Nyugati Magyarság, 1990 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1990-09-01 / 9. szám
12. oldal 1990. szeptember Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident FÓRUM A magyar parasztság helyzete (Részletek egy magyarországi agrárértelmiségi leveléből) A költő csalódása Zalán Tibor magyar író, költő, drámaíró, a Kortárs versszerkesztője előadó körúton jár Észak-Amerikában. E sorok írásakor még előtte áll a newyorki, clevelandi, baltimore-i és washingtoni előadása. A József Attila-díjas költő, akinek műveit több nyelvre lefordították, az MB K—ITT -OTT konferenciájára is hivatalos volt; jelentős közönség előtt beszélt Csikágóban, s Torontóban is melegen fogadták. Csupán Montreálban történt valami gikszer (félrelépés, malőr). Hogy nem akadt közület, testület, csoport, mely meginvitálta volna—azmégcsakhagyján (ebben a városbanmég HatárGyőzőnek sem termett fű, s Faludynak is alig), de személyes barátai és tisztelői sem tudtak egy kis vájtfülű csoportot összehozni a kortárs költő meghallgatására. (Jellemzően, angolnyelvű fiatal költők impromptu gyülekezete előtt olvasták a költő verseit angol fordításban. Legalább a veszett fejsze nyele...) Bizony, keserű szájízzel ment el az az író, aki — tán naívul — azt hitte, hogy ha ő a nagykátai könyvtárban kedves és meghallgatott vendég, akkor egy világváros szórványmagyarsága (mely Budapesttől lényegesen meszszebb van, mint Káta s a kultúrszomj föltehetően e távolsággal arányosan növekszik) tán csak mutat valami érdeklődést amaimagyar költészet iránt. Elvégre nemcsak a politikában történik v alami Hunnia berkeiben: a művészetben is „pezseg az ájer”. De nem. A költő helyi élménye sajnos nem idegen más, gyakran nálánál idősebb s rangosabb művészek számára sem. Különösen azok számára, akik „csak” irodalmat, „csupán” kultúrértéket próbáltak az észak-amerikai magyarközönség elé tárni. Senki sem próféta a maga hazájában—így aközmondás. De amit Zalán s az előtte itt járt meg az utána következő előadók saját bőrükön tapasztaltak és tapasztalnak, az a mondás ellenkezője. Errefelé nem költőt, hanem prófétát Felhívás! Megalakult a MAGYAR KERESKEDELMIKAMARA, melynek célja a kanadai magyar gazdasági szakemberek, üzletemberek összefogása és a magyar-kanadai gazdasági kapcsolatok fej - lesztése és koordinálása. Kérjük a csatlakozni kívánókat, lépjenek kapcsolatba velünk az alábbi címen: Hungarian-Canadian Chamber of Commerce, 1236 Fort, Suite "B", Montreal, Que. H3H 2B3, tel.: (514) 932- 1988. (Megyeri Gábor) várnak: politikust, drámai hírek hordozóját, vagy zengő baritoné szórakoztatót, akinek közérthetősége nem ró terhet a hallgatóságra. — Alig merek rágondolni, milyen fogadtatása lett volna Pilinszkynek, Weöresnek, József Attilának (hm, mikor is hallottam utoljára József Attila-verset magyar rendezvényen?), hogy Juhász Ferencről ne is beszéljünk. Valami nem stimmel itt. Mi haszna van fennen hangoztatott magyarságunknak, ha a legújabb politikai pamfletét előbb olvassuk itt, mint Budapesten, míg kultúrában három brosúrával maradtunk el? A költő tán úgy érezheti, megalázó számára az efféle élmény. Pedig ennek is az ellenkezője az igaz: az én pofámról sül le a bőr. — És az Önökéről? Vitéz György (Montreál) Tisztelt Szerkesztőség! Kérem, tájékoztassanak az MDF Baráti Kör évi tagdíjáról és a belépési feltételekről. Nagy