Nyugati Magyarság, 1992 (11. évfolyam, 4-7. szám)
1992-04-01 / 4-5. szám
1992. április-május Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 5. oldal A sons fintora (Folytatás az 1. oldalról) ja, amely a közeljövőben igen felértékelődik majd. A most kikiáltott szerbmontenegrói államszövetség deklarálta a minap, hogy visszavonja hadseregét a saját határai mögé, ugyanakkor leváltott 38 tábomokotahadsereg éléről. Mára a hadsereg tisztikarában szinte kizárólag csak szerbek maradtak, s általában asajátvidékükön teljesítettek szolgálatot A kivonulás valószínűleg abban merül majd ki, hogy az egész tisztikar, a legénység jó részével egyszerűen átáll a helyi pártmilíciákhoz, a hadieszközök nagy részével együtt. Mivel Bosznia volt a néhai Jugoszlávia központi fegyverraktára és a nemzetközileg is jelentős hadiipar szíve, nem kell különösebb jóstehetség annak felismeréséhez, hogy az immár a látszatra sem adó, állig felfegyverzett és profi módon kiképzett csapatok mindent megtesznek majd azért, hogy Bosznia egészét ellenőrzésük alá vonják. Ellenük a gyengén felfegyverzett muzulmánok, horvátok és a boszniai függetlenséget elismerő szerbek különböző alakulatai harcolnak. Bosznia három azonos nyelvű, de eltérő vallási! nép: a muzulmánok, az ortodox szerbek és a katolikus horvátok országa, számos cigány és néhány kisebb népcsoport mellett. Mivele nemzetek igen alaposan keveredtek egymással, a vegyesházasságok eredményeként rengeteg olyan ember él ott, aki tulajdonképpen egyik népcsoporthoz sem tartozik. A keveredés földrajzilag is alapos, a több évszázados ottomán időszak „türelmes” vallási politikája folytán, azaz etnikailag tiszta, összefüggő régió tulajdonképpen nem is létezik. A válság az ország svájci mintájú kantonokra osztásával megoldhatatlan a lakosság legalább felének megmozgatása nélkül. A politikai tényezők közül a szerbiai szabadcsapatok és a velük szövetséges helyi milíciák célja ennek ellenére egy kantonizációs megoldás: néhány kisebb terület a horvátok ellenőrzése alá kerülne, az egész területen legnagyobb számban (42%) élő muzulmánokat pedig néhány „bantusztán” kivételével elűznék szülőföldjükről egy komfortos Boszniai Szerb Köztársaság kialakítása céljából. Ennek megvalósításához már kipróbált receptek vanak. A nem kívánatos őslakosság elüldözése után ENSz-alakulatok ügyelik fel a békét, mint például Cipruson vagy a Közel- Keleten, mialatt a végtelen tárgyalások folynak valahol a terület sorsáról. Hasonlóan Törökországhoz vagy Izraelhez, a nemzetközi szalonképességéből Szerbia nem fog veszíteni, a néhány millió menekültről való gondoskodás pedig a frontállamok (például Magyarország) és a nemzetközi szervezetek dolga. A muzulmánok Bosznia államiságának a mostani határok közötti fenntartásáért szállnak síkra, hiszen ők bármiféle osztozkodásnál nemzetközi támogatás hiányában csak pórul járhatnak. Az Egyesült Államok és az Európai Közösség tagállamainak kormányai többször is határozott szóbeli támogatásukról biztosították őket, ez azonban igazán furcsa módon nem állította le az ellenük irányuló genocídiumot. Az osztozkodás értelmetlenségét a boszniai szerbségnek egyik része is elfogadja. A horvátok jelenleg a muzulmánokkal vállvetve harcolnak a közös ellenség ellen, de politikailag maguk is megosztottak a jövőt illetően. A szórványokban élőhorvátság erősebben híve az egységes állam fennmaradásának, mint a Horvátországgal határoshorvátlakta területek, melyek inkább hajlanak a Horvátországhoz való csatlakozás felé. Időközben a horvátországi csatatereken a harci tevékenység alábbhagyott a jó ütemben kivezényelt ENSzkatonaság megérkezése nyomán, hiszen most a szerbek támadó hadműveleteiket a boszniai fronton folytatják, ahonnan épp most távoztak el az ENSz-megfigyelők a veszélyre hivatkozva. A boszniai feszültség alábbhagyása után várható a futótűz továbbterjedése egyrészt délkeleti irányban, a muzulmánlakta, hajdani Növi Pazar-i és Szandzsák irányába (mely a mostani Szerbiadélnyugati és Montenegró északkeleti sávja), majd tovább Rigómező felé, ahol máris teljes a polgári elégedetlenség alakosság 90 százalékát kitevő albánság körében; 400 ezer albán gyerek egy éve nem jár iskolába, a közigazgatást teljesen bojkottálják és saját elnök- és parlamenti választást próbálnak tartam az európai mércével mérve példátlan rendőri-katonai jelenlét ellenére. A néhai Jugoszlávia legdélebbi köztársasága, Macedónia is tartogathat még jócskán meglepetéseket. Kikiáltott függetlenségének legfőbb ellenzője Görögország, amely (nem teljesen