Nyugati Magyarság, 1991 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1991-08-01 / 8. szám
19dl. augusztus Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 13. oldal IOGÁTSBÉLA: . ^ , -Védelmezzetek az erdélyi magyar múltat! — Üdvözlő beszéd a kolozsvári Báthory István-líceum ünnepségén — 1990 óta ismét magyar tannyelvű a Báthory István erdélyi fejedelem által 1579-ben alapított kolozsvári líceum. 42 osztályában ma 1200 magyar diák tanul. Az egykori piarista gimnázium (1778—1948) tanárai és tanítványai május 18-án bensőséges ünnepséget rendeztek abból az alkalomból, hogy ismét felavatták az iskola négy esztendeje beomlott és most újjáépített dísztermét. Az ünnepségen LÁZÁR Irén igazgatónő, CZIRJÁK Árpád kanonok, a kolozsvári Szent Mihály-templom plébánosa, PÁZMÁNDY György, a magyarországi piaristák tartományfőnök-helyettese és a Magyar Piarista Diákszövetség nevében POMOGÁTS Béla beszélt, majd a tanulók ünnepi műsora következett. Végül a tantárgyi versenyeken kitűnt diákokat mutatták be a megjelent több száz főnyi közönségnek. — Az alábbiakban közöljük Pomogáts Béla üdvözlő beszédét. A moldvai csángó-magyarok részvétele a pápa budapesti látogatásán A pápa magyarországi látogatása alkalmával a budapesti rendezvényen a moldvai csángó-magyarok 500 küldötte szeretne részt venni. Ez a magyar népcsoport évszázadokon keresztül a magyar államiság történelmi keretein kívül is, idegen környezetben meg tudta őrizni etnikai identitását, sajátos kultúráját. 1991. augusztus 16-21. közötti jelenlétükkel kifejezik a nemzethez tartozásukat és egy életre szóló lelki élményben részesülhetnek. A Piarista Diákszövetség alapítvány a segít megszervezni e nagyszámú vendégsereg elszállásolását, étkeztetését és egyéb kulturális programokkal igyekszik gazdagítani a csángók magyarországi tartózkodását. Az alapítvány kéri mindazok szerény vagy bőkezű adakozását, akik e nemes elhatározás megvalósításával egyetértenek. A juttatott adomány a személyi jövedelemadó és nyereségadó alapját csökkend. Számlaszám: Postabank Budapest, Piarista Alapítvány 219- 98636/021 03154 (Ft) és 401-4131-916-0 (deviza). Befizetéskor kérjük rendeltetésként a „Csángók” jelzési feltüntetni. Dr. Némethi Gábor (Levélcím: 1144 Budapest, Pf. 268.) „VARADINUM 1992” Kedves Fiatalabb és Idősebb Barátaim! A Magyar Piarista Diákszövetség képviseletében állok itt, hogy átadjam szövetségünk üdvözletét és jókívánságait. A magyar piaristák mindig igen nagy küldetést vállaltak a keresztény és a magyar nemzeti értékek gondozásában és fenntartásában, és most, midőn szövetségünk a piaristahagyományok és szellemiség képviseletében számon kívánja tartani ezeket az értékeket, hadd jelentsem ki, hogy mi szívünkben a kolozsvári Báthory István-líceumot ma is úgy őrizzük, mint piarista iskolát. Mit is jelent ez a piarista szellemiség? Jelenti az Úristen akaratának szolgálatát, és jelend azt, hogy ezt a szolgálatot abban a világban kell elvégeznünk, amely számunkra adatott. Lehet ez a világ jó vagy rossz, lehet emberséges vagy embertelen, a szolgálatot végezni kell. Végezni kell egy emberi közösség: a magyarság Kedves Barátunk! Nemrégen személyesen is tapasztalhattam, hogy az amerikai emigráció őszinte érdeklődéssel