Nyugati Magyarság, 1991 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1991-09-01 / 9-10. szám
1991. szeptember-október Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 3. oldal A KÖZÖS ÜGY- A külföldi magyarság és Magyarország újjáépítése -ADATBANK Kedves Amerikai Magyar Barátaink! Hosszú évtizedeken át tartó, már-már reménytelennek tűnő várakozás után megtörtént a várva-várt csoda: Magyarország szabad, független és demokratikus állam lett Az újjászületett Magyarország kapcsolatot szeretne teremteni mindazokkal, akik magyar származásúak, és akik érdeklődnek történelmi és kulturális örökségünk iránt Ennek érdekében a Magyar Köztársaság washingtoni nagykövetsége adatbázist hoz létre a magyar származású amerikaiakról. Természetesen a felmérésben való részvétel szigorúan önkéntes alapon történik. Amennyiben ön is részt kíván venni ebben a jelentős munkában, kérjük, válaszolja meg az alábbi kérdéseket és levelét juttassa el a következő címre: FORRAI Kristóf, Embassy of the Republic of Hungary, 3910 Shoemaker St., N.W., Washington, D.C. 20008. Teljes név — Állampolgárság — Mióta él Amerikában — Munkahelyi beosztása - Foglalkozása - Legmagasabb iskolai végzettsége (év, iskola) — Mely magyar szervezetiek)nek, egyháznak tagja — Pontos lakcím (telefon) — Személyi adatok: születés i dátum, hely, házastárs neve, gyermekek száma, vallás. Mikor utazott először Amerikából Magyarországra, ill. a Kárpátmedence valamelyik országába — Mi volt utazásának célja — Milyen fokon beszéli a magyar nyelvet. (Folytatás az 1. oldalról) ségtől a szakminisztériumokon át a diplomáciai testületig — kettős állampolgárságú tanácsadók, közreműködők, sőt alkalmazottak százai vesznek részt Személyes érintkezés, levelezés révén ezrek adnak tanácsokat — és ezek megtermékenyítik a hazai gondolkodást és a gyakorlati munkát. — Miért érezhetik mégis sokan, hogy eddig nem vettük igénybe szolgálataikat? Ma Magyarországon megszűnt az állam mindenhatósága, mindenütt jelenvalósága, hatalmi szóval nem helyezhetők vállalatok, intézmények élére vagy vezető funkcióiba külföldi magyarok, akiknek egy részéről ráadásul még az alapvető életrajzi adatokkal, referenciákkal sem rendelkezhetünk. Sajnálatos módon sokszor a véletlenen, személyes ismeretségeken múlik, hogy kit, hol, milyen mértékben tud hasznosítani az új Magyarország. Ezt a hiányosságot érzékelve több síkon is kezdeményezések történtek annak érdekében, hogy a külföldi magyarság soraiban fennálló „kínálatot” (ki mihez ért, milyen módon képes segíteni a hazai átalakulást, ki kíván végleg hazatelepülni, ki kíván állandó foglalkoztatott lenni, ki az, aki — ingyen vagy ellenszolgáltatás fejében — időszakosan tud itthon segíteni) felmérjük, összegyűjtsük. Tulajdonképpen két adatbankot kellene felállítani, egyet a külföldön élő magyarokról, egy másikat a segítségüket igénylő itthoni intézményekről. Figyelemreméltó kezdeményezést jelent ezen a téren a ,Szakértők a Haladásért ” Alapítvány. Sokak esetében — a segítség őszinte készségét értékelve — nem oldható meg a végleges hazatérés, az aktív szolgálatbalépés, mert az előrehaladott életkor, a befogadó országban élő gyermekek, unokák, a külföldi vagyon, stb. ezt nem teszik lehetővé — túl nagy áldozatot kívánna, túl sok bizonytalansággal járna Nem jelentéktelen azoknak a száma, akik esetében megtörtént a hazatelepülés, és akik egyre eredményesebben kapcsolódnak be a hazai életbe, de egyeseknél a visszailleszkedés nehézségekkel jár, néhány sajnálatos esetben pedig kölcsönös csalódás után kudarc következik be. A külföldi magyarok körében gyakran merül fel az együttműködés egy sajátos területe, a magyar diplomáciai testület Ennek működésével, személyi összetételével kapcsolatban a magyar emigrációnak nagyon sok sérelme volt a múltban; a magyar missziók testesítették meg szemében az őt elüldöző rendszert Nagyon sokan teljes személyi váltást igényeltek a magyar diplomáciában. Itthon ugyanakkor, ha voltak is, akik a közszolgálati apparátusban jelentős személycseréket kívántak, még többen a „szakértők” eltávolításától óvták az új kormányzatot Véleményem szerint ezen a területen is a józan középút a kívánatos, és ahogy ezt Bibó István is megírta, „a keskeny, de járható út” mindig két oldalról vált ki kritikát Az új kormány tisztában van azzal, hogy a Kádár-korszak hosszú ideig nem csupán a nyugati országokat tekintette ellenségnek, hanem első számú célpontja volt a magyar emigráció, melynek megosztására, gyengítésére és egyes esetekben „beszervezésére” törekedett A rendszer utolsó éveiben azonban ezen a területen is megindult a változás, és a magyar hivatalos körök részéről tanúsított érdeklődés és közeledés mögött egyre kevésbé dominált a „hátsó szándék”. Ennél fontosabb azonban, hogy a külügyi apparátus gondolkodása, képzettsége az utóbbi években rendkívül sokat változott, és ennek megvolt a maga szerepe abban, hogy az 1988-ig „szövetségeseivel” szemben rendkívül szervilis magyar külpolitika — mint Athéné Zeus fejéből — 1988-ban hirtelen önálló felnőttként jelent meg a nemzetközi színtéren. A politikai rendszerváltozással a hoszszú ideig paralizált, egymástól is rettegő emberek által képviselt magyar diplomácia örömmel és könnyen vállalta a nemzeti érdekek képviseletét Ez feltétlenül megkönnyítette az új külügyi vezetés feladatát — Ezzel együtt szükség volt nemcsak jó néhány látványos nagykövet- és egyéb diplomatacserére, hanem új emberek felvételére is. Az apparátus cseréje mintegy 1596-os volt Nagyobb arányú személyi változásokra lehetőség sem volt, mert a szóba jöhető és a diplomáciai pályára alkalmas új emberek száma érthető módon nem volt túl nagy. Felmerült bennünk is az emigrációban élő magyarok foglalkoztatásának a gondolata. Az 1948-ban eltávolított kiváló szakemberek sajnos már nem álltak rendelkezésre, illetve idős koruk miatt aktív, teljes értékű szolgálatra nem jöhettek számításba. Minden emigrációban élő személy esetében gondot jelentett az, hogy távozásuk következtében a hazai viszonyokat nem ismerhették úgy, mint akik otthon élték végig a diktatúra évtizedeit, s általában a hazai ellenzék küzdelmeiben nem vehettek részt aktív módon. Azt is számításba kell venni, hogy az emigrációban politizáló magyarok sem igen szerezhettek gyakorlatot a külpolitikában, akik pedig nemzetközi szervezetekben, esetleg új hazájuk külpolitikai apparátusában működtek, azok jogi és egzisztenciális okokból nemigen vállalhatták az új Magyarország diplomáciai szolgálatát Mindezeket figyelembe véve csak néhány külföldön élő magyar diplomáciai alkalmazására került sor. E- zek zöme kitűnően bevált, volt azonban olyan, akinél a hazai háttér ismeretének hiánya és egyéb személyi tényezők sajnálatos módon kudarcot eredményeztek. De mind a kinevezéskor, mind a leváltáskor kizárólag a tájékozottság, a rátermettség, tehát a szakmai szempontok kerültek mérlegelésre. Fentiek alapján megértem ugyan, hogy a Nyugaton élő magyarság körében egyesek elégedetlenek a diplomáciai személyzet terén bekövetkezett változásokkal, egyes új kinevezésekkel nem mindenki ért egyet, és bizonyára maradtak olyanok is az apparátusban, akikkel szemben egyeseknek még fenntartásai vannak, de egészében véve, úgy vélem, a változás aránya megfelelő volt Az „újak” rátermettsége, odaadása és a magyarországi változásokban játszott tevőleges szerepe szerencsésen párosult a „régiek” tapasztalataival, s az átmenet érthető nehézségei ellenére az új magyar diplomácia megfelelő személyi bázisra támaszkodhat Az eredmények önmagukért beszélnek, hiszen az új Magyarország bizalmi viszonyba került a demokratikus világ vezetőivel, bekerült a demokratikus, pluralisztikus Európa politikai „klubjába”, az Európa Tanácsba, magyar kezdeményezésre — a szomszédokkal együttműködve — sor került a Varsói Szerződés felszámolására, létrejött a visegrádi hármas együttműködés, hatoldalúvá