Nyugati Magyarság, 1990 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1990-09-01 / 9. szám
1990. szeptember Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 7. oldal HHRF-CHRR HÍRADÓ Dokumentum Nyilatkozat (Háromszék, 1990. augusztus 29.) Augusztus 30-án ötven éve lesz annak, hogy a Bécsi Diktátum két részre osztotta Erdély földjét és megfosztotta Romániát területe egy részétől. A józan gondolkodású kortársak — románok és magyarok egyaránt — már akkor tisztában voltak azzal, hogy ez az önkényes döntés, amelyre Erdély lakosainak megkérdezése nélkül került sor, a nagyhatalmak erőpolitikájának olyan manővere, amelynek célja a két érintett ország, Románia és Magyarország alárendelése a tengelyhatalmak háborús érdekeinek. Maga a diktátum csakúgy, mint következményei súlyos nyomokat hagytak különösen az erdélyi románság és általában a román nemzet tudatában, egyben felmérhetetlen károkat okoztak a két nép közötti együttélés évszázados gondolatának. A romániai magyarság átérzi és megérti azt, hogy a Bécsi Diktátum mindmáig úgy él a románság tudatában, mint ellene elkövetett súlyos igazságtalanság, mint nemzeti történelmének egvik legfájóbb traumája. Átérezzük és megértjük, hogy sokuk emlékezetében kitörölhetetlen nyomokat hagyott az őket vagy szüleiket, rokonaikat akkor ért igazságtalanság, akárcsak a román állam integritását ért sérelem ténye. Az azóta eltelt fél évszázad mit sem változtatott a Bécsi Diktátum igazságtalanságán, éppen ezért e szomorú évfordulónak sem ma, sem ezután nem lehet egyéb tanulsága, mint az, hogy a népek sorsa fölött nem lehet saját akaratuk megkérdezése nélkül dönteni. Szerencsére ma olyan Európában élünk, amely okult a második világháború tragikus tapasztalataiból, kidolgozta a béke és a biztonság összeurópai Chartáját, és ezzel szilárd jogi alapokra helyezte a földrész államainak szuverenitását, határaik sérthetetlenségét és az emberi jogok egyetemes elveit, az érintett államok közös felelősségvállalásával garantálja az önkény, az erő és a diktátum politikájának az elvetését, a nemzetek közötti egyetértés és közeledés előmozdítását s ezáltal a jövő közös Európájának a felépítését, az együttműködés, a bizalom és a demokrácia eszményei jegyében. Ebben az Európában nincs helye a népek akaratát semmibe vevő erőszakos határrevízióknak, de nincs helye a nemzeti ellenségeskedésnek sem, mivel mindkettő nemcsak anakronisztikus, hanem veszélyes jelenségnek is számít, amely ellentmond a közösen meghirdetett elveknek, és a közös jövőkép igényének. A Közös Európa gondolata nem fér össze sem a nemzeti érdekek semmibevételével, sem a nemzeti kizárólagossággal vagy a nemzeti érzés manipulálásával, mivel kiindulópontja, sarkköve a nemzeti érdekek összehangolásának lehetőségei a közös cél, a kölcsönös tisztelet és közös eszmények égisze alatt. Ilyen körülmények között Románia magyar lakossága aggodalommal állapítja meg, hogy bizonyos körök és bizonyos szervezetek a Bécsi Diktátum 50. évfordulóját arra kívánják felhasználni, hogy ellenségeskedést szítsanak a hazánkban élő románok és magyarok, illetve Editor, The New York Times 229 West, 43rd St., New York, N.Y. 10036 To the Editor: David Binder's article (Sept. 2) containing comments and quotes from Rumania without any qualifications amounts to aiding and abetting a very dangerous anti- Hungarian policy there. The Iliescu-Roman leadership is perpetrating the same methods which were used bu anti-Semitic and racist dictators of the past: stereotyping, scapegoating, permitting and inciting expressions of hate against a minority population. Rumania