Nyugati Magyarság, 1995 (13. évfolyam, 3-12. szám)
1995-07-01 / 7-8. szám
1995. július-augusztus Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 3. oldal Szolidaritás a Kárpát-medencei magyarsággal! A Magyarok Világszövetsége Amerikai Tanácsa az amerikai magyarok nevében emeli fel tiltakozó szavát a Kárpát-medencében folyó nyelvháború ellen. A Világszövetség Elnöksége június 30-i ülésén megdöbbenve hallgatta Dobos László alelnök beszámolóját a környező országok magyar kisebbségének jogfosztottságáról: „Trianon óta folyik a Kárpát-medencei magyarság történelmi méretű visszaszorítása. Ez a folyamat ma már a kisebbségi nyelvhasználatot létében fenyegeti. Rohamosan csökken a kisebbségi nyelvhasználat társadalmi szerepe. Programszerűen zsugorítják a magyar nyelv oktatásban betöltött szerepét. Eddig a birodalmak nyelvi imperializmusát szenvedtük, most a Kárpát-medence többségi nemzetei törnek nyelvi egyeduralomra. Romániában, Szlovákiában és Szerbiában ma már a parlamentek tesznek törvényt a kisebbségi nyelvhasználat ellen.” Az Amerikai Tanács csatlakozik az erdélyi, a felvidéki és a délvidéki magyar iskolákért, a magyar nyelv egyenrangúságáért és a nemzeti közösségek jogegyenlőségéért ez év július 27- én, a Debreceni Nagytemplomban rendezett Nagygyűléshez. Papp László az MVSZ Amerikai Tanácsa elnöke Az Amerikai Magyar Szövetség mint az amerikai magyarság 89 éves társadalmi csúcsszerve csatlakozik a Debreceni Nagytemplomban tartandó Nagygyűléshez, szolidaritást vállalva az erdélyi, felvidéki és délvidéki magyarsággal iskoláik és a magyar nyelv védelmében folytatott küzdelmükben. A több mint másfél milliós amerikai magyarság aggódva figyeli a Romániában, Szlovákiában és Szerbiában folyó állami terrorizmust a nemzeti kisebbségek alapvető emberi jogai ellen, mely elsősorban az 1100 éve ott élő magyar őslakosok kultúrája ellen irányul. Az Amerikai Magyar Szövetség minden lehető politikai és társadalmi fórumon felhívja az illetékesek figyelmét ezekre a kultúraellenes és az emberi jogok elleni szégyenletes cselekedetekre és kéri a világ minden tisztességes polgárát, hogy szintén tiltakozzon. Beke Imre országos elnök Nagy L. Ákos az Intéző Bizottság elnöke Dr. Hilberth Tamás az Országos Igazgatóság elnöke Levélbombák (Folytatás az 1. oldalról) Egy könyvterjesztő cég nyilván könyvet küld. Tőkés Lászlónak André Malraux La condition humaine című művét szánták, és most is az egyik jelképes című fejezet elejére építették be a bombát: Fekete évek. A feladók elgondolása az volt, hogy mivel az előző három küldemény is ártatlannak bizonyult, a püspök maga nyitja fel a könyvet és önmagát robbantja fel. Akkor jöhet majd a nemzetközi terrorizmus hivatalos elítélése, jöhetnek a krokodilkönnyek és a részvétnyilvánítások... A püspökségen feltűnt, hogy a könyv alsó és felső sarkához három-három szál piros-sárga-kék színű drótot kötöttek, amelyek a könyv belsejébe vezettek. Értesítették a rendőrséget, amely európai gyorsasággal megérkezett, majd jöttek a tűzszerészek, és a városi strand melletti sétányon felrobbantották a könyvet. Ugyan kinek jut már eszébe az a bukaresti halállista, amelyet az osztrák kémelhárítás vezetője, Peter Blumauer hozott nyilvánosságra egy fél évvel ezelőtt? Azon első helyen Tőkés László halálos ítélete állott, majd Éva Maria Bárki dr. bécsi polgárjogi harcosé, az erdélyi magyarság ügyének nagy pártfogójáé. Bárki asszonynál „alkalmazták” is a megkülönböztető eljárást: nem kapott beutazási vízumot a Romániai Magyar Demokrata Szövetség kolozsvári kongresszusára. Vajon Bécsben biztonságban érezheti-e magát? Hiszen a levélbombákat — állítólag — Bécsben adták fel. Ausztria pedig köztudottan a levélbombák hazája lett. Hát nem ott robbantották fel azt a bizonyos magyar hölgyet Linz városában? Mindenképpen jól kiválasztották. Magyarként szálka volt az osztrák fajvédők szemében. Össze lehet kapcsolni a romániai levélbombákat az osztrák merénylők szélsőséges nézeteivel! Romániában is