Nyugati Magyarság, 1993 (11. évfolyam, 12. szám)
1993-12-01 / 12. szám
12. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1993. december Amerikai Magyar Koalíció Beszélgetés Lauer Edit elnökkel Washington—Az Amerikai Magyar Koalíció viszonylag új szervezet, amely összefogni, mozgósítani akarja az erőket. A Cleveland közelében élő elnök, Lauer Edit gyermekkorában, 1956-ban jött el otthonról szüleivel, Kiss Elemérékkel, akiket a napokban is meglátogatott Washingtonban, s ekkor beszélgettünk a magyar emigráció e sajátos szeletéről. — Létezik-e amerikai magyar emigráció, s beszélhet-e bárki is a nevében? — Amerikai magyar emigráció természetesen létezik, de senki sem beszélhet a nevében. Ha valaki ilyesmivel próbálkozik, az eleve gyanús. Az emigráció sokrétegű, s a magyar eseményekhez való viszony attól függ, ki milyen korú, mikor hagyta el az országot, milyen életfelfogású, s hogyan látja innen az otthoni eseményeket. Cég- és bankalapítók —Hogyan jött létre az Amerikai Magyar Koalíció, s mi a célja? — 1989 végén nyolcan-tízen elkezdtünk beszélgetni, olyanok, akik régen foglalkozunk magyar ügyekkel. Koszorús Ferenc, Szekeres Szabolcs és Zsolt, Teleki Pál, Bertalan Imre, Taraszovics Sándor és mások. A cél az volt, hogy az átmenetben pozitív segítséget nyújtsunk. Az Egyesült Államok minden részéből gyűltünk össze, s 1990-91 folyamán többször is megvitattuk, mit lehetne tenni. Szélesen megalapozott szervezet öszszehozására törekedtünk, ezért kértük fel csatlakozásra a cserkészeket, a Református Egyesületet, a Bessenyei Kört, a környezetvédőket, az Emberi Jogi Alapítványt. Tizenöt szervezettel indultunk, s 1991. augusztus 20-án jegyeztük be a Koalíciót. — Hogyan lehet Magyarországot hatékonyan támogatni? — Célunk az amerikai magyar kapcsolatok építése. Ez közhelynek hangzik, de azt akarjuk, hogy a magyarországi emberek, intézmények támaszkodhassanak ránk. Célunk továbbá, hogy azokat az erőket - nem az egész amerikai magyarságot - összpontosítsuk, amelyek a mi tagjaink. A ma már huszonhárom szervezeten kívül egyéneket is felveszünk, senkit sem zárhatunk ki. A korábbi sok vita és ellentét miatt sajnos az én generációm és a nálam fiatalabb is büszkén vallotta, hogy magyar szervezetbe nem lép be. De sokszor ezek a legérdekesebb emberek, cég- és bankalapítók, akik néhány telefonnal egy egész világot meg tudnak mozgatni. Fontos az információáramlás megszervezése is. Csak egy példa: amikor felmerült, hogy Magyarországon kezdetleges az iskolai egészségügyi felvilágosítás, akkor nem aclevelandi csoportunk, hanem a seattle-i intézkedett, mert tudott olyan kész programról, amelyet átvihetünk, átadhatunk. — Milyen más példákat tudna említeni? Egyik legnagyszerűbb kezdeményezésünk a kolozsvári kollégium építése. Amikor a kolozsvári püspök, Csiha Kálmán nálunk járt két éve, azt mondta, elképzelhetetlen az, hogy az iskolát visszakapják, ezért újra lenne szükség. Nos, már épül. Találtunk egy adakozó családot, amely a nevét nem hozta nyilvánosságra, de nagy összeggel járult hozzá ehhez az akcióhoz. A keresztszülői programunk is bővül, évi kétszáznegyven dollárral támogatunk erdélyi diákokat. Több mint száznyolcvan gyereket adoptáltunk ily módon, s hasonló terveink vannak a nagyváradi kollégium tanulóival is. —Mennyire adakozó kedvűek a magyarok? — Ez nagyon érdekes kérdés. A legmeglepőbbek adakoznak, s akitől az ember elvárná, az nem. Egy coloradói orvoscsoport például egy héten át ingyen operált Bukarestben, a katonai kórházban. A rokonszenv kevés — Milyen a kapcsolat az amerikai politikával? — Épp