Nyugati Magyarság, 1990 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1990-09-01 / 9. szám
1990. szeptember Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 11. oldal „Életre szóló, döntő élmény volt számomra” ***•■«.■■•*** Haladj Graz felé Gleisdorfig. Gleisdorfnál hagyd el az autópályát. Menj el Weizig, Weizet a Frohnleiten felé vezető úton hagyd el. Majd menj végig a weizi szurdokon. A Passail — St. Kathrein elágazásnál St. Kathrein-Brandlaken felé haladj, Schmied in der Weizig. A falu elejét jelző tábla után rögtön jobbra St. Kathrein-Gschaid felé indulj. Körülbelül két kilométer után Gschaid-Eibisberg felé fordulj. A gschaidi elágazásnál élesen balra az Eibisberg tetején lévő parkolóhelyig meg se állj. De ott igen! Mit találtál volna itt, ha időben érkeztél volna? Jelen esetben az „időben” az 1990. július 21-től augusztus 4-ig tartó időszakot jelenti. Röviden: magyar cserkész segédtiszti, majd tisztképző tábort. Hosszabban: július 21-én délután ugyanazt, mintha most érkeznél: gyönyörű szép tájat, egymással ölelkező hegyeket, hatalmas tisztásokat, fenyőerdőt. Július 21-énesteugyanezt sátrakkal „díszítve”. Július 22-én ugyanezt, lakható, egyre kényelmesebb, őrsi körletekkel. 23-tól kezdve ugyanezt egyre díszesebben, kényelmesebbre készítve láthattad volna és több mint kilencven cserkésszel találkoztál volna..., ha ráértek volna! A közel száz cserkész közül tizennyolc kiképző cserkésztiszt (civilek, papok és nővérek Amerikából, Argentínából, Németországból, Ausztriából és Magyarországról), a többiek a kiképzendők (magyarországiak, erdélyiek, felvidékiek és Nyugaton élő magyarok). A tábor folyamán vendégeink voltak a Magyar Televízió munkatársai, a Magyar Cserkészcsapatok Szövetségének képviselői, a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség vezetői, valamint a helyi polgármester. Valamelyik este a tábortűznél Bodnár Gábor bá' arról mesélt, hogy egyszer egy hajós hogyan mentette meg a fiát. Nagy vihar volt. A fiú pedig fent ült a veszedelmesen himbálódzó árbóckosárban. A hajós apának nem volt más lehetősége a fia megmentésére, mint az, hogy egy megfelelő pillanatban odakiáltsa neki: most ugorj le! A fiú habozás nélkül leugrott, és az apja ölében találta magát. A hasonlat ahhoz, amit mondani akarok, egy kicsit sántít, de a lényegét tekintve mégsem! Valahogy így jártam én is, mint a hajós fia. Nem sokat tudtam a cserkészetről, nem is foglalkoztam vele. Tavaly a barátom kint volt Fillmoreban, ahol segédtisztté, majd cserkésztisztté képezték, ő mesélt nekem a cserkészetről, az idén pedig ő „ugratott be” ebbe a táborba. És én ugrottam. És ölbe estem. A cserkészet ölébe. Ez alatt a két hét alatt azt történt velem, hogy magamévá vált a cserkészet. Nagyon jó élményem az, hogy tulajdonképpen „anonym” cserkésznek vallhatom magam, ami az elmúlt éveket illeti. Erről tudatosan nem tudtam (azért „anonym”), de most, hogy a cserkészetről beszélgettünk, ráismertem olyan szempontokra, amiket eddig is alkalmaztam tanítás, nevelés során. Ilyenek: a felelősség átadása, a bizalom, a tanítva-tanulás, a természet szeretete, egy helynek otthonná tétele (eddig ez plébániákat jelentett, ahová befogadtak bennünket), és még sok minden. Az itt eltöltött két hét mindezt megerősítette bennem és rávilágított arra, ami még hiányzik belőle. A hiányok közül a legfontosabb a számonkérés elmulasztása. Beláttam azt is, hogy ezt a nevelési stílust hogyan lehet szervezettebbé tenni. Az itt eltöltött idő alatt gyakori élményem volt, hogy „nem gondoltam volna, hogy erre is képes vagyok”. Pontosan ugyanaz az élmény ez, amit a gyerekeknek is át szeretnék adni. Köszönöm! Befejezésül, úgy látom, hogy Magyarországon igen nagy a cserkészetnek a lehetősége az ifjúsági nevelésben. Ma, amikor állandóan a „szó” válságáról beszélnek, a cserkészek keveset beszélnek, kevés a retorika, de megadják a fiataloknak azt, amire ők vágynak: a bizalmat, az izgalmat, a vagányság lehetőségeit és olyan elvárást, ami nem nyomasztó, de nevelő (erre talán nem vágyik a gyerek, de utána hálás érte). Eddig még nem volt olyan élményem az ökumenizmussal kapcsolatban, mint itt a táborban. Ennyire természetesnek nem éreztem soha. Otthonteremtő volt (ennél sokkal több, de nem találok rá jó szót!), mindenki ugyanahhoz az Istenhez szólt és mindenkit ugyanaz az érdekmentes cél hozott ide, hogy valamit tegyen az ifjúságért, a magyarságért (ez utóbbi nem feltétlenül ökumenizmus, de testvér jellegű érzelem). Ez az érdekmentesség és a tiszta cél csodálatos légkört adott a tábornak! Mindent összevetve, életreszóló, döntő élmény volt számomra az eibisbergi tisztitábor. Még be sem fejeztük a tábort és máris azon jár az eszünk: hogyan tovább otthon, Magyarországon? Cserkésztalálkozó a magyar határ közelében 1990. július 22. és augusztus 5. között tartotta