Nyugati Magyarság, 1992 (11. évfolyam, 4-7. szám)

1992-04-01 / 4-5. szám

1992. április-május Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 5. oldal A sons fintora (Folytatás az 1. oldalról) ja, amely a közeljövőben igen felérté­kelődik majd. A most kikiáltott szerb­­montenegrói államszövetség dekla­rálta a minap, hogy visszavonja had­seregét a saját határai mögé, ugyanak­kor leváltott 38 tábomokotahadsereg éléről. Mára a hadsereg tisztikarában szinte kizárólag csak szerbek marad­tak, s általában asajátvidékükön telje­sítettek szolgálatot A kivonulás valószínűleg abban merül majd ki, hogy az egész tisztikar, a legénység jó részével egyszerűen átáll a helyi pártmilíciákhoz, a hadi­eszközök nagy részével együtt. Mivel Bosznia volt a néhai Jugoszlávia köz­ponti fegyverraktára és a nemzetközi­leg is jelentős hadiipar szíve, nem kell különösebb jóstehetség annak felis­meréséhez, hogy az immár a látszatra sem adó, állig felfegyverzett és profi módon kiképzett csapatok mindent megtesznek majd azért, hogy Bosznia egészét ellenőrzésük alá vonják. Ellenük a gyengén felfegyverzett muzulmánok, horvátok és a boszniai függetlenséget elismerő szerbek kü­lönböző alakulatai harcolnak. Bosz­nia három azonos nyelvű, de eltérő vallási! nép: a muzulmánok, az orto­dox szerbek és a katolikus horvátok országa, számos cigány és néhány ki­sebb népcsoport mellett. Mivele nem­zetek igen alaposan keveredtek egy­mással, a vegyesházasságok eredmé­nyeként rengeteg olyan ember él ott, aki tulajdonképpen egyik népcsoport­hoz sem tartozik. A keveredés földraj­zilag is alapos, a több évszázados ot­­tomán időszak „türelmes” vallási po­litikája folytán, azaz etnikailag tiszta, összefüggő régió tulajdonképpen nem is létezik. A válság az ország svájci mintájú kantonokra osztásával megoldhatat­lan a lakosság legalább felének meg­mozgatása nélkül. A politikai ténye­zők közül a szerbiai szabadcsapatok és a velük szövetséges helyi milíciák célja ennek ellenére egy kantonizáci­­ós megoldás: néhány kisebb terület a horvátok ellenőrzése alá kerülne, az egész területen legnagyobb számban (42%) élő muzulmánokat pedig né­hány „bantusztán” kivételével elűz­nék szülőföldjükről egy komfortos Boszniai Szerb Köztársaság kialakí­tása céljából. Ennek megvalósításához már ki­próbált receptek vanak. A nem kívá­natos őslakosság elüldözése után ENSz-alakulatok ügyelik fel a békét, mint például Cipruson vagy a Közel- Keleten, mialatt a végtelen tárgyalá­sok folynak valahol a terület sorsáról. Hasonlóan Törökországhoz vagy Iz­raelhez, a nemzetközi szalonképessé­géből Szerbia nem fog veszíteni, a né­hány millió menekültről való gondos­kodás pedig a frontállamok (például Magyarország) és a nemzetközi szer­vezetek dolga. A muzulmánok Bosznia államisá­gának a mostani határok közötti fenn­tartásáért szállnak síkra, hiszen ők bármiféle osztozkodásnál nemzetkö­zi támogatás hiányában csak pórul járhatnak. Az Egyesült Államok és az Európai Közösség tagállamainak kor­mányai többször is határozott szóbeli támogatásukról biztosították őket, ez azonban igazán furcsa módon nem ál­lította le az ellenük irányuló genocí­diumot. Az osztozkodás értelmetlen­ségét a boszniai szerbségnek egyik ré­sze is elfogadja. A horvátok jelenleg a muzulmá­nokkal vállvetve harcolnak a közös ellenség ellen, de politikailag maguk is megosztottak a jövőt illetően. A szórványokban élőhorvátság erőseb­ben híve az egységes állam fennmara­dásának, mint a