Nyugati Magyarság, 1991 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1991-04-01 / 4-5. szám
1991. április-május Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 13. oldal SOMOGYI BALÁZS (USA): Magyar Baráti Közösség — Múlt és jövő — A Magyar Baráti Közösség két és fél évtizede működik. A fenn- és megmaradás elősegítését, hagyományaink ápolását és az egyetemes magyar érdekek védelmét tartotta és tartja legfontosabb feladatának, célkitűzésének. A demokratikus keret és a szabad fórum elveinek tiszteletben tartása jellemezte és jellemzi közösségi életét és a Reménység Tavánál (Lake Hope, Ohio) rendezett évi konferenciáját. Éltető Lajos, Sass Márton és Ludányi András makacs hűséggel és következetes kitartással látták el a gondnoki tisztség gyakran áldatlan feladatkörét. Köszönet és hála illeti őket munkásságukért! — Én mintegy két hónapja értesültem arról, hogy a Közösség engem választott újdonsült gondnokának. A múltban a Magyar Baráti Közösség hézagpótló szerepet vállalt. Megszólaltatta a magyar reformnemzedék legjobbjait akkor, amikor a szókimondás a Kárpát-medencében nem volt lehetséges. Következetesen foglalkozott a magyar (elsősorban erdélyi és csehszlovákiai) kisebbségek jogvédelmével. Sok nehézség és anyagi áldozat árán angol nyelvű könyvekkel, publikációkkal jelentkezett; ezek mindig az egyetemes magyar sorskérdések problémakörével foglalkoztak. Mindezek elismeréséül a magyarországi Bethlen Gábor Alapítvány 1990 novemberében „Márton Áron Emlékérmet” adományozott a Magyar Baráti Közösségnek. Az 1989—90-es évek drámai, viharos történelmi és politikai változásai a „hézagpótlás” jellegét, szükségességét megváltoztatták és módosították. Legfontosabb célkitűzéseink azonban továbbra is köteleznek bennünket. Véleményem szerint — és ezt a véleményt az április 13-án New York-ban megtartott Tanácsülés konklúziói is támogatják—a Magyar Baráti Közösség munkáját továbbra is a tizenhat millió magyar érdekében való gondolkozás és cselekvés elve kell jellemezze. Távol kell tartani magunkat az otthoni pártpolitika ellentéteitől, viszályaitól. Célirányosabbnak, körültekintőbbnek kell lennünk a jövőben. Meg kell kísérelnünk a szétszórtságban működő többi magyar egyesülettel való kapcsolatfelvételt, a már létező kapcsolatok elmélyítését. Szorgalmaznunk kell a közös akciók kialakításának, keresztülvitelének munkatervét, a rugalmas és makacs újra- és újrakezdés alapján. — Fontos célnak tekintem a Magyar Baráti Közösségen belüli közösségi munka rendezését, helyi csoportjaink erősítését, és a munkához elengedhetetlenül szükséges anyagi alap megteremtését. Nem könnyű feladatok ezek — miért is lennének? —, hiszen a múltban sem voltak egyszerűek! Hívni, kérni szeretnék mindenkit — barátot, szimpatizánst, kétkedőt egyaránt —, hogy fogadja el a kinyújtott kezet, ismerkedjen meg velünk, ismerjen meg jobban bennünket. Itt az ideje valóban annak, hogy mi is „rendezzük végre közös dolgainkat”. Úgy hiszem, magyarságunk, összmagyarságunk érdekei köteleznek bennünket erre. Hazafiság vagy nacionalizmus? — Beszélgetés Kálmán Attila művelődési államtitkárral — — Magyarországon az elmúlt négy évtizedben nem volt tere az egészséges nemzeti érzületnek. Aki csak kicsit is büszke volt a magyarságra, népe történetére, kultúrájára, azt nacionalizmussal vádolták. Államtitkár úr, ön mit tapasztalt ebből? — Illyés Gyulával értek egyet, aki szerint a nacionalista jogot sért, a hazafi jogot véd. Amikor tehát azt mondom, hogy egyetlen nemzetnél sem vagyunk alábbvalók, akkor hazafi vagyok, ám ha magunkat más népek, nemzetek fölé helyezem, akkor nacionalista. Ilyen egyszerű! Egyébként a Rákosi és a Kádár irányította legnehezebb években sem szunnyadt a nemzetnevelő mozgalom. Visszaszorítva, szinte illegalitásban dolgoztak a magyarságtudat erősítésén fáradozók. Mert voltak ilyenek, és nem is kevesen. A tanárok között például. Tatai tanárkoromban magam is rendszeresen jártam Erdélyt, a Felvidéket, később Kárpátalját, egy-egy alkalommal mintegy ötven tanítványommal. A hetvenes évektől kezdve régi népfőiskolásokat, kiváló, máshova alig hívott írókat, tudó-Jogvédő Kisebbségi Műhely 1991. június 7-10. között Bannockbumban (Hinois, USA), a Trinity College-ban tartjuk 3. jogvédő műhelyünket. Az elsősorban fiatalok számára szervezett műhely célja: hatásosabbá tenni a törődőket és jobban bekapcsolni őket a kisebbségben élő magyarság emberi jogainak védelmébe. Nekünk, amerikai magyaroknak, lehetőségünk van arra, hogy megfelelő felkészültséggel és hozzáértéssel segítsünk az elnyomásban élőknek! A műhelyt támogatja a William Penn Ass., aMagyar Baráti Közösség, az Amerikai Magyar Református Egyesület és a Magyar Emberjogi Alapítvány. Oktatóink és a szervezők—Bemard Hanley, Bodoni Ildikó, Hámos László, Lauer Edit, Ludányi András, Újvági Péter és Kay Scrimger — járatosak a választási kampányban, az érdekképviseletben (lobbizásban), a média hasznosításában és az általános szervezésben. A program keretében lehetőséget teremtünk kongresszusi képviselőkkek és állami tisztviselőkkel való találkozásra is. Jelentkezési határidő: 1991. május 20. Human Rights Workshop P.O.BOX 112, Ada, OH 45810, USA sokat láttunk vendégül az iskolánkban. Diákjaimat elvittem Sajkódra Németh Lászlóhoz, Kolozsvárra Gy. Szabó Bélához, több száz kilométeres kerékpártúrákon vagy autóbuszos útjainkon hátizsákban vittünk könyveket a Székelyföldre. Már a hatvanas években végigjártam tanítványaimmal a márciusi ifjak útját a Pilvaxtól Táncsics börtönéig. És higgye el, nemcsak én voltam ilyen tanár. — Esett bántódása? — Nem, habár engem is besúgtak a nemzeti ünnepünkön tett túráért, meg másért, hiszen előfordult, hogy negyvenen ültünk a lakásomon: mérnökök, diákok, tanárok, írók, papok. S amiről szó esett közöttünk, azért akkortájt könnyen rács mögé kerülhetett az ember. — Tán a párttagsága mentette meg... — Nem volt szükségem arra, hogy belépjek a pártba. Matematikatanár vagyok, matematikából doktoráltam, s tapasztalatom szerint a szakmáját magas színvonalon művelő embernek ritkán esett bántódása, mert két-három léhűtő megélt az árnyékában. Kétségtelen, hogy a párttagság adott némi biztonságot, sokan ezért léptek be. — Úgy tudom, a szomszédos országok magyarságán kívül a tengeren túl élőkkel is jó kapcsolatot tartott. — Most Cleveland-ben él a bátyám, Szabolcs, aki hosszú ideig Los Angelesben volt református lelkipásztor, s igen sokat tett a kaliforniai magyar kulturális életért. Felesége egyébként a Kodálykórus karnagya. Fivérem révén két hónapot töltöttem az amerikai kontinensen, így közvetlen kapcsolatba kerülhettem a kinti magyarokkal, láthattam, miként őrzik és ápolják magyarságukat. Ma is meghatottan emlékezem egy cserkésztáborra a Sziklás-hegységben, ahol második-harmadik generációs magyar fiatalok a törökvilágot idéző dalokat dúdolgattak, táncoltak, az istentiszteleten énekelték a Himnuszt, a Szózatot, gyertyát gyújtottak a szenvedő erdélyiekért, felvidékiekért, kárpátaljaiakért. Komolyan érdeklődtek hazánk és a magyarság iránt. Például a Kárpát-medencéről készített diasorozatomnak akkora volt a sikere, hogy négy példányban átmásolták, s a kinti cserkészmozgalomban azóta is használják. Mondhatom, kiváló magyarok között töltöttem azt a két hónapot. Mert én kiváló magyarnak tartom azt a fiatalt, aki napi két órát utazik egy órányi kóruspróbáért, vagy azt a cserkészparancsnokot, aki az évi szabadságát feláldozza, a maga költségeit fedezi azért, hogy magyar tábort vezessen. — Lehet, hogy némelyek az óhazát elhagyva ébrednek rá, milyen erős kötődést jelent magyarnak lenni? — Például a rendkívül tehetséges Lőcsei Fecske Gusztáv kint döbbent rá, milyen kincs az ember számára hazája, népe kultúrája, — s megtanult bútort festeni. A népi bútorfestészetről messze földön híres Vargyasban sem készítenek különb munkát annál, mint ami az ő keze alól kikerül Los Angeles-ben. Van, akit az idegen környezet ébreszt rá, milyen értékes kincset örökölt a nyelvével, s a beolvadás helyett magyarsága, nyelve, kultúrája megtartásáért hajlandó vasárnapi iskolát nyitni, klubot vezetni, könyvtárba járni, stb. És olyanok is vannak, akik gyorsan elfelejtik a múltat, elszakítják a hazához, a nemzethez fűződő szálaikat. — Talán kint tör felszínre az itthon elfojtott magyarságtudat? — Itthon az utóbbi negyven évben valóban körülnézett az ember, mielőtt a politika által megengedettnél jobban dicsérte hazáját. Ezt sokan még ma sem veszik jó néven! Természetesen nem az a jó magyar, aki hangoskodik, veri a mellét, hanem az, aki tesz valamit az országért, akár itthon, akár odakint. — A művelődési és kulturális tárca államtitkáraként milyen segítséget kínál külföldön élő honfitársainknak? — A lehetőségeink korlátozottak. Az óvodák, iskolák, egyetemek, kultúrházak, könyvtárak, múzeumok, színházak, stb. működtetésére is alig van pénzünk. Tankönyveket, magnó- és video-kazettákat kínálunk, s együttműködünk a Magyarok Világszövetségével. Tudom, sokan a hazát a rendszerrel azonosították, s múltbeli tapasztalataik miatt nem szívesen fordulnak hozzánk. Csakhogy megváltozott a helyzet, olyanok kerültek pozíciókba, akik komolyan gondolják az olyan kinti magyarokkal való kapcsolat erősítését, akik részt kívánnak venni a közös sors irányításában. — Részt vesz a minisztérium a Magyar Reformátusok II. Világtalálkozójának előkészületeiben? — Igen, már kész a program. A legfontosabb rendezvények Debrecenben, Budapesten, Zánkán, Kecskeméten és Pápán lesznek. Remélem, olyanok is eljönnek, akik mióta kimentek, még nem jártak a hazájukban! Novák Gábor (Budapest) Az ITT-OTT és a Magyar Baráti Közösség Magyar Hete 1991. augusztus 17-24. Lake Hope State Park, Zaleski, Ohio, USA Augusztus 17. (szombat) D.u. Érkezés, elszállásolás Este Szabadfoglalkozás Augusztus 18. (vasárnap) Műsorvezető: Somogyi Balázs 9:30 Résztvevők köszöntése 10:00 Istenszolgálat Kálmán Szabolcs (Cleveland, OH) 11:00/4 nemzeti tudat és a szétszóródás tudata Csoóri Sándor (Budapest) 12:00 Kapcsolatunk a határontúli magyarsággal Entz Géza (Budapest) / 20:00 Összeállítás Reményik Sándor költeményeiből Pápai Erika (Budapest), Szíky Károly (Eger) Augusztus 19. (hétfő) Műsorvezető: Layton Nárcisszá 9:30 Az amerikai gazdaság szerepe Magyarországon Bánkúty Géza (Bradenton, FI.) 10:30 Harminc éve küldetésben: Magyar Öregdiák Szövetség — Bessenyei György Kör, 1960—1990 Nagy Károly (Piscataway, NJ) 11:30 Az amerikai református egyház jövője Kálmán Szabolcs (Cleveland, OH) 20:00 Csoóri Sándor szerzői estje Augusztus 20. (kedd) Műsorvezető: Kovács Beáta 9:30 Szétszórtságban — helyzetünk és lehetőségeink (kerekasztal) — Résztvevők: Bállá Zsolt (Cleveland, OH) Kálmán Szabolcs (Cleveland, OH) Lauer Edith (Shaker Heights, OH) Ludányi András (Ada, OH) Szekeres Zsolt (Washington, D.C. Cserkészet képviselője (...) Somogyi Balázs (Cheshire, CT) vitavezető 12:00 A jugoszláviai magyarság helyzete és kilátásai Hódi Sándor (Ada, Vajdaság) 20:00 A székesfehérvári Tilinkó Együttes műsora Augusztus 21. (szerda) Műsorvezető: Bojtos László 9:30 Istenszolgálat Nyeste Zoltán (Columbus, OH) 10:30 RMDSZ: 1989. december—1991. augusztus Csutak István (Csíkszereda) 11:30 Liszt Ferenc Magyarországon — előadás zenei illusztrációkkal Nagy Sándor (Watertown, CT) 18:00 Tábortűz, szórakozó est Augusztus 22. (csütörtök) Műsorvezető: Sass Márton 9:30 Lábadozó ország — kerekasztal — Résztvevők: Bánkúty Géza (Bradenton, FI.) Csoóri Sándor (Budapest) Entz Géza (Budapest) Király Béla (Highland Lakes, NJ) Nagy Károly (Piscataway, NJ) Fekete Pál (East Brunswick, NJ) vitavezető 12:00 Régi magyar imádságok Lovász Irén (Pécs) 20:00 Az MBK-ifjúság megemlékezése Csengey Dénesről Augusztus 23. (péntek) 9:30 Ifjúsági szavalóverseny 11:00 A Magyar Baráti Közösség közgyűlése 20:00 Karinthy Frigyes: Visszakérem az iskolapénzt a HCSC bemutatásában 21:00 Gálabál Augusztus 24. (szombat) 10:00 Istenszolgálat Éltető Lajos (Portland, Ore.) 11:00 Búcsú Somogyi Balázs (Cheshire, CT) Jelentkezés telefonon vagy írásban: Bojtos László, 11312 Fitzwater Rd. Brecksville, OH 44141, tel.: (216) 526-4587, este. — Helyfoglalás írásban, kabinonként egynapi díj létété ellenében, amit július hó 30-ig megkapott esetleges lemondás esetén visszatérítünk. A csekket MBK névre kérjük kiállítani. A hely korlátozott, igényeket a jelentkezés sorrendjében veszünk figyelembe. V___________________________________________________ r