Nyugati Magyarság, 1990 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1990-10-01 / 10-12. szám
4. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1990. október-december NOVÁK GÁBOR (Magyarország): a kormány mellett Siker Amerikában Antall József hivatalos látogatása az Egyesült Államokban Tüntetés Péntek reggel hétkor kabátba, pokrócba burkolózott, kialvatlan, karikás szemű fiatalasszony toporgott az éppen kinyitott újságáruda előtt. Gémberedett ujjaival nehezen kaparta össze a szükséges pénzt a tárcájából. Tizenkét, főként képes újságot vett, unaloműzőnek is, ugyanis férjével és két kisgyerekével éjfél óta rostokolnak az autójukban a Petőfi-híd lábánál. Szekszárdról jöttek, Miskolcra igyekeznek esküvőre, ám a hidat, a városból kivezető utakat eltorlaszolták a taxisok. Se vissza, se előre! Hogy meg ne fagyjanak, meleg takarókat kértek a környék lakóitól, mert az egymásnak olykor ellentmondó híradások szerint akár napokra Budapesten rekedhetnek, ahol egyetlen rokonuk sem él. Ettől a hidegtől, félelemtől, virrasztástól didergő asszonytól értesültem a taxisok blokádjáról, az ország közlekedésének, életének megbénításáról. Napközben már záporoztak a hírek a rádióból, a televízióból, az újságok különkiadásaiból. Megtudhattuk belőlük, hogy a benzin árának drasztikus emelése miatt ejtették túszul az országot az amúgy messze a magyar átlag fölött kereső taxisok, magánfuvarozók. Noha a benzin drágulása a lakosságot érzékenyen érinti, csak kevesen álltak a taxisok mögé. Az emberek elmentek a munkahelyeikre villamossal, autóbusszal vagy gyalog. Amolyan gyerekes csmytevésnek vették a blokádot, amin jót nevet az ember, s aztán, mivel gyorsan helyreáll a rend, minden megy a maga útján tovább. Bizakodásukat a belügyminiszter is táplálta, aki délre ígérte az utak, a hidak megnyitását, a torlaszok megszüntetését. Aztán az egy délelőttből csaknem három teljes nap lett. Szemtől szemben A járhatatlanná tett utak, hidak miatt a boltokban egyáltalán nem, vagy csak késve érkezett meg a kenyér, a tej, a repülőtér/re/ről az utas, a beteghez az orvos, a pesti lányhoz a budai fiú randevúra, a rokonokhoz a vidékről kocsival indult család. Országúton vesztegelt a húst, gyógyszert, egyebet szállító kamion, a turistákkal teli autóbusz, a gyárakba, üzemekbe várt nyersanyag, a piacra igyekvő paraszt, a kollégiumból hazatartó diák, az eltávozást kapott katona. Időközben a taxisok kezdetben szerény, de határozott hangja egyre érdesebb, agresszívabb lett. Nem engedünk! — harsogták a mikrofonba. És valóban nem engedték átjutni torlaszaikon a szállodákbólhazaigyekvő külföldieket, otthonukba jutni az országúton buszfogságba esett diákokat, a fővárosba szorult vidékieket. A kormány tárgyalt. Sarokba szorított helyzetben, hiszen az ország élete olyan béna volt, mint egy halott motolla. Ráadásul a taxisok egy csoportja a Parlament előtti téren sorakozott fel, s rendre a kormány, a belügyminiszter lemondását követelte. Itt már alig esett szó a benzin árának csökkentéséről. Politikai arculatot mutatott a heppening. Nem csoda, hiszen az ellenzéki pártok többsége szolidaritásáról biztosította a rendbontókat, akik mások jogait korlátozva mutatták ki nemtetszésüket a benzin árának emelése miatt, illetve a kormány iránt. Úgy festett, az ország egy kis csoportja terrorizálja a lakosságot: a sztrájkkal ugyan egyetértő, ám annak törvényes kereteihez ragaszkodó többséget. Már-már hősnek tűntek fel az útonállók, amikor ocsúdni kezdett a nép. Jóérzésű, az alkotmányos jogrend pártján álló emberek baráti telefonok útján összehívott csoportja — mintegy százötven fő — vonult ki a Parlament elé, a taxisokkal szemben. És megindult a szópárbaj: Félre vagytok vezetve!, Alkotmányos rendet!, Útonállók!