Horvátországgal ha­­tároshorvátlakta területek, melyek in­kább hajlanak a Horvátországhoz va­ló csatlakozás felé. Időközben a horvátországi csata­tereken a harci tevékenység alábbha­gyott a jó ütemben kivezényelt ENSz­­katonaság megérkezése nyomán, hi­szen most a szerbek támadó hadmű­veleteiket a boszniai fronton folytat­ják, ahonnan épp most távoztak el az ENSz-megfigyelők a veszélyre hivat­kozva. A boszniai feszültség alábbha­­gyása után várható a futótűz tovább­terjedése egyrészt délkeleti irányban, a muzulmánlakta, hajdani Növi Pa­­zar-i és Szandzsák irányába (mely a mostani Szerbiadélnyugati és Monte­negró északkeleti sávja), majd tovább Rigómező felé, ahol máris teljes a pol­gári elégedetlenség alakosság 90 szá­zalékát kitevő albánság körében; 400 ezer albán gyerek egy éve nem jár is­kolába, a közigazgatást teljesen boj­­kottálják és saját elnök- és parlamenti választást próbálnak tartam az euró­pai mércével mérve példátlan rendő­ri-katonai jelenlét ellenére. A néhai Jugoszlávia legdélebbi köztársasága, Macedónia is tartogat­hat még jócskán meglepetéseket. Ki­kiáltott függetlenségének legfőbb el­lenzője Görögország, amely (nem tel­jesen alaptalanul) attól retteg, hogy területén az új állam az általa mind ez idáig negligált szláv kisebbségre tá­maszkodva területi igényekkel lép fel; a II. világháború utáni görög polgár­­háború partizánjai között is sok szláv harcos volt Mivel azonban a mace­dón nyelv a bolgárhoz annyira hason­lít, mint a székely a magyarhoz, aköz­­társaság nyugati fele szinte tisztán al­bánlakta, a szerbek történelmi okon jogotformálnakrá,bőven van tehátok a pesszimizmusra... Az események ilyen körítése mel­lett próbál a délvidéki magyarság küz­deni a szembe úszó szennyes árral. A vajdasági magyarságból eddig mint­egy 25 ezren menekültek el a mozgó­sítások elől, mely szám sajnos a vál­ság elhúzódása esetén a többszörösé­re nőhet, ha a menkülőket cs aládj aik is követik. Mivel a horvátországi ma­gyarság élletterét közvetlenül a szerb martalócok szállták meg, így azok, a­­kik nem menekültek el, a megszállók nyüt terrorjának vannak kitéve. A Vajdasági Magyarok Demokra­tikus Közössége a körülményekhez képest nagyon aktív politikát folytat Nemzetközi síkon a különféle, Jugo­szláviával foglalkozó fórumokon képviseli nemzetünk ott élő töredéké­nek érdekeit. összhangban a nemzet­közi normákkal, kidolgozta a perszo­nális és területi autonómiára vonatko­zó alapos javaslatát; ennek megvaló­sításában látja a magyarság jövőbeni fennmaradásának zálogát Dacolva a szerb szélsőségesek- nyomásával, a mozgósítások leállítását követelő megmozdulások élére állt Képviselői a szerb parlamentben harcolnak a ma­gyarság fennmaradásának alapjait je­lentő törvények meghozataláért. Tevékenységüket azonban nagy mértékben nehezíti az ország teljes gazdasági csődje és a teljes elszegé­nyedés, hiszen az utóbbi két évben a fizetések dollárra átszámítottre álérté­ke a töredékére, eddig kb. a húszadéra esett vissza. Kisebbségben, diaszpórában... avagy az optimizmus dicsérete A Kulturális Alapítvány Erdélyért nevű washingtoni szervezet meghívására érkez­tem az Egyesült Államokba és Kanadába. Az Alapítvány évek óta teijeszti-népszerű­­síti az erdélyi kultúrát Meghívottak sora érkezett ide, hogy a festészetről, irodalom­ról hozzon hírt. Az idén a politika is sorra került. így indulhattam előadói körutamra. Tizenhat város, tizenhat közösség... Magyarok, akik távol a szülőföldtől össze­gyűltek, hogy meghallgassák az otthoni hí­reket. Itt, Amerikában értettem meg igazán, mennyire fontos az a híd, amelynek építé­sén dolgozunk. Erdélyből nehezebb észre­venni közös ügyeinket Az amerikai ma­gyar tanárok toledói konferenciáján ébred­tem rá, hogy néha ugyanazokat akérdéseket tesszük fel egymásnak. Azt kérdezik: meg­őriztük-e magyarságunkat Erdélyben? Mi meg azt, hogy: megőrizték-e magyarságu­kat az új hazában? Azonosságtudat hagyományok, hitek és reménységek közös ápolása köt össze bennünket A különbségek és hasonlatossá­gok közös nevezője a magyarságtudat a ki­sebbségi lét és a diaszpóra közös nevezője. Igyekszem hű képet adni helyzetünkről, gondjainkról, s talán kevés örömünkről. Ér­tő és megértő emberek hallgattak meg és most az út végén megköszönöm rokonszen­vező figyelmüket. Az újjászerveződő erdélyi magyar poli­tika első lépései botladozók, tétovát s néha ügyetlenek voltak. Nem is lehetett ez más­képp az ötvenéves fagy után. Talán most, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség harmadik kongresszusa megteremti majd az átgondolt és folyamatos munka, a kap­csolattartás új és célratörő módozatait. Utam során újra meg újra meggyőződ­tem, mennyire fontos, hogy az RMDSz — mint az erdélyi magyarság legitim képvise­lője — hallassa szavát, bizonyítsa jelenlé­tét, érveljen igaza mellett a határokon túl is, az Óceánon túl is. Az Amerikai Egyesült Államok felelős vezetőinek tudniuk kell gondjainkról, mert a nemzetiségi kérdés ma a biztonságpoliti­ka alapkérdésévé vált Utam során köteles­ségemnek tartottam a kormányzat és a tör­vényhozás egyes tagjai előtt ismertetni az RMDSz álláspontját, azt az álláspontot, amely kettős elkötelezettségünkből fakad: egyszerre kell felvállalnunk a nemzetiségi lét és a demokratikus átalakítás feladatait. Remélem, sikerül előre lépnünk ezen a té­ren is... Azt gondolhatják, e sorokban túl gyak­ran találkoztak a „remény” szóval. Talán így van, de hadd tegyek hozzá egy másik szót is, és az a „bizakodás”. Optimisták vagyunk mi, erdélyiek, mert nem lehetünk mások. Egy évezred óta ta­nuljuk az optimizmust. Mi az alapja? Az, hogy két és fél millióan vagyunk. Ma már tudjuk, hogy nélkülünk vagy ellenünk nem történhetik semmi Erdélyben. Semmi végleges. Tokay György A Kulturális Alapítvány Erdély­ért immár negyedik vendégét fogad­ta április 3-án Washingtonban, aki egy ötbetes előadó körútra érkezett. Tokay György képviselőt, a Romá­niai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnökségének tagját hív­tuk meg, aki látogatásának első hete után igen feszftettprogramot tudhat maga mögött. Az Alapítvány által rendezett fo­gadások keretében tartott első is­mertető-tájékoztató jellegéi találko­zókat fontos előadások és tárgyalá­sok követték. A KAE szervezésében Tokay György több egyetemen tartott an­gol nyelvű előadást, ahol jelen vol­tak az egyetem tanárai, a State De­partment képviselői és a diplomá­ciai testület néhány tagja is. Tokay György látogatásának fontos állomása volt a State Depart* ment-beli megbeszélés. Fogadta őt Rolf Johnson helyettes külügyi ál­lamtitkár, majd a State Department néhány felelős munkatársával foly­tatott tájékoztató jellegű megbeszé­léseket Reméljük, hogy útjának máso­dik felében, amelyetteljes egészében az amerikai és a kanadai magyarok­nak szentelt, sikerült tovább építe­nie az erdélyi magyarság kapcsola­tait. Tokay György személyében egy nagyon felkészült, rokonszenves po­litikust ismertünk meg. A