Nyugati Magyarság, 1991 (10. évfolyam, 1-11. szám)

1991-08-01 / 8. szám

1991. augusztus Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 11. oldal Demokrácia, forradalom, önrendelkezés Bibó István írásai angolul — „Democracy, Revolution, Self-Determina­tion — Selected Writings” (Demokrácia, for­radalom, önrendelkezés — Válogatott írások) címmel első ízben jelentek meg angolul Bibó István legfontosabb tanulmányai, írásai a kelet­európai kis államokról, a magyar demokráciá­ról, a zsidókérdésről, az 1956-os forradalomról, az önrendelkezésről és az európai társadalmak fejlődéséről. Az 591 oldalas kötetet Dr. Nagy Károly, a Middlesex és a Rutgers egyetem szociológia­professzora szerkesztette és az Atlantic Re­search and Publications vállalat adta ki ez év­ben, Bibó István születésének 80. évfordulóján. A fordítást Dr. Boros-Kazzai András, a Beliot College történelemtanára végezte. Az írások történeti hátteréről Dr. Jeszenszky Géza törté­nész bevezetője tájékoztat, Bibó életrajzát pe­dig Szilágyi Sándor utószava ismerteti. A fe­jezeteket dokumentáló jegyzetanyag és névmu­tató egészíti ki. Az alábbiakban a kötet szerkesztőjének gondolatait közöljük. (A szöveg néhány rész­lete — egy Balogh Júliával folytatott telefon­­beszélgetés keretében — június 16-án elhang­zott a Kossuth Rádióban is.) Mind a magyarság, mind pedig az egyete­mes emberi értékek szempontjából nagy jelen­tőséggel búr az, hogy Bibó István legfontosabb tanulmányai most már angolul is olvashatók. A magyarság most már nyitott a nyugati or­szágok felé. A kapcsolatok természetessé válá­sát politikai erő nem akadályozza többé. Egy dolog azonban nem változott: számos nyugati ország lakosságának többsége egész egyszerű­en nem ismeri a magyar valóságot, a magyaság történetét, tudati, társadalmi és egyéb adottsá­gait, s így nem ismerheti kellőképpen céljait, törekvéseit sem. Még rosszabb azonban, ami­kor rosszul vagy félreismeri, előítéleteket tar­talmazó irományok vagy sztereotip közhelyek­kel ferdítő, felszínes újságcikkek alapján. Évti­zedek óta nagyon sok Nyugaton élő magyar fá­radozik azon, hogy tényszerű információk ala­pozzák meg a magyarságról alkotott nyugati vi­lágképet. Bibó István tanulmányainak ez az an­gol nyelvű kötete például a 69. kiadvány az At­lantic Research and Publications kiadó Colum­bia egyetem által terjesztett sorozatában. Az angol nyelvű Bibó-kötet jelentőségét hadd támasszam alá három példával. Az egyik a hatalomgyakorlás moralizálásá­­nak a kérdése. Világszerte aktuális még mindig az a bibói konklúzió, miszerint a forradalmak és reformok, meg a modem demokráciák feladata nem egyszerű uralomváltás, vagy csak a sokak uralmának biztosítása kell legyen, hanem a mindennemű erőszak mennyiségének csök­kentése, magának az uralom jelenségének a megszüntetése egy humánus, kölcsönös szol­gáltatásokon alapuló társadalom szervezése fo­lyamatában. A másik példa az előítéletek elemzése Bibó ,.Zsidókérdés” című tanulmányában. Követ­keztetései a közvetlen emberi viszonylatok de­­humanizált voltáról és a társadalomfejlődés za­varainak előítéleteket és diszkriminációt okozó jelenségeiről: általános érvényű megfigyelé­sek, amelyek számos mai társadalom számára tanulságosak lehetnek. A népek, nemzetek önrendelkezési joga és lehetősége is egyetemes emberi kérdéskör, rá­adásul olyan, amelyet napjaink történelmi kon­fliktusai ismét nyitott és sürgősen megoldandó feladatként állítanak az emberiség elé. Nagyon hosszú még az önrendelkezéstől megfosztottak sora a kurdoktól a tibetiekig, a palesztinoktól a lappokig, és a litvánoktól, lettektől, észtektől a romániai, csehszlovákiai, kárpátaljai és jugo­szláviai magyarokig. Bibó sebészi pontossággal elemzi a hazafi­­ság, a patriotizmus és az agresszív nacionaliz­mus közti különbséget. Végkövetkeztetésként kimondja, hogy az önrendelkezési elv a nem­zetközi államközösség egyetlen lehetséges és érvényes — legitim és demokratikus — állam­alakulási és területrendezési elve, mely a nyel­vi, etnikai szempontokhoz is kell igazodjon. Jó lenne, ha Bibó tényekre alapozott érvei hozzá­járulhatnának jelenkorunk nemzetközi politi­kacsinálóinak megfontolásaihoz. Május közepén jártam Kolozsvárott, ahol a­­zokban a napokban vették el a Petőfi Sándor ut­ca és a Rákóczi Ferenc utca nevét a lakosságtól. Június elején volt nálunk Dobos László cseh­szlovákiai magyar író és képviselő — a Rutgers egyetemen tartott előadást a Magyar Öregdiák Szövetség — Bessenyei György Kör rendezé­sében —, aki a szlovákiai új nyelvtörvény ki­sebbségi jogfosztó hatásairól is beszélt. Meny­nyire igaz sajnos még ma is Bibónak az a meg­állapítása, hogy „Kelet-Közép-Európában nem kell kiirtani vagy kitelepíteni egy nemzetet, itt esetleg ahhoz, hogy veszélyben érezze magát, elég nagy erővel és nagy erőszakkal kétségbe vonni, hogy létezik”. Ha az efféle jelenségeket, Bibó segítségével most már majd angolul is, jobban megértik az Európa Parlamentben és az amerikai Kongresz-Hungarológiai Intézet indul a Rutgers Egyetemen Nagyjelentőségű megállapodást írt alá má­jus 17-én Francis L. Lawrence, a Rutgers E- gyetem (New Brunswick, New Jersey) elnöke és Kálmán Attila, a Magyar Köztársaság mű­velődési és közoktatási minisztériumának ál­lamtitkára. Az ünnepélyes aktusra az 1766-ban alapított egyetem „Old Queens” műemlék-épü­letében került sor. A Rutgers és a magyar kormány hivatalos személyiségein kívül az aláírásnál jelen voltak az egyetem mellett harminc éve működő Ma­gyar Öregdiák Szövetség — Bessenyei György Kör, valamint a New Brunswick-i székhelyű „Szivárvány” Találkozó Csobánka, 1991. aug. 16-18. A Csikágóban Mózsi Ferenc szer­kesztésében megjelenő „Szivárvány” c. irodalmi, művészeti, kritikai szemle irodalmi találkozót szervez, címe: „Határ Győző jelenléte irodalmunkban” Előadók lesznek: Györgyey Klára, Pomogáts Béla, Gömöri György, Cseh Tamás, Baránszky László, Kas­­lik Péter, Szczepan Woronowicz, Za­lán Tibor. szusban, a Helsinki-utókonferenciákon és a vi­lág tudományos, kulturális és politikai fóruma­in, akkor számos embercsoport — köztük ma­gyarságunk -— megmaradásának, kibontakozá­sának, felemelkedésének esélyei is növeked­hetnek. „Habent suafata libelli" — a könyveknek is megvan a maguk sorsa. Hogy egyik legna­gyobb gondolkodónk legfontosabb írásai a le­hető legnagyobb körben ismertté válhassanak, az a mi felelelősségünk és feladatunk is, mind­­annyiunké, akik angol nyelvterületen élünk és magyarul nem beszélőkkel is szót tudunk érte­ni! — A Bibó-könyv a következő címen ren­­del(tet)hető meg: Columbia University Press, 136 So. Broadway, Irvington, N.Y. 10533. Nagy Károly Bibó István sírjánál (Nagy Piroska felvétele) Az „Isten ostora Steven Béla Várdy: Attila. Introduced by Arthur M. Schlesinger, Jr. [World Leaders Past and Present Series] (New York: Chelsea House Publishers, 1991), 112 pp. Amerikai Magyar Alapítvány képviselői is. (Az 1980. évi népszámlálás szerint mintegy 168.500 magyar származású ember él New Jer­sey államban.) A megállapodás arról szól, hogy ez év őszé­től kezdve Hungarológiai Intézet (Institute of Hungarian Studies) működik New Jersey leg­nagyobb állami egyetemén. A Rutgers Egye­tem New Brunswick, Newark és Camden váro­sokban működő összesen huszonhat karán é­­vente több mint 47.000 „undergraduate” és „graduate” hallgató tanul. 1991-ben 2.781-en kaptak magiszteri és doktori címet, 6.956-an pedig baccalaureatusi fokozatot. A megállapodás szerint a Hungarológiai In­tézet elsősorban a magyar nyelv és irodalom, történelem és kultúra, valamint a szomszédos közép-európai országok kultúrájának és törté­nelmének oktatására és kutatására összponto­sítja tevékenységét és céljának tekinti e tanul­mányok népszerűsítését. A Rutgers Egyetem a megállapodásban töb­bek között vállalta, hogy helyiségeket és admi­nisztratív szolgáltatásokat biztosít, alapítványt hoz létre az Intézet fenntartására, magyarorszá­gi vendégtanárokat fogad és az 92/93-as tan­évtől kezdve egy főállású szaktanárt alkalmaz. A magyar művelődési és közoktatási mi­nisztérium a Nemzetközi Hungarológiai Köz­ponttal együttműködve tíz évig magyar nyelvi lektort biztosít, alapkönyvtárat hoz létre ést tart fenn a Rutgers-en, továbbá Fulbright-ösztöndí­­jas tanárokat irányít az Intézetbe. —nk— Attila hun király nevét még ma is, mintegy másfél évezreddel halála után, mindenütt isme­rik. Ismerik, de nem egyformán értékelik. Az angolszász világban például a nagy hun uralko­dót elsősorban a primitív barbarizmus megtes­tesítőjeként tartják számon, szinte egy síkon emlegetve olyan századunkbeli tömeggyilko­sokkal, mint például Hitler és Sztálin. A magyar nemzet azonban — amely a tradíció értelmében mégiscsak a legközelebb áll a hunokhoz — ugyanezt azt Attilát az uralkodói nagyság, a ne­messég, és az emberi bölcsesség megtestesítő­jeként tartja számon. E két teljesen ellentétes felfogás közül vajon melyik áll közelebb a való­sághoz? A kérdés megválaszolására a kötet szerzője szinte minden Attilára vonatkozó bizánci, latin, gót, olasz, francia, német és magyar forrást átta­nulmányozott. Ennek eredményeként olyan Attila-portrét rajzolt meg, amely lényegében alig különbözik az Attilához mérhető többi vi­lághódító képétől — legyenek azok „civilizált” hódítók, mint Nagy Sándor, Julius Caesar, Nagy Károly és Napoleon, vagy esetleg „bar­bár” hódítók, mint Dzsingisz kán, Tamerlán vagy Attila maga. Ezek a nagy hódítók mind ha­sonló egyéniséggel, elképzeléssel és céllal ren­delkeztek. A fent említett hódítókhoz hasonlóan, az ötödik század derekán Attila is az „isteni külde­tés” biztos tudatában igyekezett világuralmi el­képzeléseit megvalósítani — elsősorban is a fegyverek erejével. Természetesen a hódításai­val járó háborúknak sok ártatlan áldozata lett, mind a hunok, mind elleneik soraiban. De ezek a folyton dúló harcoknak, nem pedig tudatos ir­tópolitikának voltak az áldozatai — mint történt ez sok esetben századunk folyamán. Attilát tehát még leghangosabb kritikusai sem tudták megvádolni exterminációs politiká­val. A hun állam ugyanis mindig egy sok nem­zetiségű és sok vallású világbirodalom volt, melyben sohasem az egyén származása, hanem csakis alapvető szellemi és fizikai adottságai határozták meg társadalmi helyzetét és politikai szerepét. Ennek a politikának közvetlen ered­ménye volt az a tény, hogy Attila birodalmának befolyásosabb katonai és polgári vezetői so­raiban legalább oly nagy számban találunk ger­mánokat, szarmatákat, rómaiakat és szlávokat, mint például az uralkodó hun nemzet tagjait. A fentiek alapján a volt hun alattvalók per­sze teljesen másképp emlékeztek és emlékez­nek a nagy hun királyra, mint például a Római Egyház propagandáján felnőtt angolszász nem­zetek. Germán és szláv alattvalói szemében At­tila sohasem a barbárságnak, hanem csakis az emberi és uralkodói nagyságnak volt jelképe. Az ő szemükben Attila mindenkor az igazsá­gosság, a türelmesség, a kegyesség, valamint a hősiesség megtestesítőjeként szerepel; olyan uralkodóként, aki mindig igen nagyra értékelte az egyéni emberi adottságokat, s aki közvetlen munkatársait is csak az ilyen egyéni adottságok alapján választotta ki. A magyarok szemében a nagy hun uralkodó még ennél is többet jelent. Az ő számukra Attila és birodalma valódi vagy vélt történelmüknek csúcspontját jelenti; azt az időpontot, amikor az eurázsiai síkság erkölcsileg megfertőzetlen fiai bátran kihívták és ismételten megalázták az im­­moralitás mocsarában fetrengő két római csá­szár züllött birodalmát. Az angolszász világban elterjedt valótlanul negatív Attila-portréval szemben tehát a szerző igen pozitív Attila-képet rajzol meg. A nagy hun uralkodót kiemeli a primitív barbarizmus útvesztőiből és beutalja a mindenki által elis­mert nagy világhódítók sorába. — Kimutatja, hogy az angolszász világban ismert kép egye­nes következménye a korabeli Római Egyház tudatos dezinformációs politikájának, amely mindegyik, a keresztény világgal szomszédos nem-keresztény uralkodót a lehető legsötétebb színekben festett le. S ez különösen vonatkozott a mindenek között leghatalmasabb hun uralko­dóra, akinek mérhetetlen hatalmán kívül még az a bűne is megvolt, hogy a hunoknál szokásos vallási tolerancia jegyében tudatosan védte a gót alattvalói között elterjedt, de a Római Egy­ház szemében heretikusnak kikiáltott ariánus kereszténységet. S ezt a „bűnt” Róma sohasem tudta Attilának megbocsátani. Remélhetőleg Várdy Béla jelen Attila-élet­­rajza — mely egyben a legelső pozitív angol nyelvű életrajz — olyan folyamat megindítója lesz, mely idővel a nagy hun uralkodó egyéni­ségének és történelmi szerepének teljes átérté­keléséhez vezet. (—ás—) Kedves Olvasónk! Köszönjük, hogy olvassa lapunkat, és köszönjük, hogy megújítja előfizetését! PANNÓNIA BOOKS Márai Sándor: Füveskönyv (vászonkőtés) Magyar táncok a 18. századból (compact disc) Salamon Béla: Ha én egyszer kinyitom a számat! (kazetta) Raffay Ernő: Trianon titkai (Sale) M. Szabó J.: A magyar királyi légierő (Sale) Náray Antal visszaemlékezései (Sale) Kérjük, hogy rendeléskor vegye figyelembe a 7% GST és küldésnél a 10%-os postai és kezelési költségeket. Köszönjük! Kérje legújabb könyv- és kazetta/lemez-katalógusunkat! $ 17.50 19.80 11.98 9.95 7.20 4.90 CÍMÜNK: 472 Bloor St. W. I. emelet, Toronto Tel.: (416) 535-3963 LEVÉLCÍM: P.O.Box 1017, Stn. B Toronto, Ont. M5T 2T8

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents