Nyugati Magyarság, 1995 (13. évfolyam, 3-12. szám)
1995-07-01 / 7-8. szám
12. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1995. július-augusztus Két pogány közt... A..FORUM -ban közölt írások beküldőik egyéni véleményét fejezik ki, amely nem feltétlenül esik egybe a szerkesztőség álláspontjával. — A szólás- és véleménynyilvánítási szabadság jegyében készséggel adunk helyet leveleknek, rövid polemikus írásoknak, de fenntartjuk a rövidítés jogát. —A szerk. Baloldali visszarendeződés „Ébren légy, magyar: őrt ki fog állni, ha nem te, hazádért?” (Vörösmarty) Magyarországon folyamatban van a baloldali visszarendeződés. Az alkotmányos jogok csak papíron, de nem realizálhatóan léteznek. Csak annyi a különbség, hogy azokat, akik jogaikkal élni akarnak, még nem viszik börtöjbe! (De elmegyógyintézetbe már történt beszállítás, pl. Adorján úr, a sakkmester esetében.) A helyzet kialakulása jelentős mértékben az ún. Szabad Világ elmúlt években meg ma is produkált „liberális” (mondhatni, baloldali vagy KGB-ügynöki) társadalom- és gazdaságpolitikai tevékenységének következménye. Más sem történt, mint csak az antikommunista politikai irányzat, a jóhiszemű Antall-kormányzat demagóg lejáratása, gazdasági célkitűzései destruálása és az összeomló szovjet rendszer menekülő patkányainak és bűnsegédeinek heroizálása. A helyzetet szembetűnően tanúsítják a következők: 1995. március 15-én Szentgotthárdon a polgármester vörös szekfűből készített ötágú csillaggal „díszített” koszorút helyezett el az emlékműnél. A betiltott önkényuralmi jelkép miatt hatósági intézkedés nem történt. 1995. május 28-án, a Hősök napján Szombathelyen közadakozásból létrejött emlékművet avattak. A polgármester avató szónoklata szerint az emlékmű a különböző gondolkodású, korábban szembenálló emberek megbékélésének és a közös múlt lezárásának jelképe. Az ünnepségen a kormány és a köztársasági elnök is képviseltette magát, egyetértve a polgármester álláspontjával. A mai magyar demokráciában nincs semmi mód ellenvélemény kifejtésére és a bűnök elmarasztalására. Előbbiek szerint mind a liberálszocialista kormány, mind Göncz Árpád a szovjetbérenc bábrendszer gyilkosait, kiszolgálóit is etikusnak, a szabadság és emberi jogok hőseinek minősíti. A bűnösök egyenrangúságát az antikommunista hősökkel és a bűnök elfelejtését, átvállalását hirdetik. És történik ez 1995-ben, amikor a II. világháborús hitleri rendszer feletti győzelmet, egyben a hitleri rendszer bűneit, a zsidó holocaust feledhetetlenségét és örök üldözését demonstrálják világszerte! Akkor miért lenne bocsánatos a balodali marxista csürhe több mint hét évtizedes bűnözése — haszonélvezői, bérencei emberiség elleni cselekményei? Ép erkölcsi érzékű ember nem tehet különbséget. Aki a kommunista baloldal bűneit felejti, felejtetni A konrádi úton — a pokolba Nem is olyan nagyon régen magyar újságokból értesültem arról, hogy Konrád György a legnagyobb élő magyar költő. Majd megfelelő beállítottságú külföldi lapokban is láttam őt így aposztrofálni. Tehát a félrevezetés hatásos és sikeres volt. Történelmünkben kevés tehetséges politikus volt, s így nem véletlen, hogy gyakran legnagyobb íróink vették lelkiismeretesen vállukra az ország, a nép súlyos gondjait. Ezen tradícióhoz híven Konrád úr megállapította, hogy a szabadságszerető magyar ifjúság megérdemli azt, hogy a drogokat szabadon használhassa, és hogy fáj neki (mármint Kontódnak), hogy e pillanatban ez nem lehetséges, az őáltala megkívánt szabadságban! (Helyesebben mondva: szabadosságban.) Való igaz, az ilyesmit sokkal következetesebben kell megszervezni, s a meglévő országbeli szervezetek erre nem alkalmasak. Az ilyesfajta vállalkozásoknak azonban általában nem az írók, hanem a maffiózók a szakértői, akik sok-sok pénzt hoznak majd be ebbe a szuperérzékeny vezetőjű országba. A drog-ügyek megszervezése után nem ártana megszervezni a bordélyházakat, melyekkel ki lehet elégíteni az új elit egyéb szabados igényeit, hisz ez élvezeteket és jó pénzt is hoz, akárcsak a fegyverkereskedelem. Ehhez a meglévő magyarországi népesség túlontúl törvénytisztelő és ügyetlen. Exportálni kell tehát a magyar népességet külföldre, olyan helyekre, ahol rabszolga-munkásokat keresnek — éhbérért. Helyükbe pedig importálni lehet fegyverhasználatban igen járatos, bármilyen származású népcsoportokat, akár Palesztinából, Afganisztánból, Algériából, akár a volt KGB embereiből. így megindulhat egy rendkívül jövedelmező fegyverkereskedelem is. Mi marad még hátra? Levélbombákkal destabilizálni Közép-Európát, megfenyegetni az Egyesült Nemzeteket, váltságdíjat követelni, így aztán együtt süllyedhetünk a pokol kellős közepére, hiszen a lejtőn nincs megállás. Van okunk követni tehát Konrád