Nyugati Magyarság, 1991 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1991-09-01 / 9-10. szám
RETURN ADDRESS: 5582 Gatineau Ave., Ste. 11 Montreal, Québec H3T 1X7 CANADA NyUCATI Hungarians ef the West - U ngu is d’Cccident X. évfolyam, 9-10. szám 1991. szeptember-október A DEMOKRATIKUS ÉS NEMZETI SZELLEMŰ NYUGATI MAGYARSÁG LAPJA Ara: 29.-Ft)— $2.00 JESZENSZKY GÉZA*: A KÖZÖS ÚGY VITÉZ GYÖRGY: Amalrik jóslata — A külföldi magyarság és Magyarország újjáépítése — A magyarországi rendszerváltozás gyökeresen új helyzetet teremtett az anyaország és a külföldi magyarság viszonyában. Lehetőség nyílott arra, hogy a korábbi megosztottságot felváltsa az együttműködés, hogy a magyarság egyesítse erőit az előttünk és a történelemben is példa nélkül álló feladat érdekében, hogy a ránk erőltetett diktatúrák és csődöt mondott gazdasági és politikai rendszerek után, az európai humanista értékek talaján álló, a nyugati demokráciák politikai és gazdasági eredményeit meghonosító, virágzó országgá alakítsuk hazánkat A jelen körülmények között a magyarországi nemzeti megújhodás sikere jelenti a legjobb eszközt arra is, hogy a határainkon kívül, azaz a szomszéd országokban élő magyarság helyzete javuljon, hiszen egy nemzetközi tekintéllyel bíró, modellként is sikeresnek minősülő Magyarország tudja a legeredményesebben támogatni az egyetemes magyar érdekeket is. A hazai politikai változással idejét múlttá vált az „emigráció” kifejezés, a jövőben helyesebb külföldi, határainkon túl élő magyarságról beszélni. Úgy vélem, hogy a hazai alkotmányos, jogi, gazdasági és értékrendbeli változások, a magyar kormány nyilvános programja, a korábban üldözötteknek nyújtott erkölcsi és anyagi jóvátétel, a hazai gazdasági lehetőségek szabaddá válása, és a jogfolytonosság helyreállítása, a parlamentben megtestesülő nemzeti közakarat megnyilvánulásai, továbbá a hazai társadalom döntő többségének egyetértése az alapvető politikai és gazdasági célok tekintetében — mindez alkalmas lehet arra, hogy a kívánatos mértékben és a legfontosabb kérdésekben valóban egységesek lehessenek végre a világ minden táján élő magyarok. Nem érzem feladatomnak, és meg is haladná lehetőségeimet, ha megkísérelném elemezni a Nyugaton élő magyarságot korábban megosztó tényezők okait, de néhány gondolatomat erről is el szeretném mondani — éppen a most megteremthető egyetértés érdekében. A XX. századi magyar történelem — nagyobb részt rajtunk kívül álló okok miatt történt — tragédiái következtében több százezer magyar menekült el az or szágból. Menekültek a vörös, fehér, barna, zöld diktatúrák, és a kilátástalan életkörülmények elől. Mivel az új Magyarország megtagadja az összes korábbi antidemokratikus, elnyomó rendszert és gazdaságilag szabadságot, érvényesülési lehetőséget kínál mindenkinek, a korábbi rendszerek valamennyi áldozata nyugodt szívvel azonosulhat az otthon épülő demokratikus Magyarországgal. A nyugati magyarság körében az elmúlt húsz évben elsősorban az váltott ki súlyos belső vitákat, hogy egyesek jó kiinduló pontnak tekintették a Kádár-korszak „puhább” diktatúráját, nyelvi-kulturális téren szükségét érezték a korlátozott együttműködésnek, *A Magyar Köztársaság külügyminisztere. de ezt — néhány kivételtől eltekintve — a hazai rendszer további „fellazítása” érdekében tették. Mások attól tartottak, hogy a kapcsolatok, hazalátogatások következménye nem a kommunista rendszer meggyengülése és összeomlása lesz, hanem az emigráció fog megengedhetetlen módon fellazulni. Mindkét álláspont tisztességes szándékból fakadt A történelem a vitát eldöntötte; ma semmi értelme azon vitázni, hogy ki milyen mértékben járult hozzá a diktatúra összeomlásához, sokkal okosabb, ha a közös öröm mellett a most mindenki előtt megnyíló közös cselekvésre összpontosítjuk figyelmünket A hazai változások fölött a külföldi magyarság szinte osztatlanul kifejezte örömét és készségét, hogy közreműködjék a tönkretett ország újjáépítésében. Ezt mi, itthon élők vártuk is. Amikor a változások még épp csak megindultak és mérlegeltük a siker lehetőségét, sokan és sok fórumon elmondtuk, hogy a diktatúra évtizedeiben biztatást, reményt és konkrét sgítséget kaptunk a nyugati magyar emigrációtól, az