érdeklődéssel olvassuk a hazai eseményekről szóló beszámolóikat. Kitűnő tájékoztatás! A Nyugati Ma-Hazánk népesedési helyzete katasztrofális. Alacsony a születési szám és igen magas a halálozási gyakoriság, emiatt fogy a népesség. Jelenleg Európában Magyarországon élnek legrövidebb ideig az emberek. Ebben magas koraszületési gyakoriságunk és a szapora csecsemőhalál is szerepet játszik. Újrarendeződő társadalmi rendszerünk egyik legfontosabb feladata ezért a lakosság egészségvédelme. Ezen belül a legnagyobb hangsúlyt a most világra jövő új generációkra kell helyeznünk, mivel egészséget megvédeni csak egészségesen világra jöttékben lehet. S ajnos ehhez nem elégséges a rendelkezésünkre álló anyagi támogatás. A magyarság jövőjéért aggódó emberek segítségét is kémünk kell és ennek érde-Most, amikor ezt a levelet írom, végre olyan történelmi pillanathoz értünk, amikor hivatalosan is megalakult az első szabad magyar kormány. Az új miniszterelnök, dr. Antall József egy rendkívül magas képzettségű politikus és történész, aki higgadt, megfontolt, denagyon határozott irányvonalat jelölt meg. Mind a parlamentbe, mind az egyéb felsőbb helyekre kivétel nélkül igen magas képzettségű emberek kerültek. A magyar mezőgazdaság nagy válságban van, de ennek nem az az oka, hogy nagyüzemek vannak, hanem az, hogy a magyar terméknek nincs megfelelő piaca, mert nem versenyképes a csomagolás és egyéb. Az állam az eladósodás miatt mindent kiszipolyozott a mezőgazdászból. Harminc év alatt, egy generáció munkájarévén, kialakultak a nagyüzemek, amelyek ma világszínvonalon tudnak termelni. Az más kérdés, hogy bizonyos módszerek és a nagyüzemek belső szervezete átalakításra szorulnak; a kommunista módszert gyarság valóban ,Júd” lehetne a nyugati és a hazai magyarság között. Régen vártuk ezt a pillanatot, amikor végre toboroznak nemzeti létünk érdekében. Szívélyes üdvözlettel: Szántó Erzsébet (Ottawa) kében hoztuk létre az „Egészséges utódokért” Alapítványt. Az Alapítvány célja az egészségesen születés feltételeinek széleskörű biztosítása. A gyermekeket tervező párok számára létrehoztuk az optimális családtervezés rendszerét. Ez magában foglalja: 1) A családtervezési (genetikai, egészségi, terhességi, apasági, pszichoszexuális) alkalmasság biztosítását. 2) A háromhónapos felkészítést a fogamzásra. 3) A koraterhesség fokozott védelmét. 4) A legkorszerűbb módszereket a genetikai ártalmak megelőzése érdekében. 5) Mindezek nemcsak tanácsadást, hanem vizsgálatokat, szakszerű beavatkozásokat is magukban foglalnak. Az Alapítványhoz bárki csatlakozhat. Adományok küldhetők a következő számlákra: 401-5115-941-31 (US dollár) 407-5115-941-31 (DM) MHB 222-16083 (Forint) Magyar Hitel Bank Széchenyi István Igazgatóság 1. sz. fiók, Budapest, V., Arany J. u. 20. Az Alapítvány számára adott öszszeg levonható az adóalapból. MEGRENDELŐ SZELVÉNY Kérjük a megrendelő szelvényt nyomtatott betűkkel kitölteni és kivágva — csekket mellékelve — címünkre beküldeni: NYUGATI MAGYARSÁG 5582 Gatineau, #11, Montreal, P.Q. H3T 1X7, Canada NÉV:..................................................................... MDF Baráti Kör Előző számunkban rövid közleményt jelentettünk meg arról, hogy mind az észak-amerikai kontinensen, mind pedig Nyugat-Európában, sőt Dél- Amerikában is sorra alakulnak az MDF Baráti Körök. A bejelentés nyomán meglepően nagy érdeklődés mutatkozott olvasóink részéről. Igen sok levél érkezett szerkesztőségünkbe, melyekben olvasóink a belépéssel, tagsággal kapcsolatos kérdéseikre kérnek választ. Helyhiány miatt csupán egy levelet közlünk, de ígérjük, hogy hamarosan megadjuk az egyes városokban, körzetekben működő MDF Baráti Körök címét, hogy olvasóink közvetlenül kapcsolatot teremthessenek velük. „Egészséges utódokért" Alapítvány CÍM: Megrendelési díjak egy évre: Kanada: $25; USA: $23; egyéb országok: US-$28 (TÁMOGATÁST KÖSZÖNETTEL VESZÜNK!) Helyreigazítás Az „In memóriám Dr. Hám Tibor” c. megemlékezésünkből a második hasáb végefelé, Vörös Vince táviratának szövege után egy mondat kimaradt: „Csicsery-Rónay István ezekkel a szavakkal búcsúzott barátjától:” fel kellene váltani egy igazi szövetkezeti érdekeltségű módszerrel, de a termelésnek mennie kell. A legnagyobb probléma az ország eladósodása: 22 milliárd dollárral tartozunk. Ez azt jelenti, hogy még az unokáink is nyögni fogják. A problémát nem lehet könnyen megoldani, új törvényeket, új jogszabályokat kell alkotni, hogy a magángazdálkodás beinduljon. Új nyugati tőkére van szükség, új technológiákra, új tudományra. Sajnos a fiatalságot a kommunista rendszerben nem ezekhez a feladatokhoz nevelték. Rengeteg ember kíván ma vállalkozni, de sajnos nincsenek meg ehhez a kellő ismeretei, mindenki csak harácsolni akar, rövid idő alatt meggazdagodni; hiányzik a fokozatos, lépésről lépesre való egzisztencia-kialakítás, hiányzik az etika, hiányzik a tisztesség. Az ország bizonyos értelemben vett fizetőképességét és pénzügyi egyensúlyát a kormány olyan áldozatok árán tudja csak fenntartani, ami a lakosság számára igen nehezen elviselhető terhetjelent— az életszínvonal, az adózás, az árak, stb. vonatkozásában. Az egész gazdaságot át kell szervezni, a piacgazdaságra kell áttérni, ezzel együtt számolni kell egy csomó nagyvállalat leállításával, növekvő munkanélküliséggel, stb. Ez akkora terhet ró az új kormányra, hogy ha Nyugatról nem kap ehhez anyagi támogatást, akkor az egész demokratikus átalakulás csak mese marad. 1947-ben a paraszti tömeg a háborús veszteségek dacára is óriási akaraterővel, ambícióval, aföld iránti szeretettel, eszközökkel és nagy, főleg az őseitől szerzett élet- és szakmai tapasztalattal rendelkezett. Aztán jött a Rákosi-rendszer, amelyelőször társadalmilag, majd gazdaságilag megbénította ezt a hatalmas erőforrást. V iszony lagos könnyítések után a Kádár-rezsim bizonyos értelemben vett gazdasági liberalizálódása átmeneti javulást hozott, de végül is az 1959. évi, szovjet szisztéma szerint végrehajtott kolhozosítás teljesen megbénította a parasztság politikai és gazdasági önállóságát. Ehhez járult még, hogy a TSz-ek élére mindenhol a falu söpredékéből szedett emberek kerültek vezető beosztásba — mert ezek voltak a párt kedves gyermekei. Néhány évi totális kudarc után rákényszerült a rendszer, hogy a szakemberek vegyék át az irányítást, ami a parasztság megelégedésére volt és eredményt is hozott. így tíz-tizenöt év alatt sikerült korszerűen felszerelt szövetkezeti nagyüzemeket létrehozni, hatalmas vagyonnal, világszínvona’ in álló teljesítménnyel (természetesen ez ma már nem elegendő, mert piac és piacképes minőség is kell). Ebben a hatalmas vagyonfelhalmozásban az van, hogy a parasztság évtizedeken át a létminimumon élt és dolgozott, amibe belerokkant, bár az utóbbi években kialakult szociális ellátás, nyugdíj valami jót is hozott már. Ez a több milliós paraszti réteg ma már a temetőben van, vagy fizikailag megrokkant; a TSz elől a városba menekültek, bérházlakók lettek. Most próbál az agrárértelmiség felülkerekedni, bár sajnos nem egységes, mert zömmel a kommunista nevelés terméke. Az igaz, hogy képviselőik már szembefordultak a kommunizmussal és reformelkötelezettek, de pozíciójuktól és anyagi helyzetüktől nem szívesen válnak meg. Ma még nem tudni, hogy aválasztókmelyikrétegetfogják támogatni. Reméljük, hogy nem őket. Pohárnok Pál (Győr) Igazságos közteherviselést! Az ország súlyos gazdasági helyzetben van, melyet a kormány az előző rendszerek szomorú öröksége révén vett a nyakába. Az elmúlt negyven év 15 ezer napos rombolását 100 napos kormányzás aligha tudja helyrehozni. Aki ennek az ellenkezőjét állítja, az vagy tökfilkó, vagy gazember, vagy mindkettő. Azt viszont joggal el lehet várni a kormánytól, hogy a múlt bűnös gazdálkodásának terheit most igazságosan próbálja szétosztani. Tűrhetetlen, hogy az ország teljes lerongyolódásának közepette egy, a letűnt rendszer kegyeltjeiből és haszonélvezőiből álló kis csoport most nyíltan és háborítatlanul élvezhesse bűnös tevékenységének gyümölcseit, ezzel általános felháborodást váltva ki a nélkülöző tömegek körében. A kormány által felállított „jogtalan előnyöket vizsgáló bizottság” működtetése mindenképpen helyes, ám attól belátható időn belül aligha lehet várni átfogó eredményeket. Az eddigi elszámoltatások világosan mutatják, hogy a törvények útvesztőinek réseiben bujkáló egyéneket nehezebb megfogni, mint az „itt-a-piros-hol-a-piros” játéktól nyerőként távozni. Az összeharácsolt vagyonok törvényes úton való visszaszerzése már csak azért is nagyon nehéz, mert a terhelő bizonyítékok a bűnösök kezében vannak, hacsak már rég meg nem semmisítették azokat. Marad tehát a demokratikus rendszerek közkedvelt és egyszerű módszere a méltányos közteherviselésre: az adóztatás. A mi esetünkben itt nem a már meglévő jövedelemadóról van szó, hanem a vagyonadóztatás bevezetéséről. A meglévő vagyonok megadóztatása az az igazságos, törvényes és egyszerű módszer, mellyel nagy lépést lehetne előre tenni anép igazságérzetének kielégítésére. Az adóztatás alapja egy egyetemes, minden értékre kiterjedő kötelező vagyonbevállás lenne, s bármely hamis bejelentés hasonló elbírálás alá esnék, mint most a jövedelemadó-csalás. Tudjuk nagyon jól, hogy a százmilliós villák és ötvenmilliós műkincsek becsületes úton való megszerzése aligha állt módjában sok embernek Magyarországon. De ha mégis így lenne, akkor is méltányosnak tűnik, hogy minden vagyonos illő módon járuljon hozzá azon néprétegek felemelkedéséhez, melyek ma már az éhezés küszöbén állnak. Valószínű, hogy az alaposan megadóztató ttak között lesznek majd jónéhányan, akik még mint a kommunista rendszer kiszolgálói döntő ttéknyomorba és hajszolták kétségbeesésbe a vétlen, becsületes emberek millióit a „fizesseneka gazdagok!” jelszavának harsogása közepette. Most itt az alkalom, hogy maguk vegyék be a másoknak oly buzgón osztogatott keserű pirulát. Farkas Barna (Montreál) f--------•' ^ INTERART Interior Design & Art Studio George Berenyi ISID 6116 Borden Circle Las Vegas, NV 89107 U.S.A. (702) 877-1825
