Nyugati Magyarság, 1990 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1990-10-01 / 10-12. szám
RETURN ADDRESS: 5582 Gatineau Ave., #11 Montréal, Qué. H3T 1X7 Canada NyUGATI Mr. John KURZ 1832 Turner St. Allentown, Pa, 18104 U.S.A. Hungarians ©f the West — Hongrcis d’Cccident IX. évfolyam, 10-12. szám 1990. október-december A DEMOKRATIKUS ÉS NEMZETI SZELLEMŰ NYUGATI MAGYARSÁG LAPJA Ára: 20.00 Ft - $2.00 SENNYEI LÁSZLÓ (Magyarország): Blokádtávlatok Túl van a koalíciós kormányzat, túl van az ország a változások utáni első politikai megrázkódtatáson, krízisen. Lezajlottak az események, elhallgattak a kommentátorok. De vajon túl vagyunk-e rajta valóban, és egyáltalán min is vagyunk túl? A kormány hozott egy intézkedést, amelyet aligha maga talált ki: a világpiaci árak már régen követelik a helyüket egy valóságos piacg azdaság kialakításában. Annál is inkább vonatkozott ez a benzin világpiaci árának tudomásulvételére, mert az eddigi legnagyobb eladó partner, a Szovjetunió, egyszerűennem teljesíti szerződésekben vállalt kötelezettségét. Magyarán: az egykori ,3arátság”vezetékben legföllebb patkányok graszszálnak; nem fenyegeti őket az elárasztás veszélye. Ugyanakkor a nemzetközi olajpiac árai — az Öböl-Nyugati Magyarság szeptemberi száma 115 ezer példányban jelent meg Magyarországon! válság hatására — szöknek a magasba, az ár mesterséges visszafogását a hazai fogyasztásban semmi nem indokolja. A kormányzat tehát megkísérelte intézkedésével arealitást közvetíteni és közelíteni a hazai piachoz. Méghozzá oly módon, hogy szánalmas tartalékainkat ne szippantsa ki pillanatok alatt a fölvásárlási hisztéria. A bejelentés nyomán kilométeres sorok jelentek meg a kutaknál, kannák, tartályok kerültek elő. A taxisok tömege dudaszóval érkezett a Hősök terére, hogy tiltakozzék; egyszerre mindegyiküknek arrafelé akadt fuvarja. A sajtó, amely a legfinomabb fogalmazás szerint sem áll a kormány befolyása alatt, fölhördült, elérkezettnek látta az időt bizonyítani, milyen tántoríthatatlan a szociális eltökéltsége, mennyire hűséges a fennkölt demokratikus eszmék iránt. Kivált a hecc-sajtó jeleskedett. A Kurír már az első este lecserélte reklám-fejlécét az óriásbetűkkel szedett kárörvendő címmel: ,.Kihúzták a gyufát”. Ebben annyi igazság föltétlenül rejlett, hogy az ország, a nemzetgazdaság, a politika valóban kihúzta a gyufát: a károk beláthatatlanok. Másnap, ez október huszonhatodika volt, már pontosabb hírekkel is szolgálhatott. Megbénul az ország —vélte tudni, ellentételezésére pedig mellétette, hogy a kormány nem éjszakázik. A hátsó oldalra is futotta egy „ízléses” mondatra (ha netán valaki a negyvenesztendős beidegződésből ott kezdené az olvasást): Antall jól van, mi kevésbé. Az illusztráció, természetesen, nem a beteg miniszterelnök volt, hanem egy tankoló gépkocsi. Aztán megint a széles szalagcím: Taxiba ült az ország. A lényeg az volt, hogy a taxisok megmozdulását a közvélemény tökéletes képviseleteként sugallják. A kérdés persze megint ágaskodik: vajon mennyire volt ez a fuvarozók spontán akciója? Azt pedig már firtatni sem érdemes, mennyire felelt meg a hőn óhajtott, ám csak lassan alakuló demokrácia játékszabályainak és mennyire volt összhangban az alkotmánnyal. Dokumentumokkal bizonyítható, hogy az ellenzékprominens, de mindenképpen militáns képviselői időnként fölbukkantak a blokád csomópontjain, hogy támogatásukról biztosítsák a taxiba (ami ezúttal úttorlaszként működött) ült országot Az említett pénteki nap esté(Folytatás a 8. oldalon) GÁBOR JÁNOS (Magyarország): Tömegkommunikáció, óh! Újságírókkal