—süvöltöttékemitt; Értetek is tesszük!, Olcsó benzint!, Idomított majmok! — skandálták amott. Aztán, amint a torkok kiszáradtak, csak a taxisok maradtak a téren, a kormány mellett tüntetők visszavonultak otthonaikba, a televíziók képernyői elé azzal, hogy holnap délután ugyanitt találkoznak. Tízezren a kormány mellett És másnap ezrével jöttek a Munkaügyi Minisztérium, illetve a Parlament elé a kormány mellett demonstrálók, s mire a Margit-hídhoz ért a tömeg, már tízezernél is többen vonultunk az „autó-barikádokat” emelők sorfala előtt. Békésen, énekelve. Hol a székely, hol a magyar himnuszt. Ezt a tüntetést a Magyar Demokrata Fórum is támogatta, szervezte, mégis meglepő, hogy ennyien eljöttek. Nem mindennapos eset ugyanis a kormányok melletti rokonszenvtüntetés. Még inkább nem az egy olyan kormányintézkedést helyeselni, amely számos állampolgár zsebét érinti, hiszen a sztrájk ellenzői, a kormány, az alkotmányosság mellett kiállók, kivonulók közül is sokan járnak autóval. Azt hiszem, ritka történelmi pillanatnak lehettek tanúi azok, akik eljöttek erre a tüntetésre, vagy meghallgatták az erről szóló rádiós, televíziós közvetítéseket Láthatták, hallhatták: egy sokat szenvedett kis nép mutatta meg méltóságát, juttatta kifejezésre az alkotmányos rend, a jogállam, a demokrácia iránti óhaját. És erejét, fölényét azokkal szemben, akik a régi reflexek szerint, terrorisztikus módon próbálják érvényre juttatni össznépinek feltüntetett, voltaképpen azonban önös érdekeiket. Október 27-én népben, nemzetben gondolkodott az a tízezres tömeg, amely az ország vesztegzára ellen, következésképpen a kormány mellett tüntetett. Esti találkozás Késő éjszakába nyúlt a tárgyalás a kormány és az érdekegyeztetők között, mire megállapodás született: drágább lesz ugyan a benzin, de nem a kormány által eredetileg kijelölt mértékig. Úgy mondták, reggelre helyreáll a rend az ország útjain, hídjain, a háromnapos kényszerpihenő után eljuthatnak mindenhova honiak, külföldiek egyképpen. A végszót váró tetemes tömeg moccanatlanul állt a hűvös estében, mert hogy a tárgyalás idejére újra eljöttek a Munkaügyi Minisztérium elé a kormány mellett és ellen tüntetők. Itt, az éneklő, csöndesen beszélgető tömegben találkoztam újra a Petőfi-hídnál péntek reggel újságot vásárló szekszárdi asszonnyal. Férjével együtt jött el, hogy segítsen jobb belátásra bírni a taxisokat és a kormány, a jogrend iránti bizalomra buzdítani mindannyiunkat. (Folytatás az 1. oldalról) alkalommal is informatív megbeszéléseket folytatott vezető külpolitikai tanácsadókkal. A magyar miniszterelnök és a kíséretében lévő vezetők és szakemberek, mint Kádár Béla nemzetközi gazdasági együttműködési miniszter, Surányi György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, Matolcsy György államtitkár részletes megbeszéléseket folytattak Washingtonban az amerikai adminisztráció jeles személyiségeivel gazdasági, pénzügyi, kereskedelmi kapcsolataink fejlesztésének lehetőségeiről. A Mosbacher kereskedelmi miniszterrel, Hills kereskedelmi képviselővel, Brady pénzügyminiszterrel, Conable Világbank-elnökkel folytatott tárgyalások egyöntetűen azt igazolták, hogy amerikai részről megvan a szándék gazdasági problémáink enyhítésére, a nyugati tőkebevonás kedvező feltételeihez való hozzájárulásra, konkrét szakmai és technikai segítségnyújtásra. A kapcsolatok speciális területét érintették Jeszenszky Géza külügyminiszter megbeszélései a Pentagonban, valamint Boross Péter tárcanélküli miniszter tárgyalásai a CIA és az FBI vezetőivel. E találkozók ténye már önmagában is jelzi a két ország kapcsolatainak jellegében bekövetkezett fordulatot, az együttműködés iránti nyitottságot, annak új alapokra való helyezésének szándékát. Több találkozóra került sor a magyar miniszterelnök, illetve a Szenátus és a Képviselőház republikánus és demokrata tagjai között. Ezen alkalmakkor Antall József részletes tájékoztatást adott a magyarországi rendszerváltozás eredményeiről és gondjairól. Kérte az amerikai törvényhozás tagjait, hogy a maguk eszközeivel támogassák törekvéseinket. Felhívta a figyelmet azokra a már elavult törvényekre, amelyek Magyarországot még mindig a kommunista befolyás alatt álló, nem piacgazdaságú országok sorában említik, ami gyakorlati hátrányokat jelent számunkra. Antall József egyesült államokbeli látogatásának nem hivatalos része is igen hasznos megbeszélésekkel telt. A miniszterelnök New York-i és Los Angeles-i tartózkodását egyaránt felhasználta arra, hogy találkozzon üzletemberekkel, gazdasági szakértőkkel, bankárokkal. Igyekezett felvázolni a magyarországi piacon történő befektetésekben rejlő előnyöket és biztosította az üzleti köröket politikai stabilitásunk meglétéről, illetve fennmaradásáról. A kormányfő mindhárom meglátogatott városban nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy találkozzon az Egyesült Államokban élő magyarság képviselőivel. Beszédet tartott a New York-i Magyar Házban, a washingtoni Kossuth Házban, Los Angelesben pedig egy vacsorán és a Mindszenty-parkban. Fővendége volt a washingtoni magyar nagykövetségen tartott október 23-i ünnepségnek, amelyen olyan honfitársaink is sokan részt vehettek, akik az elmúlt évtizedekben nem tartottak kapcsolatot hivatalos magyar szervekkel. Antall József együttműködésre és egységre szólította fel a magyar szervezeteket, hogy összefogással, közös tenniakarással segítsék az újjászülető magyar demokrácia ügyét. A Magyar Köztársaság első, demokratikusan választott miniszterelnökének egyesült államokbeli útja jelentős külpolitikai sikerként könyvelhető el. Bizonyította a magyar kormány eltölkélt szándékát az egyoldalú politikai függés felszámolására, a szuverén és kiegyensúlyozott külpolitikai tevékenység folytatása mellett. Áttörést eredményezett a magyar-amerikai bilaterális kapcsolatokban, amennyiben kialakította a szoros partneri viszony és együttműködés kezdeti elemeit. Végül, a nemzetközi politikai közvélemény előtt is demonstrálta, hogy Magyarország a világ legnagyobb demokratikus hatalma szemében is a demokratikus nemzetek családj ának elfogadott tagjává vált. V.L. Az amerikai magyarsághoz szóló üzenet alapgondolatai A magyarországi demokratikus rendszerváltás megteremtette az ó- és újhaza, a magyarság különböző csoportjai között is egy új minőség feltételeit. A múltbeli méltatlan és alaptalan politikai és erkölcsi sérelmeket, joghátrányokat megszüntettük. Visszállítottuk méltó helyükre a történelmi közelmúlt, így 1956 eseményeit. Hálával tekintünk mindenkire, aki bel- vagy külföldön tetteivel segítette új, demokratikus, pluralista, nemzeti és humánus rendszerünk megteremtését. — Magyarnak, a nemzet részének tekintünk mindenkit, aki magyarnak vallja magát bárhol a világon, függetlenül attól, hogy otthon él, vagy őslakosként szülőföldjén lépte őt át a határ, vagy hogy — üldözés elől menekülve, vagy egyszerűen emberhez méltóbb megélhetést keresve — ő lépte át a határt. — Politikai nézeteitől, világnézetétől, vallásától, párt- vagy más szervezeti hovatartozástól függetlenül veleszületett ősi jogától, magyarságától senki meg nem fosztható. —Következetesen kiállunk a határainkon túl élő magyarság azon joga mellett, hogy magyarként, anyanyelvén, nemzetével és másutt élő nemzetiségiekkel szoros kapcsolatot tartva, autonóm kulturális, oktatási és politikai érdekvédelmet élvezzen. Sehol a világon nem engedjük tiltakozás nélkül, hogy magyarsága miatt bárkit is sérelem érjen. A kisebbségek jogait az egyetemes emberi jogok, az új demokratikus Európa építése részének tekintjük. Ezt a magatartást várjuk el a szomszédos államoktól is, amelyekkel e téren is baráti kapcsolatokra, együttműködésre törekszünk. —A magyarországi változások, a világpolitika kardinális átalakulása új minőséget hozott, s mennyiségi ugrás feltételeit teremtette meg a magyar-amerikai kapcsolatokban. Ennek elősegítésében és végrehajtásában óriási lehetőségek nyílnak az amerikai magyarság számára, amelynek támogatására, sokoldalú segítségére támaszkodni kívánunk. — Örömmel látjuk, ha a magyarok amerikaiként érvényesülnek, s fáj a szívünk, ha azt látjuk: magyarokként viszálykodnak egymást között. Közös céljaink elérését szolgálja, az ő helyzetüket s hazánk helyzetét egyaránt könnyíti minden, a toleranciára, a pluralizmus és demokrácia, mai Alkotmányunk elveire épülő, a megértést és együttműködést szolgáló törekvés és kísérlet. Ebben a szellemben üdvözli az óhaza az amerikai magyar szervezetek közötti összefogást. Washington, D.C., 1990. október 17.