átalakulás sikere esetén pedig segítségük megsokszorozódhat és a hazai tényezők munkájával párosulva igen sok eredményt hozhat A nyugati magyarság demokratikus körülmények között és jól működő gazdaságokban élve a tapasztalatok, a szellemi és anyagi javak tárházát halmozta fel. Magyarországnak ugyan nincs Nyugat-Németországa, de a szabad világban élt magyarság az otthoniaknak jelent egyfajta „Nyugat”-Magyarországot Az 1867- es kiegyezés idején csak százakat tett ki a hazatért emigránsok száma, de tapasztalataikkal, kapcsolataikkal nagyban hozzájárultak az akkori Magyarország gyors felvirágzásához; most minderre százszoros nagyságrendben számíthatunk. Tisztában vagyok azzal, hogy az új Magyarország egy jó év alatt még messze nem használta ki a nyugati magyarság által kínált segítséget Bizonyára sokan csalódottságot is éreznek, hiszen érzésben, talán szóban is „felajánlották szolgálataikat” az új Magyarországnak és annak kormányának, de a közvetlen közreműködés lehetőségét viszonylag kevesen találták eddig meg. Néhányan nyilvánosan kifejezést adnak csalódottságuknak, elégedetlenségüknek. Érzésüket megértjük, magunk is érezzük, hogy többet kellett volna tennünk a magyarság szétszórt csoportjai közötti „új szövetség” megteremtéséért. Mégis, az önbírálat mellett szeretnék ismertetni néhány tényt Igen sokan eredményesen kapcsolódtak be a hazai gazdasági, politikai és tár sadalmi életbe. A közös vállalkozások zömében jelentős a nyugati magyar részvétel. A külföldi tőkebefektetések sok esetben magyaroktól, barátaiktól, ismerőseiktől erednek. A kulturális és tudományos életben már évek óta rendkívül jelentős szerepet töltenek be a Nyugaton élő magyar mecénások. Az új államgépezet számos intézményében — a miniszterelnök(Folytatás a 3. oldalon) Midőn ezt írom, vége az aggmenházi puccsnak, törvényen kívül helyezték a Pártot, kilenc szovjetköztársaság nyilvánította magát függetlennek, a nagy „szentek” szobrait egy re-másra a városi lomtárakba hurcolják — s egyszerre megszaporodott a Mauzóleum látogatóinak száma. Látni akarják az üvegkoporsójában szendergő, kaporszakállú Csipkerózsikát — akinek a földi mennyországról szóló tündérálmai százmilliók lidércnyomásává váltak —, mielőtt kilakoltatnák steril bölcsőjéből s közönséges földi halandóként szülővárosában (mint azt maga kérte végrendeletében) anyja mellé temetnék. Eszméit sajnos sokkal nehezebb lesz elhantolni. Behemót képmásait elhordhatja a daru, visszataszító gipszfejei sorra elporladnak a városi szemétdombokon, Geraszimov és társai szocreál vásznai megpenészednek majd a múzeumok alagsoraiban. De a gőzfejű entellektüelek, művészek, titkos világmegváltók, a Tökéletes Társadalom prédikátorai elméjének üvegkalickáiban tovább élnek az ígéretek, Szabályok, Parancsok, a szofizmus egész skáláját fölhasználó népbolondítás igéző harmóniái. A kommunizmus végül is angyallá tenné az embereket, — s ki ne akarna osztozni az angyali seregek celesztiális, örökké tartó boldogságában? Pascal nem ismerte Vlagyimir Iljicset — háromszáz év különbség van köztük —, Jung őstípusairól se hallhatott, s úgy tűnik, szordínós jó tanácsát nemigen fogadták meg a társadalom és lélek botcsinálta mérnökei. Ezt mondta a bölcs: Az emberek se nem ördögök, se nem angyalok. Akik mindenáron angyallá tennék őket, ördögöt faragnak belőlük. — Quod erat demonstrandum (Ezt kellett bebizonyítani). Az angyalosítás folyamata nem is ment az elvárt tökéllyel. — Berlin, Poznan, Budapest, Prága után Moszkvába is megérkeztek a helyiérdekű tankok és egyéb páncéljármfivek, különleges rendfenntartó egységek és — mint az említett városokban — annak rendje-módja szerint a nép (lásd még: ellenforradalmi csürhe, fasiszta csőcselék, trockista zavargók, CIA- bérencek) mellé álltak. Moszkva azonban a történelmi haladvány utolsó tagja volt; a csirkefogásban kivénhedt összeesküvők nem tudtak más, külső hatalmat segítségül hívni Mojszejev tábornoknak sem sikerült az, amibe egy emberöltővel ezelőtt Mannsteinnek és Guderiannak is beletörött a bicskája. S ime az eredmény. A nem várt következmények elvének bosszúja Mindaz, amit az összeesküvők menteni akartak: a Párt, az Eszme, a Birodalom — romokban. Még a negyedmillió pár bilincset sem