Nyugati Magyarság, 1990 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1990-10-01 / 10-12. szám
1990. október-december Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 3. oldal BÁRÁNY JÁNOS (USA): Minél rosszabb, annál jobb? Ünnepi üzenet Magyar barátaink, szerte a világban! Október 23., az 1956-os forradalom és szabadságharc, a Magyar Köztársaság kikiáltásának évfordulója, a nemzeti megbékélés napja alkalmából felhívással fordulunk az országhatárokon kívül élő magyarsághoz. Arra a magyar forradalomra emlékezünk, amely végső soron elindítója volt annak a történelmi folyamatnak, amelyben Közép- és Kelet-Európa népei a szabadság és a demokrácia útjára térhetnek. Mindenekelőtt ezért a forradalomért és szabadságharcért ismerik és tisztelik a magyar népet az egész világon. Felhívásunkat olyan időpontban bocsáthatjuk ki, amikor Magyarországon beteljesedett a rendszerváltozás, amikor politikai törekvéseinket immár egyértelműen a demokrácia és az európai értékközösséghez való tartozás igénye határozza meg. Az ország politikájának visszafordíthatatlan megváltozása a határon innen és túl élő magyarság számára egy mélyebb tartalmú, új minőségű kapcsolatrendszer kiépítésére nyújt esélyt. Használja fel minden magyar bel- és külföldön ezt a számunkra oly fontos és fájdalmasan szép napot arra, hogy számot vessen érzelmeivel és lehetőségeivel, hogyan tehetne minél többet és hasznosabbat azért, hogy minél eredményesebben kerülhessük ki a demokrácia, a szabadság buktatóit és olyan virágzó országot teremtsünk, amelyre valamennyien büszkék lehetünk. Meggyőződésünk, hogy ez csak egy olyan Európában, olyan világban lehetséges, amely a szabadságnak, a demokráciának és a népek és országok egymást segítő együttműködésének felvirágoztatását tűzi ki célul. Ezek mellett az értékek mellett köteleztük el magunkat mi is. Az új Magyarország vezetése magyarnak tekint mindenkit, aki magát annak tartja, felelősséget érez nemzetünk jövőjéért és látva hazánknak a diktatúráktól reánk hagyott súlyos örökségét, áldozatoktól sem visszariadva kész közreműködni egy új ország és egy új nemzet megteremtésében. Kötelességünknek tartjuk, hogy kiálljunk a határainkon túl élő, sokszor igen nehéz időkben helytállt magyarság azon joga mellett, hogy magyarként, anyanyelvén, anyanemzetével és másutt élő magyarokkal korlátozás nélkül kapcsolatot tartva, autonóm módon dönthessen saját sorsáról; a kisebbségben élők jogainak biztosítását és tiszteletbentartását az egyetemes emberi jogok és az új, demokratikus Európa építésének alapvető elemeként tartjuk számon. Tisztelettel gondolunk aNyugaton élő magyarokra, akik—bármikor is kellett elhagyniuk hazájukat — 1956 eszméinek szellemében, magyarságukat megőrizve gazdagították azt az országot, amely befogadta őket. Ebben a szellemben, a Magyarországon élő nemzetiség érdekeit szem előtt tartva, identitásuk és kultúrájuk megőrzését elősegítve, az ezt szavatoló többletjogok biztosításával s nem a jogok csorbításával törekszünk együttműködésre a szomszédos államokkal, az anyaországok demokratikus társadalmi szervezeteivel. Felhívjuk a világ magyarságát, egyesítsük minden erőnket, hogy megteremtsünk egy olyan világot, ahol senki sem szorul háttérbe azért, mert vállalja nemzetiségét, egy olyan világot, ahol a kisebbségek esélyegyenlőségét úgy tekintik, mint ami elengedhetetlen feltétele a többség boldogulásának is. Örömmel fogadjuk, ha a magukat magyarnak valló emberek boldogulnak, s egyben jó hírünket keltik a világ bármely részén. Úgy ítéljük meg, hogy az egyetemes Magyarország előtt — hosszú idő után először — újra nyitva áll a történelmi együttcselekvés lehetősége a türelem, a pluralizmus, a demokrácia és Alkotmányunk eszméinek szellemében. Ennek megvalósítása érdekében félre