Nyugati Magyarság, 1994 (12. évfolyam, 2-5. szám)
1994-02-01 / 2. szám
Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident VÉGH IMRE: Egy nap a Bethlen-tónál 11. oldal Magyarok kitüntetése Ray Hnatyshin kanadai főkormányzó ünnepélyes keretek között adta át az 1993. évi „Order of Canada” érdemrendeket. A kitüntetettek között két magyar is volt. DR. JOHN J. JONAS nagy nemzetközi hírnévnek örvend az acéllemezek speciális mángorlási technikájának terén kifejtett kutatómunkája révén. Montreálban született (szüleitől tanult meg magyarul beszélni), a McGill Egyetemen mint kohómérnök végzett, majd Cambridge-ben doktorált 1960-ban. A McGillre visszatérve korszerű fémmegmunkálást kutató laboratóriumot fejlesztett ki. Kollégáival és diákjaival végzett munkájának eredményeiről eddig 380 tudományos értekezést adott ki; öt kutatási eredményt nemzetközileg szabadalmaztattak. Dr. Jónás Birks professzor a McGill egyetemen, számos kanadai és nemzetközi tudományos társaság kitüntetett tagja és az első kanadai, akit a híres francia kohászati társaság (Société franéaise de métallurgie et de matériaux) aranyéremmel tüntetett ki. Mint meghívott professzor eddig tizenegy országban adott elő, köztük Magyarországon is. 1993 őszén Ózdon az OMBKE (Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület) tiszteletbeli tagjává fogadta. Azóta a neve: Mángorló. Jónás professzor a magas kitüntetést a kanadai és nemzetközi acélipar fejlesztéséhez való hozzájárulásáért kapta. RÉKAI KATI könyvei, melyek három kutya (Mickey, Taggy és Puppo) meg egy Cica nevű macska világkörüli utazásáról számolnak be, megnyerték a gyermekszíveket nemcsak Kanadában, hanem Francia- és Lengyelországban is, ahol fordításban jelentek meg. A sorozat 11. kötete pár hónapja jelent meg, s tárgya Toronto és a város több mint 200 éves története. Rékai is itt telepedett le 1951-ben, midőn orvos férjével Kanadába érkezett. Később Dr. Rékai János és ugyancsak szakorvos fivére, Pál, megalapították a Central Kórházat, ahol sok ezer bevándorló talált otthonias fogadtatásra a sok nyelvet beszélő személyzet és önkéntesek részéről. Rékai Kati amellett, hogy a kórházban tevékenykedik, több más multikulturális jellegű önkéntes munkát is végez. A Kanadai Újságírók és írók Klubjának alelnöke, s a soknyelvű Canadian Scene hírszolgálat titkára. Emellett a Kanadai írók Szövetsége külügyi bizottságának elnöke, s ebben a minőségében vitt kanadai könyveket külföldi kiállításokra, Berlinbe, Budapestre, Bukarestbe, Prágába és Rigába. Kedves Olvasónk! Kérjük, hívja fel barátai, ismerősei figyelmét a Nyugati Magyarságra! Segítsen terjeszteni, támogassa munkánkat! Bevándorlás Kanadába (Canadian Scene) — Az alábbi kérdések tipikusnak vehetők a kanadai bevándorlási hivatalokban naponta elhangzó kérdések között. Kérdés: Engedélyem van arra, hogy a jövő évben Kanadában dolgozzak, s szeretnék vakációra menni az Egyesült Államokba. Megtehetem-e? Válasz: Ez a válasz minden Kanadába látogató személyre vonatkozik: turistákra, diákokra és dolgozókra egyaránt. Amíg a munkaengedély és az útlevél nem járt le, és a látogató még ugyanott tanul vagy dolgozik, addig nincs probléma a visszatérésnél. Mivel ön az Egyesüllt Államokba látogat, nincs szüksége vízumra a Kanadába való viszszatéréshez akkor sem, ha vízummal jött eredetileg Kanadába és az már lejárt. Ha azonban nem az Egyesült Államokba, hanem más országba látogat, ekkor az eredeti vízumnak még érvényben kell lennie, amikor Kanadába tér vissza; e célból felkeresheti a külföldi