Nyugati Magyarság, 1995 (13. évfolyam, 3-12. szám)
1995-09-01 / 9. szám
8. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1995. szeptember „A festészetszakrális tevékenység” Kürthy Sándor — Mit jelent a festészet az Ön számára? — A festészet elsősorban és legmélyebben praxis és nem teória, életforma és nem műtárgykészítés, nem is különféle spekulatív konstrukciók illusztrálása, hanem a mindenkori valóságos létállapot feltárása. Nem kritika, irónia, nosztalgia, nem krónika, zsumalizmus vagy regény, még csak nem is mítosz, hanem szakrális tevékenység, azon kevés számú lehetőség egyike, amit egy itt és most élő ember művelhet a civilizációban. — Hogyan kezdődött? — Zenész családban születtem Berettyóújfalun 1921. január 21-én. Szüleim, nővéreim is zenészek. Magam is zeneszerzési szakra iratkoztam be az érettségi után. Sugár Rezső tanítványa voltam. Két év elteltével azonban a képzőművészet adott lehetőséget, és átnyergeltem. Rajzolni kezdtem, szabad iskolákban tanultam Fischer Ernő és Bornemissza Géza mesterletével. Jól és könnyen ment, pillanatok alatt le tudtam rajzolni, amit láttam és amit akartam. Festészetem első szakasza ez a természetelvi grafika, akvarell, szituációk elkapása, impresszív megörökítése volt. Éveken át a grafika, könyvillusztrációk, rajzok jelentették a kenyérkereseti lehetőséget. —A festészet pedig háttértevékenység volt? — Nekem mindig szellemi útjárás volt és meg is maradt annak. Képeim soha nem szolgáltak ke-reskedelmi célokat. Számomra soha nem volt kér-dés, hogy megveszik-e vagy nem. Soha nem vár-tam és nem is kaptam megrendeléseket. — Nyílt-e mégis módja kiállításra? — Benne voltam a Tokaji Társaság és a Népművészeti Intézethez tartozó szabadművelődési iskolák révén a kortárs képzőművészet vérkeringésében. Ismertem a festőket, a pályatársakat. Egy fontos kiállításom jut eszembe: a 60-as években a Dorottya utcában állítottam ki, október 23-án volt a megnyitó. Előtte való napon feljelentést tettek, hogy absztrakt képeket akarok kiállítani. Le akarták fújni az egészet. Végül valahogyan sikerült megmenteni a helyzetet. Akkoriban a minisztérium engedélyezte a kiállításokat, de az absztrakt festőket mellékes vonalra terelték. Ez igen kutya helyzet volt. Most már pontosan emlékszem: ez 1964-ben történt. Ezen a kiállításon ismerkedtem meg Hamvas Bélával, innen kezdve mélyült el barátságunk. Személye és művei is nagyon jelentősek számomra. Viszont a szakma egy része elfordult tőlem, amikor „hivatalosan” absztrakt festő lettem. — Hamvas Béla is nagy visszavonultságban írt, háttérbe vonulva gyűjtötte össze erőit... — Igen, kizárólag belső vezéreltségből, belső megismerésből fakadóan írt. Én pedig a Köröndön, a Hazafias Népfront helyiségében szerveztem kiállításokat Zilahy György barátommal, aki azóta már meghalt. Jelentős volt ez sok háttérbe szorított kollégának, mert mi a stílustól függetlenül biztosítottunk lehetőséget. Sorsok fordulhattak meg ettől. Egy festőnek fontos, hogy beszéljenek a képeiről, hogy elmondhassa felismeréseit. Jól megszervezett, verssel, muzsikával kísért kiállítások voltak ezek. Persze, nem a szocialista realizmushoz sorolható művekből. Lassan megindult a politikai gyanakvás. A 80-as évek elején új titkárt küldtek a népfronthoz, akinek fogalma sem volt a művészetről. Nem lehetett együttműködni vele. Visszavonták elnökségi tagságomat, és ezt a művészeti vezetést abba kellett hagynom. Az Építők Klubjában, különböző művelődési házakban folytattam ezt a munkát. Sok kollégán tudtam segíteni, de itt csak zsűrizett képeket lehetett kiállítani. Voltak azonban úgynevezett egynapos bemutatók, ezeknek az elnöke lettem. Sok fiatal bukkant itt fel, akit kizsüriztek volna. — Külföldi kiállításai voltak-e? — 1968-ban az Esseni Volkwang múzeumból jött egy művészettörténész. Kivitték a képeimet Németországba, katalogizálták. Ez nagyon fontos volt. Mindenekelőtt az, hogy egy nyugati művészettörténész felismerte, hogy a protokoll nálunk nem azonos a kortárs festőművészettel. Fontos volt a közeledés, nyitás Nyugat felé, ahol a