Nyugati Magyarság, 1990 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1990-10-01 / 10-12. szám
2. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1990. október-december NYU6ATI ") nvrwivvi lluneartam of Uie West v tlcngrcte d'CccWenl y Published monthly by the TRANSATLANTIC PUBLICATIONS, INC. 5582 Gatineau Ave. ,#11 Montreal, P.Q. H3T 1X7, Canada Phone (514) 731-4192 Felelős kiadó-főszerkesztő: MKLÓSSI ISTVÁN A szerkesztő bizottság tagjai: Éket« J. Lajos, Hámos László, Megyeri György, MiklÓssi István, Nagy Károly, Németh Magda, Novák Gábor, Püski Sándor, Sass Márton, Tamási Miklós, Túrt Gábor Megrendelési dijak egy évre: Kanada: $25; USA: US-$23, egyéb országok: US-$28 (légi) Kéziratokat nem önünk meg s nem küldünk vissza. A szükséges javítás jogát fenntartjuk. A közölt írások nem feltétlenül képviselik a szerkesztő bizottság álláspontját. A valódi névvel aláírt cikkekért a mindenkori cikkírók felelősek. Híreink, cikkeink utánközölbetők lapunk nevének feltüntetésével! HBtQBTésipÍJS?ABÁ9 $10 (US-$8) per column inch Nagyvállalatok, állami szervek: l $1.00 per agate line j A határainkon túl élő magyarság sajátos gondjai megoldásának elősegítésére a magyar állam 1990 márciusában alapítványt létesített. Az alapítvány Kuratóriuma — elnöke: Csoóri Sándor Herder-díjas költő, titkára: dr. Entz Géza művészettörténész, politikai államtitkár, tagjai: Bíró Zoltán, a Hitel főszerkesztője, Boros Imre, a Magyar Hitelbank Rt. vezérigazgató-helyettese, Farkas Bertalan, a Magyar Köztársaság kutatóűrhajósa, Dlyés Mária művészettörténész, az Emberi Jogok Ligája budapesti tagozatának titkára, Pungor Ernő akadémikus, Szokai Imre politológus, külügyi államtitkár-helyettes, Tabajdi Csaba politológus és Vígh Károly történész, a Bajcsy- Zsilinszky Társaság elnöke —1990. júniusi első ülésén az „Illyés Alapítvány” elnevezés felvétele mellett döntött. Az „Illyés Alapítvány” támogatni kívánja a határainkon túl élő magyarság önazonosságának megőrzését, fejlődését és megerősödését célzó kezdeményezéseket; az anyanyelv ápolását, fejlesztését szolgáló akciókat; a határainkon túl élőmagyarságot érintő tudományos munkát, a kisebbségi magyar fiatalok Magyarországon történő képzését; az anyanyelvű hitélet tárgyi és személyi feltételeinek javítását a határainkon túl élő magyarság körében; valamint a határontúli magyar kisebbségek magyarországi kulturális bemutatóit. A magyar állam az Alapítvány céljaira 1990-ben 15 millió forintot bocsátott rendelkezésre. Ennek az összegnek a felhasználásáról az Dylyés Alapítvány Kuratóriuma nyilvános pályázati rendszer keretében gondoskodik. A Kuratóriumhoz hazai és határontúli természetes és jogi személyek, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező társaságok egyaránt pályázatot nyújthatnak be az Alapítvány célkitűzéseinek szellemével megegyező törekvéseik és kezdeményezéseik támogatására. Ez év júniusi, első ülésén az Alapítvány Kuratóriuma több mint 2,8 millió forint támogatást ítélt meg a beérkezett pályázatok alapján, többek között a határontúli magyarság helyzetével foglalkozó magyarországi és külhoni folyóiratok megjelentetéséhez, magyar kisebbségi egyesületek társadalmi és tudományos tevékenységéhez; a határontúli kisebbségi magyarok részvételével szervezett ifjúsági, történelmi, olvasó-, honismereti és anyanyelvi táborok, folklórtalálkozók, néprajzi és nemzetiségkutatással foglalkozó tanácskozások megrendezéséhez; a határontúli magyar kisebbség történelmével, jelenlegi helyzetével, néprajzi és egyéb sajátosságaival foglalkozó tudományos munkák és videofilmek elkészítéséhez; magyar kisebbségi (főként erdélyi) diákok magyarországi