Nyugati Magyarság, 1991 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1991-08-01 / 8. szám
12. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1991.augusztus Domokos Géza nyilatkozata Nehéz helyzetben DOMOKOS GÉZA — a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, Kovászna megye országgyűlési képviselője és a Kriterion könyvkiadó igazgatója — az RMDSZ 1991. május 24-26. között Marosvásárhelyen rendezett II. kongresszusa után részt vett a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium háromnapos találkozóján. A június 2-i záróünnepséget követően videó-interjút adott Harkó Gyöngyvérnek, aki a Magyar Öregdiák Szövetség — Bessenyei György Kör (New Brunswick, N J., USA) üdvözletét tolmácsolta. Az alábbiakban részleteket közlünk az interjú-szövegből. Sepsiszentgyörgy főterén vagyunk. Egy órával ezelőtt ért véget az a háromnapos ünnepségsorozat, amely a világtalálkozóra hozta öszsze aSzékely Mikó Kollégium véndiákjait. Sok országból, több kontinensről utaztak ideMikós diákok. Ünnepi megemlékezések a Kollégium udvarán, vándorzászló-avatás, tegnap Zabolán gróf Mikó Imrének szobrot állítottunk, és ma a szentgyörgyi vártemplomban ökuménikus istentiszteleten vettünk részt. Ez alatt az idő alatt persze volt sok baráti találkozás. Emberek, akik 10,20,30,40 éve nem látták egymást, összejöttek és örülhettek egymásnak. Ha azt mondanám, hogy a találkozónk gondtalan, felhőtlen volt, persze tévednék, hiszen ma Romániában az élet elég zavaros, sok a bizonytalanság, veszély, senki sem tudja megmondani, hogy mit hoz a holnap. A derűlátóbbak, bevallom, közéjük tartozom én is, azt tartják, vagy azt tartjuk, hogy itt is megindultak azok a gazdasági, kulturális, politikai folyamatok, amelyek felrázták Európát. Persze a különbség nyilvánvaló az országok között, de ez a folyamat szerintem visszafordíthatatlan. Hiszen Románia is a civilizált, demokratikus Európához kíván tartozni, annak struktúrájába akar beépülni, ezt pedig a régi módon nem lehet, meg kell változni. Ebben a zavaros helyzetben épül a mi kisebbségi létünk is. Megpezsdült a művelődési életünk, sok egyesület alakult, megindult a néprajzi, helytörténeti kutatás, emléktáblák tízeit lepleztük le, szobrokat állítottunk, megemlékeztünk nagyjainkról, továbbképzőkurzusokat szervezünk a fiatal szakembereknek. Magyar oktatás Az oktatás terén is valamivel jobb a helyzet, mint 1989 őszén volt. Elemi iskolai oktatási problémáink nincsenek. Középiskoláinkban az a baj, hogy kevés a tanár. Az elmúlt 15 évben a diktatúra elsorvasztotta a tanárképzést, és most az a szomorú helyzet, hogy minden három középiskolai tanár közül egynek nincs diplomája, tehát érettségi végzettséggel tanít. Ez kihat az oktatás színvonalára és bizonyára befolyásolja azt is, hogy hány gyerek jut be a főiskolákra. Áldatlan helyzet, egyik rettenetes öröksége a diktatúrának. Bízunk abban, hogy a közeljövőben megnövekszik az egyetemi hallgatóink száma különösen a matematika, fizika, kémia, biológiai szakokon. Hinni szeretném, hogy azok közül a fiatalok közül, akik most Magyarországon tanulnak, minél többen hazajönnek majd és segítik munkánkat, hogy négy-öt éven belül enyhülhessen ez a gondunk. Országgyűlési alkotmány viták Jövőhél szerdán, június4-én kerül sor annak a négy alkotmány-elvnek a megszavazására, amelyeket elnapoltunk. Az első szerint alkotmányellenes lett volna az etnikai alapon működő pártoknak vagy politikai szervezeteknek a léte. Hosszas tárgyalások után odajutottunk, hogy mindenki megértette e tiltás demokráciaellenes voltát, a cikkely írói is lemondtak e javaslatukról. A második a szeparatizmussal kapcsolatos. Ez elég gyakran előforduló szava a román publicisztikának. Az alkotmánytervezetben volt egy olyan tétel, amely tiltotta volna a nyelvi, etnikai, nemzeti szeparatizmust Mi kértük ennek megváltoztatását. Módosult a cikkely: most már kizárólag területi szeparatizmusról beszél. Tehát most már ezt a szót nem lehet úgy használni bárki ellen, hogy mindenki azt ért alatta, amit akar. A harmadik az anyanyelvi oktatással kapcsolatos. Itt is sikerült, éppen ideutazásom előtt pár nappal, egy vegyesbizottsággal megegyezni. Most már úgy szól a cikkely, hogy a nemzeti kisebbséghez tartozó állampolgárok tanulhatják saját nyelvüket vagy oktatásban részesülhetnek az anyanyelvükön, és ezt garantálja az Alkotmány és biztosítja a törvény. A negyedik pont holnap, hétfőn este kerül megvitatásra a két Ház elnöksége és a parlamenti csoportok elnökeinek közös találkozóján. Ez a nyelvhasználattal kapcsolatos törvénykezés. Itt nagyok a viták, még nem tudhatjuk, mire jutottunk. Az RMDSZ kongresszusa Az RMDSZ II. kongresszusa egy héttel ezelőtt ért véget. Egyetlen párt sem engedte meg magának Romániában mindeddig azt, hogy ekkora nyilvánossággal kerüljön sor a vitákra: 150 újságíró volt jelen Romániából és külföldről, itteni pártok, magyarországiak, szomszédos országok, európai nemzeti pártok, nemzetközi szervezetek tagjai voltak jelen. A kongresszus a teljes nyíltság, a teljes szabadság jegyében zajlott le, erre mi büszkék vagyunk. Az is jó, hogy az eddiginél jóval gazdagabb programokat fogadott el a kongresszus. Új szervezeti struktúrát dolgoztunk ki és rögzítettünk az alapszabályban. Lényege az, hogy az RMDSZ-t összetevő megyei, területi szervezetek teljes autonómiát élveznek, azonkívül egyenlően vannak jelen az RMDSZ-ben politikai pártok: tehát a jelenleg működő három politikai párt, a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt, a Romániai Magyar Független Párt és a Romániai Magyar Kisgazdapárt. Sok szakmai és kulturális szervezet is tagja. Az új Országos Küldöttek Tanácsába minden szervezet a tagsága létszámának megfelelően küldötteket delegál, és ezekből tevődik össze a korporativ vezető testület. Az elnökség tizenegy tagja jövő szerdán tartja első találkozóját Bukarestben, és ott megbeszéljük a szervezeti, gazdasági, társadalomszervezési és politikai irodák megnyitását Kolozsváron és Bukarestben. Tehát a munka elején vagyunk. A kongresszusi viták jó része a mérsékeltebb és a radikálisabb elképzelések között zajlott. A mérsékeltebbek — engem is ezekhez számítanak — azon a véleményen vannak, hogy az előbb jelzett bonyolult politikai helyzetben nekünk gyakorlati politikát kell folytatnunk: óvatosan, józanul, és tudva azt, hogy van, amit meg lehet oldani ma, most, és van, amire sor kerülhet holnap vagy holnapután. Tehát mi fejlődésük folyamatában szemléljük a változásokat. Tudjuk azt, hogy a kisebbségek önmagukban nem tudják megoldani a problémáikat sehol a világban, a megoldásokhoz törvények kellenek, alkotmány kell, kormányrendeletek kellenek, azokat predig a többség hozza. Ezért mi ellenzékiek vagyunk, nagyon kategorikus ellenzéke a Nemzeti Megmentési Frontnak és a mostani kormánynak. De nem szabad elzárkóznunk a párbeszédtől. Jók a kapcsolataink a romániai ellenzéki pártokkal is. Van egy konventünk: Ellenzéki Konvent. Tagj ai vagyunk a Romániai Anti totalitárius Fórumnak, amelynek én az egyik alelnöke vagyok. Azon igyekszünk, hogy ne szigetelődjünk el, ne sodródjunk el a politikai élettől. Ehhezpedig szókimondó, nyilvánvaló, határozott, de ugyanakkor rugalmas politikai gondolkodásra van szükség. A politikailag radikálisabbak azt mondják, keményebben kell fellépni, nem szabad könynyen kompromisszumokat kötni, bátrabban kell politizálni, vállalni a harcot. A radikalizmusnak is megvan tehát a szerep« az RMDSZ- en belül és ennek csak örülni lehet. Serkentőleg, ösztönzőleg, kényszerítőleg hat a mérsékeltebb gondolkozásra is. Az új vezetőség nem harcol egymással. Szőcs Géza, a politikai alelnök, és Kolumbán Gábor, egy kiváló udvarhelyi értelmiségi, a társadalomszervezési ügyekkel foglalkozó alelnökiink. Én azt hiszem, hogy megtaláljuk a közös munkában a közös hangot, és szó sincs arról, hogy az RMDSZ kettészakadt. Én azt hiszem, hogy még erősebb, még egységesebb lesz, mint eddig. A Nyugaton élő magyarokhoz Sokan tették fel nekem azt a kérdést, hogyan segíthetnek nekünk a Nyugaton élő magyarok. Én mostanában azt szoktam mondani, hogy újra kell gondolni a módozatokat. Amíg a romániai magyarság olyan helyzetben volt, hogy nem lehetett politikai képviselete, el volt némítva, addig fontos szolgálatot tett a magyar emigráció azzal, hogy felvállalta a gondunkat a világ előtt, jelezte azt, hogy mi történik itt Romániában a Ceausescu-diktatúra éveiben: hogyan gyengítik, pusztítják a kultúránkat, intézményeinket. Most, hogy már van a romániai magyarságnak parlamenti képviselete, vannak legitim szervezetei, talán egyre nagyobb gondot kellene fordítani a közvetlen, gyakorlati támogatásra. Ilyen például a tapasztalatok átadása: magyar szakemberek tarthatnának nálunk mesterképző tanfolyamokat, továbbképző tanfolyamokat. Köztünk tölthetnének egy hetet, két hetet, találkozhatnának diákjainkkal, szakembereinkkel. Nagy szükségét látjuk a szakirodalomnak is. Nemrég kaptam egy levelet Iasiból, ahol körülbelül kétszáz magyar diák tanul: egy listát küldtek, írván, hogy nem jutnak hozzá fontos angol nyelvű könyvekhez, szaklapokhoz, és nagyon hálásak lennének értük. Ösztöndíjakra is nagy szükség lenne. Fiataljaink, az új nemzedék tagjai közül már többen ismernek nyelveket, de egész nemzedékek estek ki, akiknek nagyon gyenge a idegennyelvismerete. Szerintem nagyon jó lenne elgondolkozni azon: hogyan lehetne meghívni innen külföldi nyelvkurzusokra diákokat, szakembereket. Egyéb gyakorlati segítség is hasznos lenne. Most voltam kinn két faluban Sepsiszentgyörgy környékén, Zágonban ésTapolcon. Látom, hogyan kínlódnak. Tapolc nem nagy falu, s ötven hektár maradt bevetetlen. Az emberek visszakapják a földjüket, de nincsenek igavonó állatok, felszerelések, nincs vetőmag, így nagyon nehéz az indulás. Mindenki bízik, persze bízik abban, hogy a kicsi földjén majd boldogulni fog; azt, ami az övé vagy a szüleié volt valamikor, azt majd átadja gyermekeinek. Én nagyon bízom abban, hogy a falu újjászületik. Nagyon nehezek az első lépések. Ezért, ha valahogy meg lehetne találni a módját annak, hogy egy közösség mezőgazdasági gépet küld, vagy felveszi a kapcsolatot egy faluval, gazdakörrel, és azt próbálja segíteni, az nagy on jó volna. Nagyon jól dolgozik a Romániai Magyar Gazdasági Egyesület, újjászületett az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, az EMKEis. Konkrét, rendszeres, gyakorlati támogató programokat lehetne kidolgozni egyházakkal, iskolákkal, egyetemekkel, gazdakörökkel, az újonnan alakult művelődési és más egyesületekkel, folyóiratokkal, fórumokkal. Az RMDSZ második kongresszusa után most rendezettebbek lesznek nálunk is a külkapcsolatok. Reméljük, lehetőség nyílik arra is, hogy többször találkozzunk, jobban megismerjük egymást. Olyan hírek jutottak el hozzám, hogy Deák István tanár úrék és a Columbia E- gyetem meghívót küldenek nekem, és valamikor szeptemberben lehetőségem nyílik arra, hogy az Egyesült Államokba utazzam. Akkor majd folytatjuk ezt a beszélgetést. Addig is mindenkinek sok sikert, jó egészséget kívánok innen, Sepsiszentgyörgyről! Egynyelvű toronyépítők — Szőcs Géza csutakolása bemutató ürügyén — A Magyar Baráti Közösség (ITTOTT) CSUTAK Istvánt, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Hargita megyei országgyűlési képviselőjét előadásra hívta meg augusztus 17-24. közötti konferenciájára (Lake Hope — Reménység tava, State Park, Zaleski, Ohio, USA). — Az alábbiakban Szőcs Géza