Nyugati Magyarság, 1990 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1990-09-01 / 9. szám
•» 1/ t ; . i : 1990. szeptember mtiMO'li üiajji »>! -- »* // •d* * •:vvr<*j\.aví\ • ;tiav-T.v>V '.■epr\t’í Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 3. oldal TÚRI GÁBOR: Elhisszük? Műsorváltoztatással iktatta programjába vasárnap este a televízió azt a fórumot, amelyen a kormány négy tagja válaszolt az újságírók kérdéseire. A beszélgetés a kormányzat most elkészült hároméves gazdasági stratégiai tervét lett volna hivatott bemutatni. A vita mégsem volt jóízű, amiben az értetlenkedő, nem mindig jóindulatú kérdéseknek éppúgy része volt, mint a fáradt minisztereknek — de most nem erről akarok írni. Hanem arról a mondatról, amely az egyik magyar újságíró szájából hangzott el a helyhatósági választásokkal kapcsolatban, ekképpen: lehet, hogy az emberek azt hiszik, szeptember 30- án módjuk lesz a dolgok befolyásolására? Edzett újságolvasó vagyok, hozzászoktam már ahhoz, hogy a hazai hírlapírók egy része a sajtószabadság égisze alatt, az objektivitás pajzsát maga elé emelve nyílt propagandát folytat az új hatalmi berendezkedés és a kormányzat ellen. Normális demokratikus viszonyok között nincs is ezzel semmi baj, a másként gondolkodás a parlamentarizmusban elemi jog, a sajtó többsége mindenütt a radikális-liberális eszmékkel rokonszenvez — igaz, ott minden lényeges irányzat kellő képviselettel bír. Ha tehát szilárd demokráciában—vagy annak ellentétében, diktatúrában — élnénk, nem csodálkoznék azon, hogy valaki kétségbe vonja a demokratikus rend fontos intézményének, a helyhatósági választásoknak az érvényességét; de most, amikor Magyarország a központosított irányítás évtizedei után ezzel az aktussal a pluralista társadalom irányába tesz döntő lépést, újságíróként és állampolgáként is döbbenten állok a kérdésben megfogalmazódó cinizmus előtt. Mit akart ezzel sugallni a Rádió és a Nyilvánosság Klub prominens képviselője? Nem mást, minthogy fölösleges színjáték lesz a szeptember 30-i választás: a lapok már előre le vannak osztva, az történik majd, amit a kormány és a koalíciós pártok akarnak, az egypárti uralom után jön a többpárti hegemónia. Mi lehet erre a sanda sejtetésre a válasz? Ebben a képlékeny politikai helyzetben, amikor a demokratikusan megválasztott parlament negyven év súlyos terhét cipelve próbálja járható útra vezetni az országot, amikor a szükségszerűen romló gazdasági helyzet és az ellenzék türelmetlen offenzívája miatt megzavarodott lakosság bizalma megrendült a változásokban — milyen célja lehet az ilyen megnyilatkozásoknak? Vajon mit tükröz a demokráciából és a liberalizmusból ez a választókat ennyire lebecsülő kérdés? Tudjuk: Magyarországon még mindig jelentős azoknak a száma, akik kétségbe vonják az április 8-i választás legitimitását, akik nem hajlandók tudomásul venni a kialakult szavazási arány okát és hatalmi viszonyokat. Ez sem éppen demokratikus gondolkodásra vall, de csodálkozhatunk ezen négy évtized diktatúrája után? Akik azonban kicsit is ismerik a demokrácia játékszabályait — és kérdezőnk feltehetőleg közéjük tartozik —, azoknak tudniuk kell: itt most másról lesz szó. A helyhatósági választáson mindenki tiszta lappal indul, s a pártok jelöltjein kívül sok független pályázó indul harcba a helyekért. Ki tudná megjósolni a végeredményt? Ki meri biztosra venni azt, hogy a tavasszal győztes koalíció sikere megismétlődik? Ki állíthatja azt, hogy a kormányzat tevékenységének árnyalt megítélése s nem az áremelések keltette indulatok határozzák majd meg a hatalmon lévő pártok minősítését? Ha tavasszal éppenséggel a mostani ellenzék nyert volna, a kérdező ugyanezt a kérdést tette volna fel vasárnap este? A helyhatósági választásoknak egyetlen nagy veszélye van. Nem az, hogy a kormánykoalíció vagy az ellenzék söpri-e be a legtöbb szavazatot. A fejlett polgári demokráciákban mindkét eset előfordul, mégsem dől tőle össze a világ, a rendszer működőképes marad. Szeptember 30-ának az lehet a nagy tragédiája, ha a választók — addigra kiábrándulva a politikai machinációkból — otthon maradnak, s a népesség kisebbsége dönt majd az önkormányzatok öszszetételéről. Ez valóban kétségbe vonhatná a szavazás legitimitását, lehetetlenné tenné az önkormányzatok működését. Ez azonban nem a kormány, nem az ellenzék, hanem a magyar demokrácia tragédiája volna. Exlex állapotba került mára az ország: a tanácsrendszer széthullott, az új önkormányzatok még nem vették át a hatalmat. Fenyeget a teljes zűrzavar veszélye, márpedig akkor az Isten se menti meg ezt az országot attól, hogy Lengyelország sorsára jusson. Már demokrácia van nálunk, teljes a szólás- és véleményszabadság. Mint látjuk, mindenki azt beszél és kérdez, amit akar. De ki vállalja azért a felelősséget, ha az ilyen kérdések alapján a választó arra a következtetésre jut: mégiscsak jobb volt a régi világ, mert ott két forintba került a kolbász? Tőkés László Alapítvány A Magyar Demokrata Fórum Kisvárdai Szervezete az 1989. szeptember 29-én tartott tüntetésen bejelentette a „Tőkés László Alapítvány” létesítését. Az Alapítvány célja: 1. / A Várszínházban megrendezésre kerülő Nemzetiségi Színházzal egyidőben Nyári Szabadegyetem szervezése. Indoklás: A közép-európai térség történetének, irodalmának, nyelvének tárgyi és szellemi néprajzának megismertetése azzal a céllal, hogy egyúttal a nemzetiségi magyarság és középeurópaiság - tudatot is elmélyítse. 2. / Magyar nyelvű és a magyarság szolgálatában álló teológusképzés támogatása. Indoklás: Az alapítványtevők tudomása szerint a magyarság érdekében tevékenykedő, nemzetiségi sorban működő egyházak utánpótlása adminisztratív korlátozást szenved. A nemzetiségi tudat fenntartásában és átmentésében betöltött szerepük indokolja azt, hogy a kuratórium felekezetre való tekintet nélkül bírálja el a pályázatokat a Magyarországon tanuló teológushallgatók körében. Az ösztöndíjas tanulmányait befejezve, amikor arra lehetőség adódik, a nemzetiségi területen folytatja munkáját. 3. / A magyar nemzetiség helyzetét döntően előmozdító magatartásért egyéni díj. Indokolás: A díj összege: 300.000 Ft lenne és első esetben 1991 -ben kerülne odaítélésre. A cél meghatározásából következik, hogy a kuratórium bármilyen nemzetiségű személynek adhatja attól függetlenül, hogy tevékenységét melyik vüágrészen fejti ki a cél elérése érdekében. Az odaítélésnél a magyar nemzetiség helyzetét döntően javító politikai, humanitárius, művészeti vagy vallási téren elért egyéni teljesítményt díjazzuk. A kuratóriumban az alábbi személyek