Nyugati Magyarság, 1991 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1991-01-01 / 1-3. szám
1991. január-március Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 3. oldal Az új világrend — Isten sírja reszket a szent honban, avagy a százórás háború — „Alföld” Alapítvány Az idén 42. évfolyamába lépett, Debrecenben szerkesztett Alföld címűfolyóirat szerkesztősége a lap további, rendszeres megj elenésének támogatására, ezáltal a régiónak az ország irodalmi, szellemi életében való színvonalas, aktív részvétele érdekében, valamint e műhelynek a környező országokhoz, illetve a Nyugaton élő magyarság kultúrájához fűződő több évtizedes kapcsolatára tekintettel alapítványt hozott létre. A kuratórium tagjai között a tudományos és művészeti élet neves személyiségeit találjuk, így Bay Zoltán USA- ban élő fizikust, Szilágyi István romániai magyar írót, Gyarmathy Lívia filmrendezőt, Nagy Gáspár és Oravecz Imre költőket, Szabó Magda írónőt Az alapítvány nyílt, hozzá természetes és jogi személyek folyamatosan csatlakozhatnak. Bankszámla: 343-10823 (Budapest Bankdebreceni fiókja, Mester u. 3-5) Hát nem a legszerencsésebb helyet választotta a Megváltó küldetése beteljesítésére. S agolgotás események óta a Sír többnyire csak reszket az ember okozta testi-lelki földrengésektől és nem csodálkoznánk, ha még a mennyekben is fölütötte volna fejét a kétkedés: érdemes volte? Mert ha igaz a(z egyébként erről avidékrőlszármazójmondás, hogy senki sem próféta a saját hazájában, hogyan cáfolhatnánk ezt az aforizmát, míg a Termékeny Félhold vidékének történelmét böngésszük? Nabukodonozortól Dáriuszig, Nagy Sándortól Mohamedig, mongoloktól angolokig: háború, hódítás, erőszak, hamis próféták, talmi tanítók, nappal nélküli ezeregyéjszakák, s ami jó, villanások a kora középkori éjben: Averrhoes, tudós hakimok, matematikusok, csillagászok, legendák, Harun AI Rasid és Szaladin szultán, a Nyugat betüremkedései Bouillon Gottfriedtől Arábiái Lőrincig, a Balfour Bizottság, az Egy esült Nemzetek leltárszámos határozmányai és a huszadik század végén emírek nyolcvan feleséggel, szultánok, mikrofonba üvöltő dervisek s .modem” államfők, mintpéldául Szíriái Asszád, no meg az elmúlt év történelmének mindent és mindenkit kenterbe verő csillaga: Szaddám Húszéin. Míg e sorokat írom, még tart a fegyverszünet, s BokorGyörgy (a nagyon gyöngék kedvéért: GeorgeBush)—Isten tudja, hányadiknak a történelemben — ismét meghirdette az „új világrend”-et, ezt a történelmi őstípust, a Pax Romana, Pax Christiana és egyéb paxok amerikai unokaöccsét, a „tökéletes társadalom”, illetőleg a földi mennyország gőzös fantáziájánakrakétás-számítógépes változatát. A gondolkozó ember gyanakvó szkepticizmussal kell, hogy fogadja az efféle világtervet, akkor is, ha a gyakorlatban nem különösebben veszélyes, szomorú szemű, gyérhajú filozófusok vagy habzó szájú, utcasarkon ágáló látnokok hirdetik meg. Jóval inkább résen kell lennünk, amikor ezt a programot a világ legerősebb hatalmánakvezetője akkor jelenti be, amikor éppen hülyére verte a világ negyedik legnagyobb méretű hadseregét, méghozzá kevesebb mint öt nap alatt. Crécy és Agincourt között száz év telt el, míg Anglia és Franciaország sorsa formálódott, Napóleonnak száz napja volt Toulontól Waterlooig, Bush száz óra alatt döntötte föl a Közel-Kelet sakktábláját (vagy ostábláját, amely szintén népszerű játék Bagdadban, Damaszkuszban). Magyarország négyszáz év ótaelőször a győztesek oldalán találta magát, bár diadalmenet, gondolom, nem lesz az Andrássy úton s fővárosunk kávéházai bizonyára ontják már az eseményeket illusztráló ékeket, anekdotákat. No, de fordítsuk ismét komolyra a szót s próbáljunk — szokatlan erőfeszítéssel — túlpillantani a Nintendó-háború szinte képernyőre szabott, kápráztató technológiáján. Amitláttunk, az nem gyerekj áték, hanem tömegpusztító fegyverek próbája volt; éleslövészetés nagy gyakorlat élő célpontok alkalmazásával. Aki ott meghalt, azt nem döntőbírák nyilvánították „veszteségének. Azkaputtvolt. Kampec. Kipurcsintott—jó magyar tájszóval. S ami az iraki slapatyokkal történt a kuvaiti homokban, az mással, másutt és bármikor megtörténthet. A száz óra első tanulsága: a csillagháború fegyverei működnek, s az alkalmazott elektronika szakemberei figyelmeztetnek: amit a képernyőn láttunk, az már ócska holmi, a fegyvervezérlő technológia már ötödik generációjánál tart! Amásodik tanulság—amely eléggé ismert a történelemből s érhetetlen, hogy teljhatalmú vezérek képtelenek fölfogni leckéjét—az, hogy erőszakos, csupán katonai hatalomra építő kis- és középhatalmak előbb-utóbb végzetes összeütközésbe kerülnek nagyhatalmi, illetőleg világérdekekkel. Sok lúd disznót győz, s adisznóölésre összegyűlik a világfalu apraja-nagyja. (A kései Wasakirályok Svédországa jó példa erre: Gusztáv Adolf és XII. Károly maguk közt elpusztították Észak-Európanagy részét s vele együtt a svéd férfilakosság színe-javát.míg Poltavánál Nagy Péter véget nem vetett a svéd katonakirály világhódító álmainak. A svédek szemrebbenés nélkül es tekneki Péter négyszer akkoraseregének—legyőzhetetlenségük számos csatában bizonyított hitében. Aztán ott vesztek a harcmezőn.) Azt mondják, Szaddám figyelmesen tanulmányozta Hitler és Sztálin politikáját és katonai stratégiáját. Elhatározta, hogy úgymond „javít” a vezérek hibáin. Csak az nem jutott eszébe, hogy a történelem hasonlóságai nem azonosságok s bizonyos alapvető hibákon nem lehet javítani. Szaddám természetesennem apokaliptikus figura (javításaival vagy azoknélkül), hisz akkor minden harmadrendű minidiktátor és véreskezű gyilkos az lenne. Két analógia jellemezné: az egyik a vásott kölyöké, aki parittyájával beveri az ablakot és ha meginted, megfenyegeted, megkerüli a házat s a konyhaablakot is bezúzza. Erre kimész, jól elporolod, elveszed a csúzliját — és az egész környék tapsol neked. (Ez azonban nem bizonyítja föltétlenül azt, hogy te más tekintetben is erkölcsös és kiváló ember vagy, és hogy ezért téged polgármesterré is meg kell válasszanak.) Hasonlóképpen, egy ittas ember fölismeri a nehézsúlyú bokszbajnokot a bárban. Provokálni kezdi, mondván, hogy ő is tud úgy bokszolni, s öklözésre hívja ki a bajnokot. A bajnok tűri egy ideig, majd amikor a provokátor orroncsapja, behúz neki egyet s az illető ajtóstul az utcán találja magát. (Etikaikérdés: helyesen cselekedette a bajnok?) Vitatkozni lehet, de aheccelő alaknak már behúztak. Harmadik tanulság: Diktátoroknak fegyvert és technológiát árulni nagyban és kicsiben — nemcsak hogy erkölcstelen (a fegyverkereskedők erkölcse tipikus oximoron), hanem rendkívül veszélyes ostobaság. Autokrata vezérek kiszámíthatatlanok s szemrebbenés nélkül fordíthatják az újonnan szerzett „játékszereket” szállítóik ellen. Igaz ez bizonytalan s potenciálisan forradalmi rendszerekre is: a régi rendszert megvesztegető fegyvereket egy új rendszer szomszédai ellen vetheti be. S ezek csak katonai tanulságok. A politikai tanulságok sem újak. Elkeseredett, reguláris politikusaik, uralkodóik által cserbenhagyott, éhes-rongyos tömegek előbb-utóbb hajlandók mindenféle sarlatánt, álmegváltót, néptribunt követni s azok vérengzéseit, szörnyű bűneitelőlegezve megbocsátani — cserébe az ígért (bár persze sohasem teljesített) meg- és fölszabadításért meg azértadarabkenyérértvagy marok rizsért, ami most és már oly régóta hiányzik. (Nehezebb az entellektüelek vonzódását megérteni, de köztük is van elég elkeseredett, szellemileg lerongyolódott, gyerekkori hitét rég elvesztett s most új tanok után áhítozó lelkű.) Szaddám balszerencséje főleg abban rejlett, hogy a történelem főgonoszainak profi ligájába próbált bebocsátást nyerni, holott—mint ez száz óra alatt kiderült —amatőr volt s annak is közepes. S az amatőrt hamar otthagyják potenciális követői, csacsenolói, bámulói. Új sztárok jönnek, új népbolondítók, csak a plebsz marad egyedül a listán — mint Ady mondotta volt s hozzátehetjük: nemcsak a listán marad egyedül, hanem a tömegsírokban is. Sok könyvet, tanulmányt, értekezést fogunk olvasni e különös kis háborúról, amely egyszerre vetette előre a következő század lehetséges borzalmainak árnyékát s ugyanakkor mintha szellemében évszázadokat lépett volna vissza. A .koalíciónak” tizennyolcadik századi íze van S a támadásra fölsorakozó páncélosok antennáin lobogó zászlócskák a lovagkort, a középkor csatáit juttatják eszünkbe. Egy jól felszerelt, jól kiképzett, viszonylag kisszámú expedíciós hadsereg tíz év alatt másodszor vert meg egy nálánál nagyobb, besorozott katonákból álló erőt. Ez is arégmúlthadjárataira utal: a hadkötelezettség a tizenkilencedik század végének „demokratikus vívmánya”. Ebből azonban az is következik, hogy csak a leggazdagabb nemzetekengedhetikmegmaguknak a hadseregtartás luxusát, s a kisebb országok jobban termék, ha szegényes jövedelmüketnem kétes értékű sorkatonaság fönntartására pazarolnák. Hosszú távon egy-két jól fölfegyverzett zsoldosalakulat kevesebbe kerülne. A reneszánsz városállamai egész jól megvoltak evvel a rendszerrel. E tekintetben is vízválasztó volt ez a konfliktus — s a dolgok nem mehetnek úgy tovább, mint azelőtt, egy rakétahajításnyira Isten sírjától. És a Szovjetunió? Míg folyt a légi offenzív a, a Vörös Hadsereg és a KGB helyi elemei fegyverrel támadtak két balti ország lakosságára; Litvániában még egy pufajkás kádárpuccsot is elindítottak. Elállt a világ lélegzete. Szuez és Magyarország jutott eszünkbe s a kelet-európai hátakon ugyancsak végigfutott a hideg. Mint elébb említettem, a történelem nem ismétlődik: szavaztak a litvánok, lettek, észtek, számos kisebbségi orosz is velük szavazott. Parlamentjeik működnek. A törvényes miniszterelnökök helyükön vannak — nem a sírban. A világ képes volt egyszerre kétfelé figyelni s a puccskísérlet elvetélt. Mi több, a Szovjetunió nem tudta (tán nem is akarta) megvédeni régi kliensét. Szaddám borsos áron vásárolt fegyverei, hadifölszerelései ronccsá lőve, kiégve hevernek a sivatagban. Brezsnyev nagy tervének roncsai ezek. A szovjet világhódító álomból így lett lidércnyomás. A koalíció erői a Szovjetunió egyik előretolt fegyverraktárát semmisítették meg. (Igaz ugyan, hogy ezek a fegyverek rendre elavultak, amire bizony nem gondolt a busa szemöldökű stratéga.) De hogy új világrend? Attól tartok, arramég várhatunk. Mert egyelőre a bomlás fázisában vagyunk. Bakunyin ugyan azt mondotta, hogy „az anarchia a rend anyja”, de az ilyesmi főleg az izzó szemű ifjú értelmiségiekre apellál. A nép (az abizonyos plebsz) rendezettebb édes anyákhoz vonzódik — s jó okkal. Mi magyarok pedig tartsunk rendet a magunk házatáján: ne költsük pénzünket csodafegyverek vásárlására és főleg ne fricskázzuk azokat, akiknek sok van az afféléből, amivel—mint ezt a tévében láttuk—egy egész országra célba lőttek. Politicus (Kanada) Canada’s Green Plan is the new environmental action plan for the whole country. It’s about the commitments we need to make now. for our own good and the good of our children. Righting environmental wrongs is part of the Plan. protection measures. And it supports extensive scientific study, education and cooperative efforts throughout Canada and around the world. Through action and information, Canada’s Green Plan sets out the means by which Canadians can curb air, water and land pollution, cut waste, and maintain a healthy environment INTRODUCING CANADA’S GREEN PLAN FOR A HEALTHY ENVIRONMENT. Canada’s Green Plan includes new programs and regulations, clear targets and schedules. And, most importantly, it includes all of us — governments, industry, and individuals — as "environmental citizens.” What’s in it for all of us. The Plan begins with major waterway clean-ups, new air and water quality standards, waste management programs and land ■ Government Gouvernement l"l of Canada du Canada from which we’ll all benefit. How to take part in the Plan. It’s easy to obtain information on Canada’s Green Plan and how to be part of it. To get a summary of the Plan, as well as general tips for everyone, just call the toll-free O number or send in the coupon. CANADA'S GREEN PLAN Things You Can Do Right Now • Support organizations that work to protect and improve the environment in your community. • Join — or start — a local recycling program. For Information Call Toll-Free: 1800668-6767 Or complete and mail to: CANADA S GREEN PLAN, Ottawa, Ontario, K1A 0S9 PLEASE SEND ME INFORMATION ON CANADA S GREEN PLAN AND THINGS l CAN DO FOR THE ENVIRONMENT POSTAL CODE _ Canada IT’S A BEAUTIFUL HOME, BUT WE ALL HAVE DO THE HOUSEWORK.