úr útmutatásait! Abel (Ausztria) akarja, az azonosul a bűnökkel, a bűnösökkel — és szükségszerű elmarasztalása. Vagyunk még nem kevesen tisztánlátó, tradícióinkhoz — az antikommunista elvhez hű magyarok, akik visszautasítjuk és bűnpártolásnak minősítjük a kormányzat, a köztársasági elnök etikátlan demagógiáját, de ellenészrevételeinket - pozíciójukkal viszszaélve - elfojtják. Dokumentált tény, hogy a liberálszocialista álláspont emberiség elleni bűnök pártolása, és ez bizonyíték arra, hogy alkalmatlanok egy szabad és demokratikus közéletben való jelenlétre! Látni lehet, hogy a kormányzat, Göncz polgártárs tevékenysége egy új, önző uralomnak alávetett bábrendszer kialakítására irányul — a politikai kiszolgáltatottságot gazdasági program (Bokros-csomagok) által való elnyomorítással elősegítve. Most ezen helyzetben nemcsak az elvi elkötelezettség, hanem az emberi-egyéni érdek is azt diktálja, hogy össze kell fognia Magyarországon a lakosságnak, hogy egyrészt a közéletet véglegesen megtisztítsa liberál-szocialista álarcban fellépő ellenségeitől, másrészt reájuk mint károkozókra visszahárítsa az okozott hátrányok kihatásait. Dr. Liszkay Tamás (Budapest) A század első felének baloldali mozgalmai — szavakban—felvállalták mind a nemzeti szuverenitást, mind a társadalmi progresszió (az egyenlőtlenségek kiküszöbölése) törekvéseit. Azóta kicsit többet tudunk arról, hogy „legjelesebb” képviselői hogyan szolgáltatták ki—kollaboránsként—az országot egy idegen nagyhatalom elnyomásának azért, hogy a helytartó szerepében ők alkossák a hatalmi elitet, — s hogyan váltak „világ proletárjaiból” (akik közé egyébként sohasem tartoztak) „villák proletárjaivá”. És mi a helyzet ma? Néhány év szünet után nyíltan szövetséget kötött és újra kormányra került az a két politikai erő, amely már a pártállam hatalmi elitjének is két alapvető összetevője volt: a moszkoviták és az „aczélosok” garnitúrája. Aki nem tartozott közéjük, hanem ki volt szolgáltatva nekik, az annak idején is félénken mérlegelte, melyiktől várhat—maga és országa számára—nem annyira több jót, mint inkább kevesebb rosszat. Ma is sokunkban így merül fel a kérdés: „két pogány közt” kinél kereshetünk némi támaszt, hol kereshetnek a nemzeti erők kiutat a reménytelen kétfrontos harcból? Nem tudják, nem tudjuk még: ma sincs két front, csak egy van, mert nemzeti önállóságunk formális, politikai játékterünk, mozgásszabadságunk minimális, hiszen ugyanaz az idegen érdekeket szolgáló hatalmi elit most is ugyanúgy eladta az országot idegen érdekeknek, hogy hatalmon maradhasson. „Rendszerváltás” elitváltás nélkül amúgy is fából vaskarika, országvesztő képtelenség. Egyre kevesebb kételyünk maradt az iránt, hogy a magát még mindig baloldalinak nevező és éppen baloldaliságában kompromittált uralkodó elit nem azt keresi, ami az ország számára a kisebbik rossz, hanem azt, ami kizárólag neki jó. Kompromittált mi voltuk, bizonytalan jövőjük, népszerűségük rohamos csökkenése tudatában mindezt még betetőzi a rövid távra tervezők rablógazdálkodásának falánksága. Ennek egyébként megvannak nálunk a kialakult hagyományai. Csak most nem „Sztálin elvtárs legjobb magyar tanítványai”, hanem a legbuzgóbb „européjerek” azok, akik ismét a legjobban tudják, hogy „aki közel van a tűzhöz, az melegszik”. Legfeljebb az európaiságot kissé sajátos leszűkítésben, a maguk szája íze szerint értelmezik. Remélhetően beleszól még azért sorsunk alakulásába az a „másik” Európa is. Amelyről itthon ma „odafönt” szívesen elfelejtkeznek — de legalábbis hallgatnak vagy minél kevesebbet beszélnek. Az, amelynek egyik — ha nem is meghatározó, de — lényeges és megkerülhetetlen tényezője, reményeink szerint, a Nyugaton élő magyarság és az ő szolidaritása is. Kiss István (Budapest) INTERART Interior Design & Art Studio George Berényi isid. 6116 Borden Circle, Las Vegas, NV 89107 Phone (702) 877-1825 % Sometimes we aren't faster: it Just feels that way. The best way of getting from one place to another isn't necessarily as the crow flies. If that seems odd, remember that discerning travellers from Toronto and Montreal to destinations in Europe often fly with Swissair via Switzerland by choice. We suspect it has something to do with our unbeatable in-flight service. Many of our passengers wouldn’t dream of sacrificing it for the sake of the few minutes saved travelling with another airline. So next time you're planning a trip, think what you might be missing by flying direct. For reservations or information about getting the most out of your time in the air, call your travel agent or Swissair at 1-800-267-9477. Time is everything. Swissair is a partner in the Air Canada, Delta and USAir frequent flyer programs. Swissair z %
