Nyugati Magyarság, 1993 (11. évfolyam, 12. szám)
1993-12-01 / 12. szám
1993. december Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 11. oldal Szárszói Nyilatkozat Az 1943-as Szárszói Tábor évfordulója alkalmából a Püski Alapítvány és a Szárszó Baráti Kör rendezésében 1993. augusztus 23—29. között ismét összegyűlt a magyar szellemi és politikai közélet több mint 1500 képviselője. Az 1993-as találkozó célja az volt, hogy: — megemlékezzen az 50 évvel ezelőtti szárszói találkozóról, — áttekintse a magyarság sorskérdéseit, a magyarság jövőjét meghatározó nemzetpolitikai, gazdasági, kulturális feladatokat, — a szólásszabadság elvének tiszteletben tartásával fórumot biztosítson a különféle nézetek és vélemények kifejtésére. A szellemi-közéleti fórumon elhangzott előadások és hozzászólások — az 1943-as jegyzőkönyvhöz hasonlóan — könyv alakban nyilvánosságra kerülnek. A tanácskozás résztvevői — nézeteik sokfélesége mellett is — a nemzeti összefogás megteremtésére törekedtek. Egyetértettünk abban, hogy: — történelmi, erkölcsi és politikai felelősséget kell vállalni a magyarság megmaradásáért, életerejének növeléséért és jövőjének biztosításáért, —őrizni, ápolni és gyarapítani kell a nemzeti kultúra tárgyi és szellemi értékeit, — biztosítani kell a nemzet és az ország szuverenitását, érdekeinek érvényesülését, Bármely irányból közelítjük meg Sepsiszentgyörgyöt — akár Brassó, akár Kézdivásárhely vagy Tusnádfürdő felől —, messziről kirajzolódik a város körvonala. Nagyrésze az Olt jobb partján fekszik, a Baróti-hegység legmagasabb csúcsától (1017 m) keletre. Éghajlata kellemes, szubalpin, a levegő ózondús. Számos turisztikai program indulópontja. Sepsiszentgyörgy Erdély délkeleti részének egyik legrégibb települése. Nevét 1322-ben okmány említi. 1461 óta város, 1520 óta vásártató jogú. Vásárai messze földön híresek voltak: azon a téren tartották akkor is, ahol most. Református erődtemploma a XVI. században épült. 1690-től középiskolája volt. Ebből fejlődött ki a Mikó Kollégium: kétemeletes épülete a Fő téren áll. Itt látható az egykori megyeháza: 1832-ben épült klasszicista stílusban. Homlokzatán Háromszék címere látható. Falán emléktábla: a magyar szabadságharc idején az épületben székelt Háromszék Honvédelmi Bizottmánya. Itt hangzottak el Gábor Áron szállóigévé vált szavai: „Lészen ágyú”. 1948 óta állandó színtársulata van. A színház vállalkozásai közé tartozik az azonos szerzők műveinek ciklikus bemutatása, például Tamási Áron, Sütő András sorozatai. A város a környékbeli székelység művelődési központja, Háromszék vármegye székhelye volt. A lakosság részt vett Dózsa György parasztháborújában. Az 1848-as forradalom nagy visszhangra talált. Bem tábornok fölhívására Gábor Áron nyilatkozattal válaszolt. Hangoztatta, hogy e vidék mindenben támogatja a forradalom szabadságeszméit. Az ország egyik legnagyobb múltú múzeuma, a sepsiszentgyörgyi Megyei (eredeti nevén: Székely Nemzeti) Múzeum 1879-ben létesült. Alapját imecsfalvi kastélyában özv. Cserey Jánosné Zathureczky Emília vetette meg. Házitanítója, Vasadi Nagy Gyula közreműködésével létrehozta a háromszéki Cserey Múzeumot és 8779 tárgyból álló régiség-gyűjteményét a székely nemzetnek adományozta. A gyűjteményt ideiglenesen a Mikó Kollégiumban helyezték el. Mivel — részint a tudományos kutatómunka eredményeként — az anyag megsokszorozódott, égetővé vált önálló hajlék létrehozása. A tervezéssel Kós Károly műépítészt bízták meg 1910-ben. Ő a korszerű múzeum igényeit igyekezett összehangolni a vidék népi építészeti hagyományaival. Az architektúrát, a stílust illetően oly szokatlanul merész és újszerű tervet készített, amely méltán keltett föltűnést, csodálkozást — és ellenzést is. — meg kell őrizni az alkotmányos állam kereteit és folyamatosan, határozottan fejleszteni kell a demokrácia és a jogállam intézményrendszerét, — ki kell dolgozni és meg kell valósítani a nemzet és az ország átfogó modernizációs programját, — biztosítani kell, hogy az ország népe békében éljen; meg kell teremteni a szociális béke feltételeit, valamennyi állampolgár létbiztonságát, munka- és megélhetési lehetőségét. Szükségesnek tartjuk: — az élet feltétlen tiszteletét, a