alaptalanul) attól retteg, hogy területén az új állam az általa mind ez idáig negligált szláv kisebbségre támaszkodva területi igényekkel lép fel; a II. világháború utáni görög polgárháború partizánjai között is sok szláv harcos volt Mivel azonban a macedón nyelv a bolgárhoz annyira hasonlít, mint a székely a magyarhoz, aköztársaság nyugati fele szinte tisztán albánlakta, a szerbek történelmi okon jogotformálnakrá,bőven van tehátok a pesszimizmusra... Az események ilyen körítése mellett próbál a délvidéki magyarság küzdeni a szembe úszó szennyes árral. A vajdasági magyarságból eddig mintegy 25 ezren menekültek el a mozgósítások elől, mely szám sajnos a válság elhúzódása esetén a többszörösére nőhet, ha a menkülőket cs aládj aik is követik. Mivel a horvátországi magyarság élletterét közvetlenül a szerb martalócok szállták meg, így azok, akik nem menekültek el, a megszállók nyüt terrorjának vannak kitéve. A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége a körülményekhez képest nagyon aktív politikát folytat Nemzetközi síkon a különféle, Jugoszláviával foglalkozó fórumokon képviseli nemzetünk ott élő töredékének érdekeit. összhangban a nemzetközi normákkal, kidolgozta a perszonális és területi autonómiára vonatkozó alapos javaslatát; ennek megvalósításában látja a magyarság jövőbeni fennmaradásának zálogát Dacolva a szerb szélsőségesek- nyomásával, a mozgósítások leállítását követelő megmozdulások élére állt Képviselői a szerb parlamentben harcolnak a magyarság fennmaradásának alapjait jelentő törvények meghozataláért. Tevékenységüket azonban nagy mértékben nehezíti az ország teljes gazdasági csődje és a teljes elszegényedés, hiszen az utóbbi két évben a fizetések dollárra átszámítottre álértéke a töredékére, eddig kb. a húszadéra esett vissza. Kisebbségben, diaszpórában... avagy az optimizmus dicsérete A Kulturális Alapítvány Erdélyért nevű washingtoni szervezet meghívására érkeztem az Egyesült Államokba és Kanadába. Az Alapítvány évek óta teijeszti-népszerűsíti az erdélyi kultúrát Meghívottak sora érkezett ide, hogy a festészetről, irodalomról hozzon hírt. Az idén a politika is sorra került. így indulhattam előadói körutamra. Tizenhat város, tizenhat közösség... Magyarok, akik távol a szülőföldtől összegyűltek, hogy meghallgassák az otthoni híreket. Itt, Amerikában értettem meg igazán, mennyire fontos az a híd, amelynek építésén dolgozunk. Erdélyből nehezebb észrevenni közös ügyeinket Az amerikai magyar tanárok toledói konferenciáján ébredtem rá, hogy néha ugyanazokat akérdéseket tesszük fel egymásnak. Azt kérdezik: megőriztük-e magyarságunkat Erdélyben? Mi meg azt, hogy: megőrizték-e magyarságukat az új hazában? Azonosságtudat hagyományok, hitek és reménységek közös ápolása köt össze bennünket A különbségek és hasonlatosságok közös nevezője a magyarságtudat a kisebbségi lét és a diaszpóra közös nevezője. Igyekszem hű képet adni helyzetünkről, gondjainkról, s talán kevés örömünkről. Értő és megértő emberek hallgattak meg és most az út végén megköszönöm rokonszenvező figyelmüket. Az újjászerveződő erdélyi magyar politika első lépései botladozók, tétovát s néha ügyetlenek voltak. Nem is lehetett ez másképp az ötvenéves fagy után. Talán most, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség harmadik kongresszusa megteremti majd az átgondolt és folyamatos munka, a kapcsolattartás új és célratörő módozatait. Utam során újra meg újra meggyőződtem, mennyire fontos, hogy az RMDSz — mint az erdélyi magyarság legitim képviselője — hallassa szavát, bizonyítsa jelenlétét, érveljen igaza mellett a határokon túl is, az Óceánon túl is. Az Amerikai Egyesült Államok felelős vezetőinek tudniuk kell gondjainkról, mert a nemzetiségi kérdés ma a biztonságpolitika alapkérdésévé vált Utam során kötelességemnek tartottam a kormányzat és a törvényhozás egyes tagjai előtt ismertetni az RMDSz álláspontját, azt az álláspontot, amely kettős elkötelezettségünkből fakad: egyszerre kell felvállalnunk a nemzetiségi lét és a demokratikus átalakítás feladatait. Remélem, sikerül előre lépnünk ezen a téren is... Azt gondolhatják, e sorokban túl gyakran találkoztak a „remény” szóval. Talán így van, de hadd tegyek hozzá egy másik szót is, és az a „bizakodás”. Optimisták vagyunk mi, erdélyiek, mert nem lehetünk mások. Egy évezred óta tanuljuk az optimizmust. Mi az alapja? Az, hogy két és fél millióan vagyunk. Ma már tudjuk, hogy nélkülünk vagy ellenünk nem történhetik semmi Erdélyben. Semmi végleges. Tokay György A Kulturális Alapítvány