magyarokat akartak megölni, meg cigányokat, akiket Ausztriában is üldöztek. Lásd a felsőőri gyilkosságokat. Igaz, hogy e vonatkozásban egy kis figyelmetlenség is történt: egyik bombát a romániai németek vezetőjének címezték. Az osztrák „fajvédők” már német testvéreiket is irtani kezdték? Akad más figyelmetlenség is. Barabás Zoltán mutatott rá az Erdélyi Napló június 14-i számában megjelent írásában, hogy a német feladók bizonyára tudtak volna németül, és akkor a címzés nem Tőkés „episcopnak” szól (az episcop a püspök román megnevezése). Bogdán László Feladó a halál című vezércikkében (Háromszék, június 13.) megkockáztat egy másik feltevést: az igazi feladók hihasználták az ausztriai és németországi levélbombákat, és a „tintahal-effektust” alkalmazták. így akarták elterelni magukról a figyelmet. Egy valami szólhat(na) a merénylők román volta ellen. Közismert, hogy a románok mindig nagy tiszteletben tartották a papokat, püspököket. Egy püspök halálát akarták volna? Csakhogy Tőkés László nem „egyszerűen” püspök, hanem főleg magyar—a román nacionalizmus szemében. Az egyik legveszélyesebb magyar, aki felrázta az erdélyi magyarságot az önfeladás kényelméből, kivezette halálos csapdájából; a nemzeti kérdés egyetlen korszerű megoldását jelentő önrendelkezés tántoríthatatlan híve, bátor és bölcs ember. Egyetlen lejáratási hadjárat sem volt eredményes ellene. Jól tudják: az erdélyi magyarság kiűzetését vagy teljes asszimilálását — amit Ceausescu még 1971 -ben meghirdetett—az ő fellépései akadályozták meg. Egyébként a papi személyek tisztelete sem volt mindig olyan törvényszerű. Előfordult már, hogy püspököt akartak levélbombával meggyilkolni, méghozzá elég régecske— 1914-ben. Történt ugyanis, hogy a hajdúsági és szabolcsi magyar görög katolikusok kiharcolták a Vatikánban, hogy önálló magyar görög katolikus püspökséget létesítsenek számukra. Addig ugyanis a román és ruszin püspökök főhatósága alá tartoztak. Bármilyen különös, egy ilyen kérést éppen olyan vontatottan tárgyaltak meg és teljesítettek Ferenc József „apostoli király” uralma idején, mint mondjuk a moldvai csángó-magyarok mostam kérését, magyar miséért való esdeklését a mai Romániában. Biztatás lehet a csángó-magyarok számára, hogy 1912-ben mégiscsak felállították a hajdúdorogi magyar görög katolikus püspökséget. Az első püspök, Miklósy István Debrecenben székelt. Két évvel a hajdúdorogi püspökség felállítása után, 1914. február 23-án ide érkezett egy nagyobb küldemény. Feladóként bizonyos Kovács Anna szerepelt Csemovitzból, illetve „Ungarische Colonie, Csemovitz, Hadikfalva, Bukovina”. A püspökségen nem támadt fel senkiben a gyanú: miért küldene nekik súlyos, 18 kilós csomagot egy magyar nő Hadikfalváról? Az a bomba felrobbant és három egyházi, illetve egyházi szolgálatban álló személyt megölt: Jacskovics Mihály nagyprépost, püspöki vikáriust, Slepkovszky János püspöki titkárt és dr. Csatth Sándor egyházmegyei ügyészt. A súlyosan sebesültek közül is néhányan később a merénylet következtében vesztették életüket. Soha nem derült ki ama „Kovács Anna” személye. Pedig az osztrák rendőrség — Bukovina akkor az osztrák birodalom része volt — átfogó nyomozásba kezdett. Hadikfalván székelyek éltek, a mai tolnai telepesek elődei. Annyi derült ki csupán, hogy az igen nagy hadi szakértelemmel összeszerelt pokolgép még a balkáni háborúból maradt vissza. Ebben közismerten nem Ausztria vett részt, hanem a román királyság. 