kell tenni a kicsinyes torzsalkodást Kívánunk a határon túl élő valamennyi magyarnak boldogulást, megértést, hazánk és nemzetünk javát szolgáló együttműködést egy békés, emberi világban. Göncz Árpád Antall József a Magyar Köztársaság a Magyar Köztársaság elnöke miniszterelnöke A törvényes kormány menjen a fenébe! (Egy kinevezett rendőrfőkapitány) A szabadság nagy csendjéből kiszűrődő zajok sivatagban gyorsabban terjednek, mint Országházban. Hosszú Puska és Avas Lyuk már régen a sápadtarcú Tamás Gáspár Miklós műveit tanulmányozza a Mohavesivatagban, amikor én még mindig Magyar Nemzetért könyörgök. Navajo Józsi nem antiszemita, még csak nem is mucsai. De a kezéből kiesne a tomahawk, ha megtudná, hogy a magyar ugaron kormányt alakítókoalíciónak nincs napilapja. Igaz, az államnak rádiója, televíziója is van, de ahhoz semmi köze. Ott az ellenzék emberei ülnek. És írnak, beszélnek, villognak. Hogy aztán minden apró marhaságra — személyesen — a külügyminiszter vagy maga a miniszterelnök válaszoljon. Nem kellene, de válaszol. Mivel az ellenzék sem evett meszet (nyilván nem lehet kapni), pillanatok alatt rájött, hogy szándékos ferdítésekkel, apró csúsztatásokkal az egész kormány átalakítható sajtófigyelő szolgálattá. így legalább nem marad ideje arra, amire választották. A helyhatósági választások alatt a .független” sajtó áremelésekről tájékoztat. Nagyszerű! Szalad a magyar nép, voksol az ellenzékre. Gondolkodni nincs esélye, mert, mint tudjuk, az agya ki van tömve antiszemitizmussal. Ki tömte ki? Az ellenzék néhány jeles tagja. Na, azért szavazott rá! (Ez minden bizonnyal az antiszemitizmus átcsapása mazochizmusba. Megér egy disszertációt. Anyagi támogatásért forduljanak bizalommal Soros vagy Sarlós úrhoz.) Meg azért, mert a benzin árát a kormány emeli. Áremelésre az ellenzéknekmég nincs joga. Majd akkor lesz, ha megbuktatja a kormányt. És akkor emelni is fogja! Ugyanis a benzinárak emelkednek. A világon mindenütt. Persze lehetséges, hogy addig néhány FIDESZ-es képviselő rendet teremt Irakban. De cukor-ügyben ki veszi kezelésbe Castrot? Az MSzP? Miután senki ellenzéki emberfiának nem érdeke, hogy Átlag Jenő tisztán lásson, marad a népbutítás. Az ellenzék embereivel teletűzdelt sajtó, rádió, televízió régi-új tudósítói persze nem jönnek zavarba. Miért is jönnének? A .független” Magyar Nemzetet most is Avar J ános tudósítja Amerikából, jó néhány évvel ezelőtt is. Amikor kormányprogram volt a hülyítés. A hiteles tájékoztatás így lesz még hitelesebb. Ahogy az ellenzék is egyre hitelesebb. Száz nap türelmi időt kínált a kormánynak. Ugyanannyit, mint például az USA-ban. Ez demokratikus, de főként nemzeti érdek. (Dehogy pártérdek, ne vicceljünk!) Az USA-ban kétszáz éve demokrácia van, némileg jobb gazdasági háttér, miegymás, de ez nem számít. Az ellenzék úgy politizál, mintha két hónap múlva választások lennének. De nem lesznek! Nem nehéz megjósolni, hogy a .műnél rosszabb, annál jobb” taktika, a magyar kormány bel- és külpolitikai becsmérlése, az antiszemita rémmese az ellenzéket a következő választáson még inkább ellenzékbe szorítja. A nép nem mucsai és nem is hülye! (A helyhatósági választásokon elért eredményt a kormánykoalíció érte el azzal, hogy nincs napilapja, meg azzal, hogy az ellenzék által szándékosan felhozott karalábéügyekkel foglalkozott.) A szavazóképes lakosság 90%-a legalább nyolc osztályt végzett. Ez nem Petőfi kora. Tamás Gáspár Miklósból nem lesz külügyminiszter. A magyar gazdaságot nem az MDF tette tönkre, de rendbehozatalával a többség azMDF-etbíztameg. Az ellenzéknek választott!) ellenzéken ilyen felelősség nincs. Van, lehetne, de nem veszi magára. így kreálódnak Jeszenszky-ügyek, hordóügyek, Parlamentből kivonulósdik, de egy-két év múlva Átlag Mikulás is a