meg a Cserkészszövetség 48. cserkésztisztképző táborát. A hagyományoktól eltérően a tábor színhelye nem az északamerikai Fillmore városka közelében lévő — és immár legendás hírű — Sík Sándor Cserkészpark volt. Helyette a S tájer Alpok egy festői magaslatán Eibisberg közelében vertek tábort a tisztjelöltek. A tábor döntően fontos láncszeme volt annak a két éve megkezdett és mind erőteljesebbé váló testvéri segítő tevékenységnek, amellyel a külföldi magyar cserkészet az otthon újjáéledő mozgalmat támogatja. E tevékenység keretében először a cserkészkedéshez égetően szükséges segédkönyveket kapták meg a hazaiak, sok ezer példányban. Ezt követőleg 1989 nyarán Fillmoreban 26 otthonról meghívott cserkészvezető-jelölt (nagy többségben fiatal egyháziak) szerezte meg cserkésztiszti képesítését. Ezzel egy időben Ausztriában 60 otthoni, lelkes fiatal cserkésznek is rendeztünk alsóbb fokon vezetőképezést, mert az otthon éledező mozgalom legnagyobb nehézsége a jól képzett vezetők hiánya. Ugyanezért 1990-re újabb 60 magyarországi fiatal számára készítettük elő a cserkésztiszti tábort, de anyagi okokból nem a távoli Amerikában, hanem a tavaly oly jól bevált helyen, Eibisbergben. A környéknek magyar vonatkozása is van. Közelében fekszik Eisenerz (Eisenwürzel) városka, Ausztria legnagyobb vasérc-központja, innen telepített II. Endre stájer bányászokat Torockóba. Elmagyarosodott utódaik torockói viselete, népművészetünk egyik legszebb kincse. A történelem rohanó eseményei módosították eredeti terveinket. A csehszlovákiai és romániai változások után mindkét országban újjáéledt a magyar cserkészet. Náluk még a magyarországinál is súlyosabb a vezetőhiány. Ezért a Felvidékről és Erdélyből is meghívtunk tíz-tíz főt. A résztvevők öt-öt fiú- és leánycsoportba kaptak beosztást olyan módon, hogy mindegyikben képviselve volt a magyarság jelen lévő négy ága (magyarországi, felvidéki, erdélyi és nyugati). Örülünk, hogy az ötágú sípnak négy ága megszólalhatott Eibisbergben. Az előadói gárda 18 tagjával együtt több mint százan készültek a szebb magyar jövő építésére. Bodnár Gábor táborparancsnokkal az élen a külföldi magyar cserkészek legjobbjai: dr. Némethy György és felesége, Judit, dr. Gryneaus Péter, dr. Kozma György, Benedek Lászlóné és Szemerédi Tibor tartották az akadémiai szintű előadásokat, melyek felölelték a cserkészvezetői tudományok minden ágát. Az előadók között már azok a magyarországiak is szerepeltek, akik egy évvel ezelőtt Fillmore-ban szerez V. •■!>*<?. A résztvevők talán legszebb élményét az ökumenikus misék-istentiszteletek adták. Mindenkit lenyűgözött a tábori oltár — melynek négy lábát egy-egy magyarországi, felvidéki, erdélyi és nyugati magyar fi atal hozta—összeáll ításának módj a. Együtt állítottották össze. Az erdélyieknek naponta megújuló könnyes élményt jelentett a magyar zászló felvonása. A történelmi jelentőségű tábornak számos látogatója volt. Komlós Attila lelkész, a Reformátusok Lapja főszerkesztője (a Magyarok Világszövetsége főtitkára—A szerk.), és dr. Pungor Ernő akadémikus a megújuló Magyarország üdvözletét hozták. A magyar televíziósok két napig filmeztek a táborban. Eljöttek a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség vezetői: Hódosy Gyula újságíró, a „Csallóköz"c. újság szerkesztője, szövetségük elnöke, valamint Lelkes Tibor gazdasági vezető. Képviseltette magát a Romániai Magyar Cserkészszövetség. Meglátogatták a tábort az otthoni Magyar Cserkészszövetség konkurrens szervezetének, a Csapatok Szövetségének vezetői is. A tábor végén a Kárpát-medence 73 magyar cserkésztisztje nyerte el képesítését. Több mint 10 ezer magyar cserkész kerül irányításuk alá Magyarországon, a Felvidéken és Erdélyben. Isten segítse és óvja őket! Magyar Cserkészszövetség Sa CANADA SAVINGS BONDS. THEY'RE SAFE, SECURE AND CASHABLE ANYTIME. Once again, it’s time for Canada Savings Bonds and this year the sales period is from October 18 to November 1. Buy your new bonds wherever you bank or invest starting October 18. You may date your payment November 1, the day the new bonds start earning interest. Safe and Secure. Canada Savings Bonds are fully guaranteed by the Government of Canada. They never fall in value. Cashable Anytime. Canada Savings Bonds can be cashed at any time. Your money is always available when you need it. Good Interest. Canada Savings Bonds offer a good, competitive interest rate each year. This year’s interest rate and purchase limit will be announced in mid-October. Details will be available wherever Canada Savings Bonds are sold. Don’t be late! Remember, November 1 is the last day you can buy the new bonds at face value. But the bonds may be withdrawn from sale at any time. ON SALE OCT. 18 TO NW. I Les Obligations d’épargne du Canada Canada Canada Savings Bonds Ulrik Mónika