kanadai konzulátust vagy követséget, amíg Kanadán kívül tartózkodik. Ha pedig már állandó kanadai letelepedési engedélyt kért, akkor eshetőség van rá, hogy nem kaphat újabb látogatói vízumot. Végül ha ön egy olyan országba kíván látogatni, mely nem szülőhazája (ideértve az Egyesült Államokat is), úgy belépő vízumra is szükség lehet. Ezért vegye fel a kapcsolatot annak az országnak a követségével vagy konzulátusával, ahová látogatni kíván. Kérdés: Szeretném a látogatói státuszomat felcserélni állandó lakos státuszra. Barátaim azt mondják, kevés az esélyem, ha nem fogadok ügyvédet, de nem hiszem, hogy az anyagi helyzetem ezt megengedi. Tényleg ügyvédet kell fogadnom? Válasz: Először is jegyezze meg, hogy igen csekély esélye van az állandó letelepedési jog elnyerésére Kanadában. Ha valóban úgy látja, hogy az ön esetében a bevándorlási hivatalnak kivételt kell tennie, úgy kérje meg a szükséges űrlapokat valamelyik bevándorlási hivataltól. Ezek kitöltéséhez nincs szükség ügyvédre. Ha nem tud olvasni angolul vagy franciául, rokon vagy barát is segíthet. Természetesen, ha másfajta problémája van, pl. ha illegálisan tartózkodik itt, a helyzet már nehezebb, de akkor sincs feltétlenül szükség ügyvédre, s ha ügyvédet fogad, az még nem garancia arra, hogy eléri acélját. Bár komplikált jogi esetekben hasznos az ügyvéd, más esetekben kidob az ember egy csomó pénzt anélkül, hogy előbbre jutna. Akárhogy dönt (akár ügyvédet fogad, akár tanácsadót, akik közt akadnak rátermettek is), ügyeljen arra, hogy ne csak néhány levél megírására és űrlap kitöltésére fogadja fel — mert ahhoz nem kell ügyvéd. S jegyezze meg: akár ügyvédet fogad, akár tanácsadót — egyik sem garantálhatja a sikert. Senkinek sincs speciális joga vagy kiváltsága e téren, bármit is állít. G ranbe Cm Ve BRUT Új magyar pezsgőbor! Palackozza a HUNGAROVIN Importálja a UNITED DISTILLERS CANADA, INC. Minden alkalomra! — Keresse az üzletekben! M.A. BLYTHE BERNIER, INC. Temetkezési vállalat Gyász esetén temetkezési vállalatunk együttérzéssel, a magyar hagyományok szerint nyújtja a kívánt szolgáltatást. 940 Ogilvy Street, Montréal, Qué. Elnök: William BURJVE 495-8082 Már hetek óta tépelődött a világ a közel-keleti eseményeken. A Biztonsági Tanács nagyjai összedugták a fejüket, hogy elparancsolják egymás torkától a nemrégen még immel-ámmal szövetségeseket. Azok csakhamar engedelmeskedtek és csodák csodájára ők kezdték magyarázni a világnak, hogy jobb a józan ész tanácsára hallgatni, mint az érzelemére. Mi azonban csak nyaraltunk és minderről nem tudtunk semmit. A rádió ugyan állandóan kísértett bennünket. A piros ládika egyre kínálta fekete gombjait és szinte szemmel láthatólag mozgolódott a tárcsa, mintha azt mondaná: csavarjatok rajtam egyet és behozom nektek Ottawát. Még egy újabb csavarintás és beharsogom a fák közé, hogy mire készül az amerikai nagypolitika. De - ha akarjátok - megtudtok tőlem sok más szenzációt is. Mert amíg ti váltakozó szerencsével harcoltok a szúnyogok és feketelegyek ellen, a napkeltében és napnyugtában gyönyörködtök, él, lüktet, sajog, izzik a világ. Nyüzsögnek boldogításotok receptje fölött a politikusok. Az oroszok békét ígérnek és csak annyi türelmet kémek, hogy megcsinálhassák az ötezredik atombombát is, mivel egyelőre még csak tízszer tudnák elpusztítani a világot. Csakhogy a mi kedves kis tavunk körül csupa erős jellemű emberek vannak. Nem fog rajtuk a kísértés. Egy féltucatnyi házban tucatnyi boldog ember mond nemet a rádió gombjának. Valamennyi hirtelen megérezte itt, hogy a mindennapi események mákonya nélkül is lehet élni. Nem bánják, hogy mi történik Madonna kisasszonnyal, nem érdekli őket, hogy elfogtáke a csikágói gyilkost és Arisztid mikor térhet vissza lángba borult szigetére. Nyugodtak és a világ iránt közömbösek a mi kis tavunk nyaralói. Nyugodtak, mint a fák, amelyek némán állnak a végtelen erdőben és szavak nélkül igent mondanak a tavi emberek életmódjára. Talán azt gondolják magukban: látjátok, így, ilyen csendben is lehet élni. Mi már tudjuk és dédöregapánk dédöregapja is tudta, hogy legjobb erősen megkapaszkodni a földben, beszívni az egyszerű élet tápláló titkait, ringatni magunkat a rugalmasító szélben és visszamosolyogni a tóra, mikor ránk kacsint tükréről a nap. Itt, a tó körül persze hamar megtanultuk, hogy ennek a visszavonult életnek is megvannak a maga szenzációi. Nem egy közülük életbevágó. Itt van például a fűzfám, amelyre hemyóhorda telepedett. Tizenöt esztendővel ezelőtt én magam ültettem ezt a fát. Apró ágacskából serdült toronymagasra és most szinte segélykérőén nyújtogatja felém hernyólepte ágait. A fontos ügyben tanácsot hívtam össze. Egyik szomszédom körfűrészt ajánlott. Lemondott a fámról, mint gyógyíthatatlan betegről az orvos. A másik tanácsos szerint még van remény, és hozta a permetet, a mérges gyógyszert, amely talán még megmentheti szeretett fűzfám életét. De vannak más szenzációk is. Mi, szegény városiak, akik már-már azt hittük, hogy az üzletek polcain teremnek a főzelékfélék, hirtelen felfedeztük magunkban, hogy nemcsak a nemesség, hanem a földközelség is kötelez. Mindenkiben, szinte egyszerre, megmozdult a paraszti ősök génje. Művelni kezdtük tenyérnyi kertjeinket. Borsót, babot, retket vetettünk, paprikát, paradicsomot ültettünk és az asszonyok manikűrözött ujjakkal vetették magukat a szemtelen gazokra, amelyek - annyit azért még ők is tudtak - veszélyeztetik a termést. Húsz dollárt sem érő veteményes kertjeinket százdolláros drótkerítésekkel vettükkörül, mert a nyulat nemcsak pácolva, hanem elevenen is kedveljük ugyan, de csak addig, amíg nem merészkedik a kertjeinkbe. Ültettünk, vetettünk, türelmesen vártunk. Mikor az első hagyma vagy retek kidugta a fejét a gondosan művelt földből, nagyhirtelenjében összetrombitáltuk egymást. Hívtuk a szomszédokat: gyertek, nézzétek meg, életbe lendült a kertem. Megtörtént a csoda, kikelt a mag. Az én magom. Én ültettem. Nem, nem műtrágyát, hanem a szomszédos farmerlovak szívességéből természetes trágyát kevertem ebbe a szép, fekete földbe. A szomszédok ilyenkor bólogattak. Gyakran kicsit irigykedtek is, mert az ő kertjük még meg se mozdult. Szinte féltek, mikor arra gondoltak, hogy talán ki sem kel az ő retkük és a hagymájukra is hiába várnak. Nemsokára újabb szenzációk verték fel a napon és vízen, a fák, virágok társaságában folyó csendes életet. „Gyuszi kertjébe betörtek a nyulak — jött Gyurkától a meg-döbbentő hír. —Képzeljétek: lelegelték a karalábét és a gyönyörű babot is lerágták.” Az ilyen szenzációt persze megfelelően tálalva és magyarázva kapták a tó másik partján élők. „Hát az úgy volt - mesélte Gyuszi -, hogy Jóskáék itt voltak vasárnap vendégségben. Akkor még nem volt semmi baj. A drótkerítésen ugyan látszott, hogy itt-ott megnyomogatták, mintha a nyúl próbált volna bemenni. De akkor még nem ártottak semminek. És most..., nézzétek. Ki tudja, magukhoz témek-e ezek a szép paradicsompalánták...?” „Hát ez mind nagyon szép - mondotta Edus bácsi, a másik szomszéd. - Csakhogy itt nem nyulak jártak.”, .Nyulak voltak azok” - kiáltott föl Baba.,.Nyulak a fenét - folytatta most már komolyabb hangon Edus. - Nekem ne meséljetek. Volt nekem Léván egy kertem...”