Nyugati Magyarság, 1995 (13. évfolyam, 3-12. szám)

1995-07-01 / 7-8. szám

6. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1995. július-augusztus Az Összmagyar Testület (ÖT) és a Nyugati Magyarság szerkesztősége között létrejött egy üttműködési megállapodás értelmében lapunk ezután rendszeresen közli az ÖT híreit, tudósításait, valamint szerző­tagjainak írásait. Bevezetőként megemlítjük, hogy az ÖT-nek 39 tagországban van tagsága, tevékeny­ségét 33 szakosztályban fejti ki, 19 irodája működik a nagyvilágban, amelyek címét hamarosan kö­zöljük. Az ÖT története és Alapszabálya az alapító elnök, Bartis Ferenc „Hány óra van, magyarok?” című könyvében olvasható, de az Alapszabály megjelent különlenyomatban is. Az ÖT központi címe: 1088 Budapest, Vas utca 19. Telefon: 118-9950. Ez év május 9-én az ÖT és a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) értekezletet hívott össze, amelyen írók, szerkesztők, nyelvészek, jogászok, zeneszerzők, politikusok, politológusok, mérnökök, or­vosok, közgazdászok, pedagógusok, képzőművészek, egyetemisták, gyógyszerészek, könyvkia­dók és más foglalkozásúak képviselték a mindennapi élet szinte valamennyi szak- és szakmai területét. Több résztvevő a határokon kívülről érkezett. Az együttes elhatározta az anyanyelv-vé­­delmi törvénytervezet kidolgozását. A munkálatok három bizottságban folynak. Kérjük az ész­revételek, vélemények, javaslatok szövegét írásban eljuttatni az ÖT címére. Az ÖT szervezésében került sor Apáti Miklós Boldog rezignáció című verskötetének a be­mutatására a PIM Lotz-termében; a szerzőről és munkásságáról Bartis Ferenc elnök beszélt részletesen, majd Pete György mutatta be az Életünk-könyvsorozatot, közben Lukácsy Katalin színművész énekelt és gitározott. A rekkenő hőség és a nyaralások ellenére is zsúfolásig megtelt a terem nézőkkel és hallgatókkal, akik között számos kiváló költőnk, zeneszerzőnk, képzőművé­szünk, történészünk is jelen volt. de eljött az ÖT egyetemista csoportjának néhány tagja is. A meghitt „ünnepséget” Maróti Isván. a PIM osztályvezető-főmunkatársa nyitotta és zárta. Az emúlt években az ÖT írótagjai közül 273 szerzőnek 309 könyve jelent meg az anyaország­ban, az elcsatolt területeken és Nyugaton. Az ÖT képzőművészeti szakosztályánaknak szervezé­sében 39 tárlat nyűt, amely elsősorban dr. Losonczi Miklós művészettörténész és kritikus érde­me. Gulácsy-Horváth Zsolt 3 emléktáblát készített el társadalmi munkában: egy márvány és kettő bronz. A Magyar Tudományos Akadémián immár másodízben szerveztek nemzetközi szimpoziont magyar és külföldi akadémikusok, orvosok és szakprofesszorok részvételével dr. Csatáry László világhírű rákkutató fölfedezésének értékelésére, amely a „C satáry-vírus-therápia” elnevezéssel került be a szakirodalomba. Dr. Csatáry László az ÖT amerikai fiókszervezetének alapítója. Az ÖT anyaországi fiókszervezetei az idén is több mint 4000 gyermeket nyaraltatnak vidéken és Budapesten—az elcsatolt területeinkről, akik között jócskán vannak nem-magyar nemzetiségű fiatalok is. Testvériskolát keres a Csíkszentábrahámi Általános Iskola. Érdeklődni, ajánlkozni a kö­vetkező címen lehet: Farkas Judit. Románia, 4186-Avramesti, Str. Principala. Nr. 50. Jud. Harghita. Az ÖT átfogó orvostudományi-műszaki együttműködés lehetőségére hívja föl az érdeklődők figyelmét a következő címen: dr. Küronya Pál orvos-igazgató, Magyar Imre Kórház. 