vállaltak közreműködést: Dr. Kocsis Elemér, a Tiszántúli Egyházkerület püspöke; Csoóri Sándor, író, főszerkesztő; Chrudinák Alajos, a MTV főszerkesztője; Lezsák Sándor, költő, az MDF alapító tagja; Dr. Mezei Károly, főorvos, országgyűlési képviselő; Szűcs M. Sándor, református lelkész; Lengyel Szabolcs, igazgató, az MDF kisvárdai elnöke; Dr. Nagy György, ügyvéd; Molnár Zoltán, építészmérnök. Kérjük tisztelettel, hogy céljaink megvalósítását támogassák! Kisvárda OTP-körzetszáma: 805-837; OTP-hivatkozási száma: 1670. A Magyar Demokrata Fórum Kisvárdai Szervezete A magyar Amerika (Folytatás az 1. oldalról) lók, egyre jobban beszövik napjaimat az otthonról érkező izgató hírek. Belebeleszólok félhangosan az idáig terjedő vitákba. Kivonult az ellenzék a parlamentből? ő tudja, mi a dolga. Mi mindenesetre nem fogunk kivonulni. Mi másra szerződtünk, nem politikai operettre. Azt mondja öntudatosan Hack Péter, hogy az SzDSz nemcsak a kormány, hanem egyúttal a reménytelenség ellenzéke(?). Ez nagyon szép. De Hack Péternek, a kitűnő jogásznak meg kell tudnia, hogy nemcsak a birtoktörvényeknek, hanem a birtokos szerkezeteknek is megvannak a maguk csapdái. Mondhatom, az sem kizárt, hogy az SzDSz, ha jól politizál, egyszer talán még a reménnyel, ezzel acsalfakisasszonynyal is közelebbi viszonyra léphet a reménytelenség után. Végre is ki lát a távoli jövőbe? De persze hiába erőltetem a torkomat, ilyen messziről bajos vitatkozni. Ne szépítsük, kampány van otthon — nélkülem. Szokatlan, rossz érzés, jeges, magányos, idegen. De a végéről, a javáról nem fogok elkésni. Nemrég egy texasi lövészklubban azt mondta nekem a lőmester: „Maga el is találja, amit megcéloz. Maga talán a politkában is beválik.” — „Ugyan, ugyan” — válaszoltam szabadkozva —, „a politika azért mégse vadnyugati pisztolypárbaj egy huszadik századi demokráciában.” — „Tudja az ördög” — csóválta a fejét a nyurga szőke texasi. — „Az azért nem árt, ha az ember pontosan célba talál, úgy alkalomadtán.” Köszönöm, mester. Majd igyekszem. Toronto, 1990. szeptember 19. Justitia-terv Az igazságtétel alapvető kérdései Az ország polgárainak bizalmát az új hatalom csak akkor nyerheti el, ha megfelel azokra a kérdésekre, amelyek nagyon sokakat foglalkoztatnak, és ha igazságot kíván szolgáltatni mindenben, amit sokak mély igazságtalanságnak tartanak. Az alábbi határozatunk foglalja össze azokat a kérdéseket és fő elveket, amelyekben az elsők között várunk megoldást a kormánytól: 1. Készüljön az ország 1956 utáni gazdaságát és politikáját, a döntési megoldásokat és döntéshozókat hitelesen bemutató és feltáró „Fehér könyv”. Vesse fel a vizsgálat az egyes személyek felelősségét, a politikai felelősséget is ideértve. Szükség szerint induljon felelősségrevonás és büntetőeljárás az ország katasztrofális helyzetéért felelős személyekkel szemben. 2. Készítse el a kormány a korábbi Országgyűlés által beindított vagyonfelülvizsgálatok folytatását. Az időpontot 1956. november 4-i kezdetre kell kiterjeszteni. A felülvizsgálat állapítsa meg, hogy a vagyonosodás milyen eredetű, a korábbi politikai vezetés széles körében, s nem történtek-e visszaélések. Gyanú esetén induljon büntetőeljárás. 