fejéhez kap majd. Tudniillik a kisebbség sem azért szavazott az ellenzékre, hogy a kormány munkáját akadályozza meg, vagy éppen az összmagyarság lejáratásával foglalkozzék külföldön. Hiába dadog nacionalizmusról, antiszemitizmusról, ez már 1947-ben is visszafelé sültei, és a jövőben sem lesz másként. Többször leírtam, a magyar zsidóság belátható időn belül nem tud magának olyan pozíciót kiharcolni, mint amilyennel azUSA-ban rendelkezik. Különösen nem ezzel a módszerrel, amivel most otthon kísérletezik. A pozíciós védelemből agresszivitásba átcsapó Izrael ezt a folyamatot amúgy is gátolja. NemcsakMagyarországon, itt az Egyesült Államokban is. Ahol az antiszemitizmus — sajnos — a hétköznapi élet egyre hangosabb velejárója. Az évi majdnem négymilliárd adófizetői dollárral támogatott izraeli területszerzések — iraki vetületben —a kellően racionális amerikai fejekben is másként jelentkeznek ma, mint tegnap. Ha izraeli területvisszaadással Kuvait függetlensége visszaállítható lenne, senki sem érti majd meg —egy esetleges háború után! —, vajon Bush elnök miért nem ehhez a módszerhez folyamodott. (Ezzel a kérdéssel Bushnak szembe kell néznie, de az Izrael-lobbynak is!) Amíg ez bekövetkezik, addig természetesen még sok kicsi magyar taxis kérdezi meg a magát utasnak képzelő stoppost, hogy merre megy, mert ő nem arra, vagy éppen barikádokat emel az utcán. A demokrácia ugyanis azért van. Kádár alatt nem Felhívjuk a magyarországi nagycsaládosok, kisnyugdíjasok és Nyugatról hazalátogató honfitársaink figyelmét, hogy az ünnepek előtti és alatti időszakban a taxisok az áremelések miatt a szokottnál is jobban igénylik támogatásukat. Ez alkalomból útonállások szervezésében jártas szakértőnket, Alexander Rózsa urat kértük meg, hogy lássa el jó tanácsokkal, alapvető viselkedési normák vázolásával a fenti három kategória képviselőit. Nagycsaládosok: A gyermekeket már a beszállás előtt alaposan készítsék föl arra, hogy a taxiban nem szabad viháncolni, sími, egyáltalán gyerekesen viselkedni, mert az igen megharagíthatja a gépkocsivezető bácsit. Szükség esetén testi fenyítés is alkalmazható. A számla kiegyenlítésekor borravaló helyett minden egyes szállított személy után fizessék ki a teljes viteldíjat. Ez sokkal kulturáltabb és a taxisnak is jobban esik. Kisnyugdíjasok: Ha szabad jelzésű taxi közeledik, ne legyenek restek, messziről is jól láthatóan egy köteg zöldhasú ezerforintos bankjegyet lobogtassanak meg. Ez — a jelenlegi benzinárak mellett és a vállalkozás kockázatossága miatt—bizalmat ébreszt a taxisban. Gondoskodjanak arról, hogy mindig legyen náluk azonnal fogyasztható étel, lehetőleg valami ínyencség. A fuvarozó vezetés közben is táplálható, nemcsak blokád idején, azaz álló helyzetben! (Bizolehetett, most lehet. Lehetne tárgyalni is, lehetne tüntetni is, lehetne egyszerűen csak sztrájkolni, lehetne nyomást gyakorolni a kormányra törvényes eszközökkel, de nem. Apropó! Ha már a magyar rendőrség emberei Amerikában tanulnak, miért nem kérdezik meg, hogy hasonló esetben itt vajon mit csinálnának? A kormány azért is(!) van, hogy a törvényeket betartassa. És ez nem önmagát kinevező, hanem választott parlamentnek felelős kormány. A demokrácia ereje pedig éppen abban van, hogy azt a kevés korlátozó törvényt be hídja tartatni. Ez még akkor is így van, ha a taxisoknak volt igazuk. Men ilyen formában egyszerűennem lehet igazuk. Ez a forradalminak álcázott magyar tökösség elriasztja a külföldieket, nem lesz valuta és megint csak a benzinárat kell emelni, ha a kormány és vele a nemzetgazdaság nem akar összeroppanni. Most — tíz év után — kezdjük azt játszani, amit a lengyelek már eljátszottak azért, hogy megbuktassák a kommunista vezetést. De, uraim, itt legfeljebb a demokráciát lehet megbuktatni, vagy