Nyugati Magyarság, 1993 (11. évfolyam, 12. szám)

1993-12-01 / 12. szám

1993. december

Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident

13. oldal

A Magyar Baráti Közösség

Magyar Hete

Reménység Tava (OH), 1993. augusztus 14-21.

Külföldön élve is megtartjuk és ápoljuk magyar nemzeti értékeinket, kultúránkat. A világ magyarságának tömbjeivel, szigeteivel és szórványaival együttműködő külképviseletet vállalunk, a különbözést, a mások véleményét is tisztelő emberséggel együtt, a „haza és haladás” szellemében szolgálva nemzetünk érdekeit is.

E gondolatokat is tartalmazza az a zárónyilatkozat, amelyet a Magyar Baráti Közösség közgyűlésének egyhangú szavazata 1993. augusztus 20- án fogadott el a Lake Hope (Reménység Tava) partján, az Egyesült Államok Ohio államában. Az összejövetel azt is kinyilvánította, hogy az MBK együttműködési szerződéssel kíván részt venni az Anyanyelvi Konferencia — A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi T ársasága munkájában, és felhívással emel szót a Romániában, Szerbiában és Szlovákiában élő magyar nemzeti kisebbségek emberijogaiért, megállapítva, hogy magyar anyanyelvi és anyanyelvű oktatásuk még mindig, minden fokon korlátozott, veszélyeztetett. Támogatásáról biztosította a gyűlés a kolozsvári Collegium Transsy lvanicum megalakításának terveit, és gyakorlati segítséget ígért a Duna Televízió adásainak vételéhez szükséges felszerelések beszerzésére Szlovákiában és a Székelyföldön.

A közgyűlés a Magyar Baráti Közösség huszonkettedik Magyar Hetén tanácskozott. Az augusztus 14-21. közötti találkozóra jelent meg az MBK negyedévi Itt-Ott című folyóirata 26. évfolyamának 42 oldalas 1. száma Éltető Lajos szerkesztésében, amely többek közt Bojtos László, Cseh Tibor, Kántor Lajos, Mózsi Ferenc, Papp László, Pomogáts Béla és Tőkés László írásait tartalmazza.

A konferencia ideje alatt tartotta meg értekezletét az 1991 -ben bejegyzett és eddig huszonkét tagszervezetből és száztíz egyénből álló Magyar Amerikai Koalíció igazgatósága is, Lauer Edit elnök vezetésével.

A Magyar Baráti Közösség ez évi konferenciája Somogyi Balázs gondnok megnyitója után az összmagyarság néhány legfontosabb jelenkori problémáját igyekezett áttekinteni mintegy százötven résztvevővel.

Dobos László pozsonyi író és képviselő a szlovákiai, Kántor Lajos kolozsvári irodalomtörténész és szerkesztő a romániai magyarok helyzetéről, küzdelméről szólt. A világ magyarsága együttműködését is szorgalmazta előadásában Dobos László a Magyarok Világszövetsége alelnökeként, Kántor Lajos az Anyanyelvi Konferencia — a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága társelnökeként. A kisebbségi magyarságról tájékoztatott Gyurcsik Iván (Pozsony) alaposan adatolt elemzése és Tokay György (Arad) is. A résztvevők a vajdasági magyarság védelmét kérő ENSz-beadvány szövegtervezetét körözték. A Duna Tv kárpát-medencei hatását, további terveit Csáky Zoltán (Budapest) szerkesztő ismertette, bemutatva egyik filmjüket, a Csíksomlyói búcsú, 1993 című dokumentum-esszét.

Magyarország irodalmáról Zalán Tibor budapesti költő, gazdasági helyzetéről Teleki Pál washingtoni közgazdász tartott előadást. A Magyarok Világszövetsége új működését alelnöke, Dobos László és amerikai tanácsának titkára, Papp László (New Canaan, CT) ismertette, az A- nyanyelvi Konferencia — a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága munkájáról, terveiről a két társelnök: Kántor Lajos és Nagy Károly (Edison, NJ) számolt be.

Hogyan lehet amerikai intézményeket, szervezeteket magyar célok szolgálatára is mozgósítani — ez volt témája Lauer Edit (Cleveland, OH), Bojtos László (Cleveland, OH) és Előd László (Pasadena, CA) előadásainak, melyek során számot adtak gazdasági, társadalmi és egyházi szervezetekkel folytatott gyakorlati munkájukról.

A következő nemzedékek, az ifjúság amerikai magyarság-megtartásával több előadás, beszélgetés is foglalkozott. A magyar nyelv és kultúra külföldi megtanulása, művelése, a kettős vagy többes identitás problémaköre sok gyakorlati tapasztalat és óhaj, elgondolás és terv tárgya volt Bállá Zsolt (New Brunswick, NJ), Kovács Róbert (Washington, DC) és Somogyi Ilona (Cheshire, CT) vezetésével.