a minap voltunk a Fehér Házban, s tárgyaltunk a minket érdeklő dolgokról. Felismertük már, hogy csak a közös célok felé haladhatunk, a rokonszenv kevés. Ismét egy példa: a romániai kereskedelmi kedvezmény ügye. Tavaly elsöprően ellene szavaztak, mert Lantos Tamás élére állt ennek a harcnak. Egy év alatt Bukarest belement abba, hogy amerikai konzulátus nyíljék Kolozsvárott, magyar helyett. Többek közt ez is meggyőzte Lantost, hogy változtatni lehet, s erre a véleményre helyezkedett a külügyminisztérium is. S ez ellen lényegében nem tehettünk semmit. Erről is beszéltünk a nemzetbiztonsági tanácsban, ahol elmondták nekünk, mi érdekli Washingtont. Az amerikai érdek az, hogy e térségben legyen egy stabil ország, számunkra szomorú, de mindegy, melyik, fejlődő szabad piaccal, amely példájával maga után tudja húzni a többieket. Magyarország, Csehország ilyen. Ezen amerikai célokhoz érdemes csatlakozni. Tehát, ha amerikai cégeket keresünk, arra kérjük őket, valamiképpen támogassák az amerikai részvételt az expón. S persze szorgalmazzuk a biztonsági ernyő kiterjesztését Magyarország fölé. Mindent megteszünk azért, hogy szabadon választott, mérsékelt vonal győzzön jövőre, ne a volt kommunisták. Ez is közös érdek. A nemzetbiztonsági tanácsban azt mondották, hogy Washington nem számít lengyel fordulatra, mert Magyarországon erős nem-kommunista alternatíva létezik. Megint csak közös érdek a politikai közép erősítése a jobb- és balszéllel szemben. — Ezek az igazán kényes kérdések Magyarországon, hiszen a közvélemény nyilván várja a támogatást, de ellentmondásosan reagál az emigráció politikai megjelenésére. Hol áll c tekintetben a Koalíció? — Tevékenységünk inkább oktatási, kulturális, kisebbségi. A lényeg a kapcsolatépítés, de nyilvánvaló a nyilatkozatainkból, hogy mi középen állunk. Úgy hiszem, érdekes kezdeményezésünk az, hogy politikai vitára hívnánk a magyarországi pártok vezetőit, vázolják fel elképzeléseiket. Nem az amerikai magyar hallgatóságnak szánnánk ezt, hiszen az itteniek valószínűleg nem szavazhatnak, vagy ha igen, az nem lesz jelentős tényező. Bár támogatjuk a külföldön élő magyar állampolgárok választási jogának a megadását. De a politikai Közlemény A Magyar Amerikai Koalíció szomorúan vette tudomásul, hogy egyik kiváló alapító tagja, Teleki Pál lemondott a magyarországi Állami Vagyonkezelő Rt. elnök-vezérigazgatói tisztségéről. Teleki Pál személye azt az elkötelezettséget jelképezte, melylyel az amerikai magyarok közössége aktív részt vállal a központilag irányított gazdaság piacgazdasággá való átalakításában Magyarországon. Rendíthetetlen elhatározással végzett munkája az ÁV Rt.-nél a legkiválóbban képviselte a Magyarországnak nyújtott amerikai támogatást. Reméljük, hogy magyarországi demokrácia sikerét a jövőben is hasonlóan hatékony programokkal fogják támogatni. Bízunk abban, hogy Teleki Pál továbbra is azzal az önzetlen odaadással fogja szolgálni az Egyesült Államokat és Magyarországot, amely eddigi tevékenységét is jellemezte. Magyar Amerikai Koalíció, Washington, D.C. FELHÍVÁS AZ EMIGRÁCIÓ A HAZÁÉRT című kiállítással a lakiteleki Népfőiskolán megnyílt az Emigrációs Gyűjtemény. Az állandó kiállító helyiségekkel, olvasótermekkel, raktárakkal, technikai eszközökkel, decembertől pedig galériával rendelkező gyűjteményünk gyarapítására kérjük ezúton honfitársainkat.Várjuk a magyar emigrációval kapcsolatos újságokat, folyóiratokat, könyveket, albumokat, leveleket, kéziratokat, naplókat, meghívókat, plakátokat, képeslapokat, hangfelvételeket, filmeket, videokazettákat, lemezeket, grafikákat, festményeket, szobrokat, érméket, fényképeket... Az