is in deep crisis now. The government will not be able to solve the country's economic, political, social and cul-Románia és Magyarország között, s ezzel gátat vessenek az országok belső demokratizálódásának csakúgy, mint a két ország közeledésének és együttműködésének. Aggodalommal állapítjuk meg, hogy az évforduló kapcsán egyesek a gyűlölködés szellemét propagálják, a múltbeli —egészen más történelmi kontextusban bekövetkezett —eseményeket úgy próbálják beállítani, hogy azok ma indokai lehessenek a nemzeti érzés felkorbácsolásának, a megfélemlítésnek, a számonkérésnek, netán akár a bosszúnak is. Hamis, gyalázatosán rosszhiszemű hírek terjesztésével azt a látszatot próbálják kelteni, hogy Erdély földjén általános feszültség és bizonytalanság uralkodik, hogy az ott élő román lakosság élete veszélyben forog, és hogy az erdélyi magyarság, Magyarországgal összejátszva, a román állam érdekei ellen törne. Határozottan elítéljük bizonyos sajtóorgánunoknak ezt a diverziós céllal folytatott kampányát, bizonyos szervezeteknek a Bécsi Diktátummal kapcsolatos uszító propagandáját, és tudomásukra hozzuk a következőket: 1. Ez a diverzió egyenes folytatása a Ceausescu-rendszer politikájának, amely hosszú évek óta minden eszközzel igyekszik megakadályozni a nemzeti kisebbség jogigényeinek teljesítését, és ennek érdekében szüntelenül rágalmakat szór mindazokra, akik a magyar vagy más kisebbség jogaiért szót emelnek idehaza vagy külföldön. E rágalmak szerves része volt és maradt, hogy a kisebbség jogkövetelései Románia állami intézményeit veszélyeztetik. 2. Mai körülmények között e diverziónak kettős célja van. Az első a nemzeti kisebbségek, főként a magyarok megfélemlítése, a második a közvélemény figyelmének elterelése az ország valódi, súlyos problémáiról. Tekintettel a hónapok óta felhalmozódott feszültségekre, ez a diverzió nagy veszélyt rejt magában, ugyanis olyan etnikum-közi válság kirobbanásával fenyeget, amely az országot katasztrofális helyzetbe sodorhatja. A közvéleménynek tisztában kell lennie azzal, hogy ezt a veszélyt tudatosan próbálják előidézni azok az erők, amelyek lényegében a hatalom erőszakos gyakorlásának, a diktatúrának a hívei, és véget akarnak vetni a demokratikus intézmények működésének. 3. Az elmúlt hónapok során a kormány több ízben elmulasztotta teljesíteni kötelességét, megvédeni a közrendet, elhárítani bizonyos felforgató, az ország helyzetét destabilizálni próbáló erők akcióit, beleértve azokat is, amelyek etnikum-közi konfliktusokban robbantak ki. Éppen ezért fel kívánjuk hívni a kormány figyelmét arra, hogy nagy felelősség nehezedik rá ezekben a napokban és mind az ország belső békéjét és a román demokrácia sorsát, mind pedig Románia külföldi tekintélyét illetően óriási kockázatot vállal, ha nem méri fel valós helyzetét, és nem teljesíti kötelességét. Azzal fordulunk a romániai magyarsághoz, hogy viselkedjék ezekben a napokban is higgadt és józan komolysággal, fogadja el és értse meg román honfitársainak a Bécsi Diktátum-tural problems by trying to direct the rising dissatisfaction of the population against the two-and-a-half million Hungarian nationals and, at the same time, using manipulated hostile hysteria as a pretext for denying the Hungarians their most basic human rights. As to anti-Jewish atrocities in Rumania during World War II when both Hungary and Rumania were Nazi Germany's allies (and when Hungary was also its occupied victim) the hi storic record is tragically clear. The Institute of Jewish Affairs of the World Jewish Congress states: "Only a little over one-half of