Szerzői esteken Dobos László író és Zalán Tibor költő műveit hallották a résztvevők a szerzők előadásában. Ugyanakkor tájékozódhattak Kántor Lajos révén a kolozsvári Korunk című irodalmi és társadalomtudományi folyóiratról, valamint a kisebbségi magyar kulturális sajtó támogatására alakult Apáczai Sajtóhíd Alapítványról. Mózsi Ferenc az általa Chicagóban alapított és szerkesztett Szivárvány című irodalmi folyóiratról beszélt. Az ifjúság színvonalas irodalmi műsorának tucatnyi versmondója a magyar költészet gyöngyszemeiből válogatott. Bemutatták Gálán Gézának (Pozsony) az 1989—1990-ben az MBK-ról készített tévéinterjú-sorozatát Miért is? címmel.

Ökumenikus áhítatok, elmélkedések (Kálmán Szabolcs, Cleveland, OH, Bertalan Imre, Washington, DC, Nyeste István, Columbus, OH), tábortűzi és esti népdalozások, gyermek- és ifjúsági szavalóverseny, valamint táncest egészítette ki az egyhetes találkozót. (Nagy Károly)

ZÁRÓNYILATKQZAT

Magyar Baráti Közösség

Csalódott

szigetmagyarság

A Magyar Baráti Közösség huszonkettedik Magyar Hete (Lake Hope, Ohio, USA, 1993. augusztus 14- 21.) résztvevői köszöntik mindazokat, akik az eddigi konferenciák részesei voltak. Arra kérjük őket, hogy az itt meghonosodott barátság, türelem és együttműködés szellemében segítsenek továbbra is szolgálni a világ magyarságának, nemzetünknek ügyét.

Szolidaritásunkat fejezzük ki mindazokkal, akiknek bárhol a világon veszélyeztetik, korlátozzák emberi és kisebbségi jogait. Kérjük országaink, elsősorban az Egyesült Államok kormányát és vezetőit, hogy segítsenek érvényt szerezni ezeknek a jogoknak.

A Szovjetunió széthullása, a kárpát-medencei 1989-es rendszerváltozások új helyzetet teremtettek a magyar nemzet határon kívüli közösségei, így a nyugati magyarság számára is.

A változások folyamában a magyarságlét más, új dimenziókat ölt. A világ magyarsága az igazságkeresés és az önmeghatározás sodrában él.

Magyarország á demokrácia jogrendjét munkálja, önálló, független államiságát építi, és közösséget vállal a határain kívül élő magyarsággal. Büszkeséggel tölt el bennünket, hogy a magyar parlament példás nemzetiségi törvényt fogadott el. Reméljük, hogy ez a példa másokra is hat majd. Fontosnak tartjuk az etnikai közösségek kulturális kincsei megőrzésének, nyelve használatának és oktatásának szavatolását Közép- és Kelet-Európában ugyanúgy, mint az Egyesült Államokban és Kanadában, és mindenütt a világon. A magyarországi határokon kívül élő magyar nemzeti közösségek megfogalmazták autonómiaigényüket és munkálják autonómiatervezeteiket.

Szemléletváltás megy végbe a volt nyugati magyar emigráció magatartásában, szervezeteiben, intézményeiben is. Ennek kapcsán tudatosítani óhajtjuk és történelmi tényként rögzíteni kívánjuk a következőket:

* A volt emigráció nagy része a diktatúrák és az erőszak áldozata. Mi mélyen éltük meg a száműzöttség, a kitaszítottság állapotát. Intézményeink, szervezeteink, kiemelkedő személyiségeink a magyarság szabadsághoz való jogát hirdetve a diktatúrák ellenfelei lettek, erkölcsileg és anyagilag hatásosan támogatták a magyarságnak az erőszak, az elnyomottság elleni küzdelmét.

* Történelmi tény, hogy a volt emigráció létküzdelme, szabadságvágyának kifejezése szerves részét képezi a magyar nemzet, a magyarság újkori szabadságküzdelmének. E küzdelem részese volt a Magyar Baráti Közösség is. Az 1956-os forradalom magyar függetlenség-, szabadság- és demokrácia-törekvéseit vállaltuk. Szerény lehetőségeink szerint a változtatásért, a változás reményében cselekedtünk. Az erőszak fojtásában is kapcsolatokat kerestünk és alakítottunk ki a Kárpát-medence magyar szellemi életének hasonló célú és reményű jeleseivel. Hozzájuk jártunk és hozzánk jöttek — utakat, lehetőségeket teremtettünk nekik a nyugati demokráciák világának megismerésére és fórumokhoz juttattuk őket a magyar valóság ismertetésére. Tisztelet mindazoknak, akik ezért áldozatokat hoztak. Nem hivalkodunk, de tetteink mérhető értékeit nem akarjuk elhallgatni sem.