magyar nemzet fogyásának megállítását, a család védelmét, több gyermek neveléséhez szükséges feltételek biztosítását, — a Kárpát-medencében élő magyarokért vállalt közös felelősséget, — a hazai termelés és piac megóvását, a magyar termékek támogatását, — a tulajdon biztonságát, a tulajdon igazságos és arányos elosztását, széles hazai tulajdonosi réteg kialakulását, — az ország földje maradjon nemzeti tulajdon: a magyar állam, az önkormányzatok és magyar állampolgárok tulajdona, — az információs hatalom demokratizálását, — az önkényuralmi bűncselekmények elkövetőinek felelősségre vonását — az idő múlásá-A monumentális épület 1911—12 között épült fel. Kapuit a nagyközönség számára — a világháború miatt — csak 1920-ban nyitotta meg: könyvtári és levéltári, régészeti és éremtani, néprajzi, képzőművészeti és természetrajzi osztályaival. A tárgyak száma évről-évre növekedett. 1929-ben hetvenezer, 1979-ben pedig már százkilencvenezer darab volt. Könyvtárában 56 ezer kötet, okmánytárában a székelységre vonatkozó okiratgyűjtemény található. Sajnos, a második világháború alatt pótolhatatlan veszteség is érte a múzeumot: a gyűjtemény legértékesebb részét ládákba csomagolva akarták megmenteni, de vasúti szállítás közben azt bombatalálat semmisítette meg. Hogy a háború után hamarosan újjáéledt e nagymúltú intézmény, az elsősorban Szabédi László (1907—1959) költő, irodalomtörténész, nyelvész érdeme, aki 1947-ig volt a múzeum igazgatója. Szabédi 1947-től a kolozsvári Bolyai Egyetem esztétika tanára. 1959 áprilisában a magyar egyetem elsorvasztása elleni tiltakozásul öngyilkos lett. Háromszék az ország több vidékével tartott fönn gazdasági kapcsolatot. Kézdivásárhely és Bereck kézművesei az ojtozi szoroson át kereskedelmet folytattak Moldova csángó lakosságával is. A múzeum népművészeti anyaga a különböző korok gazdasági, társadalmi és kulturális viszonyait tükrözi. A különböző népművészeti alkotások igen változatosak, de az etnográfiai övezetek kölcsönhatására mégis egységesek. A népviselet legjelentősebb alkotásait házilag készítették. A díszítő fafaragás jellegzetes terméke itt a galambdúcos székelykapu, valamint a fantáziadús, faragott, festett fejfák, az ún. kopjafák. Ezeken rendszerint az elhunyt nevét, életkorát, olykor a halál okát is jelezték. A kapukon különböző üdvözlő versek is láthatók. A fatárgyak másik csoportja a faragott, festett népi bútorok: a tulipánnal díszített hozományos ládák, az asztalok, fogasok, sarokpolcok, ágyfejek, lócák. Látványosak a mezőkre osztott mennyezetfestmények. Fából készülnek a munkaeszközök: guzsaly, orsó, gereblye, szövőszék. Mesterien díszített juhászbotok, kanalak, túrómorzsolók az állattenyésztő munkához kapcsolódnak. A szőttesek, varrottasok készítőik hozzáértését, képzelőerejét tanúsítják. A mindennapi élet és munka tárgyai közül kiemelkedik a kenderföldolgozás, a tímár-munra tekintet nélkül — a mindenkori hatályos magyar törvények szerint, —a fejlett európai államok most kialakuló új joggyakorlatának figyelembevételével az országba való betelepülés, az országban való letelepedés szabályozását, korlátozását és ellenőrzését, —a pártérdekek, politikai csoportok hatalm i érdekei ne emelkedhessenek nemzeti érdekek fölé. A résztvevők közös akarata volt, hogy a nemzet minden tagja bekapcsolódhasson az ország, nemzet sorsának intézésébe, ezért javasoljuk: — nemzeti kerekasztal összehívását, — nemzeti újjáépítési program kidolgozását, — nemzeti káté megalkotását. Az ország nemcsak háborúban veszhet el, békében is. E veszélyt érzékelve mégis úgy véljük, új korszak nyílhat hazánk történetében, s közéletében egyaránt, ha a nemzeti sorskérdések szolgálatában egyetértők kölcsönös bizalommal vitatják meg közös gondjaikat és különböző nézeteiket, mint egy család tagjai. Történelmi jelentőségű eredmény lenne, ha az újraválasztott országgyűlést már ez a szellem jellemezné. 1993. augusztus 29. A Szárszói Tábor résztvevői ka, a szövés, a hangszerkészítés, a mázas kerámia-készítés (fazekas-munka), a méhészet, a kádár-, ács-, bognár-, szitakötő-munka — a kihalófélben lévő kismesterségek egész sora. Megjeleníti a múzeum a népszokásokat, amelyek végig kísérik az egész naptári évet. Az intézményhez egész múzeum-hálózat csatlakozik. 