Rumanian Jewry survived the persecution." (European Jewry Ten Years After the War, N.Y., 1956, p. 44.) Raul Hilberg estimates the number of Rumanian mai kapcsolatos békés megemlékezéseit, ám semmilyen körülmények között ne válaszoljon provokációkra, ne engedje, hogy egyesek konfliktusokat robbantsanak ki az Erdélyben élő népek között. Vegyünk példát azokról a román és magyar fiatalokról, akik néhány nappal ezelőtt kiadott közös közleményükben a két nép közötti megbékélésre, bizalomra, közeledésre hívtak fel! Higgyünk nekik, hiszen ők, a fiatalok a jövő — különösen ha ily nemes eszmények nevében munkálkodnak eljövetelén. Bukarest, 1990. augusztus 28. Igei üzenet Szék város népéhez és vendégeihez, Szent Bertalan napján, hagyományos ünnepükön „Testvéreim, nem akarok prédikációt tartani, mert erre most, az idén, nem nyílik módom. Csupán igei üzenetet kívánok eljuttatni Hozzátok, ha már — balesetem miatt — be kellett csapjalak Benneteket és nem lehetek köztetek. Most, amikor Szék felé járnak gondolataim, az alábbi bibliai rész jutott az eszembe: Készítsétek az Úrnak az útját a pusztában, másfelől pedig őrizzétek meg az Úrnak az útjait a Ti szívetekben! Tudjátok nagyon jól, hogy mennyire elrontották a mi útjainkat ellenségeink, mennyiszer ferdítették el ösvényeinket. Emlékezzetek, hogyan dúlták fel 1717 gyászos esztendejében egész vidékünk útjait, ösvényeit, és hogyan pusztították az úton járó népeket. Könnyen adódik a hasonlat, ha az utóbbi évtizedekre gondoltok! Jól tudjátok, hogy tiltották a Ti emlékezéseiteket, ünnepléseiteket, a Ti útonjárásotokat. Emlékezzetek, hogyan gáncsolták a hagyományok, a hit és az emlékezés útján haladásotokat. Még a Hadak Útjára való emlékezés is tilalmas dolognak minősült. Tudom, jól emlékszem, hogyan jöttek Désre az idegen urak, hogyan tiltották a prédikációkat. Jöttek Kolozsvárra az idegen ágensek és le akarták tiltani Szent Bertalan napjának ünneplését. így szerették volna megakadályozni hitetek gyakorlását, hagyományaitok ápolását. Mi Jews killed at 270.000 noting that "Besides Germany itself, Rumania was the only country which implemented all the steps of the destruction process, from definitions to killing." (The Destruction of the European Jews, Quadrangle Books, Chicago, 1961, p. 485.) Is the present Rumanian government preparing the same fate for Hungarians now? And are we not becoming accomplices by failing to recognize and correctly report its obviously inhuman tactics and strategy? Károly Nagy Edison, September 3,1990 The writer is a professor of sociology at Middlesex County College and at Rutgers University I--------------------------------------1 I HUNGARIAN I HUMAN RIGHTS FOUNDA- j TION/CHRR MAGYAR EMBERI JOGOK ALAPÍTVÁNY * a világ tizenhat milliónyi magyarsága embe- ■ I rí jogainak szabad gyakorlása érdekében I | munkálkodik. Rendszeres adatgyűjtő,-nyíl- I ■ vántartó, tájékoztató és konzultációs szolgá- ■ ■ latot végez magyar és más nyelveken annak . ■ érdekében, hogy a tudományos, társadalmi * I és kormányzati szerveket és a közvéleményt ■ I amagyar emberi jogok, elsősorban amagyar | I kisebbségek nemzeti jogainak védelmére I ■ késztesse a nemzetközileg elfogadott jogvé- ■ J delmi szerződések értelmében. Az Alapít■ vány magyarságszolgálatát önkéntes támo- * I gátéi segítségével folytatja. Mint New Yorkban bejegyzett Not ■ For Profit Corporation, az Alapítvány I munkáját támogató adományok az I | adóalapból levonhatók. Cím: Hunga- | ■ rian Human Rights Foundation, ■ J P.O.Box "J", Grade Stn., New York, J • N.Y. 10028. Tel.: (212) 289-5488. I_________________________________I