költő, az RMDSz alelnöke, szenátor bemutatóját közöljük Csutak Istvánról. Sokan rohadtak el húsz és harminc között— írta már jórégen Lászlóffy Aladár kolozsvári költő, és ezt a mély felismerést legfönnebb azzal érdemes kiegészíteni: húsz és harminc között, negyvenöttől kilencvenig. Mármint ezerkilencszáznegy venöttől kilencvenig; ez az a fél évszázad, amely megrontotta, megtörte és szétszórta huszonéveseinket, őket már eleve az a szerencsétlenség érte, hogy egy kommunista társadalomban kellett felnőniük, ráadásul éppen Romániában, s mindennek tetejében Romániában — magyarként. Romániában magyarnak és huszonévesnek lenni a hetvenes-nyolcvanas években — olyan léthelyzet volt ez, amely végül is valóságos generációs Mohácsot eredményezett. Az erdélyi magyarságnak ma az az egyik legnagyobb tragédiája, hogy soraiból elveszett, eltűnt, szétszóródott egy nemzedék, a ma harminc körüliek korosztálya. Most itt van előttem egy mondat, melyet így kezdtem el: „Csutak István ennek a kora harmincas generációnak oszlopos ala”. Nem az állítmányon akadtam fönn, hanem az igeidőn és igemódon. Igen, néhány oszlop megvolt kezdettől, s ezek még mindig megvannak: éppencsak a rájuk támaszkodó és őket védő falak hiányoznak, vagyis az az architektúra, amely ezt a korosztályt szerves és befejezett egységben kapcsolta volna hozzá az erdélyi magyarok által épített monumentális szellemi városhoz, amely lenyűgöző példája az Úr figyelmeztető leleményességének: ime létezik egy olyan Bábel tornya is, amelyben az emberek azért nem értik meg egymást, mivelhogy egynyelvűek. Ez a kérdés persze már átvezet a Romániai Magyar Demokrata Szövetség — csúnya betűszóval: RMDSz, egyszerűbben: Magyar Szövetség—gondjaihoz. Márpedig ez anéhány sor nem a gondok elemzésére hivatott; hanem arra, hogy felmutassa őket egyetlen sors tükrében vagy keretében. Világítsuk hát keresztül Csutak István személyiségét a régi jó káderlapok röntgen-szemével. Állampolgársága: Utópia Állam alattvalója, mely tartomány legfőbb közjogi méltóságát lord Thomas Morus a vesztőhelyen nyerte el. („MorusTamás több tréfával neméi / A testbohóca sírba tér. / De könny ne mossa törzsem: fönt a mennyben / Ma kell fájdalmak nélkül megszületnem." ) Felekezeti hovatartozása: aGiordano Bruno és a Szervet Mihály által alapított hitvallás követője („Forróhitűek”). Képzettsége: programozó matematikus és country-rock énekes, valamint gitáros. Politikai hovatartozása: MISzSz (Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége), RMDSz (Romániai Magyar Demokrata Szövetség), VIHORLAT (Virágok Hatalmával az Országért, Lélekért és Általában véve: Tiértetek), BUMBAKI, CSOSZAPU, MEHUMA. Szakmai gyakorlat: tíz év country-rock, koncertek a Szent Anna-tónál, színházi kísérőzenék, egyetlen árva, de nagy sikerű lemez. Aztán egy év parlamenti képviselőség Bukarestben, amit magában úgy él át, mint statisztériát egy példátlan arányú tragikomédiában. A pártfegyelem azonban kötelez! Ezalatt és ezen kívül még: a Szövetség országos titkáraként az információs bázis alapjainak lerakása, profeszszionális kül- és háttérkapcsolatok megteremtése. Nyelvismeret: folyékonyan beszéli a magyart, aromám, az angolt, az őszintét és a kellemetlent. Hivatása: szellemi függetlenség, szatirikus nőnk onfort izmus. Munkaeszközei: kompjúter, elektromos gitár, 12-húrú gitár. Mindebből tehát világosan kirajzolódik: milyen lehetett volna a mi eltűnt generációnk: fölényes szakmai tudású, technokrata, cerebrális, érzelmes, apáival szemben kritikus, rebellis, hűséges, ironikus és boldogtalan. Hát ilyen lehetett volna, és ezért nincs nekünk kora harmincas korosztályunk; csak magányos mammutfiókáink, akik szakállat növesztettek a transzilván tél hidege ellen, meg talán azért is, hogy ne tűnjön fel: mások helyett még mindig el-el szoktak pirulni.
