Nyugati Magyarság, 1994 (12. évfolyam, 2-5. szám)
1994-02-01 / 2. szám
10. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1994. január-február Magyar Otthon Montreál, Kanada A jövő esztendőben immáron száz esztendeje lesz, hogy az első magyar bevándorlók Kanadába érkeztek. Legtöbbjük az ország nyugati részén telepedett le. Ott, ahol az idő táj t még óriási területek üresek voltak és a mezőgazdasághoz értők kezdetben ingyen és később is nagyon olcsón kaptak megművelésre váró földet. Magától értetődik, hogy a két világháború között, de különösen a második világháború után, újabb csoportok érkeztek. Érdemes megemlíteni, hogy 1956 ősze és 1959 decembere között 37,565 magyar menekült érkezett ebbe az Európa nagyságú országba Voltak és vannak köztük bőven milliomossá lett üzletemberek, nagy tekintélyű jogászok, egyetemi tanárok, híres mérnökök és orvosok. Azt mutatják a statisztikai adatok, hogy a legutóbbi népszámláláskor 189.000 volt a magyar származásúak száma. 97.845 tiszta magyar volt, 91.150 pedig magyarok más nemzetiségűekkel kötött házasságából született. Szinte természetes, hogy a kanadai magyarok kezdettől fogva a mai napig egyházakba és társadalmi szervezetekbe tömörültek és különösen a nagyobb városokban, mint például Montreálban és Torontóban, jórészt saját erejükből gondoskodtak az idős honfitársakról. Montreálban megközelíti a 12 ezret a magyar származásúak száma. A csaknem 3 milliós lakossághoz viszonyítva nagyon kevesen vagyunk, de — talán éppen ezért—erős köztünk az összetartás. Azt tapasztaltuk, hogy az idősek legtöbbjének lényegesen kisebb a jövedelme a nyugdíjba vonulás után, mint a munkában eltöltött évtizedek alatt volt. A tudományos felmérések azt mutatják, hogy a nyugdíjas korban levő asszonyok átlagos évi jövedelme 11.147 dollár volt, míg a férfiaké 15.658 dollár. Dr. Gyulai Blanka, a Magyar Otthon megálmodója Hosszú ideje kemény bírálat éri azt az intézkedést, amely kimondja, hogy a 65. életévét betöltött munkavállalót nyugdíjazni kell, tekintet nélkül arra, hogy jó az egészsége és éppen úgy, ha nem jobban, el tudja látni a feladatát, mint akármelyik fiatal kollégája. Teljes joggal hátrányos megkülönböztetésnek tekinthető az, hogy az idősek egyáltalában nem, vagy csak ideiglenesen jutnak munkához. nyugdíjas honfitársaink kellemes lakóhelyét, a Magyar Otthont, a Foyer Hongrois-t adományaival, hogy azt továbbfejlesztve bentlakóinak biztosíthassuk nyugdíjas éveik gondtalanságát! FOYER HONGROIS 2580 St-Jacques W. Montréal, Qué. H3J 2M8 Tel.: (514) 934-1777 ^.......... ^ Az utóbbi években egyre gyakrabban merül föl az a kérdés, hogy az idősek nyugdíjba kényszerítése összeegyeztethető-e az Emberi Jogok Alapokmányával. Nagy többségben vannak azok, akik úgy vélik, hogy az életkor miatti elbocsátás valójában hátrányos megkülönböztetésnek tekinthető. A legnagyobb gondok általában az egyedül maradt asszonyokra nehezülnek. Különösen azokra, akik kizárólag csak a nyugdíjasoknak járó állami és tartományi juttatásokban részesülnek. Az igazság kedvéért meg kell említeni, hogy az itteni magyarok javarésze idős korban is jó színvonalon él. Azok közé tartoznak, akik keményen és kitartóan dolgoztak, beosztással, okosan éltek és viszonylag kényelmes, szükségtől mentes körülmények közt vannak akkor is, amikor abbahagyják a munkát. Megkönnyíti a helyzetüket az ún. „Medicare”, az általános és ingyenes orvosi és kórházi ellátás, nem is beszélve arról, hogy az időseknek a gyógyszerekért sem kell fizetniük. Sok más körülmény mellett egészségügyi rendszerünk is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy Kanadában egyre többen vannak a magas korúak táborában. Tudományos felmérések azt bizonyítják, hogy Kanadában egyre több idős személy él egyedül. Főképpen asszonyok, akik nem szorulnak másokra, még gyermekeikre sem. Ebben a vonatkozásban fontos szempont, hogy könnyen találnak olyan lakásokat, ahol biztonságban érezhetik magukat. Akik szerencsések, olyan modem épületekbe költözhetnek, mint például a Magyar Otthon Montreálban, ahol nemcsak kényelem és biztonság, valamint számos szolgáltatás van, hanem még társaság is. Méghozzá hasonló korú magyarok társasága. Dr. Gyulai Blanka, úgy is, mint jó összeköttetésekkel rendelkező ügyvéd, az egyházak és társadalmi szervezetek vezetőinek a közreműködésével kezdte meg a munkát és gyűjtés révén csakhamar összejött az első 100.000 dollár, de nemsokára már egymilliót sikerült kieszközölnie a kormánytól. Ezen túlmenőleg sok más kedvezményt, segítséget is szerzett. Csakhamar megvásárolták a város szívében a telket bevásárló központok, egyházak és kórházak közelében. Keresztes János építész megbízást kapott a tervek elkészítésére és Várkay Iván mérnök a saját szakterületén a vasbetonból készült alapozás és vázszerkezet követelményeit dolgozta ki. 1981 októberében került sor az első tizenegy emeletes épület ünnepélyes átadására, és csaknem pontosan négy év múlva már a második ház is „üzemelni” kezdett, 1990. április 6-án pedig már dolgozni kezdtek a harmadik házon. Úgy élnek a lakók a modem lakásokban, mint a legkitűnőbb otthonokban. Magától értetődik, hogy egy sok száz személyt befogadó teremben előadásokat is lehet tartani az idősek szórakoztatására, de azt is meg kell említeni, hogy főznek azokra, akik nem akarják vagy nem tudják intézni az élelmezéssel járó gondokat. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a Magyar Otthon a montreáli magyarok egyik legnagyobb teljesítménye. Amint ugyanis Keresztes János építész mondotta: a házak értéke 14 és 15 millió dollár között van. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a Magyar Otthon, az egyházak társadalmi termei mellett kultúrközponttá nőtte ki magát. Az elmúlt években otthonról érkezett tudósok, zene- és előadóművészek szórakoztatták a lakókat és barátaikat. A sok ezer kötetet tartalmazó könyvtárban nemcsak magyar klasszikusok, hanem a legújabb, érdemes magyar könyvek javarésze is megtalálható. A római katolikus és a református egyházak sem feledkeznek meg a lakókról. Minden héten van mise és istentisztelet. Gyakran van szórakoztató összejövetel, kulturális műsor helyi előadók közreműködésével. Végh Imre
