Nyugati Magyarság, 1991 (10. évfolyam, 1-11. szám)

1991-11-01 / 11. szám

12. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1991. november Katona József 200. születésnapjára Kecskeméten, I79l. november ll-én egy takácsmester fiaként született a magyar drámairodalom mindmáig leg­nagyobb drámaköltője, Katona József. Ehhez a ranghoz azonban páratlan kö­rülmények „segítették”. Nincs ritkább és kivételesebb eset, mint egy olyan drámaírói karrier, amely a halál után indul el a teljes ismeretlenség homályá­ból és az utókor emberöltőin át állan­dóan fölfelé ível. Mert a nagy dráma­írók hosszú vagy rövid, verőfényes vagy felhozott életük során megkaptak mindent a sorstól, amit igaz jussuk szerint kívánhattak. Szophoklésztől Ibsenig majdnem minden nagy dráma­írót tenyerén hordott a kora. Az egyet­len Shakespeare-t kivéve - de hát 5 olyan kivétel, amilyen nincs több a vi­lágirodalomban — talán nem volt az egész világon drámaköltő, aki a halála után nagyobb karriert futott volna be színpadon és irodalomban, mint ami­lyet megtett az életében. Katona Józsefünk talán az egyetlen drámaíró a világon, aki halála után in­dult el a népszerűség, a siker és halha­tatlanság útján. Neki nem volt jelenko­ra — utókora avatta halhatatlanná Mi tette ezt? A viharos sikerű drámák korai és Serdülő koromban, amikor még mindössze a hódítás sikere volt a tét, általában elszomorított egyik-másik kortársam reménytelen esetlensége, ha azt tapasztaltam, hogy pipogyaságuk a rossz helyzetfelismerés következmé­nye volt Mert ha nem ismerem fel a kérdés és kihívás lényegét akkor tér mészetszerűleg nem reagálhatok rá he­lyesen sem szóban, sem tettekben, s ez­zel máris vége a kapcsolatnak... Míg azonban egy hamisszőke hamis szerelme forgott kockán, addig hagy­­ján. (Akármilyen merész feltevés, de megkockáztatom, hogy szegény szerel­mi kárvallott barátomnak lehet még az életben olyan ördögi szerencséje, hogy az elszalasztott hamisszőke helyett talál még e széles nagyvilágban egy másik hamissszőkét, aki — hamisszerelmű is egyben...) Viszont, ha arra gondolok, a­­mit a Nemzetőr korábbi számaiban su­­gallt több szerző is, hogy alapot - s ál­talában az emigrációs lapok szerkesztő­ségeit — immár be lehet zárni, hiszen végigsöpört a forradalom Kelet-Közép- Európán, s a Janajev-féle múmialáza­dás szereplőinek szemétre vágása után a Szovjet Konföderációban!?) is új erő­re kap a forradalom, tehát nincs szük­ség többé a nyugati és emigrációs fóru­moknak a kommunista mizantrópiát leleplező szerepére, társadalomkriti­kájára, helyzetelemzéseire, stb., mi­után, úgymond, ezek a folyamatok az adott országon belül, az öntőrvényűség elveinek megfelelően is végbemennek.. Igen, végbemennek, legalábbis azo­kat a kérdéseket érintve, amelyeket volt kommmunisták, a hazai politiku­sok, analitikusok, ...sok, ...sok éppen­séggel akarják!? Vannak ugyanis olyan fű alatt érvényesülő tendenciák, ame­lyek a kommunista értelmezésű inter­dicstelen eltűnésének oka abban rej­lik, hogy a színpadra írt művek jobbára nem irodalmi és költői alkotások is. Pe­dig ha múlik a divatja, változik az ízlés, akkor a művet már csak a költői, művé­szi ereje tarthatja életben. A legtöbb színdarab még színpadi virulása idején sem válik be olvasmánynak: a könyv mindent leleplez és elárul. így a jelen­kor nem igaz bírája a színpadi műnek, csak az utókor ítélhet fölötte igazán. Katona a kinyomtatott könyvön ke­resztül jutott utólag a színpadra, jóval halála után. Az is igaz, hegy vannak a világirodalomban irodalmilag kitűnő drámák, amelyek ma már csak könyv­ben élnek tisztes múzeumi életet, de színpadon nem élnek többé. Katona ér­deme, hogy mind színdarabként, mind költői alkotásként egyaránt remekmű­vet alkotott Bánk bán történetével. (Itt zárójelben megemlítendő, hogy másik két-háromdrámai kísérletével —Jeru­zsálem pusztulása, Ziska, a