és nem kevés aggodalommal figyeli az erdélyi magyar kultúra intézményeinek sorsát. Sajnos arról is meggyőződhettem, hogy az itthoni sajtó gyakorlatilag nem jut el Amerikába, márpedig igaz képet a mi kultúránkról éppen újságaink, folyóirataink nyújthatnának. Számunkra erkölcsi és anyagi segítséget jelentene, ha Önöket előfizetőink közt tudhatnánk, s bízom abban, hogy cserében mi is adhatunk valamit: mostani erdélyi irodalmunk legjavát. Ez a kölcsönösség jogosít fel arra, hogy egy irodalmi folyóirat főszerkesztőjeként előfizetési felhívással forduljak amerikai barátainkhoz. A Látó című marosvásárhelyi szépirodalmi folyóiratról van szó. Lapunk elődje az Igaz Szó volt, amelynek címét—és szándékunk szerint: tartalmát is—1989 decemberében megváltoztattuk, a szerkesztőség egy része is kicserélődött. A Látó havonta jelenik meg, és az elmúlt másfél esztendőben nagy örömmel közöltük olyan rangos szerzők műveit, mint Sütő András, Kányádi Sándor, Székely János. A szerkesztőség belső munkatársai maguk is írók, költők, kritikusok: Farkas Árpád, Gálfalvi György, Káli István, Kovács András Ferenc, Láng Zsolt, Nemess László. Amikor a diktatúra bukása után a folyóirat jövőjéről tanácskoztunk, úgy döntöttünk, hogy nem kötelezhetjük el magunkat egyetlen irányzat mellett, hanem az egész erdélyi szépírás hű tükrét kell fölmutatnunk. — Programunk nagyon tömören összefoglalható: megbízható értékrendet adni a hazai és a külhoni olvasónak egyaránt, képviselni a folytonosságot körében és üdvére, mert az is a piarista szellemiséghez tartozik, hogy vállalnunk kell magyarságunkat, fel kell emelnünk nemzetünket, ápolni kell anyanyelvűnket és kultúránkat. A kereszténység és a magyarság értékeit együttesen kell képviselnünk és szabad kibontakozásukat segítenünk. A régi piarista kápolnában, ahol magam is oly sok órát töltöttem el, a mellékoltárokon ott álltak Szent Péter és Pál apostolok, és ott álltak Szent István és Szent László királyaink fehér márványból faragott szobormásai. Együtt az Egyház és Magyarország szentjei, patrónusai. Ebben az újjászületett díszteremben is szobrokat látok: Mikes Kelemen, Jósika Miklós és gróf Majláth Gusztáv Károly egykori gyulafehérvári római katolikus püspök mellszobrát. Mindennek jelképes értelme is van, hiszen ezek a szoboralakok mutatják az iskola hagyományait, azt, és támogatni a megújulást. Úgy véljük, hogy magyar irodalom csak egy van, bárhol is születne a mű, de annak is tudatában vagyunk, hogy elsőrendű feladatunk a velünk egy sorsban élő írók műveit nyilvánossághoz juttatni. A washingtoni Erdélyi Kulturális Alapítvány felajánlotta segítségét amerikai előfizetési hálózatunk megszervezésében. Ez olvasóinknak is, nekünk is előnyös megoldás. Egy évi előfizetési díj: 40 dollár. Amennyiben úgy dönt, hogy előfizet folyóiratunkra, a csekket az Erdélyi Kulturális Alapítvány számára kell kiállítani és elküldeni (Cultural Foundation for Transylvania, P.O.Box 1487, Washington, D.C. 20013-1487). A csekken jelezze, hogy a pénz a Látó előfizetési díja, kísérőlevelében pedig tüntesse föl pontos címét és azt is, hogy mikortól kéri a folyóiratot. Előfizethet már a következő hónaptól, de úgy is, hogy csak 1992 januárjától küldjük a Látót. Kérjük, barátai és ismerősei körében is népszerűsítse felhívásunkat! Támogatását előre is köszönjük, abban bízva, hogy fontos, érdekes, színvonalas üzenetet visz a Látó az óceánon túlra is. Tisztelettel: Markó Béla LÁTÓ— Szépirodalmi folyóirat, Marosvásárhely (4300 Tirgu Mures, str. Primáriei nr. 1, Románia) hogy milyen nagy értékek rejlenek a múltban. És pár lépésre innen rendezték be az iskola számítástechnikai tantermét. Ez is jelképes értelmet hordoz, arra utal, hogy az erdélyi magyarságnak meg kell hódítania a fejlett technikát, a jövőben hasznosítható ismereteket. Együtt: a múlt és a jövő. És én most a Magyar Piarista Diákszövetség nevében azt kívánom a Báthory István-líceum ifjúságának, hogy őrizze és védelmezze a múltat: az erdélyi magyar múltat, és találja meg, vegye kezébe a jövőt: az erdélyi magyar jövőt! A Nagyvárad főtéri római katolikus templom a püspökség (gróf Csáky Imre püspök f1732)és akáptalan költségén épült 1733-ban. 1780- ig székesegyházkéntműködött, azóta plébániatemplom. Vidéki barokk egyszerűbb formájú példánya, kifejezője az akkori idők szerény lehetőségeinek. Egyszerűségének és nem egyöntetűségének ellenére harmonikus és finom profilja van. A főoltár városunk legrégibb oltára. A főoltárképét— Szt. László kulcsokat ad át a püspöknek—Friedrich Silcher bécsi festő festette 1863-ban. Nepomuki Szt. Jánosnak és Szt. Bonifác vértanúnak a két mellékoltáron lévő képe a Váradon született és később hímeves festővé lett Böhm Pál ifjúkori alkotása 1861-ből. A freskókat Thury Gyula festette 1908-ban. A hajómennyezeten: Szt. László templomot épít; legendajelenet, Szt. László vizet fakaszt a sziklából; a négy evangélista mellképe. Pantofar Emil hatvanhatodik születésnapjára felesége tyúkhúslevest főzött grízgaluskával és óriási bécsi szeletet készített. Vaslábosban sütötte a húst. A megmaradt olajba karikára vágott burgonyát dobott és kissé megpirította. így szokta. Mert ezt kedvelte a férje, és ezzel is kedveskedni kívánt neki, a szerény körülmények között ünnepelt születésnapon. Az asszony félrehúzta a vaslábost a tűzről és — kezében az elmaradhatatlan törlővel — jóságos pillantást küldött a zsírpöttyös húslevest szürcsölő élettársa felé, amikor hirtelen szédülést érzett, a terített asztal felé lépett tétován, összerogyott és nyomban meghalt. Pantofar Emil ágyba fektette az élettelen testet, másnapig nem mozdult mellőle, azt remélte, majdcsak magához tér az asszony. Cipészműhelyébe benéző megrendelői közül valaki orvost hozott. Pantofar Emil ápolásra szorult. De el kellett temet-Említést érdemel még a szentély külső falában elhelyezett emléktábla: Nagyváradnak a török uralom alól 1692. június hó 5-én történ t felszabadulása kétszázados emlékére emelte: a város közönsége 1892. június 26. napján. ” Az a tény, hogy a templom közel fekszik a Városházához és lezátja a főteret, 1964-ben arra késztette az akkori vezetőséget, hogy lebontassa. A- mikor kihirdették a döntést, a váradi lakosság élő láncként vette körbe a templomot napokon keresztül, mire a lebontási rendeletet visszavonták. Később, hasonló meggondolásból, felmerült a költöztetés lehetősége, de szerencsére elmaradt. Most már lehetőség van ugyan a templom restaurálására, a legszükségesebb felújítási