Nyugati Magyarság, 1991 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1991-08-01 / 8. szám
RETURN ADDRESS: 5582 Gatineau Ave., Ste. 11 Montreal, Québec H3T 1X7 CANADA NyueATi Hungarians cf the West - Hcngrcis d’Cccident X. évfolyam, 8. szám 1991. augusztus A DEMOKRATIKUS ÉS NEMZETI SZELLEMŰ NYUGATI MAGYARSÁG LAPJA $2.00 Újra szovjet érdekszférában? —Jeszenszky Géza washingtoni nyilatkozata a Nyugati Magyarságnak — f " N Jeszenszky Géza, a Magyar Köztársaság külügyminisztere július közepén több mint egy hetet az Egyesült Államokban töltött. Nem hivatalos látogatásának apropóját a los angelesi „Rab Nemzetek Hete” elnevezésű konferenciára szóló meghívása szolgáltatta, ahol az erdélyi magyarságról tartott előadást Útjának második részében azonban Washingtonban több fontos politikai programot is lebonyolított. — Nem mindennapi, hogy egy nem hivatalos úton lévő külügyminisztert a legmagasabb szinten fogadjanak az EgyesültÁUamokban. Bush elnök és Baker külügyminiszter távollétében az őket helyettesítő Quayle alelnökkel és Eagleburger külügyminiszter-helyettessel, valamint Cheney védelmi miniszterrel is találkozott és részletekbe menő megbeszéléseket folytathatott. Munkatársunk ezekről a tárgyalásokról és aktuális külpolitikai kérdésekről beszélgetett a kü lügyminiszterr el elutazása előtt a washingtoni magyar nagykövetségen. V____________________________________________________________________/ BÁRÁNY JÁNOS: Antall—Pozsgay? Las Vegasban nincs vidámpark, csak kétdimenziós hinta. Ma veszítesz, holnap nem nyersz, ám a balsors Mekkájából se Frank Sinatra, se Richard Little nem akar útrakelni. Nálunk ugyanis a szerencsének is ellenzéke van, az élet pedig nem olvas újságot. Igaz, ha néhány képviselőt játékautomatára cserélnénk, a sékel előbb lenne valuta Budapesten, mint a forint. Ma ott tartunk, hogy szegény anyám a napilapok 85%-ával nem mer ablakot pucolni, nehogy ráfogják: antiszemita. A rakpart alsó kövén ülök. Tamás Gáspár Miklós szellemi dinnyehéjai úsznak az olajpiszkos vízben és a Parlamentből idehallik, ahogy próbanáciznak. Az országot a kormány, a kormányt az ellenzék próbálja kormányozni — jussunk Európába végre! Hataloméhségben mi nem elvegyültünk, kiváltunk, és a kerekasztalt sem lehetett kerekebbre tervezni, mint a kocka. Amíg a nép választott, az MSzMP káefték sokaságává alakult, az SzDSz pedig ezersejtű napilappá. Az embernek olyan érzése van, mintha a törvényes kormány illegalitásban működne. Ha egy villamos kisiklik. Antall elhanyagolja a közlekedést. Ha egy külföldi turista náthás lesz, — Jeszenszky nem jó külügyminiszter. Jobbérzésű ember izraeli útlevéllel már egy liftbe sem mer beragadni, mert az maga a holocaust. Már nincs politikus-csók, itt egyből a bugyiba nyúlnak. A Parlamentben módosító indítványok százait terjesztik elő, miközben a sajtó sír, hogy nem születnek meg a törvények. Az a sajtó, amelynek emberei a módosító javaslatokat gyártják. Egy ország, ahol a többség kisebbségben van, mert az igazi hatalom, a tömegtájékoztatás csúsztat, elhallgat vagy hazudik. Újságírói berkekben úgy cikiznek, hogy „Mi van? Az Új Magyarországnak dolgozol?”. Ez a fű alatti tenor megfoghatatlan, de azért a kormány eredményei a sajtóban baklövésként jelennek meg. A népnek senki sem magyarázza el, hogy itt az ellenzék nem politizál, hanem harcol, és a Parlamentben nincs tíz képviselő, aki pontosan értené, mire megy a játék. A FIDESz-nek — az igazság bajnokának —egy, azaz egy választottképviselője van, a többi pártlistán került oda, ahonnan csillagszóróként hullik a kritika a mindenért felelős miniszterekre. Ha Világkiállítást akarnak rendezni, akkor meg Demszky úr ellenzi. Nem nagyon, csak kicsit. A tökölést felelősségnek mutatva, mert ez hasznos a pártnak. A választott hatalom bármilyen sikere — így a Világkiállítás is! — azt jelentené, hogy az SzDSz elveszítheti a következő választást. Az országgyűlés is természetesen szavazógép, csak éppen azt nem írja meg senki, hogy a módosító indítványoktól alig jut el törvénytervezet a szavazásig. Többször leírtam: az ellenzéket is választották. Ellenzéknek! Ebben a gazdasági és történelmi helyzetben ez egyáltalán nem jelenthetné azt, hogy a kormány munkáját kell akadályoznia. Van egy felelős kormányunk és van egy ellenzékünk, amely asaját felelősségét abban látja, hogy hatalomra kerüljön. A Kánaán nekik egyszerű pénzügyi tranzakció, ahol az egyháztól a nemzetben való gondolkodásig minden fölösleges. Az ellenzék érti a csíziót, miközben az egyetlen politizáló ellenzéki politikus Pozsgay. A nemzetben gondolkozás szükségességét semmi sem jelzi pontosabban, mint az a tény, hogy az SzDSz demokrácia és liberalizmus címén már a választások előtt választási harcot folytat. Bárkiket választott is a nép, azoknak időt kell adni, hogy dolgozhassanak. Ha az SzDSz-t választotta volna, akkor neki. Nem száz napot, legalább három évet. Az ellenzék abban a balkáni tévhitben van, hogy egy ellenzék ellenezzen. Ilyen politika mellett előbb-utóbb elfogynak a választók, mert elfogy a hitel. Ha minden így marad, akkor az SzDSz-t és a FIDESz-t csak a pártlista mentheti meg, nehogy kiessen a parlamentből. Az MDF koalíciós partnere pedig csak egy Pozsgay vezette „független párt” lehet. Pillanatnyilag egy Antall-Pozsgay kettős elképzelhetetlen, és nemcsak hiúsági okokból. De ez a vijjogva, sírva, kergetőzve „politizáló” ellenzék kitermeli majd azt a kompromisszumot, amely nélkül — úgy tűnik — nincs stabilitás. Végignézve a politikai palettán, más megoldást nem tudok elképzelni. A kérdés: vajon mit gondol Antall és Pozsgay? Magyarország mint modell — Minis 'tér úr, a kezemben tartom Szűrös Mátyás akkori köztársasági elnök tavaly r lárcius 15-17-i washingtoni látogatásána< programját. Ebben városnézés, kirán lulás, több saját körben elfogyasztott i eggeli, ebéd és vacsora szerepel, de a Magyar Köztársaság elnökét egyetlen ve :ető amerikai politikus sem fogadta a h rom nap során. Programjának legfon osabb pontja alighanem a Kossuth-mt llszobor avatása volt a Kapitóliumbai ön pedig a legmagasabb szintű veze őkkel tárgyalt, a fővárosban ötven vezető nagyvállalat képviselőinek, Chari rtsville-ben a Federal Executive Ins itute szervezésében adminisztratív középvezetőknek tartott előadást, a washingtoni nagykövetségen pedig az ai íerikai magyarság széles körével találí ozott. Minek tulajdonítja ezt az érdeklő lést? — Min lenekelőtt annak, hogy Magyarország változatlanul megkülönböztetett figyelmet élvez az Egyesült Államok kormánya részéről. Ezt a társadalmi átalakulásban vállalt úttörő szerepünk, következetes politikánk, az ország belső stabilitása, nem utolsósorban pedig Antall József miniszterelnök személye váltotta ki. A Nyugat számára egyfajta modell-szerepet töltünk be a rendszerváltozásban, ami a rokonszenven túl újabb ok a figyelemre. —Poénnak isjól hangzana, de a példát a valóság szolgáltatta: éppen beszélgetésünk alatt kereste önt telefonon Cheney védelmi miniszter. Ennyire közvetlen most már a kapcsolat egy amerikai és egy magyar miniszter között? — A tárgyalásokon valóban megállapodtunk arról, hogy a kapcsolatot ezentúl nemcsak a hagyományos diplomáciai csatornákon, hanem közvetlen módon is tartjuk. Magam is meglepődtem azon, hogy erre alig egy órával a hivatalos megbeszélés után máris sor kerül. A miniszter egyébként egy újabb aktuális külpolitikai kérdésben kérte ki a véleményemet. Ebben bizonyára része van annak is, hogy itt úgy értékelik: a magyar vélemények kiegyensúlyozottak, a térségben talán a legmegalapozottabbak. Segít a Nyugat — Gondolom, a megbeszélések során szóba kerültek a G-7 találkozó eredményei is. Amerikában napvilágot látott annak a levélnek a híre, amelyet Magyarország, Lengyelország és Csehszlovákia államfői juttattak el a vezető nyugati hatalmakhoz, további figyelmet kérve belső nehézségeik iránt Magyar szemszögből miképpen értékelhető ez a találkozó? — Az alelnöktől kezdve valamennyi beszélgetőpartnerem hangsúlyozta, hogy a londoni találkozót azért is tartják eredményesnek, mert Közép-Európa megsegítésének ügye szerepelt a napirenden, és egyöntetű véleményként fogalmazódott meg a további támogatás igénye, amely független a Szovjetuniónak nyújtandó (Folytatás a 4. oldalon) A pápai látogatás programja 1991. aug. 16., péntek 11.00 — Bpest, Ferihegy I: II. János Pál pápa Krakkóból megérkezik; köszöntése és fogadása 15.00 — Esztergom: Látogatás Mindszenty b. sírjánál 15:30 — Szentmise az esztergomi bazilika előtti téren, a Szentatya papokkal és szerzetesekkel találkozik 18.15 — Hajóút Esztergomból Budapestre 20.00 — Bpest, Parlament: Látogatás a köztársasági elnöknél, találkozás a kormány tagjaival, a Parlament erkélyéről az összegyűltek köszöntése 1991. aug. 17., szombat 9.35 — Pécs: Megérkezés a Pécs-Pogányi repülőtérre 10.00 — Szentmise ugyanott 15.15 — A Szentatya meglátogatja a pécsi székesegyházat, majd indul vissza Budapestre 17.45 — Bpest, Ákadémia díszterme (Úri u.): Találkozás a tudományos és művészeti élet képviselőivel 1991. aug. 18., vasárnap 9.35 — A Szentatya megérkezik Máriapócsra 10.00 — Szentmise 12.00 — Úrangyala 13.10 — A Szentatya Nyíregyházára indul, 13.30 — megérkezik a nyíregyházi Stadionba 16.20 — Indulás Debrecenbe 17.15— Debrecen, Református Nagytemplom: ökumenikus istentisztelet 20.30—Budapest: Találkozás az izraeliták képviselőivel 1991. aug. 19., hétfő 9.35 — Szombathely: Megérkezés a repülőtérre 10.00 — Szentmise a repülőtéren 15.35 — A Haladás stadionjából visszaindulás Bpestre 17.15— Budapest, Mátyás-templom: Találkozás akispapokkal és a szerzetesnövendékekkel 19.00 — Népstadion: Találkozás a fiatalokkal 1991. aug. 20., kedd 8.15 — Bpest, Szent István-bazilika: II. János Pál öregekkel és betegekkel találkozik, 9.15 — elindul a Szent Jobbal a Hősök terére 10.00 — Hősök tere: Szentmise 16.45 — Ferihegy: Búcsúzás 17.15 — II. János Pál visszatér Rómába — II. János Pál lelkipásztori látogatásának programja végleges és nem változtatható. Boldoggá avatás, új templomok alapkövének megáldása, stb., a sajtó közléseivel ellentétben, nem szerepel benne. — A szertartásokon a kijelölt szektorokban csak (a plébániákon igényelhető) belépővel lehet részt venni — Budapesten a Szent István-bazilikából a Hősök terére nem lesz körmenet, hanem csak a Szentatya és kísérete megy végig az Andrássy úton a Szent Jobbal.