-és elmesélte a lévai kert történetét. Szólt a család kitelepítéséről, érintette móri, tatai és budapesti tapasztalatait, mígnem a tavi népek beadták a derekukat, meghajoltak az elméleti és gyakorlati tudás előtt. Edus ugyanis kinyilatkoztatta, hogy a nyúl nem így rág és a földikutya, a porkupájn - vagy mi a nyavalyának híjják itt - volt a tettes. Azon az estén a nap e szenzációján felizgulva tértek haza a szomszédok. Nem egy közülük még sötétedés után is kiment villanylámpával megnézni, hogy mit csinál a babja, borsója, hagymája, káposztája. Nem járt-e arra is a nyúl. Akinek a kertje egy kissé elmaradt, csendesen remélni kezdte, hogy majd minden előre tör és az ő kertjébe talán nem látogatnak át a szomszédéban jóllakott nyulak, helyesebben a földikutyák, vagy mi a nyavalyának hívják itt őket. Persze a dolog nem maradt ennyiben. A nagypolitikán nem tudtunk aggodalmaskodni. Akkor se aggodalmaskodtunk volna azon, hogy mit mondtakNew Yorkban a kínaiak, ha tudtuk volna. Különben is a nyakunkon volt ez a nyulak által okozott gond. Valamit tenni kell. Vadászni nem szabad és nem is tanácsos, ugyanakkor sok a nyúl. Mert bizony mi, akik nem tudtuk, hogy mi az erdei vadak rágásának a jellemzője, titokban még mindig azt hittük, hogy a nyúl a tettes. De nem sokáig. Másnap délután Csaba és Margaret gyors csapásokkal jött lélekvesztőjén és közölte velünk, hogy Gyuszi kertjében földikutya fészkel. Látta. O látta, saját szemével. Futótűzként terjedt a szenzáció híre. Elérte Edust is, aki a győztes, az igazolt szakember mosolyával hajtott föl egy pohár szamoszi ürmöst. Megvan a tettes, megvan a tettes! A nagy hír hallatára nyugtalanság keletkezett. El kellett dönteni, hogy mitévők legyünk a földikutyával. Edus nem sokat teketóriázott: agyon köll csapni a büdös dögöt. Legjobb esetben agyon kell lőni. A férfiak harciasán helyeseltek és csakhamar már arról beszéltek, hogy az éjjel milyen sorrendben álljanak puskás őrséget Gyuszi háza közelében és milyen krémmel kenekedjenek a szúnyogok ellen. Ha ugyanis csapkodni kell őket, nem merészkedik elő a jófülű tettes. Csakhogy megszólaltak az asszonyok is. „Szó se lehet róla, hogy agyonlőjétek... Láttatok ti már földikutyát? Olyan aranyos, huncut kis pofája van, olyan édesen pitizik, mint a betanított kutya és úgy dörzsöli a tenyerét, mint a kereskedő a jólsikerült üzlet után.” Margaret, Judit, Magdi, Lea és Louise is osztozott ebben a felfogásban. A gombaszakértő torontói Hanna viszont javaslattal állt elő. Azt indítványozta: fontoljuk meg a dolgot. Ne hamarkodjuk el a döntést. Várjuk meg a további fejleményeket, tegyük mérlegre az érveket és ellenérveket. Mérlegel a nyavalya - mondotta Edus, de ezúttal - már csak az asszonyokra való tekintettel is - barátságosra hangszerelte szigorú nyilatkozatát. Időközben, szinte észrevétlenül, lement a nap és gyorsan sötétedett. Még csak nyolc óra volt, de már dalolni kezdett a kilenc-órás madár, talán azért, mert fülébe jutottak az események. Megrezdült az öblöshangú békák torka. Talán ők is közölni akarták az álláspontjukat. Egy jó félperces csend után halkan azt mondta valaki: — Nem is látnánk a sötétben lövöldözni, meg a szúnyog is sok. Holnap is nap lesz, gyertek haza. És hazamentünk. *A Corvin Kiadó (a Nyugati Magyarságot kiadóTransatlantic Kiadó társvállalata) gondozásában megjelent,.Mozaik” c. antológiából. H KANADA