táboriták vezére - nem érte el ezt a kivételes ran­got) A Bánk bán éppoly eleven a szín­padon, mint olvasmányként! Katona József kettős tragédiája, hogy e művét az Erdélyi Múzeum pá­lyázatára küldte be, I8l5-ben, de a bí­rálók még figyelemre sem méltatták; nacionalizmus révén bontakozhattak ki, s szolgálhatták épp az ellenkezőjét annak, ami a nevük volt Mert sem a múltban, sem a jelenben nem nevezik nevén a kisebbségekkel, a magyarság­gal szemben alkalmazott diszkriminá­ciót Diszkrimináció pedig volt és van, - ellentétben a kormánykeréknél se­rénykedő szlovák pártok emberi han­got utánzó megnyilatkozásaival. Nem szükséges elmélyült történelmi kuta­tómunka ahhoz, hogy lássuk, misze­rint hetven esztendeje, lenyűgöző mód­szerességgel folyik a szlovákiai magyar ság beolvasztása és egységes etnikai tömbjeinek szétverése. -- Ezt kell lát­nunk az istenadta mezőgazdasági terü­leteinkre történő, semmivel sem indo­kolható ipari létesítmények (lásd bősi vízlépcső, mohi atomerőmű, stb.) tele­pítésében is. Mindenekelőtt azonban a magyar iskolaoktatási rendszer a cél­pont, tudván, hogy a családi tűzhelyek mellett a magyar iskolahálózat a ma­gyarságtudat, az anyanyelv éltetője és mentsvára, ahol nem a tanterv, hanem a pedagógus lelkiismeretessége arányá­ban, katedrát kap a magyar kultúra, történelem és magyarságtudat is. 1945 és 1948 között a szlovákiai ma­gyarság jogfosztottságra ítéltetett Én ezt az intézkedést a magyar nemzetrész adminisztrációs likvidálására tett kí­sérletnek tartom... Nomármost, ezzel kapcsolatban hosszasan lehetne lamen­tálni az analfabetizmusra ítélt nemze­színpadra pedig azért nem kerülhetett, mert az osztrák cenzor betiltotta az elő­adását Csak érdekességként említhető, hogy a cenzúrának nemcsak Katona Bánk bánja, de a kor legnagyobb oszt­rák drámaírójának, Grillparzernek Bánk hűsége című, ugyané témájú tra­gédiája is áldozatul esett ő udvari meg­rendelésre írta, Ferenc császár negye­dik feleségének 1825. évi magyar ki­rálynévá választására - a trónhoz hű lojalitás tragédiájának Grillparzer el­keseredésében így fakad ki: „Láthatat­lan bilincsek csörögnek kezünkön-lá­­bunkon. Istenhozzádot kell mondanom hazámnak, vagy mindörökre lemonda­nom a reményről, hogy helyet foglal­hassak korunk költői között Istenem! Istenem! Hát mindenkire nézve oly ne­hézzé teszik, hogy azzá lehessen, amivé tudna lenni, s amivé kellene lennie!” Mindezt akár Katona József is elmond­hatta volna. Soha a világon nem volt még elma­radt bemutató, amely ilyen kárt oko­zott volna egy nemzet drámairodalmá­nak. Szülővárosa, Kecskemét megér­téssel és nagylelkűséggel állt Katona mellé, hogy Bánk bánja kinyomattas­­sék; ezzel az utókor számára biztosítot­dékekről, a szlovák nyelvű iskolába kényszerített kisdiákok egész életre szóló traumájáról, ami mind igaz, de korántsem egyedülálló kísérlete a szlo­vák asszimilációs, mi több, fasiszta po­litikának. Mert mindaddig, amíg a szlovákiai magyar pedadógusképzés le­építése és megszüntetése a cél, addig szó sem lehet a demokratizmust, libe­ralizmust és toleranciát hirdető párto­kat és politikai alakulatokat a magu­kon viselt címkék alapján rangsorolni. Kalandozzunk csak vissza időben a csehszlovákiai magyar pedagóguskép­zés történetének áttekintésére. Érde­kes fejezetekre bukkanunk: Jogfosz­­tottságunk éveit követően, 1949-ben, 110 képesítéssel rendelkező magyar pe­dagógust jegyeztünk! Ez a kétségbeejtő adat úgy képződött, hogy pedagógusa­ink döntő hányadát áttoloncolták Ma­gyarországra, a kitelepítések Husák-i dicsőségének korszakában. Ezt követő­en jött az a hol hősiesnek, hol tragikus­nak minősített periódus, amelyben az ún. gyorstanfolyamokon, „gyorstalpa­lókon” képezték a magyar „pedagógu­sokat”, annak érdekében, hogy egyál­talán beindulhasson a magyar nyelvű oktatás. Igen, ez a periódus valóban hősies volt, ha tekintetbe