8400 Ajka, Korányi F. u. 1. Telefon: (88) 311-788. Megjelent a Maturandusok, amely az idén végzett összes erdélyi magyar gimnazista nevét tartalmazza. Rendkívül fontos dokumentum! Megrendelhető az ÖT kolozsvári fiókszervezete vezetőjénél, a Tinivár Könyvkiadó igazgatójánál a következő címen: dr. Bartíia Zoltán, 3400 Románia, Cluj-Napoca. Str. 21 Decembrie, Nr. 21. Telefon: 192-729. Kölcsönös hírközlési és műszaki kapcsolatot szeretne kiépíteni a Brassó Rádió Magyar Szer­kesztősége a nagyvilággal. Cím: Kiss Éva Mária főszerkesztő, Románia, 2200-Brasov, Str. Spar­tacus, Nr. 15. Telefon: 00-40-68-1687-41. A dr. Tamás Károly által vezetett Mezőgazdasági-Állattenyésztési-Éielmiszeripari Rt. és Kft., amely egyre terebélyesedik az elcsatolt területek és Nyugat-Európa irányában is, szeretné bővíteni nemzetközi gazdasági hálózatát. Érdeklődni lehet a következő címeken: Kalocsa, Vö­rösmarty u. 12. vagy: PATE, Kaposvár. Telefon: (82) 319-864. Az ÖT 1995 októberében hívja össze III. Világkongresszusát, amely 7 tagozatban dolgozik majd. A napirendi pontokra visszatérünk. De addig is: kérjük írásban beküldeni a javaslatokat a Millecentenáriumra, valamint az időpontra vonatkozóan is. Az ÖT Elnöksége az október 22-25. közötti napokat véli megfelelőnek. Közöljük a ÖT tagságával, hogy a tiszántúli részek központi irodájának a vezetését Csetneky István mérnök látja el, akinek címe: 4065 Újszentmargita, Bödönhát u. 30. Telefon: 06-52-214- 040 vagy 06-60-301-226. Segítőtársai: dr. Molnár Pál orvos, 4065 Újszentmargita, Rákóczi út 138/1., valamint Foltin Ernő fizikus, Debrecen, Wesselényi u. 6. Telefon: 52-430-104. Az ÖT 1996-ban megszervezi a Magyar Nemzetrészek Képzőművészeti Kiállítását. E ma­gasztos föladat koordinátora és elvégzésének felelőse: dr. Losonczi Miklós művészettörténész, címe: 2000 Szentendre, Deák Ferenc u. 16. Telefon: 06-26-310-668. Kérjük képzőművészeinket, forduljanak dr. Losonczi Miklóshoz, aki az ÖT Elnökségének tagja és a Képzőművészeti Szak­osztály vezetője. Megalakult az ÖT több száz tagot összefogó Fejér megyei fiókszervezete, amelynek elnökéül egyhangúlag Botos Zoltánt választották meg. Címük: 8000 Székesfehérvár, Séd u. 11. Telefon: (22) 323-984 vagy (22) 329-919. Sok sikert kívánunk! Tekintettel az idegenforgalmi idényre, közöljük az ÖT turisztikai irodájának címét: Balogh Rozália és Tóth Ferenc, Holiday Tours Utazási Iroda Kft.: 5000 Szolnok. Mészáros Lőrinc u. 2. Telefon: (56) 333-096. Bármilyen jogi. nemzetközi jogi és hatósági ügyben az ÖT-tagok és mások is forduljanak dr. Kóta Péter jegyzőhöz. Címe: 3260 Domoszló, Rákóczi út 49. Telefon: 06-37-365-070. A létesítendő gyergyószentmiklósi főiskola és a szárhegyi egyházi könyvtár megsegítésére könyveket gyűjtünk, minden nyelven. Kérjük, adományaikat juttassák el az ÖT központi címére. Az ÖT és Budapest Főváros V. kerületének, Belváros-Lipótvárosnak a Polgármesteri Hivatala és Önkormányzata 1995. október 24-25-én nemzetközi szakértekezletet hív össze a következő témakörökben: a Belváros általános egészségügyi, közlekedési, belső és külső környezetvédelmi és gazdasági helyzete, valamint az épületekrehabilitációs gondjai, új garázsépületek létesítése stb. Várjuk a szakemberekés a befektetők jelentkezését. Válaszlevelünkkel együtt megküldjük az elő­zetes tárgyszerű tájékoztatást, hogy majd a tények ismeretében kezdhessük el a szakértekezletet. Hangsúlyozzuk, nemcsak az ÖT tagjait, de bárkit, akinek fontos Budapest „szívének” az ügye, szeretettel és tisztelettel várunk! Levelüket kérjük az ÖT címére küldeni. Az Összmagyar Testület és a Nyugati Magyarság szerkesztősége közös ünnepséget szervez 1995. augusztus 19-én, délután 5 órai kezdettel a Petőfi Irodalmi Múzeum kertjében, ahová min­denkit szeretettel várunk. Itt és ez alkalommal a mikrofon mindenkié! A hölgyek hozzanak harap­­nivalót, a férfiak pedig itókát, és sok-sok jó ötletet Nemzetünk jövője érdekében! v________________________________________________________/ Visszafolyó patak — Riport — Tenyérnyi bánsági falucska. Házai aprók, mint az öröm hajlékai a kitagadott népmesék­ben, utcái viszont a búbánat medrénél is széle­sebbek. Az évszázadok gyurakodásában meg­fordult ott minden fosztogató népség, akit nem ez a föld termett. Katika úgy hallotta az aszalt­­szilva-arcú öregektől, hogy hajdanán szebb na­pokat is látott a komorságába belerökönyödött templomtorony. Ennyit tudott a világról. De ez is elég volt ahhoz, hogy fölfedezze, amikor nagy kék szemét ellepi a könny, a házuk tövében kacs­karingózó patak visszafolyik csermelynyi böl­csőjébe. S a könny bizony hűséges maradt hoz­zá. Hol volt mit enni, hol nem volt. Az anyját gúzsba kötötte a kór s népdalok helyett jajgatás­sal telt meg a szoba. S mert a baj nem jár egye­dül, egyik este eltűnt az apja, s csak reggel ta­lálták meg a kútban. Katinak a fájdalomtól szinte cafatokra sza­kadt a lelke. Határozott: elmenekül az óbégató nyomorúságtól! Tanult Aradon, Temesváron, leérettségizett, majd Marosvásárhelyen kötött ki a főiskolán, de hiányos román nyelvtudása miatt nem léphette át a palánk nagyságú küszö­böt. Mit kezdjen magával, kicsi életével? Szebb­­re-jobbra vágyott. Tanulni akart, s eltökélt aka­rása közepette volt kűmővesinas, darukezelő, anyagosztályozó, kifutólány, mikor hova lök­ték. Ilyen körülmények között ismerkedett meg egy magas végzettségű fiatalemberrel, C.-vel, aki úgy beszélt vele magyarul, mint a muzsika. Összeházasodtak. Kati áldott állapotba került. Várandós tervezgetését sutba kellett dobnia, mert a férje ráüvöltött: — Mától kezdve az én házamban nem aka­rok magyar szót hallani! Kati, immár gömbölyödő hassal, benne a jö­vendő emberrel, akinek már magzatkorában ki­tépik az anyanyelvét, visszamenekült a vissza­folyó patak partjára. Egészséges, szép gyermek­nek adott életet. Egy kislány sikoltott bele az áramszünetes éjszakába. Néhány hónap múlva Kati, kebelében a po­rontyával. Békéscsabán kötött ki. Menekülttá­bor. Karantén. Gyermekotthon. Kínlódás. De néhány ember személyében hamarosan meg­mutatkozott az Anyaország jogtalanul és tudatl­anul megkérdőjelezett szeretete és nagylelkűsé­ge: segítették összetoldozni a hétköznapokat, így sikerült elvégeznie a főiskolát, munkát talál­nia Budapesten, és a napi rostokolás mellett be­iratkoznia az idegen nyelvtanfolyamra. Albér­letben éldegélt kislányával együtt, akit az apa másfélhónapos kora óta nem látott, soha még a kisujját sem mozdította a saját gyermeke érde­kében, amikor még otthon tengődtek. Hogy miért fogalmazok hézagosán és kön­­törfalazva, a következőkben kihámozható. Kati férje keresetet nyújtott be az aradi tör­vényszéken: válni akar, követeli, hogy atörvény a kislányt ítélje neki, a felesége nem használhat­ja az ő nevét stb. A törvényszék kimondta a vá­lást, az asszonyt megfosztotta férje előnevétől, a kislányt az apának ítélte. Az asszonyka minderről utólag értesült, hi­szen soha semmilyen bírósági idézőt nem ka­pott, s így a tárgyaláson nem is jelenhetett meg. Közben az anyát és kislányát az Anyaország honosította: mindketten magyar állampolgá­rok! Kati, amikor kézbe vette az aradi törvény­szék végzését, majdnem idegösszeroppanást kapott. Volt férje, a kislány apja követeli vissza a gyermeket. Ekkor folyamodott az egyik buda­­peti bírósághoz. Eredmény: rengeteg papír, áti­rat, fölirat, legújabban fellebbezés, jogi szakér­tők bevonása stb. A magyar bíróság helyben hagyta a román törvényszék döntését, tekintettel a két ország kö­zötti jogsegély-megállapodásra! Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy Románia kikérheti a már magyar állampolgárságú kisko­rú leánygyermeket. Megérkezhet az „apuka” és elviheti akislányt, s ebbeni ténykedésében hiva­talosan meggátolni nem lehet. íme, Kati, akinek persze nem ez az igazi ne­ve, ezért titkolja lakhelyét, ezért nem hagyja egy pillnatra sem magára a kislányát, ezért nem mer hazalátogatni szülőfalujába, pedig szeretné még látni a visszafolyó patakot, s partján üldögélve magyar népdalokat énekelni kislányának. Ez a fiatal, varázslónak született asszonyka olyan lett, mint egy számyaszegett ősmadár, aki elve­szítette tájékozódó képességét a jogszabályok sivataga fölött. Félti gyermekét és fél maga is. —Kiszárad a visszafolyó patak, ha sokat sír­­dogál — próbálom megnyugtatni, de hiába. — Úgy látja, hogy én vagyok az ostoba? Én vagyok a hibás? Nem kellett volna férjhez men­nem egy nem-magyarhoz?