ellentétben nem állítom magamról, hogy objektív volnék, de úgy vélem, negyedórás ismeretelméleti búvárlat után a honi „szakma” is szűkkeblűbben osztogatná magának e jelzőt. Csupán azt állítom, hogy emberek tízezrei hozzám hasonlóan nem szenvedhetik az országos sajtó uralkodó irányzatát. ,JE1 tudna-e helyezkedni ma Magyarországon kereszténydemokrata vagy nemzeti liberális, vagy konzervatív újságíró? Sajnos nem. Föl se vennék, de lapot sem találna... Az oly sokat hangoztatott európaiság említett fő vonulatait képviselő cikkek legföljebb egy-egy szerkesztő kamikaze-akciójaként jelenhetnek meg” —állapítja meg Czakó Gábor. (Magyar Hírlap, október 8.) Bizony ez nem csupán újságírók gondj a, és nemcsak a nyomtatott sajtó jellemzője. Ami a Kossuth Rádiót illeti, a „Gondolat-Jel” című színvonalas műsor hallgatásáról sokaknak már régen le kellett mondaniuk, hiszen Csurka István legihletettebb pillanatában sem volna képes olyan indulatokat ébreszteni, mint a Gondolat-Jel számos adása, amely a kormánykoalíció mögött álló világnézet lejáratását tekinti szent feladatának. A leghallgatottabb műsorok közül hasonló irányzatú a „168 óra” is. Hogyan válhat egy magát liberálisnak hirdető közeg velejéig intoleránssá? Hogyan sajátíthat ki magának durván kirekesztőleg minden európai értéket? Miből meríti a téveszmét, hogy a leendő Európában bárki is szalonképtelennek tekinti majd a tiszta nemzeti érzést? A helyzet a televíziónál még különösebb: nyilvános hajtóvadászat folyik a „Hét” és a .Híradó” szerkesztőségének kormánnyal szimpatizáló munkatársai ellen. Jellemző módon, Aczél Endre — a TV Híradó még Pozsgay idejében elbocsájtott főszerkesztője —(p)ártatlanságát azzal vélte igazolni, hogy a .Híradó-botrányról” írott könyvében többször megemlíti, a szabad demokraták annyira elégedetlenek voltak az ő semlegességével, hogy a fejét követelték! Ha ennek az állításnak nem adnánk is hitelt, kétségtelen, hogy az SzDSz valóban nehezen tolerálja, hogy egyelőre akad még tőle független műsor is. Még Konrád György, a szabad demokraták legszimpatikusabb egyénisége sem kivétel. A nemzeti liberális színezetű Hét nézői közül sokan képtelenül megalázónak érezték a műsor elleni durva támadást, amely a magyar, a nemzet és a hasonló tartalmú kifejezések statisztikai vizsgálatán alapult. Amegdöbbenést érzékelve a tudós szerzők pontosan úgy védekeztek, ahogy Dlyés elvbarátai a két világháború közötti szociográfiai írásaik kapcsán. („Tudományos műfaj ez, kérem!”) A falukutatók valójában azért küzdöttek, mert gyűlölték a birtokviszonyokból következő nyomorúságot. — De mit gyűlölnek a Hét elleni vizsgálat megrendelői? A tömegkommunikáció azt hirdeti, azért keresi a hibákat, hogy ezzel a legjobb döntések meghozatalát segítse. Valójában az ellenzék olcsó napi érdekei szolgálatában születő bírálat, amelyből sugárzik az ártó szándék, hitelét veszi a csekély számú megalapozott kritikának is. Pedig minden egészséges társadalom igényli a nyilvánosságot. De a „nyilvánosság szerepe” nem tévesztendő össze azzal, hogy a sajtó egy hatalomvágytól eltorzult arculatú ellenzék szócsöve és fegyvere legyen egy hallgatag és .fegyvertelen” nép által felhatalmazott kormányzat ellenében... Gondoljuk meg: a Kádár-rendszer 40 év alatt sem kapott annyi kritikát, mint az Antall-kormány 4hónap alatt! A szakma képviselőinek többsége az SzDSz választási veresége pillanatától politikai küzdelmet folytat tájékoztatás helyett. Különös élmény volt (Folytatás a 2. oldalon) Siker Amerikában Antall József hivatalos látogatása az Egyesült Államokban Bush amerikai elnök meghívására, 1990. október 15-21. között hivatalos látogatást tett az Egyesült Államokban Antall József miniszterelnök. Személyében először járt demokratikusan választott magyar kormányfő az amerikai kontinensen. Látogatása méltán nevezhető történelmi jelentőségűnek: demonstrálta Magyarország visszatérését a demokratikus nemzetek körébe, valamint szándékát az ideológiai korlátoktól mentes és alapvetően új típusú kapcsolatok kialakítására a világ vezető nagyhatalmával. A közel egyhetes látogatás három nagyvárosra, Washingtonra, New Yorkra és Los Angelesre terjedt ki. Szoros értelemben vett hivatalos része Washingtonban bonyolódott, ahol a magyar miniszterelnök az amerikai elnökkel folytatott tárgyalásai mellett az adminisztráció és a törvényhozás legmagasabb rangú képviselőivel találkozott. A Bush elnökkel folytatott négyszemközti megbeszélések rendkívül szívélyes légkörben zajlottak. Szó volt mindazokról a nemzetközi kérdésekről, amelyek a magyar politikai vezetést a leginkább foglalkoztatják. Részletes eszmecserére került sor Európa általános helyzetéről, akontinensen kialakuló biztonsági struktúrákról. Miniszterelnökünk ismertette a Varsói Szerződéssel kapcsolatos magyar álláspontot, hangsúlyozva, hogy a katonai együttműködés gyakorlatilag a múlté. A Varsói Szerződésen kívül keresünk megoldást az európai biztonság erősítésére, miközben nagy jelentőséget tulajdonítunk az atlanti gondolatnak és az Egyesült Államok jelenlétének az európai kontinensen. Az Öböl-beli válság témája is napirendre került. A magyar kormányfő ismertette azokat a gazdasági nehézségeinket, amelyek többek között a válság nyomán keletkeztek. Jelezte ugyanakkor, hogy nemcsak diplomáciai támogatást kívánnyújtani Washingtonnak, hanem készen áll gyakorlati segítségben is részesíteni a S zaúd-Arábiában tartózkodó nemzetközi erőket. Bejelentette a magyar kormány szándékát, hogy katonaorvosi egységet küld a térségbe, amenynyiben azt a parlament jóváhagyja. A magyar-amerikai kapcsolatokat illetően Bush elnök egyértelműen nyilatkozott: Magyarország gazdasági és politikai sikereiben érdekelt és ehhez messzemenő támogatást hajlandónyújtani. A Fehér Ház kertjében számos olyan döntést és kezdeményezést jelentett be, amelyek érdemi továbblépést jelenthetnek a két ország együttműködésében. Az elnök közölte: az Egyesült Államok 40 millió dollár értékű garanciát vállal amerikai kereskedelmi hitelek biztosítására, továbbá 7,5 millió dollár értékű, kedvezményes feltételekkel bíró hitelt nyújt magyar gabonabehozatal céljára. Kezdeményezi a Nemzetközi Valutaalapnál, hogy 5 milliárd dollárral növelje a közép-kelet-európai térség országai számára nyújtandó hitelkeretét, valamint a Világbanknál, hogy gyorsítsa fel 9 milliárd dolláros alapjának felhasználását ezen országok energiagondjainak enyhítésére. Bejelentette továbbá, hogy a két ország között létrejövő új partneri viszonynak megfelelően felszabadítja az ENSz-ben dolgozó magyar diplomaták mozgáskorlátozását, valamint engedélyezi magyarfőkonzulátusfelállítását Los Angelesben. Magyarország szerény, de az amerikai partnerek által nagyra értékelt gesztust nyújtott: egyoldalúan megszüntette a vízumkényszert az amerikai állampolgárok számára. A Baker külügyminiszter által adott munkaebéd az elnökkel való megbeszélések egyenes folytatását képezte. Kötetlen és szívélyes hangulatú találkozó volt, amely újólag bizonyította az amerikai vezetés élénk érdeklődését és őszinte rokonszenvét a magyarországi változások iránt. Jeszenszky Géza külügyminiszter több (Folytatás a 4. oldalon)