vesszük, hogy szinte a semmiből, a lehetetlent vállalva kel­lett biztosítani a legifjabb magyar gene­rációk oktatását, ami lényegében meg­történt — hátrahagyva mindazokat a buktatókat, amelyek elsősorban abból adódtak, hogy a szükség-jelölte peda­gógusok közt sok volt a kétes egziszten­cia, akik aztán évtizedekre megpecsé­telték a magyar oktatásügyet, ami bi­zony nagy adag jóakarattal sem nevez­hető másnak, mint tragédiának. Némi javulást hozott aztán a Pozso­nyi Tanítóképző, továbbá a két pedagó­giai gimnázium beindítása, az egyik rozsnyói, a másik pozsonyi székhellyel Ezek hasznos kiegészítője volt a pozso­nyi Komensky Egyetem magyar tanszé­ke, valamint a komáromi és a lévai óvó­nőképző. A folytatás az lett, hogy a két pedagógiai gimnáziumot egy-egy toll­vonással megszüntették, s hamarosan erre a sorsra jutott a Pozsonyi Tanító­képző is, az „úgy loplak meg, hogy azt ta Katona örök hagyatékát, - de magát a költőt már nem menthette meg. A város főügyészeként, 39 éves korában szélütés végzett vele a városháza előtt. A Bánk bán felfedezése a magyar színpadok számára egy sokoldalú, de­rék színész, Katona barátja, Udvarhe­lyi Miklós érdeme. 1833. február 15-én Kassán zajlott le az ősbemutató. Udvar­helyi Miklós választotta jutalomjáté­kul — szerényen Mikhál bán szerepét játszva. Bánk bánt Bartlia úr, Melindát pedig az a Déryné ifjasszony játszotta, akihez pesti színészkedése idején gyen­géd érzelmeket táplált Katona József — viszonzatlanul. Sem a színházban, sem az irodalom­ban, sem a szerelemben nem sikerült örömöt találnia. Elmondhatta volna hőse helyett is, hogy „nincs a teremtés­ben vesztes, csak én...” Mi viszont, ké­sei utódok, akik most 200. születés­napján köszöntjük, örök nyertesei va­gyunk életének és életművének. Udvaros Béla A szerk. megjegyzése: Udvaros Béla 16 évig volt a kecskeméti Katona József Színház rendezője; a kecskeméti Kato­­na-emlékműsor szervezője és rendező­je­hidd, kaptál” — általánosságban alkal­mazott kommunista gyakorlat révén,- ugyanis a tanítóképzőt áthelyezték Nyitrára, ám annak több mint a fele el­veszett a költözködés során. (Vagy ré­szegek voltak a szállító munkások, vagy a sztálinista tenyészet példányai.) Amikor aztán úgy-ahogy mégis műkö­dőképessé vált az oktatásügyünk, azt már túl jónak találta az így tőről met­szett állami és pártvezetés. Ekkor született meg az a törvényja­vaslat, amelyet 1984-ben paragrafál­­tak(!), s amely kimondta, hegy Szlová­kiában megszüntetik a magyar nyelvű oktatást! - így és nem másképp... Ezt a kísérletet annak idején az értelmiségi­ek és pedagógusok csodálatos, egyönte­tű és határozott — ellenlépésekkel da­coló — fellépése megakadályozta. De nem szüntette meg az ilyen irányú tö­rekvéseket Annyira nem, hogy hama­rosan kiötlötték az ún. kis iskolák ösz­­szevonásának tervét, ami tökéletesen megfelelt a gazdasági szempontok han­goztatásával elfedett, magyar iskolák elleni merényletnek. Ez az akció olyannyira sikeres volt, hogy nem egészen két év leforgása alatt több mint 240 magyar iskolát zártak be Szlovákiában! Ezenközben a már említett Nyitrai Magyar Tanszéket úgy lefosztották, hogy ma már csupán egy­két szakra képesít pedagógusokat A hallgatóknak mindössze egy-két ma­gyar nyelven tartott tantárgy maradt, — lényegében tehát szlovák nyelven kénytelenek tanulni. A legújabb fejle­mények közé tartozik, hogy a forradal­mi változások idején — s azóta is — he­vesen követelt Komáromi Magyar Főis­kola létrehozását a kormány nem támo­gatta. Nyilvánvaló, hogy otromba seb volt ez a demokrácia csecsemőtestén, a­­mire flastrom kellett Készült is flast­­rom, pókhálóból: beígérték, hogy a ko­máromi főiskola helyett bővítik a Nyit­rai Magyar Tanszéket, vagyis az igé­nyekhez mérten többletkvótát kap a tanszék, úgy a tanulók létszámát, mint a főiskola anyagi bázisát illetően. Nos, az akció, ha kelletlenül is, de beindult viszont—mondjam? — köszönet az nem volt benne... A korábbi kvótához képest tehát a SÁNTHA GYÖRGY*: Itt Itt tört meg árva sávé. Itt e kő hideg habját veté föl az Idő, hol elbukott s elnyelte sárgazöld aranyhullámú, drága anyaföld. Itt roppant rá a Tér hármas fala, és összeomlott a Bánat maga: magányos csillag, kit az esti ég szül és a Melindátlan semmiség. Most mintha Almafája levelét zúgatná, hallom lelke hős dalát, amint a végtelenség színpadán átfutva újra fénnyel hull le ránk s ragyog fölötted, büszke Kecskemét, fénycsóvás szép fiad bús üszke: Bánk. *Kecskeméti költő (1888— 1974). - Azon a helyen, ahol Katona Józsefet szívszélhűdés érte, a kecskeméti városháza előtt, 1934-ben, a Katona Jó­zsef Társaság egy emlékkövet állíttatott S.Gy. a kő felavatá­sára írta e verset V_______ J diákok többletlétszámban nyertek fel­vételt a Nyitrai Magyar Tanszékre. Az ebből származó többletköltségek fede­zésére kiutalt kormánytámogatást vi­szont már nem hajlandó a dekanátus a Magyar Tanszék javára fordítani. A fő­iskola vezetősége egyértelműen a tá­mogatásközös felhasználásamelletttör lándzsát, ami nem más, mint hegy a kormány f élig(?) diszkriminatív megol­dását követően az alsóbb szintek nacio­nalista hatalmasságai megfosztanak bennünket az alamizsnától is. Kérdem hát: ki fogja nyilvántartartani, ki fog rámutatni, ki fog ágálni, lobbyzni és el­lenszert találni ezekre az ellenünk irá­nyuló folyamatos támadásokra? Talán a szlovák sajtó? Melyik? Az, amelyik még a saját problémáit sem képes ke­zelni, csak uszít, pártok, nemzetek és nemzetrészek között? Netán a magyar sajtó? Melyik? A magyarországi ? Az, amelyik nem avatkozhat „szlovák bel­­ügyekbe”? S ha mégis megteszi, igen tapintatosan, annak akkor sincs gya­korlati jelentősége, mert szlovák rész­ről azonnal vignettázák: „Nem illeté­kes”, „Revizionista törekvéseket kép­visel”, stb. A csehszlovákiai magyar sajtó hangja pedig nem az égig, de még csak a magyar családok házainak falain túlra sem hallatszik. Be kell hát látni, hogy a nyugati ma­gyar sajtó lehet az a közvetítő eszköz, a­­mely, ha nem is mindenható módon, de akarhat és tudhat kulcsszerepet vállal­ni a hazai viszonyok részletes és meg nem alkuvó elemzésével, továbbítva azt a nyugati köztudat, azon nyugati fórumok felé, melyek véleményén, be­látásán és „jóindulatán” oly sok min­den múlik - talán a jövőnk is. Serdülő koromban, amikor még mindössze a hódítás sikere volt a tét, általában elszomorított egyik-másik kortársam reménytelen esetlensége, ha azt tapasztaltam, hogy pipogyaságuk a rossz helyzetfelismerés következmé­nye volt Mert ha nem ismerem fel a kérdés és kihívás lényegét természet­szerűleg nem reagálhatok rá helyesen sem szóban, sem tettekben... A helyes kérdésfeltevés, illetve a helyes válasz lehetősége - többek között - ott rejlik a nyugati magyar sajtó szellemi kapa­citásában, amelyet—bizonyos hiányos­ságok ellenére — kitűnő politológusok, történészek, helyzetelemzők és publi­cisták képviselnek. Állítom, hogy soha nem szembesültek még olyan nehéz, kényes és összetett feladattal, mint nap­jainkban. PANNÓNIA BOOKS Fábián Dániel: József Attiláról (portré), íve. $ 11.40 Hrabal, Bohumil: Véres történetek és legendák, kve. 8.90 Branch—Popper: Labirintus (a terrorizmusról) — SALE 6.50 Krúdy Gyula: Egy krónikás könyvéből — SALE 8.10 Carelli Gábor: Utam a Metropolitába, kve. 8.20 Latabár Kálmán énekel (kazetta) 11.98 ♦ PST Kérjük hogy rendeléskor vegye figyelembe a 7% GST és küldésnél a 10%-os postai és kezelési költségeket. Köszönjük! Kérje legújabb könyv- és kazetta/lemez-katalógusunkát! CÍMÜNK.: LEVÉLCÍM: 472 Bloor St. W. P.O.Box 1017, Stn. B I. emelet, Toronto Toronto, Ont. M5T 2T8 Telefon: (416) 535-3963 CÚTH JÁNOS (Komámo): Ki viszi át az igazságot? * d A t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents