Nyugati Magyarság, 1991 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1991-08-01 / 8. szám
2. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1991. augusztus WUAII MACYÁKSÁ6 Hungarians of the west ^ Hongrois d'CccIdent j Published monthly by the TRANSATLANTIC PUBLICATIONS, INC. 5582 Gatineau Ave., #11 Montreal. P.Q. H3T 1X7. Canada Phone (514) 731-4192 Felelős kiadó-főszerkesztő: MIKLÓSSI ISTVÁN A szerkesztő bizottság tagjai: Bárány János, Éltető J. Lajos, Hámos László, Megyeri György, Nagy Károly, Németh Magda, Novák Gábor, Piiski Sándor, Roy Mária, Sass Márton, Iá más! Miklós, Tűri Gábor Megrendelési díjak egy évre: Kanada: $26; USA: US-$25, egyéb országok: US-$30 (légi) Kéziratokat nem őrzőnk meg és nemküldünk vissza. A szükséges javítás jogát fenntartjuk. A közöli írások nem feltétlenül képviselik a szerkesztő bizottság álláspontját. A valódi névvel aláírt cikkekért a mindenkori cikkírók felelősek. Híreink, dkkeink utánközölhetők lapunk nevének feltüntetésével! HIRDETÉSI DÍJSZABÁS $10 (US-$8) per column inch Nagyvállalatok, állami szervek: $1.05 per column agate line Torgyán a Rettenetes A nagy egyszerűsítők kisszerű megoldásai kétszer gömbölyűbbek, mint egy árnyékkormány és csak a Jóisten érti, hogy Magyarországnak mi szüksége van pártokra, frakciókra, miniszterekre, egyéb limlomra, amikor van egy Torgyánja. A nemzet kisgazdája nem könnyelmű ember. Érzelmi húrok pengetéséhez semmi köze. Egy parasztlengővei egyszerre vág gyomron mindenkit, mégsem számol a koalícióra. Sőt! Felsegíti, leporolja. Érdekes, hogy nálunk a demagógia még sohasem pisilt be, Szálasi Mátyás tornacipőjéből mégis ugyanaz a húgyszag árad, akárki áll benne. Ha nem lehet hordón állni és szakszerűen üvöltözni, akkor nem kell a politika. Minek? Torgyán érti a népet és különben mindenki hülye, mint a Nagy Gubanc: Európa. Megőrülni a publicitásért — az egy dolog. Antalit TV-párbajra hívni — alighanem szerénység, s ha meggondoljuk, hogy néhány hónap múlva az egész országgyűlés a hátsó padban kuporog majd, miközben Torgyán átalakul magyar néppé — egyúttal engedmény is. Vasvilláról még nincs szó. De lehet! És ha a következő választáson az MDF vezette kormány bukik, senki sem érti majd, vajmi miért. Torgyán a Rettenetes — a Kisgazdapárton és a koalíción kívül — eddig még mindenkinek hasznos volt Pedig az új elnök mint szónok — balközépről nézve — olyan, mint egy politikai majális, ha nem a lilaruhás nő. De hagyjuk a festészetet, aminek a kárpótlási törvényhez úgysincs köze. Szakmai, pénzügyi és politikai kérdések megoldása nem egy ügy. Mit kell itt bíbelődni? A sörpuccshoz sem kell komló, az eszmecseréhez sem szükségeltetik ész. A frakciónak pedig az anyja köcsögit. Szavazzanak! A klubban úgysem szól hozzájuk senki. —bj— Magyarországi képviseletünk címe: 1536 Budapest, Pl. 276 Telefon: 155-1515 A „legvidámabb barakk" mai helyzetéről, kilátásairól kérdeztük Bollobás Enikőt, a washingtoni magyar nagykövetség ideiglenes ügyvivőjét — Hogyan látja az ország gazdasági helyzetét? Beszélhetünk-e már valamiféle sikerekről? — A kormány gazdasági és pénzügyi politikája stabilitást hozott. Washingtonban is ismert tények és számok —nevezetesen a külkereskedelmi, a fizetési mérleg és az adósságállomány kezelésére vonatkozó adatok —jelzik a gazdasági javulást. A Magyar Nemzeti Bank tartalékai megkétszereződtek, s az előző kormánytól örökölt 54 milliárd forintos deficittel szemben az állami kötségvetés az év végén nem mutatott hiányt. A négyéves gazdasági program lehetővé teszi, hogy az ország megtartsa fizetőképességét, kezelje az inflációt és a munkanélküliséget. Ez a program 1991—92-ben a piacgazdaság jogi és intézményes kereteit teremti meg: import- és árliberalizációval, a tulajdonviszonyok rendezésével, az állami tulajdon redukálásával (50%-ra 1994-ben), a külföldi tőkét is bevonó privatizációval. A gazdasági stabilitás kétségbevonhatatlan jele az 1993-ra bejelentett forint-konvertibilitás lesz. Mindez persze sok nehézséggel fog járni. „Nem ígérek könnyű hónapokat, könnyű éveket, mert nehéz időszak vár ránk”, mondta Antall József a szovjet csapatok távozásakor. A magyaroknak hozzá kell szokniuk, hogy immár nem a „legvidámabb barakk”, hanem esetleg az egyik legszomorúbb palota vagyunk. Amikor a pluralista demokrácia és a piacgazdaság megvalósításán munkálkodunk, már nem elégedhetünk meg azzal, hogy a félszemű király legyünk a vakok országában, ahogyan az angolok mondják. Kategóriát ugrottunk, s ezzel a rangsor végére kerültünk. De a gazdasági sikerek kézzelfoghatóak, és ez lassan az otthoni hangulaton is kezd érződni. Henry Kissinger, aki a miniszterelnök, illetve Kodolányi Gyula államtitkár meghívására látogatott el nemrég Magyarországra, többször rámutatott az országnak a régióban betöltött vezető szerepére: az „éllovas” Magyarország, mondta, minden szomszédjánál előrébb tart az átalakulásban stabil politikai demokráciájával és a gazdasági átalakulás terén felmutatott biztató eredményeivel. Európai és amerikai bankszakemberek és közgazdászok már régóta elismeréssel szólnak a magyar kormány gazdaságpolitikájáról. A londoni Barclay’s és a National Westminster Bank szakértőinek a Journal of Commerce-ben januárban megjelölt cikke szerint például az Antallkormány pénzügyi és gazdaságpolitikája „a legmegfelelőbb keverék, a legjobb ütemben alkalmazva”. A Los Angeles Times-ban, a New York Times-ban, a Fortune magazinban is megjelentek elismerő cikkek, a Nemzetközi Valutaalap pedig pozitív kicsengésű tanulmányokat, felméréseket tett közzé a magyar gazdasági átalakulásról, az izmosodó magánszektorról, a vártnál kisebb munkanélküliségről, illetve inflációról. Celestine Bohlen például egyenesen magyar „siker-sztoriról” beszél. — Mindez mennyire van összefüggésben a miniszterelnök személyével? — A magyar miniszterelnök talán a régió legismertebb politikusa, akinek a véleményét nemzetközi kérdésekről a legfelsőbb amerikai vezetés is kikéri. Kissinger nagy elismeréssel beszélt nemcsak a miniszterelnökről, de stábjáról is, melynek tagjaival magas színvonalú beszélgetéseket folytatott, s akik, mint mondta, nyűt látókörű „kozmopolitaként” gondolkoznak a világról. — Mennyiben változott meg az ország katonai elkötelezettsége? — Februárban Budapesten feloszlott a Varsói Szerződés katonai szervezete, s ezzel — mint Jeszenszky Géza a budapesti ülésen mondta — lezárult a konfrontáció és megosztottság korszaka. Júniusban az utolsó szovjet katona is elhagyta Magyarország területét. 1944. március 19. óta először nincs idegen megszállás alatt Magyarország. Amint a miniszterelnök a Somlóvásárhelyen tartott szabadulásnapi ünnepségen rámutatott, 1945 és 1956 után az országnak csak most sikerült tárgyalásos, békés úton elérnie, hogy nem tartózkodnak idegen csapatok a területén. Július 1-én Prágában feloszlatták a Varsói Szerződést. Ne felejtsük el, hogy a tavaly júniusi moszkvai ülés elnökeként Antall József kezdeményezte a Varsói Szerződés felülvizsgálatát, amit azután közös akarattal a tagállamok véghez is vittek. — Ahogyan a miniszterelnök prágai beszédében mondotta: a régió országaira erőltetett álbarátság és látszatstabilitás helyett immár lehetőségünk van az egyenjogúságra, szuverenitásra és függetlenségre épülő kétoldalú és regionális kapcsolatokra. — Milyen helyet foglal el Magyarország a térségben az antiszemitizmus és a cigánygyűlölet tekintetében? — A Nyugat szerint Magyarország ebben a tekintetben is felvilágosultabb, európaibb több szomszédjánál. Közismertek a magyar és zsidó kultúra évszázadok óta egymásba nyíló ajtajai, ablakai. A Rabbiképző Intézet több mint száz esztendeje a zsidó-magyar tudományosság egyik fellegvára, a régió zsidóságának szellemi központja. — Olyan tudósokat adott az egyetemes zsidó kultúrának, mint Bloch Mózes, Bacher Vilmos, Kaufmann Dávid, Goldziher Ignác, Blau Lajos, Guttman Mihály, Heller Bemáth, Hevesi Simon, Löwinger Sámuel és Scheiber Sándor. Ezek a nagy magyar zsidó tudósok mind azt a nyitott, befogadó zsidó szellemiséget hirdették, mely — úgy hiszem — nem véletlenül lett a magyarországi zsidóság sajátja. A „Freedom House” nevű szervezet és az American Jewish Committee nagyszabású felmérése szerint Lengyelországhoz és Csehszlovákiához képest nálunk tapasztalható legkevésbé antiszemitizmus és cigánygyűlölet. A kisebbségi vagy faji diszkriminációt a magyar törvények szigorúan büntetik. A cigányság politikai képviseletét például egyfajta „pozitív diszkriminációval” segíti a magyar jogrend: az önkormányzati törvény lehetővé teszi, hogy alacsonyabb szavazatszámmal is bejussanak a helyi önkormányzatokba. Sajnos a közép-kelet-európai régiónak nem minden országában ez a helyzet. Az amerikai lapokban mostanában sokat olvasunk a romániai antiszemitizmusról, cigánygyűlöletről, a különböző kisebbségek elleni gyakori megnyilvánulásokról. Elie Wiesel Nobel-díjas író nemrég többször felhívta az amerikai közvélemény figyelmét a román fasizmus bűntetteire, a napjainkban újra felerősödő és intézményesülő antiszemitizmusra s az annak nyomán elharapódzó általános félelemre. Romániában, mint mondta, ma két antiszemita napilap jelenik meg, egyikük példányszáma 350.000. Az egykor 400.000-es zsidó közösség ma legfeljebb ha 17.000 lelket számlál. Wiesel rámutatott, hogy a szólásszabadságot torzul értelmezi a román vezetés, amikor még az. ilyen szélsőséges esetekben sem szab gátat a fajgyűlöletnek. Egyébként a Szenátus is hasonló gondolatmenetű határozatot fogadott el nemrégiben: egyhangúlag elítélte a romániai sovinizmus, nemzetiségi gyűlölködés és antiszemitizmus erősödését. — A követségen tulajdonképpen jól, összesíthetőén lemérhető a Magyar Köztársaság és az Egyesült Államok közötti kapcsolatépítés hatásfoka, orientációja. Mely magyarországi személyiségek fordultak meg Önöknél az elmúlt időszakban? — Követségünk aktivitása elsősorban a magyarországi politikai események intenzitását tükrözi. Az Antall-kormány május 23-án ünnepelte hivatalba lépésének első évfordulóját, s bel- és külpolitikai tevékenysége — hogy úgy mondjam — mostanra érett be az Egyesült Államokban. Csak az elmúlt három hónapban, mióta ideiglenes ügyvivőként dolgozom, követségünk vendége volt több miniszter és államtitkár, országgyűlési képviselő és magas rangú politikus, s villámlátogatást tett a köztársasági elnök is. Vendégünk volt Kupa Mihály pénzügyminiszter, Surányi György, a Nemzeti Bank elnöke, Mádl Ferenc, Pungor Ernő tárca nélküli miniszter, Bőd Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter, Kádár Béla, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere, Andrásfalvy Bertalan művelődési miniszter. Siklós Csaba közlekedési miniszter, Demszky Gábor budapesti főpolgármester, Komlós Attila, a Magyarok Világszövetsége főtitkára, és legutóbb Jeszenszky Géza külügyminiszter. A külügyminiszter nem hivatalos látogatáson volt az Egyesült Államokban — ami egyébként az ő esetében azt is jelenti, hogy az államnak egyetlen fillérjébe sem került az útja, mivel a költségeket az amerikai fél fedezte. A Magyarország iránti megkülönböztetett figyelem jeleként értékelhetjük, hogy — noha nem hivatalos útról volt szó—Jeszenszky Gézát fogadta Quayle alelnök, Eagleburger ügyvezető külügyminiszter és Cheney nemzetvédelmi miniszter is. Miközben aggodalommal tölt el bennünket a jugoszláviai válság, e megbeszélések során megelégedéssel tapasztalhattuk, hogy a kérdésben az amerikai és a magyar álláspont — a probléma nemzeti kisebbségi vonatkozásaiban is — gyakorlatilag egybeesik. A külügyminiszter július 20-án a követségünkön összegyűlt mintegy 120-130 amerikai (és a Nyugati Magyarság képviseletében 2 kanadai) magyar előtt előadást tartott az Antall-kormány külpolitikai irányvonaláról és ismertette a magyar külügyminisztérium álláspontját a fontosabb nemzetközi kérdésekben. (Miklóssi István) Az igazságszolgáltatás malmai —avagy demokrácia román módra — — 1990 februárjában Raul Volcinschi, volt politikai fogoly és ellenálló, beadványt intéz a Főügyészséghez, kérve Sipos János, Bács József, Roventiu Viorel, Nastase Petrica és Stanciu Nicolae azonnali szabadon bocsátását, mivel őket katonai törvényszék ítélte el, bár civilek voltak, ugyanakkor ő tanúsítja, hogy diktatúraellenes akcióban vettek részt, tehát politikai foglyok, akikre érvényes az amnesztia-törvény. — Az ügyészség rendkívüli fellebbezést indít el, bár semmi szükség nem volt rá. — Raul Volcinschival április 26- án közük, hogy védencei szabadlábra helyezéséről intézkedtek, ugyanakkor kérik, jelenjen meg az ügyészségen újabb adatokkal a rendkívüli fellebbezésre kezdeményezett tárgyaláshoz. — Ekkor azonban a Legfelsőbb Bíróság — mivel a vádlottak hasznára indított tárgyalásról volt szó — azok távollétében és újabb tanúk meghallgatása nélkül, csupán az eredeti dosszié alapján megerősítette az 1984-es ítéletet. — Eközben a fogházi bürokrácia gondoskodott arról, hogy a letartóztatottak ne kerülhessenek szabadlábra, még ideiglenesen sem. Felcserélődött iktatószámok miatt állítólag nem tudták azonosítani őket. — Sajnos Raul Volcischi túlságosan bízott akkori politkai tekintélyében és az igazságszolgáltatás gyors átalakulásában: a mini-parlament (CPUN) tagja volt, a Legfelsőbb Bíróságon azért hadakozott, hogy térjenek vissza a kiindulóponthoz, vagyis mindenféle bírósági eljárás nélkül engedjék szabadon védenceit, mivel azok bizonyíthatóan politikai foglyok A hatalmi harcok során a perifériára sodort politikus ilyen módon egyre kevesebbet tehetett, ezért fordult Verestóy Attila szenátorhoz, akivel kegyelmi kérvényt fogalmazott meg, amely 1980 szeptemberében jutott el az elnöki kabinethez. — Az ügyben semmilyen előrelépés nem történt 1991 februárjáig, amikor Verestóy Attila közbenjárására az igazságügyi miniszter helyettese fogadta Volcinschi Rault. Á minisztériumban már tanulmányozták a dossziét és két lehetőséget látnak: 1. újabb rendkívüli fellebbezés; 2. újabb kegyelmi kérvény. A miniszter mindkettőhöz szakértői ajánlást fűzne. Raul Volcinschi követelésére, hogy milyen gyorsított eljárást alkalmazzanak, arra hivatkoztak, hogy a Legfelsőbb Bíróság 1990. évi határozata megköti a kezüket; ebben az esetben nem hivatkozhatnak a korábbi amnesztia-rendeletre. így pedig, ha van is remény, az ügy elhúzódik. — Raul Volcinschi nagyágyúval: az ügy külföldi megszellőztetésével is fenyegetőzött, de ettől nem illetődtek meg... (összeállította: Nits Árpád) BÁRÁNY JÁNOS: Hat év Las Vegasban Az ismert Las Vegas-i krupié szenzációs könyve megjelent! Kapható a könyvárusoknál vidéken a sorsjegyárusoknál! Nyugati honfitársaink az újság kanadai címén rendelhetik meg a könyvet. Ára: $16.00 (postaköltséggel együtt)