bővült a Pentagonale, jól haladnak tárgyalásaink az Európai Közösséggel a társult státusról. Sorolhatnánk tovább az eredményeket, de hadd emeljem ki a legfontosabbat: 1991. június végére elhagyták hazánkat a szovjet csapatok, 450 év után egyértelműen helyreállt függetlenségünk és szuverenitásunk. Az orientációváltozás nemcsak a politikában ment végbe, de jól halad a gazdasági kapcsolatokban is, miközben minden tőlünk telhetőt megteszünk annak érdekében, hogy szomszédainkkal, köztük a Szovjetunióval is, viszonyunk minél harmonikusabb legyen, és hogy az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján rendezzük át velük egész kapcsolatrendszerünket. Örömmel tölt el engem személyesen is, hogy a Nyugaton élő magyarok között a sok régi barát mellett mennyi új barátra tett szert az újjászülető Magyarország, Ausztráliától és Üj-Zélandtól Izraelen át egészen Amerika nyugati partvidékéig. — Sajnálom, hogy egyesekben még vannak fenntartások és téves információk alapján elhamarkodott nyilatkozatokat tesznek, és hogy ezeket tekintélyes, itthon a sok évtizedes kitiltás ellenére nagyrabecsült lap is közli. Miközben minden konkrét kérdésükre megadjuk a választ, továbbra is arra kérjük a volt emigránsokat, hogy meggyőződésüknek megfelelően támogassák a magyar demokráciát és annak különféle irányzatait Ahogy az a demokráciákban szokásos: a belpolitikának az ország határain kívül meg kell szűnnie — a nemzeti érdekek külföldön egységesek! Nagyon kívánatos, hogy ezeket az alapvető közös érdekeket, köztük a Kárpát-medencében élő magyarság ügyét, minél egységesebben támogassa a Nyugaton élő magyarság. Az együttműködés kereteinek kimunkálása még előttünk van. Itthon nagyon jól tudjuk, hogy a Magyarok Világszövetsége a múltban oly mértékben elvesztette hitelét, hogy azt rendkívül nehéz helyrehozni. A megoldást itt is csak a szabad, demokratikus szerveződés hozhatja meg; az előkészítés alatt álló Magyarok Világkongresszusa lehet az a fórum, ahol a világ magyarságának választott, hiteles képviselői létre tudják hozni azt a szervezetet, amely iránt a lehető legszélesebb körű bizalom fog megnyilvánulni A magyar kormány aktív módon nem kíván beleszólni az új szervezet ügyeibe, de kész elősegíteni minden jószándékú törekvést, amely a világban szétszakított és szétszóródott magyarság együvé tartozását kívánja és szolgálja, mindazt, ami Magyarország újjászületését előmozdíthatja. Visszaállított ősi címerünk alatt fohászunk és fogadalmunk ennek a közös ügynek szól. An Open Letter to AH Canadians. Tuesday, September 24, 1991 My fellow Canadians: Today in the House of Commons, the Prime Minister is putting forward of proposals to renew the Canadian federation. The proposals are not fixed or final. They are a basis for discussion. Canadians are encouraged to debate them vigorously and openly and suggest how they can be improved so that every Canadian can feel welcome, understood and respected in our own land. A Special Joint Committee of the House of Commons and Senate will seek the views of Canadians on these proposals. Please participate actively in the Committee’s work. It's an opportunity to forge the kind of Canada that can best serve the interests of Canadians now and in the future. The process of renewing the Canadian partnership will not be easy. Canada was bom and built because previous generations understood that unity is the key to prosperity and that the keys to unity are tolerance, compromise and goodwill. In difficult times, these characteristics are often in short supply but that is when we need them most. Canadians have the opportunity as never before to create a Canada in which all Canadians can feel at home. Together, we have the opportunity to strengthen this country to make it more prosperous and more responsive to the aspirations of all its people. I urge you to take part in renewing Canada. It's our country that's at stake. /n li*i Canada
