Nyugati Magyarság, 1990 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1990-10-01 / 10-12. szám

1990. november-december Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 5. oldal Képviselőházban soha '.em jártam, de amióta a televízió jóvoltából az otthonunkban végignézhetjük az ülé­seket, növekvő bosszankodással ész­lelem az országgyűlési hangnem el­durvulását. Lehet, hogy más orszá­gokban is így van, talán azelőtt is így volt, ez csöppet sem vigasztal. Nem csip-csup ügyekről van szó, hanem —kissé patetikusan szólva—a nem­zet fennmaradásáról, ám ha elnézi az ember ezeket a vihorászó, kötekedő, személyes polémiákba belevesző ura­kat és kölykeket, az az érzése, hogy kabaréban van vagy jól szórakozó gyermekhad között. Hogy mennyire nem veszik komolyan a dolgukat a képviselő urak, megmutatja a jelenléti statisztika: egyharmaduk rendszere­sen otthon marad vagy magánügyeit intézi. Pedig elég busás fizetést sza­vaztak meg maguknak. Igaz, aki nincs jelen, legalább nem hangoskodik. Legutóbb egyikük azt kezdte kiál­tozni, hogy Hordót a szónoknak! Annyira megtetszett a többieknek, hogy csapkodva és taktust verve kó­rusban kiabálták: Hordót a szónok­nak! Hordót a szónoknak! Akár a gyerekek a grundon. Elképedtem ezen: micsoda képvi­selők azok, akik nem érzik, hogy ez a hang valahogy nem illik az ország­házába? De senki nem háborodott fel rajta, amíg valaki — véletlenül? szándé­kosan? provokatív célzattal? — el nem terjesztette azt az álhírt, hogy nem is a szónoknak, hanem a zsidó­nak kiabálták a hordót. No hiszen. Három napig, vagy tán egy hétig, ettől zsibongott nem­csak az országháza, hanem az egész magyar sajtó. Egyszeriben szörnyű bűnné vált a hordó, amit eddig kutyá-Igaz tájékoztatást! Szeptemberi számunk magyarországi megjelenése után több száz ol­vasói levél érkezett montreáli címünkre. Megválaszolásukra termé­szetesen még csak kísérletet sem tehetünk. Az írásokból egy valami igen határozottan kitűnik: hallatlan igény van Magyarországon arra a szellemiségre, amelyet a Nyugati Magyarság képvisel! Az alábbiakban egy olyan levelet közlün k, amely mintegy összefog­lalja a sok száz levélben megfogalmazott véleményeket Nem régen került a kezembe a Nyugati Magyarság c. lap szeptem­beri száma. Már első elolvasása után az a gondolatom támadt, hogy Önök­höz fordulok egy kéréssel, ill. javas­lattal. Most, a taxisok blokádja után nem tudok tovább várni budapesti irodacímünk megszerzésére. Kérésem a következő: Kapcsola­taikkal és a sajtó nyilvánosságának felhasználásával érjék el, hogy minél előbb, minél több olyan tartalmú lap jelenjen meg Magyarországon, mint az Önöké. Ennek indoklásául néhány gondolatomat—helyesebbenmegfi­­gyelésemet—ismertetném a sajtónk­ról, ill. tömegtájékoztatásunkról és a taxisok blokádjáról. A tömegtájékoztatásról: Azt hi­szem, senki se vitatja azoknak az új­ságíróknak az elévülhetetlen érdeme­it, akiknek a munkái hozzájárultak a rendszerváltáshoz. Újságírókon a tö­megtájékoztatás bármely formájánál és bármely szintjén a lényegi tartal­mat elkészítőket értem. Az újságírók nagyobb része a párt­államhűséges kiszolgálója volt, ezért nem alaptalanul féltette jövőjét, tehát kezdetben óvatos volt. Mikor azon­ban látták, hogy az új kormány a saj­tószabadságot és a demokráciát ko­molyan veszi — nincs mitől félniök, —, megkezdték a kormány lejáratását és támadását a hazudás és a rágalma­zás minden változatával, amit a bol­sevikrendszerből oly an jól ismerünk. Gyakran úgy tűnt, hogy nálunk csak ellenzéki sajtó van és a kormány­nak nincs támogatója. Egyik hecc­kampány a másikat követte, a való­ságban nem létező problémákat talál­tak ki (pl. antiszemitizmus). Eközben nem törődtek azzal, milyen mérhe­tetlen kárt okoznak a születő demok­ráciának és hazánk jó hírének (hitel­­képességének), amire pedig olyan nagyon rá vagyunk szorulva. Ugyan­azok az újságírók, akik korábban még jó és színvonalas írásokat készítettek, most útszéli hangon mocskolódnak. A taxisok blokádjáról: Már hetek óta megfigyelhető volt, hogy az egész országban ismételgetik: a kormány meg fog bukni. Tehát egy előre kiter­velt és lélektanilag előkészített akció­ról volt szó, amely csak az alkalomra várt. Hasonló az eset az ún. Jeszensz­­ky-ügyhöz, amelyet lapjuk a valóság­nak megfelelően mutatott be. Egyre feszültebb légkört produkáltak a „sut­togó” propagandával, amelyben ter­mészetesen szó sem volt arról, hogy gazdasági helyzetünk az elmúlt 40 év eredménye, amiért nem lehet fele­lős a néhány hónapja uralmon lévő kormány. Könnyű volt a 20 milliárd dolláros adósságból tűrhető, bár más országoktól elmaradó életszínvona­lat biztosítani! De ezt a gazdaságpoli­tikát nincs miből tovább folytatni. Nem kívánom elemezni a taxisok blokádjához vezető okokat. Kétség­telen, hogy a kormány is követett el hibákat, de a fő ok az. hogy a kormány munkáját tárgyilagosan bemutató tö­megtájékoztatás a napilapokban, a rádióban és a televízióban törpe ki­sebbségben van. Ennek eredménye­képpen lehetséges volt sokakat félre­vezetni, demokráciánkat veszélyez­tetni, és felmerülhetett a terror és a diktatúra lehetősége. Kérésem megismétlése: Az előb­biekben igyekeztem minél rövideb­ben bemutatni, hogy a tömegtájé­koztatás jelenlegi helyzete kataszt­rófához fog vezetni. Az értelmiséget céltudatosanmér­gezik, azoknak pedig, akik nem ol­vassák a magas színvonalú folyóira­tokat — erre nincs előképzettségük, —, nem magyarázzák meg a demok­rácia és a piacgazdaság alapfogalma­it, így ezek a rosszindulatú sajtó és a közvélemény szóbeszéd után történő manipulálásának áldozatául esnek. Ilyen manipulálok sokan vannak. Ha a régi MSZMP tagságából leszá­mítjuk a reformkommunistákat, és ehhez hozzávesszük családtagjaikat és szűkebb baráti körüket, akkor leg­alább 1,5-2 millió felnőttről van szó. Ezek elvesztették kiváltságaikat, ez­ért érthető módon gyűlölik a demok­ráciát és kormányát. Ezt ellensúlyozni kell. Szeretnék még egyszer a taxis blokád tanulságára hivatkozni. Kérem, indítsanak akciót annak érdekében, hogy minél előbb, minél több olyan sajtóorgánum szülessen, amely igaz és nem manipulált tájé­koztatást ad. Dr. Herpay Imre (Sopron) ba se vettek. Most bezzeg az antisze­mitizmus bizonysága lenne, s diadal­maskodnának azok, akik erőnek ere­jével terjesztik itthon is, külföldön is, hogy nálunk antiszemitizmus van. Addig-addig terjesztik, amíg anti­szemitizmus ugyan nem lesz, de a terjesztőket utálni fogja minden tisz­tességes magyar ember. Ide értve a zsidókat is. Hanem mire jó a technika! Fone­tikai és percepciós eljárással meg a jó ég tudja, mi módon, de szigorú tu­dományossággal megállapíttatott és a T. Ház elnöke által közhírré tétetett, hogy a „zsidó” szó nem hangzott el, amint azt maga a Magyar Köztársaság Főügyésze is személyesen megerő­sítette. Bűnvádi eljárás indítására, illetve a népellenes uszítás bűntette elkövetőjének kutatására ezek sze­rint szükség nincs. A följelentő ugyan jelezte, hogy a tudományos vizsgála­tok hitelessége iránt kétségek merül­tek fel, és a maga részéről nem tekinti még lezártnak az ügyet, de remélhető, hogy ez a cirkusz végérvényesen be­fejeződött. * Egy másik cirkusznak személye­sen is tanúja, sőt résztvevője voltam. Ez aMagyar írók Szövetségénekpati­­nás épületében zajlott a közelmúlt­ban. Ekkor jártam itt először — és utoljára. Nem hivatalos gyűlés volt ez, ha­nem afféle spontánnak szánt beszél­getés a tagok és az újonnan megvá­lasztott elnök(nő) közt. Tán ötven­­hatvanan lehettünk jelen. Ismert írót a jelenlévők közt mindössze egyet láttam, a többiek talán irodalmárok, kritikusok, fordítók, költők, szerkesz­tők, könyvterjesztők, jórészt előttem ismeretlenek. Némi formaságok elintézése után a beszélgetés (inkább kiabálás) egyet­len tárgya Csoóri Sándor közelmúlt­ban megjelent cikkének az a passzusa volt, amelynek lényege: Ady Endre a maga korában asszimilálta a zsidó értelmiséget, ma ellenben a zsidóság asszimilálja a magyar értelmiséget. Igaz-e az állítás, vagy sem, nem tudom eldönteni, de nem is fontos, mint ahogyan az sem fontos, hogy nekem például tetszik, másoknak el­lenben nem. Csoórinak, aki ma az elég szegényes magyar irodalmi élet­nek egyik vezéregyénisége, ez a véle­ménye. Azt hinné az ember: a szólás­­szabadság, véleményszabadság, saj­tószabadság annyit hangoztatott kor­szakában Csoóri kimondhatja és leír­hatja a véleményét. Kiderült azon­ban, hogy nem. A véleményszabadság nem ter­jed idáig, mert ez — megint — anti­szemitizmus. Hol van benne az anti­szemitizmus, én nem találom, noha két óra hosszat ordítozták az írószö­vetség jelenlévő tagjai: követelték Csoóri lemondását az elnökségi tiszt­jéről, többen felháborodottan kilép­tek a Szövetségből—vagy legalábbis ezzel fenyegetőztek —, mások Csoóri kizárását javasolták. Az elnökség ré­széről Koczkás Sándor próbálta csil­lapítani a hangulatot azzal a meg­jegyzéssel, hogy Csoóri „darázsfé­szekbe nyúlt”, — de ez is csak olaj volt a tűzre. Csoóri nem volt jelen, pártját nem fogta senki. Az elnöklő Jókai Anna le akarta zárni az egyol­dalú beszélgetést azzal, hogy a Szö­vetség általános egyetértésben elha­tárolja magát Csoóritól. Ez késztetett hozzászólásra. — Ha Csoóri darázsfészekbe nyúlt, talán nem az ő fejét kellene le­vágni, hanem a darázsfészket kifüs­tölni... Tovább nem folytathattam, egy ismeretlen felugrott és harcias kiálto­zásba kezdett. Jókai Anna gyorsan berekesztette az ülést, miközben az elnökségből egy stantori hang ezt ki­áltotta: — Aki darázsfészekbe nyúl, az gazember! A cirkusz ezzel nem ért véget. Az elnöknő pár nap múlva a televízióban bejelentette, hogy az elnökség egy­hangúlag elhatárolta magát Csoóritól. A kilépettek visszaléptek, Csoóri le­mondott az elnökségben viselt tiszt­ségéről, egy cikkben megpróbálta megmagyarázni, hogy amit frt, az nem antiszemitizmus, aztán undorral hátat fordított a közéletnek. Én átláttam, hogy semmi keresni­valóm ebben a Szövetségben, amely se nem magyar, se nem író, hanem egy politikai pártnak a fedőszerve. Legazemberezve visszatértem régóta megszokott függetlenségem­hez. Benedek István (Budapest) Now is the time to register. Are you ready for the pro­posed GST? If not, now is the time to register and prepare. Registration applies to anyone involved in a commercial enter­prise. This includes fishing, farming, professional services and many activities carried out by non-profit organizations. Revenue Canada is ready to assist you with information on: ■ How to register and the benefits of doing so ■ What the GST means to your operation ■ Simplified accounting options and administrative procedures ■ Rebates of the Federal Sales Tax ■ How to recover GST on business purchases ■ GST return and filing options Contact us today. Phone: 1800 267-6620 Telecommunications device for the hearing impaired: 1 800 465-5770 Or drop by the Revenue Canada Excise Office nearest you, Monday to Friday, 9:00 a.m. to 5:00 p.m. Canada’s GST. It’s good business to prepare now. ■ ^ ■ Revenu Canada Revenue Canada ■ t ■ Douanes et Accise Customs and Excise Canada I’ve prepared for the GST. Have you? Hordó és darázsfészek

Next

/
Thumbnails
Contents