1969-ben nyitották meg a kisbaconi Benedek Elek Emlékházat és a kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeumot. 1979-ben állandó képtár nyílt Kovásznán. Most folyó munka Sepsiszentgyörgy építészeti emlékeinek számbavétele és közlése azzal a céllal, hogy a város jellegzetes népi és polgári építészeti alkotásai megörökíttessenek. A munkát Varga Nándor Lajos grafikusművész, a város alapos ismerője és a múzeum régi barátja végzi. A hegycsúcsokkal körülhatárolt, természeti szépségekben bővelkedő Sepsiszentgyörgy az érdekes, magyar vonatkozású történelmi emlékek és műemlékek városa — Erdély egyik legszebb városa. PÁLFY G. ISTVÁN*: Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan A veszélyes öntudat- és önismeretzavar elkerülése végett hadd mondjak néhány szót arról, hogy számomra a népi-értelmiségi lét nem származási kérdés. Sem barátaimat, sem a nemzet felemelkedéséért küzdő különböző felfogású, de a nemzetszolgálatban hajlíthatatlan szándékú társaimat nem aszerint válogatom és tartom becsben, hogy közeli vagy távoli felmenőik között mennyi volt a paraszt. Mint ahogy a kromoszómák vizsgálatát is azokra hagyom, akik nálam sokkalta jobban tudják, hogy az mire való: a genetikusokra. A népiség ugyanis egy olyan kulturális, eszmei örökségnek és erkölcsi magatartásnak a vállalása, amely a maga értékeit az elmúlt viharos századokban halmozta föl és szervezte egységbe, s olyan nevekkel védheti magát — mert látjuk, folyamatos védelemre szorul -— mint Petőfié, Adyé, Móriczé, Kodályé és Bartóké. Világmárkájú nevek, világmárkájú emberek, akik nem egy szekértábornak, hanem az egész nemzetnek az értékei, s vitánk épp ezért csak azokkal lehet, akik az őáltaluk teremtett értékek elhallgatásával, cinikus lemosolygásával lényegében ennek a nemzetnek az alkotó életerejét tagadják. Nemcsak most, amikor már szociológiai értelemben sem léteznek osztályok, de a két világháború között sem csak parasztok és paraszti származásúak tartoztak a népi táborba. Hiszen nemcsak Veres Pétere, Szabó Pálja, Sinkája volt a népi gondolkodásnak, hanem Sárközije is, és Halász Gábor vagy Szerb Antal sem állt ezzel a gondolkodással Makó vitéz és Jeruzsálem viszonyában. Sőt, azt se feledjük, hogy „a mégis magyarnak számkivetve” népi programját a városi proletár József Attila írta meg a legszebben. Tudom, ahogy ezt kimondom, már fölöslegesnek is látszik kimondani, hiszen az itt lévők döntő többsége imaként mormolja nap mint nap. Elmondtuk a kisújszállási tanácskozáson is. És mégis valami belső kényszer hajt, hogy újra megfogalmazzam. Mert az elmúlt napokban nemcsak az történt meg, ami itt a sátorban zajlott, hanem az is, ami a sátor környékén. Itt van, befészkelte magát a megosztó akarat, mely néha a löttyös indulat formáját ölti. Pedig semmi erkölcsi alapunk nincs számonkénti másokon halott nagyjaink tiszteletét, ha úgy bánunk élő nagyjainkkal, nagyjaink egyike-másikával, ahogy csak uszuló ellenségek tehetnék. Készültség és méltóság illik ehhez a táborhoz. Mert nem hiszem, hogy elmúlt volna Tamási Áron mondatának igazsága: aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan. *A TV Híradó és az A Hét főszerkesztője. — Részlet a Szárszói Tanácskozáson elhangzott felszólalásból. Domonkos János Nyilatkozat a Szárszói Kollégium megalakításáról A szárszói találkozón részt vevő fiatalabb korosztályok képviselői megalakítják a Szárszói Kollégiumot. A Szárszói Kollégium célja, hogy a népi gondolatkört elfogadók nemzedékei közötti párbeszédnek otthont adjon, hogy az ifjabb nemzedékeket megismertesse a szárszói eszmevilággal és szellemi műhelye legyen a gondolatok korszerű megvalósításának. A Szárszói Kollégiumnak pártállástól függetlenül tagja lehet mindenki, aki a nemzeti értékeket elfogadja. A Szárszói Kollégium a nemzedéki párbeszéd megteremtésére csatlakozik a Nemzeti Kerékasztalhoz. Kérjük mindazokat a fiatalokat, akik munkánkban részt kívánnak venni, csatlakozzanak a Kollégiumhoz. Cím: Szárszói Kollégium c/o MVSZ, 1068 Budapest, Benczúr u. 15. Telefon: 268-1059, Fax: 268-1054 Balatonszárszó, 1993. augusztus 29. Székely Nemzeti Múzeum — Sepsiszentgyörgy —