tasizmusnak komoly művelői éltek. Bár a művészek a politikai hatalommal mindig hadilábon álltak, a művészeti szabadság fokai igen különbözőek lehetnek, mivel a művészet a létezés magasabb szféráiba jutást jelenti; a politika ilyen önmegvalósítást nem adhat. — Ön szerint kivédhető a politikai ártalom ? — Sokoldalú önműveléssel. A művészetnek nincsenek bejárt, kitaposott útjai. Még ha vannak is iskolák és mesterek, akkor is mindenkinek magától kell rátalálnia útjára, és mindent magától kell kitalálnia. Meg kell küzdenünk érzékenységünk fenntartásáért, önálló gondolkodásunk szabadságáért. Sokoldalú önművelésre van a művésznek szüksége: szellemi hagyományok tanulmányozására, művészi, pszichológiai, filozófiai stúdiumokra. — A Hamvas Bélával való kapcsolat felér egy egyetemmel... — Hogyne. A feleségével írtak egy könyvet, a Forradalom a művészetben címmel. Ebben két fontos fogalmat említ: a jelenkortudatot és az igazságkeresést. Azt írják, hogy századunkban a jelenkortudatot a festészet képviseli. A képélmény idézi azt az élő tudást, amelyről a hagyományok, szent iratok, kinyilatkoztatások szólnak. És ezt én is így gondolom. Ebben élem meg a festészet szakralitását. — És az igazságkeresés? — Különböző időkben más és más költők, írók, festők mondják ki az igazságot, és vállalják a jelentéktelenségben való életet, ha a kor hatalmon lévőinek igazságtalanságait nem tudják elfogadni. Ugyanis adekvát módon élni a korban, amelybe születtünk, rengeteg küzdelmet, folytonos fejlődést kíván. Anyitottság állapotának fenntartását. Megérteni korunkat, szinkronba hozni az elméletet a gyakorlattal, új hangot megütni, új látásmódot kidolgozni, a kornak megfelelően újrafogalmazni a dolgokat, az igazságot — ez sok áldozattal, önfeladással jár. Hamvas is így élt. Ezek nélkül nincs igazi művészet, csak valamiféle művészkedő pótcselekvés. I--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------1 MEGRENDELŐ SZELVÉNY i © l Kérjük a megrendelő szelvényt nyomtatott betűkkel kitölteni és kivágva — csekket mellékelve — címünkre beküldeni: NYUGATI MAGYARSÁG P.O.BOX 125, Mt. Royal Stn., Montreal, QC H3P 3B9, CANADA NÉV: CÍM: Megrendelés egy évre: Kanada: CA-$30; egyéb országok: US-$30 TÁMOGATÁST KÖSZÖNETTEL FOGADUNK! \ I____________________________________________________________________________________I — Lehet-e szakaszolni valamiképpen festői útját? — Igen, persze. Mint mondottam, impresszív grafika és akvarell volt a kezdet. Ezt a félabsztrakt periódus követte. Ennek lényege, hogy semmi nincs konkrétan megfestve, de minden utca, város, kikötő felismerhető. Valamiféle „pillantás a magasból” jellemzi ezeket a látásmódokat, figura, mozgás és élmény elvont megfogalmazása. A következő dinamikus kompozíciók absztraktak, nonfiguratív képek. Miként a fizikában, matematikában, filozófiában összedőltek a biztonságos rendszerek, nézetek, stabilnak hitt törvények, a képzőművészeti látás is eltávolodott a konkrét, reális deimenziótól. A fény kettős természetével, a bizonytalansági relációval, egzisztencialista szorongással analógiában a képzőművészet jelei, jelképei is többrétegűek, összetettebbek lettek. Minden kép hieroglifa, három jelentésű hieroglifa. A tasisztikus képek prekoncepció nélkül készülnek, a spontaneitásnak van nagy szerepe. Intuitív képességet nyit az alkotóban és nézőben egyaránt, a foltok beszédének meghallása irányában. Organikus jellegű, vizes-olajos taszításból alakuló effektusok új atmoszférája. Az igazi folt jelentése nem kaotikus, hanem a szöveg, dallam, szín harmonikus együttese. A festék nem marad festék, színné válik. A színkompozíció mozgalmasan tölti ki a rendelkezésére álló teret. — így érkezünk a kalligráfiáig. — Igen, az absztrakt expresszionizmus és kal-ligráfia a legutóbbi idők munkája. A posztimpresszionista elmozdulás után egyre távolabb kerül a naturalisztikusan látható. A folt és vonal illeszkedésében távoli dallam szól. A tiszta kalligráfia igazi spontán dolog: az ember előveszi szerszámait és nekifog a munkának, engedve a pillanat impulzusának. A pillanat