1995. július 27-én, a debreceni Nagytemplomban rendezték meg a környező országok nyelvtörvényei ellen tiltakozó nagygyűlést. A megnyitás előtt felhangzott Kodály Zoltán Magyarokhoz című kórusműve és Reményik Sándor Templom és iskola című verse. Csoóri Sándor, a Magyarok Világszövetsége elnöke bevezető beszédében hangsúlyozta: Most mind Szlovákiában, mind Romániában, mind Szerbiában olyan törvényeket hoznak, melyek erősen korlátozzák a magyar kisebbség nyelvgyakorlási jogát, és így a magyarság mint szellemi fogalom eltörlését célozzák. A nagygyűlésen, amelyen mintegy tízezren vettek részt, felszólalt többek között: Beke György, Dobos László, Dudás Károly, Duray Miklós, Orosz Ildikó, Sütő András, Tőkés László. A felszólalókat a romániai és a szlovákiai sajtó igen élesen támadta, irredenta provokációval, szélsőségességgel, fasiszta szellemiséggel és aljas hazudozással vádolva őket. Július 27-én, délután négy órakor, amikor kezdetét vette a nagygyűlés, a székelyföldi Kovászna megye minden templomában tíz percen át zúgtak a harangok. „Minden embert kötelez anyanyelvének és önazonosságának megőrzése” — hangzott a harangok megszólaltatására szóló felhívás, amelyet Incze Sándor református esperes, Márkus András római katolikus plébános, Török Áron unitárius és Fejér Katalin evangélikus lelkész írt alá. A nagygyűlés résztvevői az alábbi nyilatkozatot fogalmazták meg és fogadták el: NYILATKOZAT Trianon történelmi terhe hozott bennünket Debrecenbe. A határon kívüli magyar közösségek Trianon után az utódállamok jogrendjének malmaiba kerülnek. Itt kezdődött a magyar kisebbségek történelmi méretű kálváriája. Kiszorítás az állam- és közigazgatásból, a tulajdonlás lehetőségeiből, elkezdődött az anyanyelvhasználat állandó zsugorítása. Negatív, pusztító folyamatokat örököltünk, és ez folytatódik — e demokrácia nevében is. Eddig a birodalmak nyelvi imperializmusát szenvedtük, most a Kárpát-medence többségi nemzetei nyelvi egyeduralom biztosítására törnek. Új hegemónia a többség nyelvi uralma Szlovákiában és Romániában. Ma már a kormányok és parlamentek tesznek törvényt a kisebbségbe szorult nemzeti közösségek nyelve ellen. Államtörvényeket hoznak a többségi nemzet nyelvéről, annak védelméről, helyzetének erősítéséről. Államhatalmak állnak szemben a magyar nyelv védtelenségével. A Kárpát-medence határon kívüli magyar nyelvterületei különböző feltételek és lehetőségek szorításában élnek. Erdély százados iskolarendszerének szervezeti önállóságát, autonómiáját rombolták le a kéttagozatos román rendszerrel. Az 1991 decemberében elfogadott Alkotmány értelmében Romániában hivatalos nyelv a román. A pusztító rendeletek sora: a magyar nyelvű területeken előnyt biztosítottak a román iskolák alapításának, a magyar tanítási nyelvű iskolákban indokolatlan előnyt biztosítottak a román nyelvnek. Az 1995 júliusában elfogadott új tanügyi törvény már a román nyelv törvényesített hegemóniáját, béklyóját jelenti a magyar nyelvhasználatnak. A magyar iskolarendszer románosításával — különösen a tanügyi törvénnyel szemben erőteljes ellenállás bontakozik ki. Nem lehet hátrálni! Szlovákiában évtizedenként ismétlődnek a hatalom rohamai az anyanyelvi iskolák, az anyanyelvi kultúra ellen. 1990 októberében nyelvtörvényt fogadtak el, amely a szlovák nyelvet hivatalos nyelvvé teszi. A nyelvi kizárólagosság törvénye ez. Ez év júniusában a szlovák kormány az államnyelv védelméről szóló törénytervezetet fogadott el. Készül a szlovák nyelv egyeduralmának törvénye. A Szlovák Iskolaügyi Minisztérium az alternatív oktatási rend bevezetését erőszakolja. E tervezet lényege: az óvodáktól, illetve az alapiskola első osztályától a tantárgyak nagy részét magyar tanítási nyelvű iskolákban szlovákul oktatnák. Beférkőzni a gyermek tudatába mielőtt gondolkodni kezd. Az „önkéntesség elvét” hangoztatták a szervezők, de a tervezettel egyet nem értő iskolaigazgatók sorát váltották le. Áldozatokból csináltak vádlottakat. Szlovákia kisvárosaiban—spontán tüntetéseken—megmutatkozott, hogy van értelme a szülők és pedagógusok egységes tiltakozásának — az ellenállásnak. A vajdasági magyarság számában megfogyatkozva létéért küzd. Az elvándorlás, a létbizonytalanság, az asszimiláció apasztja soraikat. A háború hétköznapi brutalitása árnyékba szorítja az iskolaügy, a nyelvhasználat gondjait. De itt is a kétnyelvűség kísértése, az iskolai továbbjutás akadályozása, intézmények leépítése történik. A kárpátaljai magyar írásbeliség közel fél évszázad múltán az idő mélyéből támad fel. A magyar nyelvhasználat helyzetét erősíti a magyar-ukrán kisebbségvédelmi nyilatkozat. Az ukrán kisebbségvédelmi törvény ígéreteiben is magában hordozza az ukrajnai magyar és más kisebbségek közösségi jogait, illetve a kulturális autonómiához való jogot. Horvátországban az anyanyelv használatának elvi, hatalmi akadályai nincsenek. A jogrend európai szintű. Ä háború azonban teljesen szétzilálta a horvátországi magyar iskolákat. Ma már csak tagozatos kétnyelvű oktatás és anyanyelvápolás folyik a horvát iskolákban. A küzdelem itt a magyar művelődés létéért folyik. A szlovéniai nemzetiségi jogrend a pozitív diszkrimináció elveire épül. Nemzetiségi területeken az iskolák kétnyelvűek. A magyar nyelv ebben a közegben mégsem tudott egyenrangúvá válni. A helyzet tapasztalata: önmagában nem elég a legmagasabb szintű törvényes védelem sem. Az erdélyi, felvidéki, vajdasági magyar nyelvhasználat különösen vészélyeztetett. Mindezekért okolhatnánk a történelmet, a körülményeket, a magyar politikusok alkalmatlanságát..., s akár magunkat is. A Trianon után szolgáló nemzedékeket, a tisztségviselőket, apapokat, az írókat, a tanítókat, kétkezi embereket. Minden országban csak lojalitást, szolgálatot, engedelmességet, alkalmazkodást vártak el tőlünk. S ennek túllihegéséből sarjadt az alattvalói magatartás. A mindenáron való megbékélés okán hányszor voltunk egyszerűen csak gyávák? Évtizedeken át kerestük a megbékélés, az együttélés jó példáit. Híd akartunk lenni, de a belőlünk ácsolt szerkezeten csak egyirányú volt a forgalom, nem kellett a közvetítő szerepünk. A néptestvériség gerjesztett eszméiből idétlen törleszkedés lett. Miközben önvédelmi reflexeinket a hatalom elleni támadásnak minősítették. Hiszékeny engedelmességünk tandíját máig fizetjük. A Szlovákiában és Romániában hozott rendeletek, tanügyi és nyelvtörvények megalázzák a magyar nemzetet. Világosan kell látnunk: a hátunk mögött, a fejünk fölött szlovák, román és szerb hatalmi érdekek szövetkeznek, egyeztetnek. Nem hátrálhatunk tovább! Közös Kárpát-medencei magyar gondolkodásra és cselekvésre van szükség: — A helyzet kezelésére egyedül az önrendelkezés elve alkalmas. Szlovákiában, Romániában és Szerbiában a magyar közösség által kidolgozott autonómia-tervek megfelelő megoldást kínálnak. Csak a nyelvek egyenlőségének, egyenrangúságának elve, az önigazság rendszere lehet igaz alapja a nemzetiségi nyelvhasználatnak. —Közelítő egyeztetéseket kell folytatnunk a művelődés, a kultúra, a szociális helyzet, a törvényalkotás, az egyházak működése terén. —Tudatosítanunk kell, hogy anyelvnek szociális háttere van, az anyagilag erőtlen ember sebezhetető, kiszolgáltatottabb. —Javasoljuk, hogy a magyar parlament hozzon törvényt a magyar nyelv védelméről. E törvény teremtsen programot a határon kívüli magyar közösség anyanyelvének megóvására. —Javasoljuk, hogy a több központú magyar műveltség és anyanyelv ápolására a határon kívüli magyar nyelvterületeken létesüljenek a nyelvvédelemnek intézményes központjai, hivatalai. —Javasoljuk, hogy a Duna Televízió nagy lehetőségeinek kihasználásával dolgozzon ki és sugározzon hosszú távú nyelvvédelmi programot. Várjuk a Magyar Rádió és a Magyar Televízió támogatását, segítségét is. — Javasoljuk, hogy a Magyarok Világszövetsége az Anyanyelvi Konferencia és más. felelősséget hordozó intézmények bevonásával dolgozza ki a nemzeti nyelvvédelem részletes stratégiáját. Meggyőződésünk, hogy igényeink igazságosak, nem irányulnak senki ellen. Tisztelet a magyarság szomszédos népeinek és nemzeteinek. Küzdelmünk hasonló a'szlovák, román, szerb nyelv megmaradásért folytatott történelmi harcaihoz. Felhívjuk az Európa Tanácsot, szenteljen kellő figyelmet a Kárpát-medencei magyar nemzeti közösségek anyanyelvhasználata drámai helyzetének. Kérjük e térség és Európa más nemzetiségeit, Európa valamennyi nemzeti közösségét, értsék meg helyzetünket és támogassák küzdelmünket. Debrecen, 1995. július 27. „ , , J A NAGYGYŰLÉS RÉSZTVEVŐI