tudták leszállítani, melyekkel a junta reszkető kezű szószólói nyilván a társadalom főbb problémáit vélték majd megoldani Valóban „ül" a német közmondás: Alter schützt vor Torheit nicht (Az öregkor nem véd meg az ostobaságtól). Ellenkezőleg. Persze örül az ember a történteknek. Hogy a dolgok — egyelőre — jól alakulnak. Hogy az összeesküvés csúfosan megbukott. Hogy a reformerek — végre — hozzálátnak a reformokhoz. Hogy a volt Szovjetunió népei közt kitörőben a civilizáció és a demokrácia. Hogy a Rendszernek, annak a rendszernek van vége, amelyről elmondhatjuk a nácizmus bukására írt német versikét: Begonnen hat die Bewegung/Mit revolutionärer Erregung. / Begleitet war sie von Schreck; /Beendet hat sie im Dreck. (Forradalmi az izgalom, / így kezdődött a mozgalom. / Kísérte vér és rémület, / Amíg a sz..ban vége lett — Szabadon V.Gy.) S ami a bukás sebességét illeti, azt talán az apokrif kínai anekdota példázza: A császár villámszerű gyorsaságáról híres hóhéra a Birodalom legmegátalkodottabb gonosztevőjét fejezi le. Elképesztő sebességgel villan a penge, s úgy tűnik, semmi sem történt Az elítélt feje helyén maradt — Szíveskedjék bólintani — mondja az udvarias bakó. — S fűrészporos kosárban a Fő, miután a junta bólintott De a legszellemesebb hasonlat is sántít, s nem segít rajta történelmi lúdtalpbetét A marxizmus-leninizmus jóval összetettebb világmagyarázó eszmerendszer, mint a nemzetiszocializmus faj- és törzsvédelmi zagyvasága; nemzetközi bűvkörébe fejlett és elmaradott társadalmak legjobb egyedeit vonta be évtizedeken keresztül, s ahogy a középkori kereszténység egyesítette rövid időre Európa törzseit és törzsfőit, úgy tartotta össze másfél emberöltőre a megörökölt cári gyarmatbiroldalom nemzeteit, a „népek börtönét” népek paradicsomának kikiáltva. A történelmi folyamatok azonban szinte értelmünket meghaladó módon felgyorsultak. Kompúterizálták Isten malmait, s a képernyőn úgy jelenik meg múltunk-jelenünk(Folytatás a 6. oldalon) Gyorsösszefoglaló: Antall József Amerikában Antall József magyar miniszterelnök szeptember végén — nem hivatalos munkalátogatása elején — New York és környéke magyarságának több száz képviselőjével találkozott Részletesen tájékoztatta hallgatóságát arról, milyen magyar vonatkozású, kisebbségi és világpolitikai kérdéseket kíván fölvetni az ENSz-közgyűlés ülésszakán és megvitatni George Bush amerikai elnökkel. — Sokat segíthet a nyugati magyarság kettős kötődése régi és új hazájához. Jöjjenek, támogassanak bennünket tudásukkal, kapcsolataikkal és legyenek türelmesek a fölszabadult or szág>al szemben — mondotta többek között A miniszterelnök ezután megkoszorúzta Kossuth Lajosnak a River Drive-on 1929-ben, közadakozásból felállított szobrát Antall Józsefnek és kíséretének útja ezután Hartfordba, a 13 ezer diákot oktató connecticuti állami egyetemre vezetett (Itt tanít dr. Decsy János hadtörténész, aki az 1956-os forradalom és szabadságharc idején Király Béla, a Nemzetőrség főparancsnoka segédtisztje volt) A miniszterelnöknek hangulatos ünnepség keretében John Shumaker rektor jogi díszdoktori oklevelet nyújtott át. Az ünnepségen jelen volt és felszólalt Christopher Dodd demokrata párti szenátor is, aki támogatója a magyar ügynek az amerikai tör vényhozásban. Antall József ezt követően Clevelandbe látogatott, ahol a magyarság képviselőivel találkozott A miniszterelnököt amerikai útjára elkísérte Jeszenszky Géza külügyminiszter, László Balázs kormányszóvivő és Tar Pál, a Magyar Köztársaság kijelölt washingtoni nagykövete. Jeszenszky Géza külügyminiszter október 2-án rövid, nem hivatalos látogatásra Ottawába érkezett és a magyar nagykövetségen fogadást adott Ottawában akkreditált diplomaták és magyar szervezetek vezetői számára. A külügyminiszter az utóbbiakhoz intézett beszédében köszönetét és elismerését fejezte ki a magyarságtudat megőrzéséért, valamint a diktatúra ellen és a magyar kisebbségekért folytatott sok évtizedes emigrációs tevékenységért, beszámolt Magyar ország nemzetközi téren elért sikereiről és a Nyugaton élő magyarság támogatását kérte, majd részleteket olvasott föl Antall Józsefnek az ENSz-közgyűlés ülésszakán elhangzott felszólalásából. (Beszámoló a következő számban.)