* A volt emigráció az ideiglenesség érzésével élt. Ezt az átmenetinek vélt helyzetet a változásba vetett hit és remény táplálta. Lezárult az emigráció eddigi korszaka. Akik hazamennek, azoknak a visszafogadás, a viszszailleszkedés gondjaival kell megküzdeniük. Akik maradnak, azoknak szembe kell nézniük nyugati országokban állandósult jövőjükkel.

— Ez utóbbi helyzetben választanunk kell: vagy feladjuk öröklött és magunkban hordozott magyar nemzeti értékeinket, vagy megküzdünk ezek megtartásáért. Vagy asszimilálódunk a bennünket befogadó ország olvasztótengelyében, vagy a magyar mozaik részeként értékként őrizzük különbözéseinket, sajátosságainkat.

A Magyar Baráti Közösség emberi és magyar nemzeti értékeink ápolásának útját kívánja járni. Az így vállalt jövőt a következő módon kívánjuk munkálni.

1. Igyekszünk kilépni az állandó visszanézés, a bűnöst kereső egymásra mutogatás, és a vádló ítélkezés ördögi köréből.

2. Programjaink, munkánk hangsúlyait a teremtő, alkotó cselekvésre tesszük. — Kultúránk egészét igyekszünk művelni: a történelem, az irodalom, a nyelv mellett a zene-, képző- és előadóművészetet is gondozva.

3. Tiszteljük a különbözést, mások véleményét, ugyanakkor elutasítjuk a kizárólagos, a fölé- és alárendelt, megkülönböztető, szélsőséges .minősítéseket. Nem kívánunk pártok, dogmák, ideológiák eszközévé válni.

4. Magatartásunk, cselekedeteink meghatározója magyar identitástudatunk ápolása és erősítése. Ennek legfontosabb területe a család, Magyar Baráti Közösségünk programjai segítségével igyekszünk kialakítani — a többes identitástudat részeként — a magyarságtudat fejlődésének, megtartásának élményekre épülő módjait. E törekvés részeként gondozzuk a magyarság tömbjeivel, szigeteivel és szórványaival kialakított személyes kapcsolatrendszerünket is.

5. Munkánk nagy értékének tartjuk a fiatalság érdeklődését tevékenységünk iránt. Szilárd elhatározásunk, hogy a szétszórtságban élő magyar és magyar származású fiatalokat bekapcsoljuk munkánkba és segítjük magyarságuk megtartásában, fejlesztésében.

6 Támogatjuk az észak-amerikai magyarság szervezeteinek összefogását. Köszöntjük azokat a szervezeteket, egyházakat, egyesületeket, amelyek a miénkéhez hasonló célok érdekében munkálkodnak. Az ez évi konferenciánkon jó érzéssel üdvözöltük körünkben a Magyarok Világszövetsége, az Anyanyelvi Konferencia és az Amerikai Koalíció néhány vezetőjét. A továbbiakban is folytatni kívánjuk a kapcsolatok kiépítését olyan magyarországi, magyar nemzeti kisebbségi és ny ugati magyar egyesületekkel, egyházakkal, szervezetekkel és intézményekkel, amelyek közös céljaink megvalósítása érdekében készek a velünk való együttműködésre.

7. Külképviseleti szolgálatot ajánlunk a Kárpát-medence magyarságának.

8. A magyarság egyetemessége jegyében kívánunk cselekedni. Támogatjuk a világ magyarsága integrálódási törekvéseit, megtartva az egyes területeinken létrehozott kulturális és nyelvi értékeinket.

9. Köszöntjük a jövő héten összeülő — ötvenedik évfordulóját is ünneplő — „Szárszói konferenciát” és kívánjuk, hogy útkeresésük a tolerancia és a magyar összefogás szellemét szolgálja, mint tette ezt ötven évvel ezelőtt.

10. Huszonkettedik konferenciánkat nemzeti ünnepünk napján a „haza és haladás” iránti elkötelezettségünk szellemében zárjuk.

Lake Hope, 1993. augusztus 20.

JAKABFFY ERNŐ a Magyarok Világszövetsége nyugati régiójának alelnöke. Svédországban él, de gyakran jár haza: ismeri gondjainkat, megőrizte a kívülálló tárgyilagosságát is. Arra kérem: próbálja felvázolni, miként tekint honi állapotainkra a szigetmagyarság többsége.