azonban, az Igével együtt, valljuk: nem kell hagynunk, hogy az utakat benője a gyom. Bármerre vetődne is a széki ember, a legutolsó erdélyi tatárjárás eseményeitől—mely megtizedelte népünket szerte a vidéken —, nem veszhet el, nem szabad hagynunk, hogy elvesszen a pusztában. Mi megtanultuk az Igével: ezeket az utakat mindig őrizzük és készítjük. A régi utakat nem hagyjuk fel és az újak készítéséről nem mondunk le. A legutóbbi események újból aláhúzták ennek az igei tanításnak a szükségét Engedjétek meg, most, amikor nem járhatok a Bonchidát Székkel összekötő feledhetetlen gyalogúton, most, amikor annyi várakozás után mégsem mehetek el közétek Székre — de ott lesznek testvéreitek szerte Erdély földjéről és a határokon túlról is —, hogy én is ezen az úton közelítselek meg Benneteket lélekben és felszólítsalak Titeket, hogy készítsétek az Úrnak útjait és ne hagyjátok el vesződni a hitnek, a hagyományoknak, a szeretetnek és a megmaradásnak útjait. Ez 1717-nek és az évenkénti megemlékezésnek legnagyobb tanulsága. Túl kell élnünk az út-, falu- és templomrombolók garázdálkodását. A mai napon egy kicsit székinek is érzem mindannyiunkat. Akárhol látjuk meg feltünedezni széki népviseletet hordó atyánkfiáit — szerte az országban, a nagyvilágban, még Németföldön is —, Ti mindig visszajöttök, hazahozzátok keresményeteket, ragaszkodtok családjaitokhoz, Felszeghez, Csipkeszeghez, Forrószeghez, táncaitokhoz és nem felejtitek el az Igéiteket sem. Mert kitörölhetetlenül belétek ivódott a történelmi emlék. Igen, így kell egy kicsit székieknek lennünk, most, amikor némelyek kivetkőzni készülnek, vagy éppen elcsángálnak onnan, ahonnan még a tatár sem tudta elűzni őket, és a megmaradtakat annyi balszerencse köti össze. Nemrégen még visszatérni készültem Királyhágó útján, Váradon keresztül, és együtt ünnepelni a tenkei, a Feketekőrös-völgyi szigetvilágban élő magyarsággal. Később pedig szerettem volna együtt építeni az utat, erősíteni ama várat a piskoltiakkal. És készültem, nagyon készültem Székre is, majd innen továbbmenni Szépkenyerűszentmártonba, Bálványosváraljára és Magyardécsre. Ezeket az útiterveimet keresztülhúzták az események. Lélekben azonban mégis elmegyek Hozzátok, ott vagyok köztetek. Hirdetem: ugyanaz a feladata a tenkei, a piskolti, a szépkenyerűszentmártoni, a bálványosváraljai, a magyardécsői és a Szék városi testvéreimnek — őrizni és hirdetni az Utakat. Kérlek Benneteket, fogadjatok el útitársul és maradjatok meg az Isten örökkévaló útjain; ne feledjétek el, amire tanítottak eleitek és Istenetek, az ő Igéje által. Fogadjátok harcos, de az ő erejében megnyugvó üzenetemet: Álljatok meg a Hitben, legyetek bátrak és erősek a megmaradás hitében! Ámen.” Levél a New York Times szerkesztőjének Tőkés László üzenete Székre: a Készítsétek az Urnák az útját! A mezőségi Szék város lakossága, a református gyülekezet minden évben augusztus 24-én emlékezik meg a település legnagyobb gyászünnepéről, az 1717. évi tatárjárás szenvedéseiről. Idén, az előzetes tervek szerint, Tőkés László nagyváradi református püspök hirdette volna az igét. A súlyos kimenetelű gépkocsibalesetet szenvedett püspök azonban nem lehetett jelen az erdélyi magyarság e nagy megemlékezésén. Az „Erdély Művészetéért Alapítvány” nevében Faragó Laura énekművész és Hajdú Demeter Dénes, a kuratórium elnöke személyesen kereste fel a lábadozó püspököt 1990. augusztus 22- én, a Miskolci Megyei Kórházban és videóra, illetve magnószalagra vette alábbi üzenetét, amelyet tulajdonképpen nemcsak Szék lakosaihoz, de egész Erdély magyarságához intézett.