felsőfokú tanulmányainak elősegítéséhez. A Kuratórium második, szeptember közepén tartott ülésén mintegy 9,7 millió forint szétosztásáról döntött hasonló célokra, s a beérkezett pályázatok reálisnak tekinthető támogatási igénye ennek az összegnek közel háromszorosára rúgott, ami egyértelműen jelzi, hogy az Alapítvány számára az állami költségvetésből rendelkezésre bocsátott összeg távolról sem elegendő a célkitűzéseivel megegyező kezdeményezések megközelítőleg teljes körű támogatásához. Ezen a helyzeten a Kuratórium kétféle módon igyekszik segíteni. Egyrészt hatékony, koncentrált támogatást lehetővé tévő, ugyanakkor az esetleges fölösleges párhuzamosságok idejekorán történő elkerülését, a rendelkezésre álló források legészszerűbb felhasználását biztosító együttműködés kialakítására törekszik más hasonló célú alapítványokkal — ennek lehetősége többnyire csekély tőkerejük miatt egyelőre kor/ \ Szeretettel koszontjuk a Magyar Demokrata Fórum IV. Országos Kongresszusát! 1990. december 15-16. V _____________/ látozott—, másrésztkéri ahatárontúli magyarság iránt elkötelezett magyarországi és külhoni természetes és jogi személyeket, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező társaságokat, hogy befizetéseikkel gyarapítsák az Alapítvány vagyonát. A Kuratórium lehetővé teszi az Alapítvány feltételekhez kötött adományokkal történő támogatását is; ezek elfogadásáról maga dönt. Az „Illyés Alapítvány” számlaszámai: Ft: MHB 222-16258 USD: MHB 401-5132-941-31 DEM: MHB 401-5134-941-31 Az Alapítvány Kuratóriumának címe: Budapest, Pf. 2.1357 Az „Dlyés Alapítvány” Kuratóriuma bízik abban, hogy a hazai és külföldi gazdasági és szellemi élet jeles személyiségei és szervezetei hozzájárulásaikkal segítik az Alapítványt nemes céljai megvalósításában. Tömegkommunikáció, óh! (Folytatás az 1. oldalról) például a Kossuth Rádió szeptember 27-i adásában, hogy a MUOSZ egyik vezetője letagadta, amitnéhány perccel korábban százezrek füle hallatára mondott (nevezetesen azt, hogy szerinte a sajtónak az a dolga, hogy kritizáljon), méghozzá a következőképpen: „Én Beke Katával ellentétben nem mondtam azt, amit nekem tulajdóm tanak.” Azt már csak véletlenül tudhattuk meg a Pesti Hírlapból (október 2.), hogy Beke Kata államtitkár hírhedt mondata, amellyel a sajtó szerint „takarítani küldte” a bérükkel elégedetlen pedagógusokat, így kezdődött: „Nem vagyok képes nem képviselni a pedagógusok érdekeit. Azt hiszem, az olyan volna, mint hogyha a karomat vágnák le... ” Ősidők óta él az emberiségben a jó király mítosza: „szívesen” szeretjük politikai vezetőinket. De mit érez vajon egy ismeretlen műfordító, amikor nagy igyekezettel és gondos csapatmunkával hetek alatt európai méretű politikussá próbálják formálni, miközben ugyanez a csapat ugyanilyen intenzitással szeretne kerti törpét faragni a kormány tagjaiból? Mekkora vihart kavart volna Magyarországon, ha Göncz Árpád helyett Jeszenszky Géza teszi azt a „sértő” kijelentést, hogy Románia útja Magyarországon keresztül vezet Európába?! Miféle szakmai tisztesség az, amely kétfelé kétféle mércével mér? Demszky Gábor budapesti főpolgármesternek hivatalba lépése első napján két szalmaszálat sem volt módjában keresztbe tenni, a sajtó máris a mennyekig emelte. A rádióban néhány hervadtan előadott közhelyért „dinamikus gondolkodásúnak” minősítették, holott a polgármester-jelöltek televíziós vitájában szakmailag és „dinamikában” alaposan túlszárnyalta mind a Fidesz, mind az MDF jelöltje. Szociális helyzetünk rohamos és ijesztő romlását mutatja, hogy ma Magyarországon a legizzóbb gyűlölet az erdélyi menekültekre, „a románokra” sugárzik. Ugyanaz a