KAE vezetősége Képviselők úton... Dr. Grezsa Ferenc ország­­gyűlési képviselő — Németh László lánya, Némethyné Magda meghívására— április végén ér­kezett a kanadai Torontóba, ahol egy kéthónapos angol nyelvtan­­folyamon vesz részt. Előzőleg az Egyesült Államokban járt és több városban (Houston, Irvine, New York, stb.) tartott nagysikerű elő­adást a magyarországi átalakulás folyamatáról. Grezsa Ferenc Hódmezővá­sárhelyen született pedagógus családban. Tavaly elhunyt édes­apja a Szegedi Egyetem magyar irodalom tanszékének volt pro­fesszora; kutatási területe a népi írói mozgalom volt, azon belül is kiemelten Németh László mun­kássága. A fiatal képviselő eredeti hi­vatása orvos és a pszichiátria te­rületén tett szakvizsgát. Szervez­te és vezette Magyarország első DR. KÓNYA IMRE a Magyar Demokrata Fórum par­lamenti képviselőcsoportjának vezetője március közepén látoga­tást tett Kanadában. 18-án Mont­­reálban kanadai üzletemberek egy csoportjával találkozott. Az MDF-francióvezető tisz­teletére a Nyugati Magyarság B a­­ráti Köre vezetője, Roy Mária fogadást adott, amelyen megje­lentek a város magyarságának prominens személyiségei. drog-ambulanciáját, ahol fiatal kábítószeresekkel foglalkoztak. A pszichiátriai munka során megtapasztalt és látott sok embe­ri nyomorúság ösztönözte arra, hogy politikai szerepet vállaljon. Kezdettől tagja a Magyar De­mokrata Fórumnak és 1990-ben megyei listán került a Törvény­­hozásba. Tagja a parlament Szo­ciális, Családvédelmi és Egész­ségügyi Bizottságának, az MDF- frakció Elnökségének. — öccse ugyancsak orvos és tagja az MDF Országos Elnökségének. A képviselő május 15-18. kö­zött Montreálban tartózkodott és ellátogatott aNyugatiMagyarság szerkesztőségébe is, ahol értékes eszmecserét folytatott Roy Mária és Dr. Megyeri György szerkesz­tőbizottsági tagokkal, valamint Miklóssi István főszerkesztővel. A beszélgetés során Dr. Megyeri György, aki egyben a rangos, 33. éve fennálló Bethlen Gábor Iro­dalmi és Baráti Kör elnöke is, előadásra hívta meg a vendéget Az előadásra május 31-én, este 7.30 órakor kerül sor a Reformá­tus Egyház társadalmi termében „Magyarország a választási cik­lus felénél” címmel. Dr. Grezsa Ferenc június vé­géig készséggel fogad meghívá­sokat magyar közösségektől. Az érdeklődők, kérjük, mielőbb je­lezzék meghív ási szándékukat a Nyugati Magyarság telefonszá­mán: (514) 731-4192. "People may be different on the outside, but thev are no different on the inside.” — Jasmine Bontain. Age II Our children are called the future. They come into our world full of innocence and hope until they are taught to distrust and, sometimes, even to hate. Racists are made, not born. Parents can teach their children to understand the value of compassion, respect and understanding of others. Or, they can sow the seeds of intolerance, bigotry and cruelty - the things that divide a society and keep us apart Racism exists in many forms and can be found everywhere in Canada. March 21 is the International Day for the Elimination of Racial Discrimination. And it is Canada’s Anti-Racism Day, a time for us all to join the fight against inequality. Let’s work together with our families and friends to break down the barriers that divide us. Let’s set an example for our children and help create a world free of prejudice and discrimination. Let’s bring back the hope of a better tomorrow and make it real because... Hamm • who will?

Next

/
Thumbnails
Contents