tört részében összesűrített lényeg. A festék felhordása sokféle módon történhet: késsel, öntéssel, szétfolyatással, ecsetkenéssel, másik lapról való átitatással, cuppantásos visszaszedéssel, oldószeres kimosással, teli ecsetes freccsentéssel, rácsorogtatásos technikával, víz-olaj taszítás változatainak felhasználásával. Egy ilyen kép festése a legnagyobb aktív, éber és összeszedett állapotot feltételezi, valamiféle koncentratív meditációt. Hiszen a festő benne van a képben, és egész idő alatt a kép teljessége van munkában egyszerre. Meg kell találni a pillanatot, amikor abba kell hagyni, mert megcsillant valami, megszólalt jelzett. Minden kép kikerekedettség, megtámadhatatlan, elmozdíthatatlan, kompozíciójában mindennek a helyén kell lennie. A rend és szabadság aránya központi kérdés. Kompozíciójában a fent és lent össze kell, hogy kötve legyen. Egy függőleges tengely vagy a centrum körül történik a bevágódás a térbe, a kép „színpadára”, mint a táncos megjelenése a színpadon. A lehulló elemek, a lebegés, a térélmények a zenei fúgaszerkezethez hasonlíthar ^ Ó isteni Atma nézd e szép világot a szemeimen át ahogy ráhull a fény az égi magasból és virágzó ágakat lenget a szél A zsenge lombokon át az angyali Mozart dallama szól a fül örömére és drága gyümölcsök ízét issza a száj Ó nézd a föld-víz-tűz-levegőnek míves ötvözetét ahogy nagy leleménnyel ölti váltja ruháit Szép és nagy a Te műved isteni mester és ó hogy földreborult szolgálód írisze mélyén Te látsz és nézel örökös isteni szemeiddel Kürthy Sándor V_____________________________ tók: mozgalmas háttér előtt pontos, vonalak, a szín és ritmus pontos illeszkedésében. Minden képnek van szövege és dallama. Eszmeírás ecsettel. A képek erővonalai, ritmusjátékai megőrzik az ecsetmozgást. Az ecsetjárás súlyát, iramát. Az ecsetkalligráfiát nem lehet kitalálni. Az ecset adja az átlépések, a jelölések lehetőségét a látott és láthatatlan világ között. A megjelenítés, a dinamikus átírás a vonal, tónus és szín skálahármasságában történik. A hangterjedelmet a vonal adja meg. A hangsúly a vonalak vékonyságán, illetve vastagságán nyugszik. A színek elmozdulása térélményt ad. Az elszakadás a közvetlen dimenziótól elvont megfogalmazást tesz lehetővé, figurák esőben, nádlebegés, víz melletti fények tükröződése — az üresnek vélt tér élő történései. Olyan tökéletes cselekedetek, mint a vízáradás, tengerhullámzás, rügyfakadás, a levelek kibomlása vagy csillagfény hunyorgása az éjszakai sötétségben. — Ez a képnyelv egyszerre szól a látható és láthatatlan valóságokról. — Említettem, hogy a kép: hieroglifa. Minden hieroglifa három sík jelbeszéde, a test, lélek és szellem együttes létezésének szimbóluma. Ezzel függ össze, hogy a három kedvelt színem: a fekete, vörös, fehér is a három — tamasz, radzsasz és szattva — minőséggel áll analógiában. Hihetetlenül kifejező ez a három szín. — Úgy tudom, a festés mellett ír is és előadásokat tart, mélylélektannal foglalkozik. — Igen, verseket is írok. Tagja vagyok a Jung Egyesületnek. Jung műveit sokáig nem engedték itthon megjelenni, ahogy a nonfiguratív festészetet is „tiltották”. Sokat tanulmányoztam a Zent, erről publikációim is megjelentek. A művészet a jóga és Zen gyakorlása. Létkérdés korunkban annak megértése, hogy az ember a végtelenség fia, és meg kell tudnia állni a végtelenben. A Jung által leírt archetípusok nem megegyezés, politikai alku alapján jönnek létre, hanem eleve kódolva vannak a kollektív tudattalanban, és a kultúra örökíti át azokat. A Zen ugyanezt fejezi ki a láthatatlan háttér mozgalmas energiáival, amely látható formát ölt színben, vonalban, foltban, hallható hangban, érezhető mozgásban és a lelket megindító ezerféle módon. — Tudomásom szerint Magyarországon egyedülálló ez a kalligráfia-festészet. Egy gyűjteményes kiállításon hány képpel lenne jelen? — Legújabb munkáimat jeles képeknek neveztem. Ezeken Nap-motívum szerepel vagy például királyi arc. Gyűjteményes kiállításhoz, mármint a megközelítőleg 2500 képemhez és rajzomhoz legalább hat teremre lenne szükség. —ruth—