tömeg, amely a .forradalom” idején elindult a segélyszállítmányokkal, ma ingerülten vicsorog a jövevényekre. Ha lakásuk van, azért, ha pályaudvarokon alusznak, akkor azért. Mint Tőkés László megjegyezte sajtótájékoztatóján — melynek üzenetét úgy megcsonkították, ahogyan újabban a kormányközleményeket szokás —, őt Romániában nem állítólagos „magányos merénylő” kínálja hordóval (utalás a „Hordót a szónoknak!” parlamenti közbekiáltásra, melyet a Kurír „Hordót a zsidóknak!” vélt és kürtőit világgá. — G.J.), hanem több ezres üvöltöző tömeg akasztófával. Ez is „zsidósors” mostanában! De vajon 20 lepuffantott palesztin vagy agyonvert székely halála kelthetne-e nálunk akkora indulati viharzást, mint egy vélt antiszemita kurjantás, amelylyel a sajtó parlamentünket megrágalmazta? A nemzet napokon keresztül lesütött szemmel járt. Akormánypártok tagjai morogva hiányoltak „végre egy paraszt áldozatot”, míg eljött az ügyészi feloldozás. — A „szabad demokrácia” ezúttal is nyert: külföldön tovább romlott az ország hitele, és fészkünket ezúttal nem felelős ellenzéki politikusoknak kellett bepiszkítaniuk. Hiba volna logikát keresni bárki irracionális érzékenységében, de felvetődik a kérdés: a kormányt támadó CsizmadiaErvin miért írhatta le „büntetlenül”, hogy az országos sajtó egy olyan budapesti liberális csoport kezében van, amely ellenséges minden nemzeti kibontakozással szemben? (Magyar Nemzet, július 10.) Elvbarátja, Szabó Miklós miért mondhatta el, hogy ma Magyarországon „a zsidókérdés tulajdonképpen újságírókérdés”. (Kurír, szeptember 17.) És miért van az, hogy amikor Csoóri Sándor utal ugyanezen tények logikus következményére, „szellemi lincselés” kezdődik? A jelenlegi keretek között az újságíró-társadalom formálhatja, nyesegetheti, sőt lábbal tiporhatja a közvéleményt — de nem tükrözheti. Ez akkor is igaz, ha az ellenzék „aki nem kedveli az áremelést, szavazzon ránk” jelszóval maga mellé állította volna az alantas demagógiával szemben védtelen rétegeket. A könnyen szítható közhangulat ugyanis nem közvélemény. A szinte egyöntetűen kormányellenes sajtónak végig kellene gondolnia, mit lehet ma Magyarországon elérni veszélyes és kétélű parlamenten kívüli eszközökkel... Egy dollárpapa morcos Néhány hete jelentette a kanadai rádió, hogy Andrew Sarlós, a Kanadában jól ismert magyar származású üzletember és vállalkozónyilatkozott a kelet-európai országok gazdaságpolitikájáról s az ottani befektetések lehetőségeiről. Számos hallgató és megfigyelő megrökönyödésére Mr. Sarlós — aki alig másfél éve még ki törő lelkesedéssel támogatta a Kelet-Európába való tőkebefektetés elvét (és gyakorlatát), most úgy véli, hogy a jelenlegi időpont nem alkalmas („now is not the time”) magyarországi és csehszlovákiai üzletek felállítására és finanszírozására. Az ok szerinte: a gazdasági rendszer változása az említett országokban „nem elég gyors”, s a nyereség, sőt esetleg maga a befektetés sorsa is bizonytalan. Sarlós hozzáfűzte, hogy ezt a véleményét az üzleti világban nyilvános fórumokon keresztül is hangoztatni fogja. No, szegény embert még az ág is húzza — mondaná erre a népi söntések bármely filozófusa. Szárazság, krízis a Perzsa-öbölben, munkanélküliség, etióp, kurd menekültek, jószándékú, de még nem profi államférfiak — s még Sarlós úr is rúg egyet rajtunk. Méghozzá nekifutásból. Ami Sarlós úr véleményét illeti, természetesen joga van hozzá. Ahhoz is, hogy azt gyakran, erélyesen s a nyilvánosság előtt változtassa, mint sztriptíz-lányok parányi alsóneműjüket, vagy anyósom jelentős kebléhez nem illő biedermeier-fülbevalóját. Különösnek tartjuk azonban, hogy a kockázatokat merészen vállaló — emlékezzünkcsakÁtmeneti Grósszal valópuszipajtásságára! — sazegyéni versenyben oly gyakran győztes magánvállalkozó most gondterhelt módon figyelmezteti potenciális versenytársait a magyarországi befektetés veszélyeire, csapdáira. Minő lovagiasság. Fair play, meg mi minden. És az a Marx még mert csúnya dolgokat mondani a „kapitalistákra”! De hagyjuk egy percre Mr. Sarlóst, aki lényegében befektetési moratóriumot javasol Magyarországgal szemben, ami gyakorlatilag financiális bojkottal lenne egyenlő. (Nyilván így mutatja meg állhatatos hazafiságát, önzetlen segítőkészségét s számos egyéb csudálatos jellemvonását, melyekkel még nemrégen bemutatkozott volt a honban). Forduljunk inkább a Magyar Köztársaság törvényesen megválasztott országgyűlése és annak felelős kormánya felé. Életbevágóan fontos (s e kitétel itt nem közhely), hogy az ország politikai vezetése, gazdaságának tervezői a legsürgősebben levonják Andrew Sarlós kijelentéseiből a megfelelő következtetéseket. Teljesen haszontalan Mr. Sarlóst magántársaságban (vagy bárhelyütt) nyomdafestéket nem tűrő kifejezésekkel illetni. Modortalanság az ilyesmi, s a nagyvállalkozók különben is hozzászoktak. Meg kell érteniük azonban a magyar gazdasági (és társadalmi) élet újjáépítésével megbízott személyeknek, hogy a világ minden tájáról hazasereglő, gyakran szalmaláng-lelkesedésű, a helyi viszonyokat alig-alig ismerő vagy egyoldalúan informált vagyonos hazánkfiaira az ország fölvirágoztatásának akárcsak részleges finanszírozását sem lehet alapozni. A közismert Wcchsler-féle intelligencia-teszt egy kérdése jut óhatatlanul eszünkbe: „Miért ajánlatosabb inkább a banktól, mint barátodtól kölcsönkérni?” A válasz természetesen az, hogy a bank személytelen, a kölcsön feltételei formálisak, teljesen üzletszerűek, míg a barátnak adott kölcsön ára gyakran maga a barátság. Az elmúlt két évben nyilvánvalóvá vált, hogy számos külhonos hazánkfia nemcsak a tisztes nyereség reményében járta körül a hazát. Nincs is ebben csodálnivaló; legtöbbjük politikai menekültként került jelenlegi hazájába, s úgy tűnik, a versenyúszó izgalmával vetették magukat az otthoni új politikai élet pezsgőfürdőjébe. Ez azonban végső fokon mind a józan üzletvezetés, mind a diplomatikus viselkedés szabályait sérti. A Magyar Köztársaság nem az az ország, melyből réges-régen elkerültek, állampolgárságuk, egzisztenciájuk pedig jelenlegi hazájukhoz köti őket. Előfordul aztán, hogy hideg az uszoda vagy leforráz a zuhany. S akkor kiábrándulás van, harag, nyelvöl - tögetés, duzzogás, fityisz mutogatása. S oda a barátság. Mind az országnak, mind a befektetőknek hasznára válnék, ha a játék szabályait egyszer s mindenkorra meghatározná az ama hivatott testület, a magyarnép választott képviselete. Közben pedig érdemes és hasznos lenne nevelni, bátorítani, támogatni (nemcsak tűmi) a helyi, bennszülött tehetséget. Ahol az emberek dolgoznak, ott előbb-utóbb halmozódik a tőke, magától érdeklődik a hitel (nos, ki is írt erről vagy 160 éve?) — s akkor „a haza fényre derül”. Ami pedig Mr. Sarlóst illeti: lehet, hogy hosszú ideje él ezen a kontinensen, de úgy látszik, nem ismeri a mondást: „never kick a man when he is down" (földreterült emberbe sohase rúgj bele). A cowboy-filmek elég tanulsággal szolgálnak a mondás igazához. Politicus (Kanada) Kedves Olvasóink! Szíves megértésüket kérjük az újság késéséért: a magyarországi megjelenés saj - nos előre nem látott nehézségekbe ütközött. Reméljük, januártól már minden akadály elhárul és otthoni címmel, előfizetési lehetőséggel jelentkezhetünk. Mindannyiuknak Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet kíván a Szerkesztőség.