munkálatok költségei is kimerítik azonban a plébánia anyagi erejét! A „VARADINUM 1992” ünnepségeken városunk lakossága három nie a feleségét, és ez sok járkálással és hercehurcával járt, ami meggyógyította. Közben belenyugodott a megváltoztathatatlanba. Egyedül maradt. Naponta kijárt a temetőbe. Sírkeretet csináltatott. Egy megbízható kőfaragóval csiszolt gránitlapra a felesége neve mellé a saját nevét is felvésette. — írja oda—mondta a kőfaragónak —, PANTOFAR EMIL volt SUSZTER. Mert Suszternek ismer mindenki. De ez nem fedi a valóságot. Mert talált gyermek vagyok. Suszterék műhelyének ajtajában hagyott valaki. Valódi apámat, anyámat nem ismerem. Igazi nevemet sem tudom. — Bevésem a születési évét—figyelmeztette a kőfaragó. — Azzal egy kis baj van—jelentette ki gondterhelten Pantofar Emil, és körülményeskedve elmagyarázta, hogy vízkereszt napján találtak rá. Aztán, mert nyilván nem tudták megállapítani, mikor születhetett, az irataiba 1916. január 6-át írtak. De Pantofar Emil azt is elmagyarázta a kőfaragónak, hogy a temetőben nincs helye a mellébeszélésnek és a pontatlanságnak. — Mit írjak születési dátumként? — kérdezte kissé türelmetlenül a kőfaragó. — Ne írjon dátumot— felelte elgondolkozva Pantofar Emil. fontos évfordulójára emlékezik: — a váradi püspökség Szt. László általi megalapításának 900 éves évfordulója; — 1192-ben, 800 évvel ezelőtt, zajlottak le városunkban I. László király szentté avatásának ünnepségei; — 1692-ben, 300 évvel ezelőtt, szabadult fel Várad a 32 esztendős török uralom alól. Szeretnénk, ha erre a határidőre befejeződnének a Szt. László-templom külső munkálatai is. Kérjük, lehetőségeikhez mérten járuljanak hozzá a restaurálási költségekhez; kb. 4.000 dollárra lenne még szükség. Postacím: Parohia Romano-Catolitja Órásul Nou, 3700 Oradea, str. T. Vladimirescu nr. 4„ tel.: 991/ 31652. Németh Katalin a Bihar megyei Műemlékvédők Egyesületének elnöke — Mit írjak? — rázta a fejét értetlenkedve a kőfaragó. — írja oda — diktálta majdnem kiabálva Pantofar Emil —, írja oda, hogy MEGHALT A FELESÉGE HALÁLA UTÁN PONTOSAN EGY ESZTENDŐVEL. — Ne vicceljen — egyenesedeu ki a sírkő mellett a kőfaragó —, azt mindannyian tudjuk, hogy mikor és hol születtünk, de azt, hogy meddig élünk, nem tudhatjuk! —Nézze— magyarázta most már lelkesen Pantofar Emil —, én ugyebár sem születésem időpontját, sem annak helyét nem ismerem. A halálom óráját viszont akármikor könynyen megmondhatom... Mert az nem vitás, hogy minden egyéb nem tőlünk függ. Egyedül csak halálunkat tudhatjuk... — Ne bolondozzon — mondta komoran a kőfaragó. — írja csak, ahogyan mondtam — biztatta csöndesen a kőfaragót Pantofar Emil, és betűnként a legmagasabb tarifát ígérte a mesternek. A kőfaragó szánakozva végignézett a meggyötört emberen és többé már nem ellenkezett. — Az élet szolgái és a halál urai vagyunk — mondta később Pantofar Emil. És miközben előre kifizette a kőfaragót, büszkén megjegyezte, hogy ő világéletében szavatartó ember volt Kedves Olvasóink! Kérjük, támogassák a lapunk hasábjain meghirdetett alapítványokat, tehetségükhöz mérten tegyenek eleget a kisebbségi és otthoni szervezetek kérésének! Szükségük van az Önök segítségére! yy s a tó” TAR KÁROLY: A szmwmítíMfM ambav