—fordul felém s kér, adjak egy papírzsebkendőt, mert már egy sincs a retiküljében. Egy kívülállónak az az előnye egy bajbaju­tottal szemben, hogy kívülállóságánál fogva hig­gadt és bölcs lehet, akár a törvény, akár a kölcsö­nös jogsegély, amelyben többnyire a kívülállók szoktak megállapodni. Megfontoltan, szabato­san szólva igyekszem vigasztalni: — A szerelem az szerelem, nem ismer nem­zetiséget, vallási hovatartozást, pártállást, vissza­folyó patakot... S így természetes, így van rend­jén. S meggyőződésem, a volt férje sem a saját ujjúból szoppintotta a magyar szó gyűlöletét, hanem belésupákolták... Nem maga alacsonyo­don le, hanem a volt férje nem tudott önmaga fölébe emelkedni... Erről viszont ne filozofál­junk, inkább bízzon abban, hogy aMagyar Köz­társaság Alkotmánya megvédi a magyar állam­polgárokat. .. — mondom Katinak búcsúzáskor. Rám néz. Szemébe visszamenekülnek köny­­nyei. Én pedig a visszafolyó patakra gondolok. Bartis Ferenc Ki tudja merre... Száz éve született Csanády György, a Székely Himnusz költője Mindennapos gondjaink, problémáink kö­zött sem feledkezhetünk meg egy-egy évfordu­lóról, amikor a nemzet valamely kiváló fiára emlékezik. Hogyne élnénk olyan alkalommal, amikor az író, a költő szava magyar népünk fáj­dalmát, sorsát, hitét, reménységét Himnuszba foglalta. Csanády György, a Székely Himnusz írója száz éve: 1895-ben született Székelyudvarhe­lyen. Ifjúként részt vett az első világháborúban. Ez a kemény, katonás idő egész alakját megfor­málta: egyenes tartás, markáns arc — de a sze­mekből megkapott a sugárzó melegség. Székelyföldön született, Erdély szerelmese! Egy tanulmányából — amelyet Erdély címmel írt és 1927-ben Párizsban, a Párizsi Magyar Aka­démia Könyvtára kiadásában jelentetett meg — idézem szép gondolatait: „Erdély egy örökké külön világ volt ebben a világban, egy forduló volt a két világfolyam, Kelet és Nyugat összeá­­gazásában, zivatarok és nehéz telek kivájta kis öböl, amelyben fennakadva rengett, kerengett beléhullottfalevél, pozdorja, könnyeső, vérhab, mosoly szivárvány. Öböl, amelyet a havasok megközelíthetetlen és áthághatatlan falakkal zártak körül... Idegen nációval nem elegyedett, mely minden kenyerét, minden kultúráját és minden fényűzését abból a földből vette, ame­lyen élt... S a népe mégis a kultúrában soha el nem maradt, mégis ennek a népnek evolúciója tiszta és tökéletes volt, mégis kitermelt magából annyi zsenit, amennyit elhelyezni sem tudott a világ piacán..." A Székely Himnusz a Trianont követő fáj­dalmas időkben született. Szövegét—sajnos— pontosan kevesen ismerik. Még kevesebben is­merik a költőt, Csanády Györgyöt, akire száza­dik születési évfordulóján hálás szívvel, szere­tettel emlékezünk. A zeneszerző Mihalik Kálmán orvostanhall­gató volt. Az erdélyi magyarság Himnuszát elő­ször a Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesületének énekkara adta elő 1922-ben. Idézzük most fel a Székely Himnusz első vers­szakát: Ki tudja merre, merre visz a végzet, Göröngyös úton, sötét éjjelen Vezesd még egyszer győzelemre néped Csaba királyfi csillagösvényén. Makornyi székely porlik, mint a szikla Népek harcának zajló tengerén, Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja, Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk! Csak a lelkünk érzi, Kölcsey Himnuszában is ott ez a fájdalom és könyörgés. Fónyad Ernő (Új Magyarország) Összmagyar Testület — Híradó —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents