Nyugati Magyarság, 1990 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1990-10-01 / 10-12. szám
6. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1990. október-december KÖRÖSI ISTVÁN (USA): A békének nincs alternatívája! — Jeszenszky Géza és Csengey Dénes a Rutgers Egyetemen — A Magyar Öregdiák Szövetség—Bessenyei György Kör közönsége 1990. szeptember 28-án, pénteken este, a Rutgers Student Center-ben (New Jersey, USA) hallgatta meg a Magyar Köztársaság két ismert politikusának előadását. A mintegy kétszáz főnyi hallgatóság nevében Nyeste Zoltán üdvözölte a vendégeket. A bevezetőt Nagy Károly professzor mondta. CSENGEY Dénes, az első előadó, a magyar országgyűlésben a Magyar Demokrata Fórum egyik irányadó képviselője, ismert író és szerkesztő, a negyvennél fiatalabb magyarországi nemzedékből az egyik legtöbbet szereplő politikus. Előadásában egyaránt jelen volt a költői képalkotás és a feszesen megfogalmazott politikai üzenet; szuggesztív egyénisége végig lekötötte a közönség figyelmét. „Hazánkat visszafoglaltuk” — mondta A forradalom félidejében című előadásának elején a magyarországi politikus. A visszafoglalt haza azonban—sok tekintetben—egy sivataghoz hasonló, tönkretett ország, amelynek rendbehozása iszonyú feladat. A címben szereplő „félidő” arra utal, hogy az első szabad magyarországi választás után megalakult a független magyar parlament és hivatalba lépett a felelős magyar kormány. Ez volt a mérkőzés első felében; hátra van még amásodik félidő, a teljes hatalomátvétel a régi rendszertől — a gazdasági életben és a helyhatóságokban. Lélekben is meg kell újulnia a nemzetnek, hogy visszanyerje méltóságát. Be kell bizonyítanunk — mondta az előadó —, hogy amagyarnép igenis érett, felnőtt, demokráciáraképes és talpra tudja állítani gazdaságát és annak működését európai színvonalra emelni. A változásoknak nyilván személyi velejárói is lesznek: el kell köszönni a Kádár-nómenklatúrától. Az új állami intézmények, vállalatok vezetői, a megyei rendőrkapitányok, a megyei ügyészek pályázat útján juthatnak majd ezekhez a posztokhoz a jövőben. S ezutánkövetkezik az elszámoltatás. Az új rendszer nem hirdeti meg a kollektív bűnösség elvét, mert az még nem bűn, hogy valaki kommunista eszméket vallott Az viszont már bűnnek tekintendő, ha valaki lopott és csalt, korrupt volt, hivatali hatalmával visszaélt, a kezéhez vér tapadt, vagy pedig elpazarolt milliókat — mondta a keszthelyi politikus. Mindezeket az ügyeket azonban a legszigorúbb törvényesség keretében kell majd kivizsgálni. Nem a bosszú miatt van erre szükség, hanem azért, mert „törött lelkű néppel nem lehet nagy kaptatónak nekiindulni”. Az előadó kitért arra a mentalitásra, amely minden hanyagságért, lustaságért és mulasztásért az oroszokat és a kommunistákat okolja és szólt aköz vagyonának eltulajdonításáról is: „Ha hirtelen csipogni kezdenének azok a téglák, amiket úgy vittek el valahonnan fizetés nélkül, belesüketíllnénk, vattával kellene betömni a fülünket.” Majd hozzátette: „Az is nagy feladat, hogy egy ügyeskedő, trükkös népből ismét szabad és méltóságteljes nép legyen.” A gazdasági helyzet bemutatásában ez volt a kiindulópontja: „Kádár nemcsak a jelenünket, hanem a jövőnket is jelentős mértékben elköltötte.” A gazdasági hibák igazi kijavításához csak 1991-ben lehet hozzákezdeni; idén még az előző parlament által elfogadott költségvetés keretében kell működni. A Nemzetközi Valutaalap fizetőképességünket, hitelképességünket ahhoz köti, hogy aköltségvetési deficit 1990-ben tízmilliárd forintnál kevesebb legyen. A jövő évre tervezett nagyobb gazdasági változásokat jól előkészítette a fiatal kormány sikeres gazdaságdiplomáciai tevékenysége. Természetesen szükség van több—jól átgondolt—intézkedésre is: csökkenteni kell az állami vállalatok támogatását (ez eddig a vállalatok veszteségének átvállalását jelentette a kormány részéről), s ezáltal növelni kell avállal átok gazdasági alkalmazkodóképességét Azután át kell térni a konvertibilis pénzben (vagyis dollárban) történő átszámolásra a Szovjetunióval és a többi közép-kelet-európai országgal folytatott kereskedelmünkben. Mindezzel együtt jár majd az is, hogy az alkalmazkodni képtelen vállalatok csődbe mennek és fokozódik a munkanélküliség; ennek folytán szociális feszültségek fognak keletkezni. Csengey Dénes ezután mint az ország parlamentjének tagja és a kormánykoalíció vezető pártjának egyik szellemi irányítója a magyarországi belpolitikanéhány időszerű kérdését taglalta. Elmondta, hogy a kormánykoalíció szilárd, és most négy évig, vagyis egy választási ciklusig nem v ál to zik a jelenlegi helyzet, bármennyire is izgatott, feszült, túl sok csatával és vitával működik a magyar politikai élet Példaként ismertette a magyar országgyűlés egyik legutóbbi heves vitáját, amely a külügyminiszterhez intézett egyik interpelláció nyomán robbant ki. A Magyar Nemzet című napilap tulajdonlásával kapcsolatos vita során Jeszenszky Géza azt a beszédfordulatot alkalmazta, hogy az igazi magyarságot, szabadelvűséget, demokráciát és érzékenységet a kormánykoalíció pártjai teljesebben és a magaegészében képviselik. Erre az ellenzéki pártok képviselői kivonultak, majd együttes sajtótájékoztatón vetették fel a külügyminiszter lemondását, aki szerintük a magyar nemzet fogalmát kirekesztő módon használja, s ezért nem lehet alkalmas arra, hogy képviselje az egész ország külpolitikáját. A külügyminiszternek és az erről beszámoló Csengey Dénesnek más a véleménye: nem tartják alkotmányba ütközőnek azt, hogy a kormány egyik tagj a bírálja az ellenzéket (ahogy azt sem, hogy az ellenzék bírálja a kormányt). Előadásának utolsó részében Csengey Dénes a nyugati magyarság és az anyaország viszonyával foglalkozott. Először a nyugati magyarság kollektív rehabilitációjának fontosságát hangoztatta abban az új helyzetben, amikor Magyarország ismét minden magyar hazája lett Megosztotta a hallgatósággal töprengését egy „az országokon és esetleg az óceánokon át indázó új munkamegosztás” intézményéről. Arról, hogyan is lehetne a emigrációt erősen, szervesen bekötni az egész magyar nemzet életébe, hogy a töméntelen menynyiségű szaktudást, gazdasági tapasztalatot és gazdasági összeköttetést Magyarország megfelelő módon tudja igénybe venni. „Meg kell találni a lehetőséget arra, hogy ezt a mi nagy szértszórtságunkat, ami a XX. századi katasztrófánk, előnyünkre fordítsuk: hogy sok helyen vagyunk otthon, hogy sok helyről tudunk erőt meríteni, s ha ez megtörténik, akkor a talpra állt magyarság ismét fiatal és termékeny nemzet lesz” — fejezte be előadását. (Foto: Fodor P. András) JESZENSZKY Gézát harmadízben hív ta meg előadásra a Magyar öregdiák Szövetség —Bessenyei György Kör. Először 1989. szeptember 26-án, másodszor Antall Józseffel együtt 1990. február 3-án, s most, harmadszorra, már külügyminiszterként. Lehet-e béke a Duna-völgyben ? — kérdezte az előadás címe. Lehet — volt az előadó válasza és ennek feltételeit ismertette előadásában. A külügyminiszter kijelentette, hogy vállalja mindazt, amit Antall József miniszterelnök mondott. Amerikában nem kell magyarázni —hangoztatta —, hogy mit jelent tizenöt vagy tizenhat millió magyart képviselni külügyminiszterként Itt senki sem csodálkozik azon, hogy az amerikai zsidóság együtt érez Izraellel. S mi kivetnivaló van abban, ha egy magyar államférfi, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke szívén viseli minden magyar sorsát a világon? A magyar kormánynak az a feladata — mondotta a külügyminiszter —, hogy nemcsak az otthon élőket, hanem az ország határain kívül élőket az egész magyarságot képviselje a nemzetközi fórumokon. Természetesennem v intjük el, hogy a szomszédos országokban élő magyaroknak jogi értelemben a miniszterelnökei ott vannak, például a Csehszlovákiában élőknek Prágában A magyar külpolitikának azonban vállalnia kell a világon bárhol élő magyarság közös érdekeinek képviseletét Az előadás címével jelölt témára rátérve Jeszenszky Géza elmondta, hogy a Duna völgyében eljött a szabadság, s ez nem háborút hanem békét fog hozni, de természetesen elképzelhetők éles viták és kisebb konfliktusok. Sőt, Marosvásárhelyen vér is folyt amit nem mi ontottunk ki. A békének azonban megvannak a lehetőségei. A térség alapvető jellemzését a következőképpen adta meg. A kommunizmus összeomlása tulajdonképpen azt is jelenti, hogy a térség országai közötti mondvacsinált deklarált barátság megszűnt és kiderült hogy vannak ellentétek. Ugyanakkor annak is ki kell derülnie, hogy azonos céljaink vannak, hiszen a lengyelek, csehek, szlovákok, románok és a velünk csaknem ezer éve együtt élő horvátok is Európához tartoznak, tehát megvannak az alapjai egy közös politikának. A magyar kormány által meghirdetett új külpolitikai orientáció annak az útnak a folytatása, amire ezer évvel ezelőtt rátértünk —folytatta Jeszenszky Géza, aki nemcsak külügyminiszter, hanem történész professzor is. — Mi Európába v issza akarunk térni, mert mindig is ott voltunk, s onnan évtizedekig kirekesztettek bennünket, elszakítottak tőle. Nekünk ott a helyünk. Mi valóban egész Európa szövetségesei szeretnénk lenni, ahogy ezt a magyar miniszterelnök épp a V arsói Paktum Politikai T anácsadó Testületé előtt fejtette ki júniusban Moszkvában. Szövetségeseinknek tekintjük azokat az államokat és azokat az intézményeket, amelyekkel egy keretben fogunk működni. Az, hogy az Európa Tanács tagjai leszünk a közeljövőben, nem jelképes aktus — folytatta a magyar külügyminiszter —, hanem azt jelenti, hogy Magyarország megfelel a tagság szigorú—elsősorban emberi jogi—feltételeinek: erről meggyőződhetett az Európa Tanács küldöttsége is, amikor heteken át vizsgálta hazánkban ezen feltételek meglétét. Magyarország nagyon tevékenyen részt vesz az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet munkájában, azon a fórumon, ahol egyre inkább napirendre kerülnek anemzeti kisebbségek jogai. Azon dolgozunk, hogy elfogadjanak egy egyetemes európai kisebbségi chartát, amely garanciát jelentene a határainkon kívül élő magyar kisebbségek számára is. Ugyanígy kíván Magyarország csatlakozni az Európai Közösséghez, az Európai Közös Piachoz (ahol már 1992januárjától „társult tagok” leszünk), s valamennyi európai közös szervezethez, apolitikaiakhozis. Magyarország természetesen nem egy brüsszeli székhelyű szuperállamnak kíván tagja lenni, hanem a szabad európai nemzetek természetes társulásának. Ennek keretében tudja majd a magyar kormány a legjobban képviselni nemcsak az otthon élő magyarság érdekeit, hanem az egész Kárpátmedence magyarságának és a nyugati magyarságnak az érdekeit is. Ezt követően a magyar külügyminiszter rátért a szomszédos országokkal való viszonyunk bemutatására. Elmondta, hogy a két világháború között a ,Jdsantant”-nak tizenhatszoros katonai fölénye volt az akkori Magyarországgal szemben. A hitleri blokkon belül is létezett egy kisantant: Szlovákia, Antonescu Romániájaés az usztasa HorvátÁllam. Ekkoriban egyedül Magyarország próbált „vonakodó csatlósként” megőrizni egy tisztességesebb, parlamentáris rendszert. Sőt, a kommunizmus korában is toleránsabb, ha úgy tetszik, liberálisabb volt amagyar változat, mint akörülöttünk lévő legtöbb országé. S ekkor sem volt felhőtlen a viszony a szomszédainkkal. A magyar kormány korrekten, őszintén törekszik barátságra a szomszédos országokkal. Nemcsak azért, mert Magyarország minden demokratikus állammal jóban akar lenni, hanem azért is, mert három és fél-négymilliónyi magyar a többségi nemzetek kezében van. .Nekünk az az érdekünk—folytatta —, hogy a szomszéd államok olyan politikát folytassanak, amely biztosítja azt, hogy az ott élő magyarok továbbra is megmaradhassanak magyarnak.” Ezután ismertette a szomszédos népekhez fűződő kapcsolatainkat, az eredmények mellett kitérve a még megoldandó problémákra. Sorra került a Szovjetunió, Jugoszlávia (annak velünk szomszédos tagköztársaságai külön is), Ausztria, aCsehés Szlovák Szövetségi Köztársaság (elsősorban a szomszédos Szlovákia), valamint Románia. A professzori alaposságú, részletes bemutatás közvetítésére ehelyütt nincs módunk. Mindössze két problémakört emelünk ki: a bős-nagymarosi erőmű ügyének menzetközi vonatkozásait, valamint az erdélyi magyarság helyzetét. A Duna körüli természetet feleslegesen megbolygató balsikerű vállalkozás szóba került az osztrákokkal és a szlovákokkal kapcsolatban is. Az Ausztriával kialakított jó viszonyunkat nem fogja megzavarni az,hogy néhány osztrákvállalat felelőtlenül kötöttszerződést a kommunista rendszerrel, s ennek folytán sok milliós kára keletkezem a magyar nemzetnek. Akármi is legyen ennek az ügynek a megoldása — folytatta a külügyminiszter —, a magyar és az osztrák vezetők megegyeztek abban, hogy ez nem fogja beárnyékolni a két országjó viszonyát. Szlovák szomszédainkkal feszültebb a viszony, elsősorban az ott élő magyarsággal kapcsolatos — indokolatlan — szlov ák félelmek miatt. B iztató jelek is vannak: erős a keresztény demokrácia képviselete, sok tisztességes ember van, és sok szlovák ismeri a magyarságot, nyelvünket is. Az ő segítségükkel, valamint a gyökeresen megújult cseh politika segítségével szeretnénk elérni, hogy számunkra is elfogadható megoldás szülessék a bős-nagymarosi erőmű túlsó felének ügyében. A románokkal való viszonyunkban a legsúlyosabb kérdés — hangoztatta Jeszenszky Géza—, a magyar kisebbségnek, amagyar etnikumnak az elfogadása a románok által: fogadják el, hogy a magyarok ott v annak és ott is fognak maradni. Európa több országában a második világháború óta a nemzeti kisebbségekben nem olyan idegen testet látnak, amelyet be kell olvasztani, hanem úgy tekintenek rájuk, mint akik otthon vannak abban az országban. S ezzel együtt jár, hogy az Európa országai közti határok anakronisztikussá válnak. A mindkét felet kielégítő megoldásra máris vannak jó példák, ilyen a Dél-Tirolban (Alto Adigé-ben) lévő osztrákok és olaszok békés együttélése. Ami szomszédainknak bele kell törődniük abba, hogy ahozzájuk csatolt magyarságnak joga van a magyar nemzeti kultúra ápolására: area, hogy maga válassza meg közigazgatási vezetőit, rendőreit, bíráit; s arra, hogy legyenek saját iskolái egészen az egyetemig. Romániában a legerősebb a diktatúra öröksége. Óriási történeti lehetőség maradt ki a romániai fordulat (amely inkább puccs volt, mint forradalom) után. A kezdeti, országainkközötti jó viszony sem maradt meg. Továbbra is várjuk az új romániai vezetés ígéreteinek betartását, mint a magyar iskolarendszer helyreállítását, a Ceausescu által bezárt kolozsvári magyar főkonzulátus újramegnyitásáL Nem előjogokat követelünk — hangoztatta a magyar külügyminiszter —, csak azt kérjük, hogy állítsák helyre azokat az intézményeket, amelyekkel a magyarság évszázadokon át rendelkezett. A magyar külügyminiszter optimista befejezést adott előadásának a Duna-völgy i békét illetően, amikor area utalt, hogy a békének nincs alternatívája! /-----\ Volt állami gondozott, büntetésükből szabaduló fiatalok társadalmi beilleszkedését és önállósulását szolgáló alapítvány létesült az Állami Biztosító, a Népjóléti Minisztérium, valamint a Fiatalkorúak Börtöne és Fogháza támogatásával, „Életkezdési Alapítvány” elnevezéssel. Az Alapítvány célja olyan, elsősorban mezőgazdasági jellegű vállalkozások támogatása, amelyek lehetővé teszik a kedvezményezettek számára átmeneti lakás és munkahely megoldását, illetve sikeres vállalkozás esetén az önállósulást. Köszönettel fogadunk mindenfajta segítséget— pénzadományt, gazdálkodáshoz szükséges eszközöket, szakmai támogatást, stb. —, amely az egyre nehezedő körülmények között elősegítené egy ilyen típusú támogatási forma működését. Az Alapítvány székhelye: 2316 Tököl, Ráckevei u. 4. Csekkszámlaszám: Fáy András Takarékszövetkezet, Dunavarsány, Ráckeve MNB 386-98307. Dr. Novák Mária a Kuratórium nevében V_______________________J