írásos és tárgyi emlékeket, művészi alkotásokat szakképzett munkatársaink rendszerezik, gondozzák, a kutatásra pedig ösztöndíjat biztosítunk. Állandó és időszakos tárlatokon, kiadványokban tesszük közzé folyamatosan az emigráció történetének maradandó értékeit, egyházéleti, politikai, ifjúságnevelő, karitatív, kulturális és művészeti tevékenységét. Kérjük a világ valamennyi részén élő honfitársainkat, hogy tegyék teljesebbé gyűjteményünket. így leszünk képesek 1996- ban bemutatni az emigráció történetét a kezdetektől napjainkig, érzékeltetni a világban szétszóratott magyarság több évszázados küzdelmét, összetartó erejét. Postacímünk: EMIGRÁCIÓS GYŰJTEMÉNY H-6065 Lakitelek, Pf. 40. Lezsák Sándor Szabó Tamásné igazgató a gyűjtemény vezetője vita stílusához szeretnénk ezzel hozzájárulni, s egyben láttatni az eltérő nézeteket, bemutatni a teljes színskálát az amerikai közönségnek. — Magyarországnak nagy szüksége lenne arra, hogy minél több szakemberét küldje tanulmányutakra, továbbképzésre külföldre. Tudtommal a Koalíció e tekintetben igen aktív. — Nemrégiben erről beszélgettem Budapesten amerikai diplomatákkal is. Ösztöndíjakban nincs hiány, az útiköltségekhez a Soros Alapítvány nagylelkűen és nagyvonalúan hozzájárul, de zsebpénz is kellene azoknak, akik kijönnek. Erre alapítványt kellene létrehozni — s kérnénk a magyar amerikai kereskedelmi kamara segítségét, hiszen ottani amerikai kiképzésű munkaerőt kapnának vissza. De a testvérvárosi kapcsolatokban is rengeteg lehetőség van. Újvági Péter, az aktív demokrata kilenc szakembert hívott Toledóba. A példákat hosszasan sorolni lehetne. Aki építeni akar — jöhet — Hol a helye a Koalíciónak az itteni magyar szervezetek között? — Minden szempontból középen vagyunk, de tagjaink mai problémákkal foglalkozó emberek. Költségvetésünk két év alatt megkétszereződött. Mindenkit befogadunk, aki építeni akar, de nem vagyunk kíváncsiak azokra, akik csak rombolnak és kritizálnak. Sok a munka. Hadd említsem a 150-200 ezer dolláros, nyolcrészes magyar történelmi video-sorozatunkat, amely alapinformáció lehet Magyarországról. — S végül, hogyan lett ön az elnöke a Koalíciónak? — Véletlenül. Meg kell mondanom, 1987-ig nem vettem részt magyar dolgokban, férjem amerikai, a Goddrich autóabroncs-gyár elnöke. Sok mindent megtanultam itt, magam is tanítottam gimnáziumtól egyetemig, sok embert megismertem az üzleti életben. Eddig tizenkét városban éltünk, s mindenütt részt vettem a jótékonysági akciókban. S soha senkit olyasmire nem kérek, amit magam nem támogatok. Az adakozásban is elöl járok. Megvan az időm, a lehetőségem és akaratom, hogy teljes szívvel szolgáljam ezt az ügyet. Blahó Miklós (Magyar Nemzet) Emigráns vagy külföldi magyar? Mind magyar, aki annak tartja magát, és ezt vállalja is. Ebből az alapigazságból kell kiindulni. Mégis különbséget kell tenni az érzelmi, esetleges születési kötődés és a jogi definíció között. Pláne akkor, ha a magyar parlament a „külföldi” magyarok választójogáról tárgyal. A közvéleményben tisztázatlan az emigráns magyarok helyzete. Ennek megértéséhez szeretnék segítségek nyújtani néhány mondatban. Mit is jelent a külföldön élő magyar státusa? Aki az elmúlt fél évszázadban elhagyta Magyarországot, letöltötte a „büntetőéveket” és amnesztiában részesült, kérvényezhette a magyar konzuli útlevelet, amennyiben az a befogadó ország állampolgári törvényeivel nem ellenkezett. Ha ezt megkapta, elnyerte a „külföldön élő magyar állapolgár” státust. Ez jogi értelemben nem állandó magyarországi lakóhelyet jelentett, de bizonyos egyszerűsítést hozott számára, ha haza akart utazni. Nem kellett előzetesen vagy a határon beutazási vízumot kérnie és biztos lehetett a beutazás engedélyezésében. Ez a státus viszont nem biztosított számára szavazati jogot, mivel nem rendelkezett állandó magyarországi lakhellyel, ami a szavazás előfeltétele. Még komplikáltabb a helyzet az elszakított területekről disszidált, vagy hivatalosan kivándorolt személyek esetében. Hadd mondjak egy példát: egy erdélyi magyar, román útlevéllel Németországba telepedett át. Ott néhány év letelte után megkapta a német állampolgárságot. Viszont családi kötöttségei, rokoni kapcsolatai miatt szívesen lenne magyar állampolgár is. Lehet-e „kettős állampolgár”? Otthon sokan azt mondják, csak az adófizető szavazhasson, hiszen úgy a választása következményeit is vállalni tudja. Ez csak részben jogos, mivel például a németországi adófizető — mi is ide tartozunk — adójából támogat a német állam különféle segélyakciókat, amelyekből Magyarország is — sokszor éppen a Németországban élő magyarok kezdeményezésére — hathatósan részesül. Egyébként az első demokratikus választáskor Lengyelországban minden külföldön élő lengyel állampolgár szavazhatott, de ez ugyanígy van a szomszédos Ausztriában is már sok év óta. A külföldi magyarok választójogát ellenzők sokszor azzal érvelnek, hogy mi itt nem ismerjük elég jól a hazai viszonyokat. Erre csak azt lehet válaszolni, hogy sokszor jobban, mint gondolnák, mivel mi semleges tájékoztatási rendszer révén egészítjük ki az otthonról érkező, és sokszor a médiumok által nagyon megszépített információkat. Sok Nyugaton élő magyar (nem külföldi!) éppen a reprivatizáció elmaradása miatt a magyar testvérein magyarországi invesztíciókkal kénytelen segíteni, s itt ismételten háttérbe szorul. Nemcsak a devizakülföldiség diszkriminációja miatt, hanem az Állami Vagyonügynökség privatizációs értékesítési tenderjei szerint a külföldi 5%-kal magasabb vételáron indulhat a magyarországi befektetővel azonos eséllyel. Ez a gond igazán akkor lenne megoldva, ha végre sikerülne — amit a politikusok folyamatosan ígérgetnek és az Európai Közösséghez való csatlakozás egyik feltétele is — a forint teljes konvertibilitása. Mikor fogja a magyar társadalom vajon megérteni, hogy milyen sokat köszönhet az emigrációnak? Attól pedig nem kell félni, hogy haza akarunk özönleni, átvenni a gazdasági és politikai irányítást. Tény, hogy a privatizáció folyamán negatív tapasztalatok is adódtak egyes külföldi beruházókkal szemben, de ahol egy „távolba szakadt hazánkfia” van a háttérben, ott nem a mások kárára történő segíteni akarás dominál. Az elmúlt 45 év alatt a magyar társadalom egy része messze az anyagi lehetőségei felett élt, ezzel olyan csődtömeget hagyva hátra, amit csak nagyon kemény és becsületes, szorgalmas munkával lehet helyrehozni. Erre kell felkészülni! A külföldön élő magyar hozzászokott ehhez, ugyanakkor megtanulta a demokrácia játékszabályait, a piacgazdaság farkastörvényeit. Neki csak a profit számít. — Ez a körülmény is hangsúlyozza, hogy mennyire szükségszerű a két fogalom szétválasztása: külföldön élő és segíteni akaró magyar, illetve külföldi. A németországi egyesülés tapasztalata éppen azt bizonyította, hogy a nyugati testvér bevonása nélkül az átalakulás megvalósíthatatlan. Erre ugyanúgy szüksége és lehetősége volna a magyar társadalomnak is. Az efféle érdekek összehangolása is ott szerepel a Magyarok Világszövetségének céljai között. Ádámfi György (Világszövetség) —