a kormányt. Ki az a pihent agyú, aki elhiszi, hogy az ellenzék egy csapásra megoldja majd negyven év baklövéseit? Ha a magyar gazdaságot most halálra triblizzük, abból nem lesz felemelkedés. Az ember esze megáll, még ha érti is a felháborodást, hogy a kétezredik év küszöbén — a nemzetgazdaság negyvenéves módszeres tönkretevéseután—anépmég „megetethető”. Persze, ha Kis János, Pető Iván és elvbarátaik nem emelnek árakat, jöjjenek! Az ellenzék majd rendbe tesz mindent. Meg a taxisok. Az MDF pedig ad majd száz napot Kis Jánosnak — és kezdődik elölről az egész. Okos. Nagyon okos! nyára látták a TV-ben is azt a megható jelenetet, amikor egy nagymama finom étellel traktálta a taxiban egész népe ügyéért helytülő unokáját.) Érdemes még arra is odafigyelniük — kedves gesztus —, hogy a taxit a lakásukhoz legközelebb lévő taxiállomáshoz irányítsák, ahol könnyebben kap újabb fuvart. (Egy kis séta felfelé a hegyoldalon, friss levegő még csomagokkal együtt sem árt!) Végül pedig: eszükbe ne jusson takarékoskodni a borravalóval, mert az nagy szomorúságot okozhat a taxisnak. Nyugatról hazalátogató honfitársaink: A repülőtér elhagyásakor ne lepődjenek meg, ha a taxiállomáson hosszú taxisort látnak. így van ez rendjén. A taxisok nem a kocsikban ülnek, hanem a sorrendben első gépjármű előtt nagy, békés csoportot alkotnak. Itt beszélik meg ugyanis, hogyan tudnának még jobban hasznára válni a magyar dolgozó népnek — szemben az árakat állandóan emelő, a pór nép nyúzására fölesküdött kormánnyal. Nos, udvariasan, kissé félszegen, kérő arccal közelítsenek hozzájuk és—amennyiben tényleg eltökélt szándékuk, hogy a városba jutnak — köszöntsék őket valamelyik idegen nyelven. Ez sikerre fog vezetni, higgyék meg. A taxiban aztán már átválthatnak magyarra, de — hogy a taxisnak kedvét ne szegjék— azonnal tájékoztassák arról, hogy mely nyugati országban élnek. A taxiban nyugodtan politizálhatnak, akár a magyar kormányt is szidalmazhatják — már nem kell attól tartaniuk, hogy a taxis a rendőrség besúgója. Ha mindenáron dicsérgetni akarnak valakit, akkor dicsérgessék a köztársasági elnököt, aki oly nagy bölcsességgel és a legmegfelelőbb lélektani pillanatban védte meg a védtelen taxisokat a békés tárgyalást színlelő, de valójában álnok módon fegyveres zendülésre készülődő kormánytól. Vagy dicsérgesséka „Napzárta” című műsor vezetőjét, Baló Györgyöt,aki első hallásra talán kicsit furcsa dialektusával (megszokás kérdése!) valami elképesztő pártatlanságról tett tanúbizonyságot a saját érdekeiket is semmibe vevő, csak a nagycsaládosok, kisnyugdíjasok és külföldi turisták, köztük hazalátogató honfitársaink érdekeit szem előtt tartó, a törvényesség és alkotmányosság szellemében tiltakozó taxisok fellépése idején. De dicsérgethetik az SzDSz-t vagy az MSz(M)P-t is a remek szervezéshez nyújtott önzetlen támogatásért. Ez valahogy jóleshet a taxisnak kemény, áldozatos munkája közepette. (Déli országokból hazaérkező honfitársaink piros-fehér-zöld fecskéket is vihetnek magukkal ajándék gyanánt!) Amikor megérkeznek a címre, még véletlenül se vessenek egy esetlen pillantást a taxiórára (amely talán a taxison kívül álló okokból nem is működik), hanem úriember módjára készséggel, valutában egyenlítsék ki a taxis által bemondott számlát. Egyidejűleg, ha pénztárcájuk már úgyis kezük ügyében van, udvariasan, szinte elnézést kérőén, kalapjukat kissé gyűrögetve ajánljanak föl — hivatalos árfolyamon! — megvételre minél nagyobb összegű valutát Ezzel az eljárással keményvalutában biztosítanak fedezetet a taxisok következő nagy nemzetmentő/kormányéi lenes akciójához. És akkor honfitársaink — más turistákkal egyetemből — igazán jól érezhetik majd magukat a következő blokád alkalmával. —mikióssi— Sándor Rózsa tanácsai: Taxisok támogatása