—Úgy hiszem, a többség véleményét tolmácsolom, ha azt mondom: három évvel ezelőtt más, nagyobb várakozásokkal fogadtuk a fordulatot. Reményeink, sajnos, nem teljesültek, vagy legalábbis nem úgy, ahogy szerettük volna. Ennek, persze, az itthoni okok mellett oka volt a szétágazó, nehezen áttekinthető nemzetközi helyzet is. Ettől azonban még nem kisebb a csalódásunk. Elsősorban az igazságtétel elmaradását fájlaljuk. Nem fővételre gondolunk, természetesen, de azt elvártuk volna, s elvárjuk a továbbiakban is, hogy a bűnösöknek fejükre olvassák vétkeiket és félreállítsák őket a fő sodrásból. Illett volna érdemi elégtételt adni azoknak, akiknek belegázoltak az életébe.

Fájdalmasan érint bennünket a gazdaság helyzete is. Tudjuk, persze, hogy nemcsak Magyarországon vannak gazdasági problémák, s hogy az itteniek mögött világfolyamatok is munkálnak, de régi igazság: ha az eltartottak arányszáma folyamatosan nő az eltartókhoz viszonyítva, annak nem lesz jó vége. És még valami: a régi reflexek — kevés munkával jól élni, stb. — még ma is jobban éreztetik hatásukat, mint szabad volna.

A társadalom magasztos célkitűzéseinek megvalósíthatatlanságát látom abban, ha, mondjuk, egy harmincéves ember kijelentheti: ő pedig nem akar dolgozni, mert összeegyeztethetetlennek tartja a munkát az „egyéniségével”. Más kérdés, persze, a munkanélküliség. De tapasztalatom szerint odahaza nemcsak az dologtalan, aki nem kap munkát.

A nyugati magyar csalódott a kormánynak a szigetmagyarsággal kapcsolatos magatartása tekintetében is. Tudván tudjuk, megértjük és elfogadjuk, hogy a magyar kormánynak minden eszközzel a kisebbségben élő kárpát-medencei magyarságot kell segítenie. Kivált, hogy korábban évtizedeken át egyedül az emigráció magyarsága törődött e magyarok sorsával. De úgy érezzük, eközben a szigetmagyarságot mintha egy kicsit a háttérbe szorították volna. Nem figyelnek valós vagy vélt sérelmeinkre, nem tesznek semmit közérzetünk javításáért.

Különösen az amerikai magyarság körében, de Svájcban, Németországban is az a vélemény: sokkal többet tudnánk nyújtani ennek az országnak, ha erre igényt támasztanának, lehetőséget kínálnának.

Ha az MVSz az Országos Tanácsok sikeres megszervezése révén a kezdeményezéseinket közvetlenül a tagság kezébe adja, és közelebbi kapcsolatot tudunk teremteni, akkor nagyot léptünk jó irányba. A nyugatiak kérdéseinek eddig elmaradt megválaszolásához itthon is hathatós segítséget keresek.

— Véleménye szerint Szárszó szellemében be lehet-e vonni az egyetemes magyarságot az ott megfogalmazott célok megvalósításának folyamatába?

— Szárszói felszólalásommal nekem is az volt a célom, hogy közelebb hozzam egymáshoz az embereket. Egyik legnagyobb bajunk a széthúzás és a marakodás. Ezt gyorsan orvosolnunk kell valahogy, mert, mint annyiszor elmondtuk már, oly kevesen vagyunk, hogy megbocsáthatatlan erőpocsékolás a veszekedés. Az, hogy a parlamentben, a sajtóban vitatkoznak egymással az urak, természetes dolog, ez mindenütt így van. De az egy táboron belüli nézetkülönbségeknek nem a személyeskedő, rosszindulatú intrika az elintézési módja.

Köztünk, a nyugati magyarság körében is aggasztó jelenségekre figyelhetünk fel: az eddig is meglévő szélsőségek még távolabbra kerülnek egymástól, hosszú és meddő vitákba fullad a segítőkészség. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy itt a világ vége, el vagyunk veszve, hiszen többékevésbé mindenütt ez történik.

Figyelmeztetni szeretnénk arra, hogy kis lélekszámú nép a miénk, vérveszteség számunkra minden sértődött vagy ok nélkül mellőzött félreálló. A szárszói találkozónak nemcsak az útmutatás a dolga, meg kellene már tennünk az első lépéseket is a kijelölt célok felé. Mindannyiunknak, anyaországbelieknek, kisebbségi sorban élőknek és a szigetmagyarságnak — együttesen.

Szilágyi Károly (Világszövetség)