának, nyelvérzékenek elsorvasztását, gondolkodásuk, érzelmi világuk halálra sebzését. Most egyszerre, szinte órarend szerinti egybehangoltsággal indult meg a támadás az anyanyelvűség ellen — már A remény visszaszerzéséért „A nemzeti megmaradás és felemelkedés útja (hogy Magyarország magyar ország maradhasson)” címmel koncepciópályázatot hirdetett meg 1995 elején a Magyar Szellemi Alapítvány és a „Magyar Jövőért” Alapítvány. Örömmel jelenthetjük, hogy a megadott határidőre és címre több mint 120 érvényes pályamű érkezett, ezek értékelését jelenleg a „Magyar Jövőért” Alapítvány Kuratóriuma által felállított Bíráló Bizottság végzi. A pályázat anyagát, amely a magyarság sorskérdéseit tárgyalja, és a nemzeti stratégia kimunkálásához nyújt sok-sok adalékot, szeretnénk megjelentetni olcsó kiadásban, százezres példányszámban a honfoglalás 1100. évfordulóján. Párját ritkító, egészen rendkívüli mű kerülhetne így — a szellemi honvédelem 1996-os évkönyveként — a magyar családok asztalára. Ehhez kérjük a magyar jövőt szívükön viselő barátainktól a lehetőségeikhez mért anyagi támogatást. Adományaikat nemzetközi pénzesutalványon (money order) ajánlott levélben az alábbi címre várjuk: Magyar Jövőért Alapítvány, 1035 Budapest, Berendu. 10. III./12. A „Magyar Jövőért” Alapítvány Kuratóriuma tudniillik a magyarok anyanyelvűsége ellen—a Felvidéken és Erdélyben, egyáltalán nem Komensky és Apáczai Csere János, meg Gheorghe Lazar szellemében. Ez pedig egyben támadás a demokrácia és a legjobb értelemben vett szlovák és román nemzeti érdekek ellen is. Ugyanis az iskolák igazgatóit eddig Szlovákiában az iskolák tantestülete választotta. Csakhogy a magyar igazgatók —nagy többségükben—nem hajlandók iskolájukban bevezetni, illetve a szülők körében „népszerűsíteni” az alternatív oktatást. Mi sem egyszerűbb a hatalom számára: le kell váltani őket! Igen ám, de az iskolák rendtartása eddig ezt nem tette lehetővé. Megváltoztatták hát a szabályzatot. Az igazgatókat ezentúl a járási főnök, illetve aminisztérium nevezi ki. Felfüggesztették a demokráciát... Tíz diák képviselte az erdélyi magyarságot Strasbourgban, Európa színe előtt. Tíz kerékpáros fiatal, akik útra keltek az anyanyelvű oktatás szabadságáért, a fiatalság jogaiért, a romániai demokráciáért. Antal Attila Csíkszeredáról, Csáki Árpád Sepsiszentgyörgyről, Hajdó Csaba Székelyudvarhelyről, Káli Zoltán Marosvásárhelyről, Juhász Péter Kolozsvárról, Nagy Pál Székelyudvarhelyről, Pánczél Szilamér Brassóból, Ráduly Róbert Csíkszeredáról, Vajda László Szatmárnémetiből. Velük tartott Budapestig két romániai parlamenti képviselő, Mátis Jenő és Szilágyi Zsolt is, az RMDSZ legfiatalabb honatyái, akik bírják a napi 150 kilométeres biciklizést. Érvényes megbízólevele van a karavánnak. — Az Európa Tanácsnak az RMDSZ tanügyi törvényének tervezetét nyújtják át. A megbízólevelüket 492.380 erdélyi magyar írta alá. A kontinens egyik legnagyobb kisebbségi nemzeti közössége a béke nevében, de bátran, emelt fővel, igazsága tudatában kopogtat Európa kapuján. Bardócz Gergely CSOORI SÁNDOR: Vers a határon túlra Esztergomból Párkányra Mindennap látom azt a házat: házadat, innen a dombtetőről. Mindennap látom. Ablaka néha vakmerőén idevillan, mint eldobott tükördarab. Hirtelen arra gondolok: talán a hollók égnek ilyenkor párkányodon, a hollók akik odaszálltak őrizni téged, vagy’ tán az Isten szeme, hogy hajnaltól estig tudjak rólad. Merthát a határ mindig! Merthát a lefektetett kések és kaszák! Merthát a kettéhasított Duna, amelyet föl kellene végre akasztani egy mészárszékben! Merthát a nyelved, a szavaid, az orgonáid a kimért hóhérok könyöke alatt! Merthát apád elveszett féllába az északra tartó marhavagonok vaspoklában! Ugye, még ma is hallod a szárnyas kerekeket? Azt kérdik egyre: lesz ház? lesz kenyér? lesz tűz, lesz haza? Aztán a csattanás: nem lesz semmi! Egy vándor szitakötő oldalaz felém lassan, mintha levelet hozna tőled. Vagy már ő is csak ripacskodik? Zöld, zöld körülötte minden: a bokrok, a fák, a dúcok, a kövek s a mögötte tolongó földi kísértetek arca is zöld. (Hitel) A Magyarok Világszövetségének Elnöksége szomorúan emlékeztet arra, hogy ma kezdődik Romániában az új tanév, amelyben egy súlyosan diszkriminatív tanügyi törvényt kényszerítenek az iskolákra. Miként azt Debrecenben és Székelyudvarhelyen romániai magyar vezetők és testületek ismételten kijelentették, ez a tanügyi törvény a romániai magyarság számára teljességgel elfogadhatatlan, mert: 1. hátrányosan megkülönbözteti a romániai magyar közösség tagjait; 