Erdélyért immár negyedik vendégét fogadta április 3-án Washingtonban, aki egy ötbetes előadó körútra érkezett. Tokay György képviselőt, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnökségének tagját hívtuk meg, aki látogatásának első hete után igen feszftettprogramot tudhat maga mögött. Az Alapítvány által rendezett fogadások keretében tartott első ismertető-tájékoztató jellegéi találkozókat fontos előadások és tárgyalások követték. A KAE szervezésében Tokay György több egyetemen tartott angol nyelvű előadást, ahol jelen voltak az egyetem tanárai, a State Department képviselői és a diplomáciai testület néhány tagja is. Tokay György látogatásának fontos állomása volt a State Depart* ment-beli megbeszélés. Fogadta őt Rolf Johnson helyettes külügyi államtitkár, majd a State Department néhány felelős munkatársával folytatott tájékoztató jellegű megbeszéléseket Reméljük, hogy útjának második felében, amelyetteljes egészében az amerikai és a kanadai magyaroknak szentelt, sikerült tovább építenie az erdélyi magyarság kapcsolatait. Tokay György személyében egy nagyon felkészült, rokonszenves politikust ismertünk meg. A KAE vezetősége Képviselők úton... Dr. Grezsa Ferenc országgyűlési képviselő — Németh László lánya, Némethyné Magda meghívására— április végén érkezett a kanadai Torontóba, ahol egy kéthónapos angol nyelvtanfolyamon vesz részt. Előzőleg az Egyesült Államokban járt és több városban (Houston, Irvine, New York, stb.) tartott nagysikerű előadást a magyarországi átalakulás folyamatáról. Grezsa Ferenc Hódmezővásárhelyen született pedagógus családban. Tavaly elhunyt édesapja a Szegedi Egyetem magyar irodalom tanszékének volt professzora; kutatási területe a népi írói mozgalom volt, azon belül is kiemelten Németh László munkássága. A fiatal képviselő eredeti hivatása orvos és a pszichiátria területén tett szakvizsgát. Szervezte és vezette Magyarország első DR. KÓNYA IMRE a Magyar Demokrata Fórum parlamenti képviselőcsoportjának vezetője március közepén látogatást tett Kanadában. 18-án Montreálban kanadai üzletemberek egy csoportjával találkozott. Az MDF-francióvezető tiszteletére a Nyugati Magyarság B aráti Köre vezetője, Roy Mária fogadást adott, amelyen megjelentek a város magyarságának prominens személyiségei. drog-ambulanciáját, ahol fiatal kábítószeresekkel foglalkoztak. A pszichiátriai munka során megtapasztalt és látott sok emberi nyomorúság ösztönözte arra, hogy politikai szerepet vállaljon. Kezdettől tagja a Magyar Demokrata Fórumnak és 1990-ben megyei listán került a Törvényhozásba. Tagja a parlament Szociális, Családvédelmi és Egészségügyi Bizottságának, az MDF- frakció Elnökségének. — öccse ugyancsak orvos és tagja az MDF Országos Elnökségének. A képviselő május 15-18. között Montreálban tartózkodott és ellátogatott aNyugatiMagyarság szerkesztőségébe is, ahol értékes eszmecserét folytatott Roy Mária és Dr. Megyeri György szerkesztőbizottsági tagokkal, valamint Miklóssi István főszerkesztővel. A beszélgetés során Dr. Megyeri György, aki egyben a rangos, 33. éve fennálló Bethlen Gábor Irodalmi és Baráti Kör elnöke is, előadásra hívta meg a vendéget Az előadásra május 31-én, este 7.30 órakor kerül sor a Református Egyház társadalmi termében „Magyarország a választási ciklus felénél” címmel. Dr. Grezsa Ferenc június végéig készséggel fogad meghívásokat magyar közösségektől. Az érdeklődők, kérjük, mielőbb jelezzék meghív ási szándékukat a Nyugati Magyarság telefonszámán: (514) 731-4192. "People may be different on the outside, but thev are no different on the inside.” — Jasmine Bontain. Age II Our children are called the future. They come into our world full of innocence and hope until they are taught to distrust and, sometimes, even to hate. Racists are made, not born. Parents can teach their children to understand the value of compassion, respect and understanding of others. Or, they can sow the seeds of intolerance, bigotry and cruelty - the things that divide a society and keep us apart Racism exists in many forms and can be found everywhere in Canada. March 21 is the International Day for the Elimination of Racial Discrimination. And it is Canada’s Anti-Racism Day, a time for us all to join the fight against inequality. Let’s work together with our families and friends to break down the barriers that divide us. Let’s set an example for our children and help create a world free of prejudice and discrimination. Let’s bring back the hope of a better tomorrow and make it real because... Hamm • who will?
