Nyugati Magyarság, 1991 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1991-04-01 / 4-5. szám
12. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1991. április-május Magyar Szellemi Védegylet „Talpra, magyar!” Magyar Szellemi Alapítvány Sorsdöntő napokat, hónapokat, év eket élünk. A társadalmi, állampolgári és nemzeti létében hosszú ideig egyformán elnyomott magyarság — nem utolsósorban korábbi, az egész világ elismerését kiváltó harcainak eredményeként — ismét kezébe vehette/veheti sorsa alakítását. Itt a soha vissza nem térő alkalom, hogy szabadon bontakoztathassa ki képességeit, törekedve a lehetséges társadalmi igazságosság helyreállítására tudás, tisztesség és felelősség szerint jelölve ki polgárai helyét. Amekkora a lehetőség, akkora azonban a fenyegető veszély is! Vannak zajos, a legnemtelenebb szövetségekre is kész erők, amelyeknek nem érdekük, hogy ez a nemzet talpra álljon. Céljuk a kishitűség, kilátástalanság érzésének fölkeltése, terjesztése a nemzet, a szétzilál t társadalom részérdekek mentén való megosztása, s végső soron — hatalmi ambícióik érdekében — a magyar nép 1990. évi döntésének, csöndes forradalmának elsikkasztása, jövőnk elrablása! A kevesek érdekének érvényesítése a többségével szemben. Magyarok! Európa mozgásban van; bármi megtörténhet! Legyünk résen! A nemzetnek egységesen, fölkészülten kell fogadnia aváltozásokat, s úgy anígy kell részt vennie azok alakításában, biztonságos jövőnk formálásában. Ehhez azonban önbizalomra, hitre, világos és nemzetépítő programra van szükség. Annak biztos tudatára, hogy megvalósítható a cél, hogy fölépülhet a demokratikus, új Magyarország. Tekintettel az említett veszélyekre, a sajtó, a rádió és a televízió egy része által gerjesztett rossz társadalmi közhangulatra és közérzetre, kérjük mindazon magyarokat — éljenek bárhol —, — akik bíznak és hisznek a magyar nép élet- és alkotóerejében, az 1100 éves államiság külső és belső harcai, tapasztalatai során is érlelődött politikai képességeiben, tisztánlátásában, — akik a nemzet, az ország, a térség saját jogon való politizálásának hívei s hazánkat, nemzetünket nem pusztán világhatalmi tényezők érdekviszonyainak, harcának függvényeként szemlélik, — akik nem a realitások szűkéhez igazítanák céljainkat, de a célok nemességével, mértékével, a megvalósítást célzó erők mozgósításával, szervezésével, tömörítésével kívánják alakítani a mindenkori realitásokat, — akik érzékenyek a társadalom, nemzet mindenkori többségét alkotó kevésbé jómódúak, szegények gondjaira, szociális igazságtalanságok láttán nem fordítják el fejüket, —akik úgy vélik, hogy nemzet demokrácia és demokrácia nemzet nélkül elfogadhatatlan, — akik úgy gondolják, hogy csak egy magabiztos, kiszámítható állam, egy identitászavarokkal nem küzdő nemzet képes biztosan illeszkedni Európa gazdasági, társadalmi és jogrendjébe, hogy címünkre eljuttatott levelükben is adjanak hangot hitüknek, akaratuknak, meggyőződésüknek, hogy az ország, a nemzet sorsa mindenekelőtt saját erején, eltökéltségén fordul meg. Hitet kérünk tehát, és nem pénzt! Anyagiak helyett szellemi és erkölcsi tőkebefektetést! A Magyar Szellemi Védegylet országépítő munkára hív. Hozzuk lécre közös erővel az országépítő gondolatoknak azt a tárházát, melyből kirajzolódhat, hogy mit kíván a magyar nemzet, hogy milyennek képzeli az új demokratikus Magyarországot. Teremtsük meg a magyarság megmaradásához is nélkülözhetetlen konstruktív gondolatok és javaslatok szellemi kincstárát! Kérjük mindazokat, akiknek a fentiek szellemében született írásos javaslatuk, az ország gazdaságának, társadalmi, kulturális, politikai életének javítását célzó ötletük, kiérlelt, kidolgozott elképzelésük van, küldjék el a szervezet címére! Várjuk azok jelentkezését is, akik egyszerűen csak úgy érzik, hogy az ország, anemzethelyzetével foglalkozó gondolataik közérdekűek. A Magyar Szellemi Védegylet vállalja, hogy a beérkezett véleményeket, javaslatokat, elképzeléseket —részben saját erőből, részben fölkért külső szakértők bevonásával — gondosan tanulmányozza, s közülük a legjobbakat ajánlásával az érintett tárcákhoz, illetékesekhez eljuttatja, publikálásukat támogatja. (Cím: Magyar Szellemi Védegylet, 1360 Budapest, Pf. 6. Aborítékra írják rá: Magyar Szellemi Alapítvány.) Magyarok, emlékezzünk! 1956-ban elsőnek keltünk fel a nemzetidegen sztálini diktatúra ellen, majd évtizedekkel később elsőként vágtuk át avasfüggönyt; nemzetünk, államunk tartása, sorsa az elkövetkező időkben példaértékű! Barátaink erényeinket kívánják látni, mások gyöngéinket lesik. A szabadság kötelez! Cselekedjünk! Budapest, 1991. március 15-én. Magyar Szellemi Védegylet Elnöksége A Mikes Kelemen Újságírói Kör felhívása A Magyar Szellemi Védegylet Mikes Kelemen Újságírói Köre sorai közé hívjamindazokat ahazai és határainkon túli magyar újságírókat, akik korábbi és jelenlegi munkásságuk során írásban és szóban elkötelezték magukat a rendszerváltás mellett és nem óhajtanak a hazai sajtó antidemokratikus érzelmű csoportjaival egy követ fújni. Ma már megállapíthatjuk, hogy a MUOSZ (Magyar Újságírók Országos Szövetsége) legutóbbi közgyűlésén az újságíró-társadalom jobbik fele megkísérelte végrehajtani az öntisztulást, de a visszahúzó erők megakadályozták, hogy a tisztességes szándék megvalósulhasson. Sikerült a Szövetséget szétzilálni s a vezetést olyan befolyás alá vonni, amelynek egyetlen célja: a régi rendszer „hagyományait” konzerválni. Ma is azok a hangadók, akik a pártállam idején tökéletesen kiszolgálták az „APÓ” igényeit, s ennek jutalmaként élvezték a kiváltságokat. A sajtóban nap-nap után mind erőteljesebben tapasztalható a visszarendeződés. A korábbi „vezető” egyéniségek átmeneti hallgatás után újult erővel támadják a kormányt, de valójában a rendszerváltás fékezése és megakadályozása a cél. Ellenzéki lett minden kommunikációs eszköz, legyen az írott vagy elektronikus sajtó. Ma vadabbul támadják a törvényesen megválasztott demokratikus kormányt, mint korábban a „demokratikus ellenzéket”. Pozícióik biztosítása végett külön-külön érdekcsoportokat alakítottak, kamarákat verbuváltak (Rádió, TV, MTI, Fotós Kamarák). Ezek a dacszövetségek ugyan nem fedik le az újságírótársadalom egészét, de manipulálni tudják a meggyöngített Szövetséget. E társaság módszere egyszerű: a sajtószabadságra hivatkozva a szabad mocskolódást, rágalmazást, a tetőtől talpig besározást alkalmazzák. Ezzel a nemzetrontó újságírói gyakorlattal a leghatározottabban szembehelyezkedve, mi úgy gondoljuk: bűncselekmény az, amit az említett sajtókörök kedvében járni akaró újságírók a magyar nép ellen manapság elkövetnek; az ország félretájékoztatása, a nemzet legszebb reményeinek szándékos kioltása, a hitetlenség, a nihil, a káosz terjesztése összeegyeztethetetlen az újságírói tisztességgel; igenis valljuk, hogy a hiteles tájékoztatás (amelyben mindig és feltétlenül meghallgattatik a másik fél is!), valamint a mi nemzeti kultúránk humanista és demokratikus hagyományainak továbbvitele, magyarságunk és európaiságunk együttes védelme itt és most, és a jövőben is elsőrendű újságírói kötelesség. Mint ahogy — a jelenlegi válságos időszakban — a magyarság meggyengült életösztönének és életszellemének erősítése, nemzeti érdekeinek számontartása, alkotóerőinek átmentése. A Magyar Szellemi Védegylet Mikes Kelemen Újságírói Körének célja a nemzet alapintézményeinek oltalmazása, az erkölcsi és szellemi környezetvédelem kibontakoztatása, a rádió és televízió műsorainak vizsgálata és elemzése, a hazai és külföldi kultúrszemét-dömping elutasítása és bírálata, határozott fellépés mindenféle antihumánus, ízlésromboló, történelemhamisító, nemzetgy alázó szándék, az emberhez méltó gondolkodást torzító, bármely irányból jövő káros hatások, manipuláló befolyások ellen, amelyek veszélyeztetik nemzeti érdekeinket és sértik a mi jobb sorsra érdemes népünk méltóságát és önérzetét. Felszólítjuk ezért a közösségi érzelmű, hazájuk sorsát szívükön viselő s vállukra venni is kész magyarújságírókat, köztük anépben-nemzetben gondolkodó kollégáinkat, hogy amennyiben célkitűzéseinkkel egyetértenek, álljanak mellénk és határolódjanak el azoktól a sanda törekvésektől, amelyeknek célja, hogy megzavarják az olvasókat a tájékozódásban és a zűrzavart kihasználva elősegítsék a visszarendeződést. A jelentkezéseket írásban kérjük: Magyar Szellemi Védegylet, Mikes Kelemen Kör, 1360 Budapest, Pf. 6. Anarchia helyett a szabadság rendje Napjainkban a főhatalmat nem a kormány, nem a Parlament, nem a pártok és nem is a fegyveres testületek gyakorolják, hanem a tömegkommunikáció szervei: a televízió, a rádió a napi sajtó. Naponta szinte az egész társadalmat elérik, s úgyszólván kedvük szerint alakítják ki azt a közvéleményt, amely szavazatai révén a parlamenti demokrácia közvetítésével a közhatalom gyakorlója. Különösebb zavart ez nem okoz olyan országokban, ahol a sajtó eleve a pluralizmusban fogant. Mi azonban a pártállam sajtómonopóliumát örököltük, a korabeli pártszempontok alapján legtöbb bizalmat élvező vezérkarával együtt. Ma már a kormányt alkotó pártok felelősek a történelemnek azért, hogy a parlamenti választások óta a sajtómonopólium nemhogy oldódott volna, még szigorodott is. Szavazóik bizalmának nem felel tek meg a kormányzó pártok, amikor egy elhibázott paktum szellemében a főhatalmat, a nemzeti médiát egy olyan kisebbség kezében hagyták, melynek tagjai — tisztelet a kivételnek — gátlástalanul kiszolgálták a korábbi, egypártrendszeren alapuló diktatúrát. Csak példaként: arádióban évtizedekóta mindmáig tombol, főkéntaleghallgatottabbreggeliműsorokban az ízléstelenség egypártrendszere, mára kiirtottak belőle minden hazai ízt, színt, értéket, hangulatot; felmérhetetlen, hogy a történelmünket, irodalmunkat magától lehetőleg távol tartó, életidegen televízió naponta mit mulaszt ahhoz képest, amennyit naponta a kibontakozásért, csendes forradalmunk kiteljesedéséért tehetne. Az csak természetes, hogy az átörökített monopólium minden erejével az alkotmányos rend ellen fordult a taxis blokád idején; a TV sorozatos provokációit csak a rádió gátlástalan uszításai teljesítették túl. Olyannyira, hogy azok is lelepleződtek, akik a hazai rádiót, tévét pártatlannak hazudták, és a sajtószabadság ürügyén védelmükbe vették azokat, akik a sajtószabadságot évtizedek óta mindennap meggyalázzák. A Magyar Szellemi Védegylet legutóbbi közgyűlése ezért úgy döntött, határozati javaslatban fordul a kormányhoz, teljesítse végre a választópolgárok nagy többségének megbízását, vegye kézbe nemzeti intézményeinket, a televíziót és a rádiót. Takarítsa ki a monopólium sündisznóállásait, hogy ne gy alázzuk tovább naponta Kossuth és Petőfi nevét (a két otthoni rádióállomás neve — A szerk.) Mert lehet olyan rádiót és televíziót is teremteni, amelyet a nép egyszerre érez magyarnak és európainak, vagyis amagáénak. A jelenlegi nem az. A jelenlegi még nem egy vonatkozásban inkább a nemzetrontás szolgálatában áll. Ne kísérletezzünk vele tovább! Ezt most már egyre gyakrabban követeli a Kárpát-medence magyarsága. Szabaduljunk meg attól a tévhittől, hogy a Magyar Rádió és a Magyar Televízió állítólag azoknak a tulajdona, akik azt Aczél György és társai jóvoltából és a jelenlegi kormány életveszélyes nagylelkűségéből még ma is birtokolják! Hiszen ennek semmiféle törvényes alapja nincs! A jelenlegi rádió és a jelenlegi tévé csak az anarchiát és elvadulást, és a teljes visszarendeződést hozhatja ránk, ezért a kormány nem késlekedhet tovább: a mindenhonnan gátlástalanul özönlő dezinformációt, dezorientációt és gyűlöletkeltést, az új magyar demokrácia megfojtására törő lázas igyekezetét nem nézheti ölhetett kézzel. Cselekedni kell! A nemzetrontást nem szabad prolongálni! Budapest, 1990. december 1. Magyarok, széles e világon, csatlakozzatok! Várjuk szervezetek és magánszemélyek csatlakozási szándékának bejelentését: Magyar Szellemi Védegylet Tömegtájékoztatási Szakosztálya, 1360 Budapest, Pf. 6. A nemzetrontás folytatódik Nincsenek különösebb illúzióink a MagyarTelevízió teljes kisajátítására törő maffiózus erők erkölcsi gátlásait illetően. Ám amit a legutóbb engedtek meg maguknak ezek az urak, arra a pártállam legsötétebb éveiben sem volt példa. Mert a betiltott Szózat-ból akkor gúnyt űzni mégsem lehetett (főinkvizitoraink óvakodtak túlfeszíteni a húrt, lehetőleg nem lépték túl ama bizonyos minimális illendőségi határt), s a Himnuszhoz, a nemzet fohászához még Rákosi Mátyás sem mert hozzányúlni. Most azonban—a demokrácia, helyesebben a liberalizmus jegyében — megtörtént, mert megtörténhetett ez is. Éspedig 1991. január 28-án, az éj leple alatt, 23.25-kor, a TV 1-es csatornáján, alig pár nappal a Himnusz születésének évfordulója, a „magyar kultúra napja” ünnepségei után. A produkció, amit láthattunk (.Jordán Tamás Szózata, Kardos Sándor Himnusza”), — kellő tapintat híján vagy tudatosan? — a kárpátaljai magyarság kálváriájáról szóló megrendítő film („Malenkij robot”) bemutatása után került vetítésre. A szóban forgó kisfilmek arra a kétségtelenül eredeti kérdésfeltevésre próbáltak választ adni, hogy például hogyan hangzana a Himnusz mint vers, ha minden egyes szavát más hang ejtené, és magát a hanganyagot jórészt kiselejtezett, papírkosárból kiemelt filmekből vágnák össze, ill. hogyan a Szózat, ha annak egy-egy sorát a szerepléshez nem szokott, zavarában megszégyenülten dadogó és makogó vagy éppen vihorászó „utca emberével” mondamák el, és aztán az egészet itt is összevágnák. Kezdetben idétlen, infantilis és kifejezetten ízléstelen játszadozásnak is tűnhetett mindez, ám csakhamar rá kellett jönnünk, hogy itt jóval többről van szó: viszonylag jól megkomponált, felháborító abszurd dráma volt ez, amelyben a nemzet leglelke ellen irányuló éleslövészetet gyakorolták, s a lélek végső menedéke, a Templom megszentségtelemtésére és lerombolására tettek kísérletet. Mivel az ilyesmire nincsen mentség, sem elfogadható magyarázat, e markánsan magyarellenes fércmunkák szerzőinek csakis azt tudjuk tanácsolni, hogy amennyiben a továbbiakban ennek ellenére is a szorongatott helyzetű magyar néppel kívánnak sorsközösségben élni, tegyék meg azt a szívességet, ami a történtek, a legszentebb érzelmekbe való durva belegázolás után talán joggal elvárható: e sértésekért a televízió képernyőjén kérjenek bocsánatot. A kormánynak pedig ugyanazt tanácsoljuk, mint nemrég: vegye a kezébe, amíg nem késő, a főhatalmat, az írott és elektronikus sajtó felügyeletét, mert anarchia helyett a szabadság rendje kell! Budapest, 1991. január 30. Magyar Szellemi Védegylet Elnöksége Tiszatáj Alapítvány Számlaszám: OTP Csongrád megyei Igazgatósága MNB 289-98008, Tiszatáj Alapítvány 34133-6; Devizaszámla: MNB 289-98156, OTP Valuta-Deviza Fiók, Szeged B 43206. Idén már 45. évfolyamába lépett a folyóirat, amely Szegeden (Dugonics András, Gárdonyi, Mikszáth, Tömörkény, Móra, Juhász Gyula, József Attila, Radnóti Miklós városában) jelenik meg, vállalt szolgálata szerint azonban mindenkor—különösen a kezdeti időkben s az utóbbi két évtizedben — az egyetemes magyar irodalom fórumaként működött. Figyelmet fordított azonban (Ady, József Attila, Bibó István, Németh László nyomán) a szomszéd népek irodalmára, kultúrájára is. Sorsa: akár az országé, s a benne élő embereké. Olykor kényszerű kompromisszumok a túlélés érdekében, máskor ütközések a merev ideológia falain; megrovások és betiltások, reménykedő újrakezdések. S most új fenyegetettség: ezúttal szűkös anyagiak okán kerülhet veszélybe a nagy hagyományú műhely léte. Aki segítséget nyújt, nem csupán egy irodalmi folyóirat, de a hagyományokra tekintő, s a jövőbe igyekvő szellemi Magyarország megerősítését is támogatja. Az Alapítvány Kuratóriumának tiszteletbeli elnöke: Sütő András író, elnöke: Szokai Imre h. külügyi államtitkár, tagjai: Annus József író. Bíró Zoltán irodalomtörténész, Vekerdi László tudománytörténész. Vörös László irodalomtörténész. ...........-................ Jf
