Nyugati Magyarság, 1993 (11. évfolyam, 12. szám)
1993-12-01 / 12. szám
1993. december Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 3. oldal CSEH TIBOR: Háború és „biznisz” A vajdasági magyarság agóniája Nemzeti történelmünkben az 1993-as esztendő az ősi Kárpát-medencei élettér egy újabb szeletének megsemmisülését hozta. A trianoniversaillesi békerendszer kiteljesedésének eredményeképpen az egész világ buzgó asszisztálásával beköszöntött a vajdasági magyarság agóniája. A délvidék megszűnik számottevő tényező lenni a magyar életben. Hogyan következhetett be ez a katasztrófa, hiszen a nagy kelet-európai átalakulásoktól milliók remélték sorsuk jobbrafordulását? A Jugoszláviát alkotó délszláv népekjövőbeni életüket — mint az elmúlt háború tényleges vagy azzá tett győztesei — önállóan, az eddigiektől eltérően szándékozzák megvalósítani. Az osztozkodás az összebékíthetetlen nézetek miatt az arra sokfelé tulajdonképpen normális állapotnak számító háborúvá alakult. S mint az természetes ebben a helyzetben, két alternatívát kínáltak fel a nemzeti kisebbségeknek: vagy elfogadják az ágyútöltelék szerepét a Nagy-Szerbiáért vívott küzdelemben, vagy pedig csapot-papot hátrahagyva elmenekülnek. — Néhány tízezer hadköteles, akiket a nagyszerb eszme egyáltalán nem igézett meg, inkább az utóbbit választotta. Már ez az exódus önmagában is elégséges volt ahhoz, hogy alapjaiban ingassa meg az ottani társadalmat, hiszen pont a legvitálisabb réteg menekült el. Mivel az idő múlásával kiderült, hogy nem egy átmeneti viharral, hanem egy elhúzódó problémával állnak szemben, az átmenekültek kénytelenül hozzákezdtek új egzisztenciájuk megteremtéséhez. Nem sokkal ezután megindult a családok újraegyesítése az ősi földön kívül. De hogy a számukra új országban ne az abszolút nulláról induljanak, megpróbálják hátrahagyott ingatlanaikat pénzzé tenni. Jugoszláviában a békeidőben holdanként több ezer márkát érő földek ára nagyságrendeket esett vissza, a házaké úgyszintén. De még így is örülnek azok, akik valamit is kimenthettek onnan. Hiszen az új életkezdéshez minden fillérre szükségük van, és a Magyarországra áttelepült vállalkozók a hazaiakkkal szemben nemcsak helyismereti hátrányban vannak, de mint külföldieket nem illetik meg őket a kezdő vállalkozóknak kijáró kedvezmények sem. Hála a háborúnak és még inkább az embargónak, Kis-Jugoszláviában a legális gazdaság teljesen összeomlott. Alig maradt meg valakinek a munkahelye, a fizetések pedig 10 márkát sem érnek, a nyugdíjak teljesen értéküket vesztették. A magyar nyelvű tömegtájékoztatás és kultúra aligalig vegetál, gyakorlatilag megszűnt. Az üzletek teljesen kiürültek, többségük ki sem nyit, legfeljebb kora reggel, hogy szétosszák az akadozva ugyan, de még kapható kenyeret. A gyógyszertárak üresek, a tömegközlekedés alig funkcionál. Ennek a világháborús állapotot messze meghaladó nyomorúságnak az enyhítésére - Európa néhai éléskamrájába - az anyaországból az embargóbizottság által engedélyezett élelmiszer- és gyógyszersegélyeket próbálják összegyűjteni és eljuttatni. Sajnos ezek a pár kilós csomagok aligha elégségesek ahhoz, hogy eltérítsék szándékuktól az elvándorlók újabb hullámát, azokat a középkorú családokat, amelyek gyermekeik jövőjének biztosítása érdekében mondanak búcsút Bácskának-Bánátnak. Ebben a hullámban megtörténik az értelmiségiek tömeges elmenekülése, a megcsappant létszámban hátramaradottak vitalitásban, szellemiségben és anyagiakban elnyomorítva maradnak csak vissza és megszűnnek a magyar valóság számottevő tényezői lenni. Megsemmisülésük kiteljesedik a válság elhúzódósával, lévén, hogy a háborús profitból kimaradnak. Az a példátlanul megalázó helyzet állt elő, hogy az anyaország a Jugoszlávia-ellenes embargó betartásával saját nemzetiségeinek kannibáljává lett... Ha a szankciók elrendelésével valakinek a