2. nem vesz tudomást az Erdélyben ezredéves hagyományokkal rendelkező felekezeti oktatásról, és ezáltal lehetetlenné teszi annak újraindítását, valamint a romániai magyar egyházaktól elkobzott több ezer iskola viszszaszolgáltatását; 3. semmibe veszi a romániai magyar nemzeti közösség legitim autonómia-törekvéseit és azon belül a félmillió aláírással támogatott tanügyi törvényjavaslatot, az anyanyelvű oktatás biztosítását az óvodától az egyetemig; 4. nyíltan és burkoltan az erőszakolt etnikai asszimiláció sok évtizedes gyakorlatának folytatása. Felkérjük a világ magyarságát, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel támogassa az erdélyi magyarok jogos önvédelmi harcát. Küzdjön azért, hogy a jelenlegi oktatási törvényt a Román Parlament visszavonja és a nemzetiségi önrendelkezés demokratikus követelményeinek alapján kidolgozott, új, magyar nyelvű oktatást biztosító törvényt fogadjon el a kétmilliónyi magyarság számára. 1995. szeptember 15-én a Magyarok Világszövetsége Elnöksége Nyilatkozat: A Magyarok Világszövetsége aggodalommal figyeli, követi a volt Jugoszláviában dúló háborúkat: a harcban állók, s a háborúval sújtott emberek drámáját, az erőszak, a véres etnikai tisztogatás áldozatainak szenvedését. Érzékenyen érint bennünket a vajdasági magyarok sorsa. Fájó tény, hogy a vajdasági magyarság már a háború előtt is fokozatosan hátrányos helyzetbe került. Kiszorították a gazdasági élet irányításából, az igazságszolgáltatásból, az államhatalmi szervekből, az iskolák vezetéséből, az esélyegyenlőség lehetőségeiből. A Vajdaságot most a szerb háborús menekültek áradata sújtja. A Vajdaság erőszakos betelepítésének ez már az ötödik hulláma. Az első: 1922—24. között Sándor király földreformja után zajlott. A második: közvetlenül 1945 után a németek és magyarok tömeges lemészárlása és elűzése, amikor helyükre szerbeket telepítettek. A harmadik: az 1945 utáni évtizedekben folyamatosan következett be. amikor közel 700.000 ember telepedett le a Vajdaságban. A negyedik: a délszláv háború első menekülthulláma 30.000 szerbet sodort erre a tájra. Az ötödik: e mostani hullám, amikor 167.000 menekültből több mint 100.000 nem magyar telepszik le a Vajdaságban. A menekülés önmagában drámai, az idegenbe település kétoldalú szenvedés. Csapás annak is, akijön, annak is, akit az otthonában érint. Sok jel arra mutat, hogy a Vajdaságba irányított menekültek ezrei tudatos etnikai program eszközei, valójában maguk is hatalmi erőszak nyomán hagyják el szülőföldjüket. A Vajdaság — Koszovó mellett — Jugoszlávia legsűrűbben lakott területe. A munkanélküliség kétszer akkora, mint a szűkebb Szerbiában. (Vajdaságban 25%-os a munkanélküliség.) A Vajdaság népsűrűségének túlterhelése szociális robbanással fenyeget. A Vajdaság más nemzetiségiekkel való erőszakos túlnépesítése megbontja, szétrombolja a térség magyar etnikumának egységét, ami ellentétes a nemzetközi jogrenddel. A Magyarok Világszövetsége követeli, hogy felelős nemzetközi fórumok, az Európa Tanács, az ENSZ vizsgálja felül a menekültáradat következtében a Vajdaságban előállt helyzetet. A Magyarok Világszövetsége elérkezettnek találja az időt arra, hogy a térség nemzetiségi gondjaival együtt — az autonómia elvei alapján — párhuzamosan oldják meg a vajdasági magyarság helyzetét. A vajdasági magyarság a kollektív megsemmisülés felé sodródik. Ezért felszólítjuk a magyar kormányt, hogy az erősödő, s pusztító hatások ellensúlyozása érdekében diplomáciai úton határozottan lépjen fel a szerb kormánynál, az illetékes nemzetközi szervezetekben a vajdasági magyarság érdekében. Ä Magyarok Világszövetsége felszólítja a szerb és a magyar kormányt, tegyenek lépéseket annak érdekében, hogy e térség nemzetiségi ügyeinek nemzetközi tárgyalásain a vajdasági magyarok képviselői is részt vehessenek. Ággodalommal szemléljük a Vajdaság magyarságának szervezeti-politikai megosztottságát, amely az egységes önvédelmi cselekvésben gátolja. A helyzet súlyosságából következik: közös erőfeszítés, közös fellépés szükséges. Aki ebben a kritikus helyzetben egy mindig lehetséges érdekegyeztetés helyett önös politikai céljait tartja szem előtt: történelmi bűnt követ el a vajdasági magyar nemzetközösséggel szemben. A Magyarok Világszövetségének Elnöksége arra kéri a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége és a Vajdasági Magyarok Szövetsége felelős vezetőit, hogy a vajdasági magyarság helyzetének elemző felmérésével, a történelmi helyzet kívánta felelősségérzettel találja meg sürgősen a közös cselekvés módozatait.