3. A politikai vezetés egyes nyugdíjazási kérdései. A politikai állások betöltőinél (pártállásokból, a párt fegyveres egységétől, alakulatának tagjaiból, illetve függetlenített párttisztviselők körében) az 1956. november 4. és 1990. május 2. között öregségi vagy korengedményes nyugdíjazások körülményeinek felülvizsgálata. S ide jön még minden korábbi előjog. Az eredeti foglalkozás szerint kerüljön újra kiszámításra a nyugdíj mértéke. Az új nyugdíj ne haladhassa meg az adott foglalkoztatási kategória átlagnyugdíját. 4. Általános nyugdíjmaximálás. A kormány vizsgálja felül a jelenlegi nyugdíjak összegét, s mindenütt maximálja a nyugdíjakat A maximális nyugdíj mértéke a minimálnyugdíjhoz legyen kötött, annak néhányszorosa lehessen. 5. Az irreális vezetői jövedelmeket meg kell szüntetni és szabályozni kell azokat. Az állami tulajdonú cégeknél, vagy olyan társaságoknál, ahol több mint 50%-ban az állam a tulajdonos, az államnak szabályoznia kell a jövedelmeket. A legnagyobb jövedelem nem lehet több a gazdaság állami szektorában, mint a legmagasabb közjogi méltóság jövedelme. 6. A vezetők általános megmérettetése. A törvényhozás előre meghatározott időponttól kezdődően függessze fel a meglévő vezetői mandátumokat, ahol az államnak szerepe van, a gazdaság állami, vagy többségében állami tulajdonú szektorában, a közintézményekben, az oktatási intézményekben és minden költségvetési szervezetnél. A kormány dolgozza ki a vezetői megmérettetés intézményrendszerét, s a teljeskörű megmérettetésre 1990 folyamán kerüljön sor. 7. Szülessen általános, az összeférhetetlenséget szabályozó törvény. A kormány készítse elő olyan törvény megalkotását, amely általánosan szabályozza az összeférhetetlenséget. Aki közjavak felett rendelkezik (a gazdaság állami szférájának vezetője, állami vezető), pontos szabályok szerint folytathasson csak más tevékenységet. 8. A társaságok alapításának felülvizsgálata. Az állami tulajdon körében minden 1989. január 1. utáni társaságalapítást felül kell vizsgálni. Vizsgálat alá kell vonni minden társaságot, amelyben állami tulajdon van. A kormány rendeljen ki kormánybiztost erre a feladatra; ennek során állapítsa meg, hogy közvagyon sérelmére elkövetett cselekmények gyanúja felmerült-e. Dyen esetekben a szükséges eljárást kell kezdeményezni. 9. A „társadalmi szervezetek” vagyonának elszámoltatása. A kormány dolgozzon ki és terjesszen a parlament elé a korábbi MSzMP, a párt fegyveres ereje, az MHSz, a korábbi SzOT, a Hazafias Népfront korábbi vagyonának hasznosítását tartalmazó törvénycsomagot. Ennek megszületéséig gondoskodjon arról, hogy tulajdonváltás vagy tartós elkötelezettség ne jöhessen létre ebben a tulajdoni körben. 10. A kormány foglalkozzon a korábbi ún. „érdekvédelmi szervezetek” — az OKISZ, a KIOSZ, a KISOSZ, a volt TOT és a többi hasonló szervezet — vagyoni kérdéseivel. Döntést ezek ügyében is a törvényhozás hozhat. Addig gondoskodni kell a tulajdonváltás és a tartós elkötelezettség megakadályozásáról. 11. Fegyvertelenítés a közéletben. A kormány gondoskodjon a magánkézben lévő fegyverek beszolgáltatásáról. Csak új, szigorú szabályok alapján juthasson fegyverhez a polgár. Különösen sürgősen rendeződjem a korábbi hatalom birtokosainak fegyverviselése. Az igazságtétel nélkül nehezen képzelhető el annak a bizalomnak a megteremtése, ami szükséges az elkövetkező időszakhoz.