magyarság megsemmisítése volt a célja, akkor az most elégedetten dörzsölheti a markát, hiszen az összes dekralált és nem dekralált cél közül éppen ez valósult meg a legtökéletesebben. A délszláv válság csak egyféleképpen lenne megoldható, mégpedig úgy, hogy minden érintettnek megadják az önvédelem jogát. Noha a világbéke megőrzésének szent célját zászlajukra tűző hatalmak ezt a jogot saját állampolgáraik alapvető emberi jogának fogadják el, ugyanazt elvitatják olyan népektől, amelyeket arra nem találnak méltónak, és ezzel a boszniai háború tüzét táplálják. Ha ugyanis a boszniai muzulmánok megkaphatnák a védelmükhöz szükséges fegyvereket, kialakulna az az erőegyensúly, amely a békéhez vezetne — ezzel azonban megszűnne a békét adományozóknak való kiszolgáltatottság. A jelenlegi kiszolgáltatott helyzetükben kívülről csakis anyagi segítséget kaphatnak, és ez a - főleg a mohamedán világból jövő - pénz lett a háború mozgatórugója. A bekerített, rosszul felfegyverzett és kiéheztetett mohamedánok csak az őket körülvevő szerb és horvát területeken át juthatnak hozzá bármihez: élelemhez, fegyverhez, üzemanyaghoz, stb., hatalmas sarcot fizetve mindenért. A különféle hadurak zsíros jövedelmekre tehetnek szert, amelyek aztán a megfelelő intézményes csatornákon át megtalálják az útjukat a hátország felé. (Pl. a kitelepülő magyarok ingatlanjainak megvásárlása.) A csempészésben az ENSz-alakulatok ugyancsak derekasan kiveszik részüket; de hogy ők kivel osztoznak, vagy simán csak a saját zsebükre dolgoznak-e, az kideríthetetlen. S ahogy minden háborúnak, ennek is jól felfogott értelme van. Ezt bizonyítja az is, hogy a többi mohamedán hadszíntéren a pénz fogytával alábbhagyotta harc. Jó példa erre az azeriörmény konfliktus, vagy akár a békekötésig is eljutott izraeli-palesztin szembenállás. A szerbek történelmük során már számtalanszor felmutatták remek harci erényeiket, és kiváló taktikai érzékkel tudtak mindig a nyertes oldalra állni. Jelenlegi háborújuk saját nemzetállamukért tulajdonképpen egybeesik nagyhatalmi barátaik és az azok politikáját kialakítók érdekeivel. Harcukcéljábaés igazságosságába vetett hitükben teljes közöttük a nemzeti egység, a hatalom és az ellenzék egy húron pendül, legfeljebb apró részletek körül folyik csak vita közöttük. Az embargó hatásának ellensúlyozására folyamatosan alakulnak ki a megfelelő elhárító mechanizmusaik, nemzetük egysége pedig a külső fenyegetés hatására szilárdabb, mint valaha, és felmagasztalódnak azok az ősi harci erények, amelyekkel a keresztény Európának annyi dicsőséget hoztak már. Ebből következik, hogy amennyiben a balkáni béke megteremtését az embargó fenntartásával kívánják elérni, akkor egy hosszú, évekig elnyúló időszakrakell számítani, amelybe a világ a Szerbeknél valószínűleg hamarabb fog beleunni.Természetesen ez az idő múlásával már bennünket, magyarokat alig érint közvetlenül. Nemzeti összefogással a védtelen vajdasági magyarságért! Támogassa a Délvidéki Magyarságért Alapítványt! A délszláv válság katasztrofális fináléját éljük. Fogjai vagyunk egy országnak, egy nagy internálótábornak, ahol az állami ideológia alapelve az etnikai tisztogatás, a tövény a nyers erőszak és az érvelés, a meggyőzés fő eszköze a géppisztoly. Fogjai vagyunk egy szörnynek, amely vérszomjasán pusztít maga körül mindent Félő, hogy a vérszagot a boszniai hegyekből lehozza a szél a Szerémség lankáira, Bácska, Bánát békés rónáira, ahogyan a rém immár több mint egy éve pusztít a Drávaszög és Szlavónia magyar falvaiban. A Szerbiát nincstelenségbe és kilátástalanságba taszító gazdasági szankciók sem járultak hozzá a militáns szellem, az ellenőrizhetetlen katonai fenevad megfékezéséhez. A szegénység elsősorba a leginkább vétleneket sújtja, a vajdasági magyarokat és más kisebbségeket akik kezdettől fogva a hatalom célpontjai voltunk, mert nyíltan és hangosan elleneztük a háborút Az agreszszív hatalom a szankciókat is arra használja fel, hogy apszichikai és fizikai terror rafinált eszközei mellé egy újabb hatékony fegyvert vessen be ellenünk, és az alapvető megélhetés lehetőségét is elvegye a számára kényelmetlen népcsoportoktól. Amit nem tudtak elérni hetven éven át tartó betelepítési és asszimilációs politikával, az 1944-es népirtással, amikor több tízezer magyar halt kínhalált, azt Milosevic néhány év alatt a nagyvilág szeme előtt végrehajtja: megtöri a vajdasági magyar etnikum gerincét, és ha semmi nem változik, hamarosan a legelszántabbak is kénytelenek lesznek odahagyni őseik földjét Történelmünknek ebben a nehéz időszakában végveszélybe kerültek, sőt javarészt máris megszűntek kulturális intézményeink: - a magyar sajtó és a könyvkiadás, az iskolák, egészében a művelődés, a tudományos élet. — önerőnkből nem tudjuk fenntartani és átmenteni jobb időkre ezeket az intézményeket, segítségre van szükségünk. A délvidéki magyarságban még meglévő hit és akarat támogatására alapítványt hoztunk létre. Az alapítvány segíteni kívánja a délvidéki magyarság szellemi megújulási törekvéseit, az önazonosság megőrzéséért folytatott állhatatos küzdelmet, a művelődés, a hitélet, a tájékoztatás, az anyanyelv ápolása és a tudományos tevékenység tárgyi és személyi feltételeinek javítását szolgáló erőfeszítéseket Az összmagyarság, Európa és a világ közös érdeke, hogy a bennünket marcangoló agresszív fenevad és ahozzá hasonlók ne érhessék el alantas céljaikat Aki minket segít, a közös európai hazát, mindannyiunk békésebb jövőjét támogatja. A Délvidéki Magyarságért Alapítvány kuratóriuma bízik abban, hogy a magyarországi és külföldi természetes és jogi személyek, illetve a jogi személyiséggel nem rendelkező társaságok hozzájárulásukkal is segítik az Alapítványt nemes céljai megvalósításában. Forint számlaszám: 530-015054-1 Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt, 1126 Budapest, Böszörményi út 9-11. Deviza számlaszám: B-94.793 Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt, Budapest, XII., Lékai J. tér 11-12. /-----------------------------------------------------------------------------------^ Kedves Olvasóink! Hosszú kényszerszünet után ismét jelentkezünk. Kérjük, fogadják a lapot olyan szeretettel, amilyennel készítjük és ajánljuk. Az újság csak hirdetésekből és - a korábbiakhoz hasonlóan - Olvasóink támogatásából tartja fenn magát. Továbbra is számítunk tehát Olvasóinkra! A Nyugati Magyarság immár nemcsak a nyugati világban, hanem Magyarországon, illetve az egész Kárpát-medencében megjelenik. Kérjük a nyugati magyar szervezeteket, juttassák el hozzánk közösségi híreiket, hogy megfelelően tájékoztathassuk a magyar diaszpórát. Minden kedves Olvasónknak ■ . ■ ... : • . ..• ... •.. :• . Y • •••••;• •. ••••.;. • .• •• • •• •••• • • • •• ••• • kellemes ünnepeket láván a Nyugati Magyarság szerkesztősége! V__________ •_______ J A kanadai TRANSATLANTIC KIADÓ (Nyugati Magyarság) magyarországi vegyesvállalata vállal mindenféle szedési/nyomtatási munkát! Gyors, olcsó, komplett könyvkiadás magyar, angol, német, francia nyelven! A Nyugati Magyarság HIRDETÉSI DÍJSZABÁSA 1/8 oldal = 25.000 Ft 1/4 oldal = 50.000 Ft 1/2 oldal = 100.000 Ft 1/1 oldal = 200.000 Ft (Nagyvállalatok, állami szervek és pártok számára 33%-kal magasabb díjszabást alkalmazunk.) Hirdetésfelvétel magyarországi irodánkban: 1055 Budapest, Szt. István krt. 21. IV./16. Tel./Fax: 1123-905 vagy közvetlenül kiadóhivatalunknál: P.O.Box 125, Montreal, QC, Canada H3P 3B9 Tel./Fax: (514) 731-4192 A világ minden részében jelen vagyunk! A Nyugati Magyarság előfizetési díja Magyarországon: 360 Ft/év Kérjük, ajánlja az újságot barátainak, ismerőseinek is! PANNONHALMA? PAX HOTELT RESTAURANT Tel./Fax: 011-36-96/70007- ahová érdemes kirándulni!
